Zöld-foki Köztársaság
República de Cabo Verde
A Zöld-foki Köztársaság zászlaja A Zöld-foki Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Egység, Munka, Haladás Nemzeti himnusz: Cântico da Liberdade
Fővárosa	Praia
Koordináták: é. sz. 15° 55′, ny. h. 24° 05′15.916666666667, -24.08333333333315.916667°N 24.083333°W
Államforma	parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök	José Maria Neves
Miniszterelnök	Ulisses Correia e Silva
Hivatalos nyelv	Portugál, Zöld-foki szigeti kreol
függetlenség	Portugáliától
kikiáltása	1975. július 5.
Tagság	Lista ACP-országok Afrikai Fejlesztési Bank United Nations Economic Commission for Africa Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet Group of 77 Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Valutaalap Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Intelsat Interpol Nemzetközi Távközlési Egyesület El nem kötelezett országok Afrikai Egység Szervezete Vegyifegyver-tilalmi Szervezet Egyesült Nemzetek Szervezete Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája UNESCO Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete Egyetemes Postaegyesület Egészségügyi Világszervezet Meteorológiai Világszervezet Afrikai Unió Kereskedelmi Világszervezet Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Kis szigetállamok szövetsége Portugál Nyelvű Országok Közössége UNESCO AFRISTAT Frankofónia Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége
Népesség
Népszámlálás szerint	555 988 fő (2020)[1]
Rangsorban	175
Becsült	569 000 [2] fő (2022)
Rangsorban	175
Népsűrűség	138 fő/km²[3]
GDP
Összes	600 millió USD
Egy főre jutó	1400 USD
Földrajzi adatok
Terület	4033 km²
Rangsorban	146
Időzóna	CVT (UTC-1)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Pénznem	Zöld-foki escudo (CVE)
Nemzetközi gépkocsijel	CV
Hívószám	238
Segélyhívó telefonszám	130 131 132
Internet TLD	.cv
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug Schuko
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-foki Köztársaság témájú médiaállományokat.
PRAIA Mindelo Santo Antão São Vicente Santa Luzia Sal São Nicolau Santa Maria Boa Vista Tarrafal Santiago Maio Brava São Filipe Fogo Fogo-hegy Atlanti-óceán térkép szerkesztése

A Zöld-foki Köztársaság (portugálul: República de Cabo Verde vagy röviden Cabo Verde, zöld-foki kreolul: Repúblika di Kabu Verdi) szigetország. Tíz vulkanikus eredetű sziget alkotja, amelyek a középső Atlanti-óceánban, Afrika legnyugatibb pontjától, a Zöld-foktól 570 kilométerre nyugatra fekszenek. A Zöld-foki-szigetek az Azori-, Madeira-, Kanári- és Selvagens-szigetekkel együtt Makaronézia részének tekintik. Az ország területe valamivel kisebb Győr-Moson-Sopron vármegyéénél.

Az addig lakatlan szigeteket a 15. században fedezték fel portugál hajósok. Az itt létrehozott telepük volt az első európai gyarmat a trópusokon. A szigeteket a 16. és 17. században az atlanti rabszolga-kereskedelem tette gazdaggá, és kereskedőket, privatéreket és kalózokat vonzott ide. A 19. században a rabszolgaság felszámolása gazdasági válsághoz és a lakosság kivándorlásához vezetett. Évtizedekbe telt, amíg a szigetek gazdasága az atlanti kereskedelemnek és hajózásnak köszönhetően újra felvirágzott. 1975-ben békésen függetlenedett Portugáliától.

Az 1990-es évek eleje óta a Zöld-foki Köztársaság megszakítás nélkül képviseleti demokrácia, Afrika egyik legfejlettebb és legdemokratikusabb országa.^[4][5] Mivel kevés a nyersanyaga, gazdasága ma a szolgáltatásokra, főként a turizmusra és a külföldi befektetésekre épül. Lakosságát 2016-ban 540 000 főre becsülték; a többségük európai, mór és afrikai felmenőkre tekinthet vissza. A portugál gyarmatosítás hagyatékaként a legelterjedtebb vallás a katolikus. Érdekes, hogy a zöld-foki diaszpóra népesebb, mint az anyaországi.

