A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Spanyolország, hivatalos nevén Spanyol Királyság (spanyolul és galiciai nyelven Reino de España, katalánul Regne d’Espanya, baszk nyelven Espainiako Erresuma) független állam Dél-Európában, illetve Észak- és Nyugat-Afrikában (a hozzá tartozó Ceuta és Melilla autonóm városokkal, valamint a Kanári-szigetekkel). A spanyol szárazföldet délről és keletről a Földközi-tenger (amelyben az országhoz tartozó Baleár-szigetek fekszenek), északról a Vizcayai-öböl és nyugatról az Atlanti-óceán határolja. A szárazföldön Portugáliával, Franciaországgal, Andorrával és Gibraltárral határos. Spanyolország a legnagyobb a három független államból, amelyek az Ibériai-félszigeten fekszenek. Fővárosa és egyben legnépesebb városa Madrid.
A modern Spanyolország mai területén több nép is letelepedett, mint például a kelták, az ibérek, a rómaiak, a vizigótok és a mórok. A középkorban, több mint öt évszázadig, nagy területek voltak iszlám uralom alatt, melyeknek egy töredéke 1492-ig állt fenn, amikor az Aragónia és Kasztília keresztény királyságai 770 év után elfoglalták az utolsó ibériai muszlim államot, a Granadai Emírséget. Ugyanabban az évben, Kolumbusz Kristóf elérte az Újvilágot, amivel megalakította a világuraló Spanyol Birodalmat. Spanyolország vált Európa legerősebb államává, de a háborúk és más belső gondok lesüllyesztették az országot. A 20. század közepén Francisco Franco alakított ki diktatúrát Spanyolországban, és demokratikus állam csak 1978-ban alakult ki. Az ország 1986-ban belépett az Európai Unióba, ezután Spanyolország gazdasági és kulturális reneszánszát élte egészen a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságig, ekkor ugyanis gazdasága súlyos válságba került.[4]
Az Európai Unió, a NATO, az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagja.
A nép- és országnév eredete
A spanyol szó végső eredete a latin HISPANIOLUS, azaz körülbelül ’hispánka’, amely espaignol alakban került a provanszálba, onnan español írásmóddal a spanyolba, majd a többi (újlatin) nyelvbe. A magyar nyelvben egy észak-olasz nyelvjárási – s-sel ejtett – spagnol alak honosodott meg. Azonban, míg nyelvünkben a „spanyol” szó egyaránt utalhat spanyolországi és spanyol nyelvű személyre vagy dologra, addig a spanyolban megkülönböztetik a spanyol (spanyolországi) és a spanyolul beszélő (spanyol nyelvű) fogalmakat egymástól: előbbire az español, az utóbbira az hispano vagy latino szót alkalmazzák. Az ország önelnevezése – España – a latin HISPANIA folytatása, a középkori spanyolban még Hespaña alakban is előfordult.
Földrajz
Fekvése, határai
Portugáliával és Gibraltárral osztozik az Ibériai-félszigeten. Északon a Pireneusok természetes határt képez Franciaország és Andorra felé. Keleten és délkeleten a Földközi-tengerrel (1663 km) érintkezik, északon a Vizcayai-öböl, északnyugaton illetve délnyugaton a Cádizi-öböl jelenti szintén természetes határát az Atlanti-óceán (711 km) felé. Délen a Gibraltári-szoros választja el Afrikától (14 km). A partok teljes hossza 3144 km.
A királyság részei a szárazföldi területeken kívül még:
- A Baleár-szigetek a Földközi-tengeren 5014 km², két főszigetből (Mallorca és Menorca), két kis szigetből (Ibiza és Formentera), illetve még 150 apró sziklából áll.
- A Kanári-szigetek az Atlanti-óceánban 7550 km², összesen 7 szigetből és 6 kisebb sziklaszigetből áll. Nyugati szigetei: Tenerife, La Palma, La Gomera, Hierro, keleti szigetei: Gran Canaria, Fuerteventura, Lanzarote és öt kis sziget. 1100 km-re fekszik Cádiztól.
- Ceuta és Melilla városok Afrika északi részén és több sziget a Földközi-tengeren a Gibraltári-szoros közelében, mint Penon de Velez, Alhucemas és Chafarinas szintén az ország területeit képezik.
Nem tartozik Spanyolországhoz a jelenleg is brit koronagyarmat Gibraltár.
Domborzat
Spanyolország területének nagy részét fennsíkok és hegységek uralják. Az ország átlagos tengerszint feletti magassága 600 m felett van.
