A KsOd IV egy ún. omnibuszvonati mozdonya volt a Kassa-Oderbergi Vasútnak.

Története

A mellékvonali utasforgalom gazdaságosabbá tétele érdekében a vasúttársaságok a 19. század vége felé egyre több ún. omnibuszvonati mozdonyt rendeltek a mozdonygyáraktól. Ezek kis teljesítményű, egy vagy két kapcsolt kerékpárú gépek voltak, melyek vonóereje elegendő volt egy-két személykocsi továbbításához, ami a helyi érdekű forgalom kiszolgálására elegendő volt. A mozdonyok kis mérete következtében kiszolgálásukhoz általában egy ember elegendő volt. Ez párosulva a kis üzemanyag-fogyasztással a mellékvonalak üzemét gazdaságossá tette.

A budapesti gépgyár hasonlóan az ausztriai és a németországi mozdonygyárakhoz 1880-ban megtervezett és megépített egy két kapcsolt kerékpárú omnibuszvonati mozdonyt E₂^I típusjellel, amely a gyár 33 számú mozdonya volt. Az 1890-ben bevezetett új gyári jelölési rendszer szerint ez volt a gyár 9 szerkezetszámú mozdonya.

A gyár omnibuszvonati mozdonya valójában egy kis kéttengelyes kapcsolt kerékpárú ikergépes telített-gőzű szertartályos gőzmozdony volt.

A gőzhengerek a keret elején, kívül voltak elhelyezve, gőzellátásukat keresztezett rudazatos Stephenson vezérmű biztosította. A gépezet a mozdony hátsó kerékpárját hajtotta.

A 33 gyári számú mozdonyt a KsOd vásárolta meg, ezért a vasútnál rendszeresített légűrféket szereltek rá. A mozdonyt a KsOd a IV osztályba sorolta és az 51 pályaszámmal állította üzembe. A vasút vezetése nem találta megfelelőnek a kívánt feladatra, így 1882-ben eladták.

Irodalom

• Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8  
• Villányi György: Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. (hely nélkül): Magyar Államvasutak Rt. 1996.