A Portugál Nyelvű Országok Közössége nevű nemzetközi szervezet egyik alapító tagja.^[6]

Földrajza

A zöld-foki-szigetek domborzati térképe

A Serra-Malagueta hegység a Santiago-sziget északi részén

A fehér homokos Viana sivatag Boa Vista szigetén

A szigeteket földrajzi helyzetük szerint két csoportba sorolják.

A Szél felőli szigetek csoportjának tagjai:

• Boa Vista (620 km²)
• Sal (216 km²)
• São Nicolau-sziget (343 km²)
  • Santa Luzia-sziget (35 km²)
• São Vicente-sziget (227 km²)
• Santo Antão-sziget (779 km²)

A Szélcsendes-szigetek:

• Brava (64 km²)
• Fogo (476 km²)
• Maio (269 km²)
• Santiago-sziget (991 km²)^[7]

Domborzata

A szigetek túlnyomóan vulkáni eredetűek, néhánynak az alapja azonban idősebb palából, feldarabolt mészkőből és dolomitból áll. Valamennyiüket változó szélességű tengerparti síkság keretezi; a mögöttes fennsíkok vulkáni kúpokat hordoznak, melyek közül a Pico do Fogo (2829 m, Fogo) és a Topo da Coroa (1979 m, Santo Antão-sziget) emelkedik a legmagasabbra.

Vízrajza

A száraz éghajlatú, kis szigeteken kevés a vízfolyás. Az ősi folyók fennmaradt medrei korábbi, csapadékosabb éghajlatra utalnak; az emberek növekvő vízigénye miatt legtöbbjük kiszáradt vagy patakká zsugorodott. Néhány szigeten, így Santo Antãon az utóvulkáni működés részeként hévforrás tör fel. A legtöbb vízfolyás időszakos patak, az aktuális csapadékmennyiséget követő hozammal.

A szigetek jelentős problémája a természeti kincsek túlzott kiaknázása. Egyes szigeteken több tó kiszáradt, amire szemléletes példa a Santa Luzia-sziget, ahol a telepesek érkezése előtt egy édesvizű tó volt — a Zöld-foki-szigetek utolsó tava. Az emberek nem tudták, hogy a tavat nem forrás táplálja, hanem a talajon átszivárgó esővíz gyűlik benne össze, és körülbelül 400 év alatt kiitták az egészet. Csupán néhány kisebb patak maradt meg. A sziget ma természetvédelmi terület.

Az ország tíz nagyobb szigetéből mára csak négy sziget rendelkezik folyamatos forrásokkal, és ha nem figyelnek eléggé a szigetek ökológiájának érzékenységére, akkor ezeken a szigeteken is bekövetkezik az elsivatagosodás.

Éghajlata

A szigetcsoport éghajlatát a passzátszél határozza meg, emiatt az nagyon száraz. A relatív páratartalom 70% körüli.

Képek

Élővilág, természetvédelem

Vannak endemikus állat- és növényfajok. Ezek legtöbbjét veszélyezteti az emberi tevékenység.

Endemikus madarak: Alexander-sarlósfecske (Apus alexandri), razói pacsirta (Alauda razae), zöld-foki nádiposzáta (Acrocephalus brevipennis), egy verébféle madár (zöld-foki veréb); endemikus hüllő a zöld-foki óriás gekkó (Tarentola gigas).