A legmagasabb hegycsúcsok | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Geológiailag, morfológiailag a spanyol tájakat három nagyobb vidékre oszthatjuk:
- Az ország központi részén a Mezeta (Meseta Central Española) felföldje terül el, ami 200 000 km²-t foglal magába, 600–1000 méter közötti váltakozó magassággal, átlagos magassága 700–800 méter. A Kasztíliai-választóhegység (Cordillera Central) osztja két részre, melynek vonulatai a Sierra de Gata, a Sierra de Gredos és a Sierra de Guadarrama. Így alakul ki a választóhegységtől északra az Északi-Mezeta (Meseta Septrentional), attól délre pedig a Déli-Mezeta (Meseta Meridional).
- Belső peremhegységek vidéke:
- északon az Asztúriai-hegység, legmagasabb pontja a Torre Cerredo (2648 m, Picos de Europa – masszívum)
- északnyugat-délkeleti irányban az Ibériai-hegységrendszer (Sistema Ibérico), legmagasabb hegye a Sierra de Moncayo (2313 m).
- Külső peremhegységek vidéke:
- Északon a Kantábriai-hegység (Cordillera Cantabrica) 1700 méteres magasságával összekapcsolja az Asztúriai-hegyvidéket a Pireneusokkal, a Kantábriai-tenger mentén vonul végig. Legmagasabb csúcsa a Picos de Europa, 2645 m.
- A Galíciai-hegység Spanyolország északnyugati csücskében foglal helyet, rengeteg csipkézett öböllel a partvidéken.
- A Katalóniai-hegység délnyugat felől kapcsolódik ugyancsak a Pireneusok láncaihoz, legmagasabb vonulata a Montseny (1741 m).
- Az Andalúziai-lánchegység vagy Bétikai-Kordilerrák az ország déli részén emelkedik, a Gibraltári-szorostól a Cabo de la Nao fokáig. Az ország legmagasabb hegyei sorakoznak itt.
- A peremhegyvidékhez csatlakoznak az Ebro-medence, a Tajo-medence és a Guadalquivir-medence.
Képek
|
Vízrajz
A Spanyolországban található több mint 1800 folyam és forrás közül csak a Tajo hosszabb 960 kilométernél, és 90 kivételével mind rövidebb 96 kilométernél. Ezek a rövid folyók csak kis vízmennyiséget szállítanak, és az év némely szakaszában ki is száradnak, ám mikor nagy a vízhozam, igen sebesek. A nagy folyók többsége a magas hegységekből ered, átfolyik a központi Mezetán és Portugáliában ömlik bele az Atlanti-óceánba (kivételt képez az Ebro, amely a Földközi-tengerbe torkollik). Az északnyugati partvidéket számos, fjordhoz hasonló sziklás benyúlás tarkítja.
A Mezetán keresztül nyugatra folyó folyamok közül a Duero, a Tajo, a Guadiana és a Guadalquivir a legnagyobb. A Guadalquivir az egyik legjelentősebb, mivel a folyó áradásai a közvetlen közelében termékeny völgyet alakítottak ki. A szárazföld belsejében a folyón nagyobb hajók is könnyen hajózhatnak, és Sevillát az egyetlen olyan belföldi spanyol kikötővé teszi, ahonnan óceánjárók is indulnak. Az északi régió legnagyobb folyója a Miño.
Az ország legnagyobb gátja az El Atazar gát Madrid közelében, amely a város vízellátását biztosítja.
Európa legdélebben fekvő gleccsere a Sierra Nevada hegységben található Mulhacén hegyen van.[5]
Éghajlat
Az ország területének csaknem teljes egésze a szubtrópusi klímaövben fekszik, mindössze az Atlanti-óceán és a Vizcayai-öböl partvidéke tartozik az enyhe telű óceáni éghajlathoz. A belső területeken a kontinentális hatás érvényesül. Az ország klímáját több zónára oszthatjuk.
Növény- és állatvilág
Északi részén, a Kantábriai-hegységben és Galíciában az óceáni éghajlat hatására erikafélékben és pillangósvirágúakban gazdag fenyérek, rétek és lombhullató erdők, a magasabban fekvő területeken fenyvesek alakultak ki. A Pireneusok növényzete a tszfm.-nak megfelelően és K-Ny-i irányban is változik. Nyugaton tölgy (pl. kocsányos tölgy), feljebb bükk alkotta lombhullató erdők, a Középső-Pireneusok magasabb régióiban fenyvesek, felettük havasi rétek, keleten a mediterrán hatás miatt keménylombú erdők, felettük mediterrán tűlevelű erdők vannak. [6]
Mediterrán flóraterület: kevés az erdőterület, főleg magyaltölgy és paratölgy, píneaerdők aleppóifenyővel és pínea fenyővel, délen a betelepített agávé, eukaliptusz és az őshonos törpepálma, továbbá olajfa, mirtusz, oleander, citrom- és narancsültetvények, a Mesetán macchia cserjés, bodorrózsa vagy sztyeppés pusztaság.
