StEG I 466–475
StEG I 466–475 / StEG II 728–737 / StEG 3251–3255
Pályaszám
StEG I 466–475 StEG II 728–737 StEG 3251–3255
Általános adatok
Gyártó	StEG
Gyártásban	1856
Selejtezés	1909-ig
Darabszám	10 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	0-6-4T
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 264 mm
Futókerék-átmérő	948 mm
Ütközők közötti hossz	11 356 mm
Magasság	4 662 mm
Szélesség	2 897 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	2 686 mm
Teljes tengelytávolság	6 726 mm
Üres tömeg	42,0 t
Szolgálati tömeg	55,0 t
Gőzvontatás
Jelleg	C2'-n2Et
Hengerek
Száma	2
Átmérője	434 mm
Dugattyú lökethossza	632 mm
Gőznyomás	8,0 atm
Tűzcsövek
Száma	181
Hossza	4 741 mm
Rostélyfelület	1,35 m²
Sugárzó fűtőfelület	7,8 m²
Csőfűtőfelület	140,2 m²
Forrfelület	148,0 m²
Teljesítmény	276 LE széntüzeléssel
Vízkészlet	6,9 m³
Tüzelőanyag-készlet	3,4 m³ (szén)
Sablon • Wikidata • Segítség

A StEG I 466–475 Engerth-rendszerű tehervonati szertartályosgőzmozdony-sorozata volt az Államvasút-társaságnak (ÁVT).

A 10 mozdony az egyik legnagyobb számú Engerth–rendszerű mozdony volt az ÁVT-nél. A mozdonyokat különböző gyártók szállították, s többé-kevésbé eltértek egymástól. Az itt bemutatott mozdonyt a StEG Mozdonygyára építette 1856-ban. A mozdonyok az ÁVT (StEG) első számozási rendszerében a 466–475 pályaszámokat, továbbá a TRENTSCHIN, GÜNS, TITEL, BECSKEREK, NAGY-BÁNYA, KLAUSENBURG, KRONSTADT, TANCSOVA, FÜNFKIRCHEN és GROSSWARDEIN neveket kapták. 1873-ban, miközben a mozdonyokat átépítették, a 728–737 pályaszámokat kaptak és a IVh osztályba sorolták őket, 1897-ben a harmadik számozási rendszerben a megmaradt öt mozdony a 3251–3255 számokat kapta.

Az ÁVT 1909-es államosításakor már nem volt egy sem közülük üzemben.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 466–475 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Übersicht des Lokomotivparkes (und Tender der k.k. priv. Staats-Eisenbahn-Gesellschaft in Wien). Bécs: (kiadó nélkül). 1879.  
• Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2  
• Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8  

További információk

• A típus története számokban (németül)

Kapcsolódó szócikkek

• OMÁV 32.5