Endemikus növények:

• tűzhányó kígyószisz (Echium vulcanorum) – csak Fogón

Nemzeti parkjai

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

• Fogo Nemzeti Park (Parque Natural do Fogo) – Fogo középső részén

Világörökségei

Bővebben: A Zöld-foki Köztársaság világörökségi helyszínei

A Zöld-foki Köztársaság 1988-ban csatlakozott a világ kulturális és természeti örökségének megóvását célzó egyezményhez. Az ország területéről 2022 végéig egyetlen helyszín, Cidade Velha(wd) került fel a világörökségi listára (2009-ben). 2016 óta nyolc további helyszín (5 kulturális, 1 természeti, 2 vegyes) a javaslati listán várakozik a felvételre.^[8]

A szellemi kulturális örökség listájára 2019-ben került fel a morna(wd), a Zöld-foki-szigetek hagyományos zenés-táncos műfaja.^[9]

Történelme

Nossa Senhora do Rosário templom 1495-ben épült, ezzel a legrégebbi gyarmati templom a világon. Cidade Velha, Santiago-sziget

A lakatlan szigeteket 1460-ban Diogo Gomes fedezte fel, de a szigetek felfedezőjének hivatalosan Alvise Cadamostót tekintik, aki 1456-ban járt itt. A szigeteket lakatlannak találták, és semmi sem utal korábbi lakosságra. A szigetek mai nevüket 1461-ben kapták, amikor portugál gyarmattá szervezték. A portugálok a szigetekről indultak útnak Nyugat-Afrikába. Kolumbusz Kristóf 1498-ban járt itt.

A szigetek első települése az 1462-ben alapított Ribeira Grande volt (ma Cidade Velha).

1532-ben lett hivatalosan Portugália gyarmata. A 16. században elindult a rabszolga-kereskedelem Afrika és Amerika között, és ennek egyik állomása a szigeteken volt; fontos vízfelvevő hely volt, ahová idővel cukornádültetvényeket is telepítettek.

1850-ben megalapították São Vicente település kikötőjét. Ezután nagy szénbányákat nyitottak a szigeteken.

1975. július 5-én Portugália függetlenséget adott a szigeteknek. Az első államfő Aristides Pereira volt.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Államformája köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A Zöld-foki-szigetek demokratikus jogállam, az egyetlen olyan afrikai ország, amelynek mind politikai, mind polgári szabadságait a Freedom House éves jelentései a legjobb kategóriába sorolják.^[10]

Elnökök

Miniszterelnökök

Politikai pártok

Közigazgatás

A Zöld-foki Köztársaság fővárosa és legnépesebb települése a Santiago-szigeten lévő Praia. A második legjelentősebb város a São Vicente-szigeten található Mindelo. 2005-ig az ország 17 közigazgatási egységre, körzetre (concelhos) volt osztva. 2005 első félévében a Zöld-foki Köztársaság országgyűlése öt új körzet bevezetéséről döntött, létrehozva a jelenlegi 22 közigazgatási egységet.

A köztársaság fővárosa, Praia, Santiago-sziget

Nova Sintra, Brava szigete

Santiago-sziget 1. Tarrafal 2. São Miguel 3. São Salvador do Mundo 4. Santa Cruz 5. São Domingos 6. Praia 7. Ribeira Grande de Santiago 8. São Lourenço dos Órgãos 9. Santa Catarina Brava 10. Brava Fogo 11. São Filipe 12. Santa Catarina do Fogo 13. Mosteiros

Maio 14. Maio Boa Vista 15. Boa Vista Sal 16. Sal São Nicolau-sziget 17. Ribeira Brava 18. Tarrafal de São Nicolau São Vicente-sziget 19. São Vicente Santo Antão-sziget 22. Paul 20. Porto Novo 21. Ribeira Grande

Védelmi rendszer

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Népesség

Santiago szigetének asszonyai

2005-ös korfa

Több itteni származású ember él a szigeteken kívül diaszpórában, mint ahányan a szigeteken élnek.

Népességének változása

A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre.

