A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
SStB Neuhaus - Anninger | |
SStB – Neuhaus - Anninger / SB 3 (régi) ÖStB – Biała - Wisnicz / CLB – Biała - Wisnicz | |
Pályaszám | |
SB 3 218–224 | |
Általános adatok | |
Gyártó | Bécsújhely |
Gyártásban | 1855–1856 |
Selejtezés | 1864-ig |
Darabszám | SStB: 7 ÖStB: 7 db |
Műszaki adatok | |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 1738 mm |
Ütközők közötti hossz | 11 378 mm |
Csatolt kerekek tengelytávolsága | 2 686 mm |
Szolgálati tömeg | 44,0 t |
Tapadási tömeg | 20,9 t |
Legnagyobb tengelyterhelés | 10,5 t |
Gőzvontatás | |
Jelleg | B3'-n2-Et |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Átmérője | 408 mm |
Dugattyú lökethossza | 606 mm |
Gőznyomás | 7,0 atm |
Rostélyfelület | 1,21 m² |
Csőfűtőfelület | 110,0 m² vízborított |
Forrfelület | 114 m² |
Teljesítmény | 220 LE kőszénfűtéssel |
Vezérmű rendszere | Gooch |
Vízkészlet | 6,7 m³, |
Tüzelőanyag-készlet | 4,1 t |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SStB Neuhaus - Anninger sorozat Engelth-rendszerű személyvonati szertartályosgőzmozdony-sorozat volt az Osztrák Déli Államvasútnál (SStB).
Az SStB a Bécsújhelyi Mozdonygyártól vásárolt 1855-ben hét darab mozdonyt (151–156 gyári számú), 1856-ban egy db (164 gyári számú) és elnevezte őket. Az alábbi neveket kapták: NEUHAUS, FEISTRITZ, LUTTENBERG, FÜRSTENFELD, JOHANNISBERG, SCHLOSSBERG és ANNINGER. A mozdonyok külső keretes, belső hengeres és belső vezérlésűek voltak. Valamennyi Engelth-rendszerű ún. támasztószerkocsis volt Bailie-féle volut tartórugókkal. A mozdonyok nem üzemeltek az elvárásoknak megfelelően. A tüzelőanyag és víz fogyásával ugyanis tapadósúlyuk – és így vonóerejük - erősen csökkent.
A sorozat valamennyi mozdonya 1858-ban a Déli Vaspályatársasághoz (SB) került, amikor az SStB-t eladták, ahol a 3 sorozatba osztották és a 218-228 pályaszámokat adták nekik. Az SB magyar pályarészein üzemeltette a mozdonyok egy részét, ám a kedvezőtlen üzemeltetési tapasztalatok (változó, viszonylag kis vonóerő, kedvezőtlen szén- és vízfogyasztás) miatt korán, már 1864-ig valamennyi mozdonyt selejtezték.
A Bécsújhelyi mozdonygyár 1855-ben a k.k. Östliche Staatsbahn-nak is épített 157–163 gyári számokon hét mozdonyt a BIAŁA, DĘBICA, JASŁO, PILZNO, RABA, TRZEBINIA és WISNICZ nevűeket. 1858-ban a hét mozdonyt a Galizische Carl Ludwig-Bahn megvásárolta, ahol 1861 és 1862 között selejtezték őket.
Források
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SStB – Neuhaus bis Anninger című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
- szerk.: Lányi Ernő: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1985). ISBN 963-552-161-8
- Kubinszky Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen (német nyelven). Budapest: Akadémia Kiadó (1975). ISBN 963-05-0125-2
- Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
- Hans Peter Pawlik, Josef Otto Slezak, Südbahn-Lokomotiven, Verlag Slezak, Wien, 1987, ISBN 3-85416-102-6
További információk
- A típus története számokban (németül)
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.