Legnépesebb települések

Bővebben: A Zöld-foki Köztársaság városai

Etnikai megoszlás

Etnikai csoportok: kreol (mulatt) 71%, afrikai 28%, európai 1%^[11]

Nyelvi megoszlás

Nyelvek: a hivatalos nyelv a portugál, de emellett beszélnek még kreolul is, amely a legtöbb ember anyanyelve. Vannak olyan idősebb emberek, akik nem tudnak írni és olvasni portugálul. A szigeteken két kreol nyelvjárást beszélnek.

Vallási megoszlás

Vallások 2010-es felmérés alapján:^[11] római katolikus 77,3%, protestáns 3,7% (főleg nazarénusok, adventisták, Universal Kingdom of God, God and Love), egyéb keresztény 4,3% (Christian Rationalism, Jehova Tanúi, Assembly of God, Új Apostoli Egyház), muszlim 1,8%, egyéb 1,3%, felekezeteken kívüli vagy törzsi vallású 10,8%, meghatározatlan 0,7%

Szociális rendszer

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Gazdaságszerkesztés

A Zöld-foki Köztársaság 2008 óta fejlődő gazdaság, egyike azon mindössze öt országnak, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete a legkevésbé fejlett országok csoportjából a fejlődő országok csoportjába emelt (a másik négy Botswana, a Maldív-szigetek, Szamoa és Egyenlítői-Guinea). Az ország gazdasági teljesítményét több nemzetközi szervezet afrikai sikertörténetnek tartja.^{[12][13][14][15]}

A gazdasági sikerek ellenére az ország az ENSZ megállapítása szerint több gazdasági nehézséggel küzd. Elhelyezkedése miatt távol esik a főbb gazdasági piacoktól. Kis szigetországként kevés nyersanyaggal és édesvízzel rendelkezik, veszélyeztetik a természeti csapások és az éghajlatváltozás következtében az elsivatagosodás. Gazdasága túlzott mértékben függ a szolgáltatásoktól, főként a turizmustól, ezenfelül pedig a külföldön dolgozók hazajuttatott jövedelmeitől és a külföldi fejlesztési segélyektől.^[16]

A (2000-es évek elején) a GDP 73%-át a külföldön dolgozók hazajuttatott jövedelmei és a szolgáltatások adják, 20%-át az ipar, 7%-át a mezőgazdaság.^[17]

A Zöld-foki Köztársaság egyik bankjegye

Gazdasági ágazatokszerkesztés

Mezőgazdaságszerkesztés

A szigetek lakossága a mezőgazdaságból él; ennek fő terménye a datolya. Cukornádat, banánt, dohányt, kávét, mogyorót, alárendelten egyéb haszonnövényeket is termesztenek.

Halászatszerkesztés

A halászatnak jelentős szerepe van a gazdasági életben. A tengerparti települések megélhetésében van jelentősége; kis hajókkal, főleg a lakosság ellátására, de jut exportra is.

Iparszerkesztés

A bőr-, a textil- és a kézművesipar jelentős, főleg ajándéktárgyakat készítenek. Jelentős halfeldolgozó üzemek találhatóak São Vicente szigetén, Mindelo városban. Santiagón nagy üdítőital- és sörgyárak vannak, az összes szigetet innen látják el.

Ásványkincsekben szegény ország.

Külkereskedelemszerkesztés

Külkereskedelme 2014-ben:^[11]

Főbb termékek:

• Export: üzemanyag (re-export), cipő, ruha, hal, languszta, nyersbőr
• Import: üzemanyag, élelmiszer, ipari termékek, közlekedési eszközök

Főbb partnerek:

• Export: Spanyolország 46,1%, Lengyelország 22,4%, Portugália 11,8%
• Import: Algéria 72,5%, Portugália 10%

Egyéb jellemző ágakszerkesztés

Az Európa és Dél-Amerika között közlekedő hajók üzemanyag-felvevő helye,^[18] valamint a tengeralatti kábelek gyűjtő- és elosztóközpontja.

A Latin-Amerikából (főleg Dél-Amerikából) Európába irányuló kábítószer (kokain) egyik átrakodópontja.^[11]

Turizmusszerkesztés

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A turizmus a GDP 10%-át adja. A látogatók többsége Sal szigetére érkezik, és a többi szigetre általában csak egynapos programokra látogat át.

Médiaszerkesztés

Televízió: Portugál nyelven sugároz a Radio Televisao Caboverdiana (RTC) és a RTP-Africa. Francia nyelven csak a TV4 Afrique

Rádióadók: Portugál nyelven az RTC, RDP sugároz, míg franciául az RFI Afrique: FM-adó Praiában, Mindelóban, Salban, Fogóban és Santo Antãoban van.

Újságok: Az ország újságjai:

• A Semana (Praia, 1991–)
• Expresso das Ilhas
• Journal O Cidadao (São Vicente)
• Jornal Horizonte (Praia, 1988–)
• Terra Nova (São Vicente, 1975–)
• Artiletra (São Vicente, 1991–)

Közlekedésszerkesztés

Belföldön a szigetek között komppal, illetve repülővel közlekedhetünk. A belföldi repülőjáratokat a TACV üzemelteti.

Művészetekszerkesztés

Eugénio Tavares, az egyik legismertebb költő

Költők: Sergio Frusoni, Eugénio Tavares, B. Léza, João Cleofas Martins, Ovídio Martins, Barbosa Jorge, Fortes Corsino António, Baltasar Lopes (Oswaldo Alcântara), João Vário, Oswaldo Osório, Arménio Vieira, Vadinho Velhinho, José Luís Tavares

Írók: Manuel Lopes – Movimento Claridade, Luís Romano de Madeira Melo, Germano de Almeida, Orlanda Amarilis, Jorge Vera Cruz Barbosa, Pedro Cardoso, Mário José Domingues, Daniel Filipe, Mário Alberto Fonseca de Almeida, Corsino António Fortes, Arnaldo Carlos de Vasconcelos França, António Aurélio Gonçalves, Aguinaldo Brito Fonseca, Ovídio de Sousa Martins, Osvaldo Osório, Dulce Almada Duarte, Manuel Veiga

Híres mesebeli lények: 'Ti Lobo' und 'Chibim', 'Ti Lobo'und 'Ti Pedro', Ti Ganga, Capotona.

Festők: Manuel Figueira, Luisa Queros, Tchalé Figueira, Bela Duarte, Kiki Lima, Mito

Zeneszerzők: Manuel de Novas, Vasco Martins, Jorge Fernandes Monteiro (Jotamont), Zenészek: Cesária Évora, Simentera, Terezinha Araujo, Bana, Gil Semedo, Luís Morais, Os Tubarões, Bulimundo, Lura, Celina Pereira, Boy Gé Mendes, Orlando Pantera, Tchéka, Tito Paris

Gasztronómiaszerkesztés

A zöld-foki konyha nagyrészt nyugat-afrikai, részben pedig portugál, dél- és nyugat-európai elemek keveredéséből jött létre.^[19] Mivel a szigetek az óceán belső vizein helyezkednek el, ezért a halászat alapvető élelemforrást biztosít.

A rum alapú grog, mely a régi tengerészek kedvelt itala volt, egy nagyon fontos kulináris elem. A legjobb fajták a Santo Antao és a Santiago szigeten készülnek. Egyik változata ponche, amely a grog és sűrített tej vagy melasz keveréséből készült puncs.^[20]

Az ételek alapjait leginkább a bab és kukorica teszik ki.^[21] Népszerű továbbá a rizs, a tápióka, a burgonya és a zöldségek, úgy mint sárgarépa, kelkáposzta és a tök. A halak közül kiemelkedik a tonhal, fűrészhal és a homár. A húsok közül a leggyakoribbak a baromfi- és a sertéshús, továbbá a madarak tojása. A portugálok kimagasló olajbogyó- és bortermelést honosítottak meg. Az alentejo a Zöld-foki szigetek nemzetközi hírű és közkedvelt bora.^[22]

A szigetek nemzeti étele a cachupa nevű zöldségragu, amelynek hozzávalói kukoricapüré, hagyma, főzőbanán, tápióka, édesburgonya, tök és jamgyökér.^[23] Gyakori étel még a tápiókából készült golyócskák, amiket mézzel édesítenek. Az étkezésben a kuszkusz is megtalálható, melyet kecskesajttal és melasszal ízesítenek.

Valaha népszerű fogás volt a sült teknősszelet (főleg Santiago szigetén), de a szigetek törvénykezése állatvédelmi okokból betiltotta a teknősök elejtését, ezért ma már ez a fogás eltűnt a gasztronómiából.^[24]

A szigetre eleinte csak portugál söröket importáltak, 2006 óta viszont már a Zöld-foki szigetek is rendelkezik saját sörfajtával, ami Strelá-nak hívnak.^[25]

Sportszerkesztés

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Praia, a főváros

Lásd még: A Zöld-foki Köztársaság labdarúgó-válogatottja

Lásd még: A Zöld-foki Köztársaság az olimpiai játékokon

Ünnepekszerkesztés

Egyébszerkesztés

2009 őszén a szigetcsoport négy szigetén ütötte fel a fejét a dengue-láz. A járvány a turisták által leginkább látogatott Sal szigetét elkerülte. Különösen súlyos volt a helyzet Fogo szigetén.^[26]

Jegyzetekszerkesztés

Forrásokszerkesztés

• A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3

További információkszerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-foki Köztársaság témájú médiaállományokat.

• Fényképek Archiválva 2006. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Zöld-foki-szigetek.lap.hu – linkgyűjtemény
• A Zöld-foki-szigetek kormánya
• Zöld-foki-szigeteki fotók

Újságokszerkesztés

• A Semana
• Infopress
• O Cidadão
• Paralelo 14
• Visão News
• O Liberal
• Expresso da Ilhas
• VozDiPovo-Online
• forcv.com
• CaboVerdeOnline
• Cape Verdean American News

Sablon:Afrika m v sz Afrika országai   Dél-Afrika  Botswana ·  Dél-afrikai Köztársaság ·  Lesotho ·  Namíbia ·  Szváziföld   Észak-Afrika  Algéria ·  Egyiptom ·  Líbia ·  Marokkó ·  Szudán ·  Tunézia   Kelet-Afrika  Burundi ·  Comore-szigetek ·  Dél-Szudán ·  Dzsibuti ·  Eritrea ·  Etiópia ·  Kenya ·  Madagaszkár ·  Malawi ·  Mauritius ·  Mozambik ·  Ruanda ·  Seychelle-szigetek ·  Szomália ·  Tanzánia ·  Uganda ·  Zambia ·  Zimbabwe   Közép-Afrika  Angola ·  Csád ·  Egyenlítői-Guinea ·  Gabon ·  Kamerun ·  Kongói Köztársaság ·  Kongói Demokratikus Köztársaság ·  Közép-afrikai Köztársaság ·  São Tomé és Príncipe   Nyugat-Afrika  Benin ·  Bissau-Guinea ·  Burkina Faso ·  Elefántcsontpart ·  Gambia ·  Ghána ·  Guinea ·  Libéria ·  Mali ·  Mauritánia ·  Niger ·  Nigéria ·  Sierra Leone ·  Szenegál ·  Togo ·  Zöld-foki Köztársaság Függő területek  Brit Indiai-óceáni Terület1 ·  Ceuta3 ·  Francia déli és antarktiszi területek2 ·  Madeira4 · Mayotte2 ·  Melilla3 ·  Szent Ilona, Ascension és  Tristan da Cunha1 ·  Réunion2 Vitatott státusú területek Azawad · Cabinda ·  Nyugat-Szahara ·  Szomáliföld ·  Puntföld 1 Az Egyesült Királyság külbirtoka    2 Franciaország külbirtoka    3 Spanyolország külbirtoka    4 Portugália külbirtoka

Sablon:Latin Unió m v sz Latin Unió Tagországok  Andorra ·  Angola ·  Bissau-Guinea ·  Bolívia ·  Brazília ·  Chile ·  Costa Rica ·  Dominikai Köztársaság ·  Ecuador ·  Egyenlítői-Guinea ·  Elefántcsontpart ·  Franciaország ·  Fülöp-szigetek ·  Guatemala ·  Haiti ·  Honduras ·  Kelet-Timor ·  Kolumbia ·  Kuba ·  Makaó ·  Moldova ·  Monaco ·  Mozambik ·  Nicaragua ·  Olaszország ·  Panama ·  Paraguay ·  Peru ·  Portugália ·  Románia ·  Salvador ·  San Marino ·  São Tomé és Príncipe ·  Spanyolország ·  Szenegál ·  Uruguay ·  Venezuela ·  Zöld-foki Köztársaság Megfigyelők  Argentína ·  Máltai lovagrend ·  Mexikó ·  Vatikán

Sablon:Portugál Nyelvű Országok Közössége m v sz Portugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP) Tagok  Angola ·  Brazília ·  Zöld-foki Köztársaság ·  Kelet-Timor ·  Bissau-Guinea ·  Mozambik ·  Portugália ·  São Tomé és Príncipe Társult megfigyelők  Egyenlítői-Guinea ·  Mauritius ·  Szenegál Hivatalosan érdeklődők  Andorra ·  Horvátország · Galicia · Goa ·  Makaó ·  Marokkó · Melaka ·  Fülöp-szigetek ·  Románia ·  Ukrajna ·  Venezuela ·  Indonézia ·  Szváziföld ·  Ausztrália ·  Luxemburg

Sablon:Frankofónia m v sz A Frankofónia (La Francophonie) Tagok  Albánia ·  Andorra ·  Belgium ·  Benin ·  Bissau-Guinea ·  Bulgária ·  Burkina Faso ·  Burundi ·  Comore-szigetek ·  Csád ·  Dominikai Közösség ·  Dzsibuti ·  Egyenlítői-Guinea ·  Egyiptom ·  Elefántcsontpart ·  Észak-Macedónia ·  Franciaország ·  Gabon ·  Ghána  ·  Görögország ·  Guinea ·  Haiti ·  Kambodzsa ·  Kamerun ·  Kanada ·  Kongói Demokratikus Köztársaság ·  Kongói Köztársaság ·  Közép-afrikai Köztársaság ·  Laosz ·  Libanon ·  Luxemburg ·  Madagaszkár ·  Mali ·  Marokkó ·  Mauritánia ·  Mauritius ·  Moldova ·  Monaco ·  Niger ·  Örményország ·  Románia ·  Ruanda ·  Saint Lucia ·  São Tomé és Príncipe ·  Szenegál ·  Seychelle-szigetek ·  Svájc ·  Togo ·  Tunézia ·  Vanuatu ·  Vietnám ·  Zöld-foki Köztársaság Részt vevő államok  Ciprus ·  Egyesült Arab Emírségek  ·  Katar  ·  Koszovó  ·  Szerbia  ·  Új-Kaledónia Megfigyelők  Argentína ·  Ausztria ·  Bosznia-Hercegovina ·  Costa Rica ·  Csehország ·  Dél-Korea ·  Dominikai Köztársaság ·  Észtország ·  Gambia  ·  Grúzia ·  Horvátország ·  Írország  ·  Lengyelország ·  Lettország ·  Litvánia ·  Magyarország ·  Málta  ·  Mexikó  ·  Montenegró ·  Mozambik ·  Szlovákia ·  Szlovénia ·  Thaiföld ·  Ukrajna ·  Uruguay