Az ország mediterrán területei erdőinek kivágását már az ókorban megkezdték, helyükön sok helyen gyéren gyepes, lepusztult felszínű, sziklás területek vagy másodlagosan kialakult mediterrán cserjések, illetve citrus- és olajfaültetvények vannak. [6]
A ragadozó állatok közül előfordul a róka, a farkas, a vadmacska, a párduchiúz, a barnamedve, az afrikai eredetű egyiptomi mongúz és a petymeg. [6]
Európában csak itt él dögkeselyű, (Máltán kívül) kaméleon, cibetmacska, védett a spanyol kőszáli kecske és a muflon.
Természetvédelem
Természetvédelem alatt álló terület nagysága: 9,2% (2003). Az UNESCO bioszféra-programja keretében 14 bioszféra-rezervátumot alapítottak. Több régiót madárvédelmi területté nevezett ki a kormány, hat tengeri terület a Földközi-tengeren különleges védelem alatt áll.
Spanyolországban környezetvédelmi problémát jelent az erdők fogyása, a talajerózió, a tavak elsavasodása, a folyók szennyezése. A turizmus jelentős mértékben hozzájárul a környezet szennyezéséhez, különösen a Földközi-tenger partján, a nyári hónapokban.
Nemzeti parkok
Természeti világörökség
A természeti világörökség részei az UNESCO szerint:
- Garajonay Nemzeti Park a Kanári-szigeteken, La Gomera szigetén;
- Doñana Nemzeti Park Andalúziában;
- Teide Nemzeti Park a Kanári-szigeteken, Tenerife szigeten a Pico de Teide nevű hegyen.
Egyszerre természeti és kulturális világörökség:
- A Mediterrán-medence sziklafestményei az Ibériai-félszigeten;
- Pireneusok – Mont Perdu / Monte Perdido (Franciaországgal közös);
- Ibiza élővilága és kultúrája a Baleár-szigetekhez tartozó Ibiza szigeten;
Történelme
A hódítás hosszú és kemény harcai után az Ibériai-félsziget a Római Birodalom Hispania nevű provinciája lett. A korai középkorban germán uralom alatt állott. Később a behatoló muszlimok hódították meg. Nagyon hosszú, átmeneti vereségeket hozó harcban az északi keresztény királyságok fokozatosan visszaszorították a muszlim uralmat, végül annak utolsó maradványát, Granadát is elfoglalták 1492-ben – abban az évben, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát. Ekkor világbirodalom teremtődött. Spanyolország lett Európa legerősebb hatalma. A világ vezető hatalma volt a 16. században és a 17. század első felében, de a folyamatos háborúk és más problémák fokozatosan aláásták erejét. Franciaország a 19. század elején megszállta Spanyolországot, ami káoszt váltott ki; a birodalom legnagyobb része függetlenné vált Spanyolországtól, ahol folytatódott a politikai instabilitás. A 20. században polgárháború pusztította az országot, azután autoriter kormányzata volt. Ezekben az években az ország stagnált, bár az időszak végét jelentős gazdasági fejlődés jellemezte. 1978-ban a demokráciát helyreállították parlamentáris alkotmányos monarchia formájában. 1986-ban Spanyolország csatlakozott az Európai Unióhoz; kulturális reneszánsz és komoly gazdasági növekedés követte a belépést.
Őskor
- Az Ibériai-félsziget őslakosai
A történelmi Hispania a jelenlegi Spanyolország, már az ős- és újkőkortól lakott volt. Az ország északi partvidékén, Santander közelében lévő barlangok (Altamira-barlang) az őskőkori ember festményeit rejtik. A 18 méter hosszú és 8 méter széles főterem mennyezetét szarvasokat, vaddisznókat, lovakat és bölényeket ábrázoló élethű festmények borítják – akad köztük két méternél hosszabb is. Az alakokat faszénnel rajzolták meg, majd földfestékekkel élénkvörösre és ibolyaszínűre festették. A kisebb termekben fekete színnel festett és vésett képek is találhatók. A festményeket 1879-ben fedezte fel egy környékbeli földbirtokos, Marcellino de Sautola, aki tűzkőből és állati csontból készült szerszámokat is talált a barlangban. A spanyol és külföldi szakértők eleinte hamisítványnak tartották a festményeket, amelyekről végül csak 1902-ben állapították meg, hogy valóban i. e. 13 500 körül készülhettek.
-
Kőrézkori település rekonstrukciója, Los Millares
-
Aranytálak a bronzkorból
Ókor
- A római uralom: Hispania
Mivel Európa és Afrika között helyezkedik el, a Pireneusi-félsziget mindig is különböző törzsek és civilizációk hódításainak célpontja volt.
A terület őslakói, a vitatott eredetű ibérek, i. e. 800 körül összeolvadtak a Pireneusokon át benyomuló keltákkal (keltiberek). Hispania gazdag érclelő helyei, ideális, hajózható partjai, előnyös földrajzi helyzete vonzották a hajós népeket. Az i. e. 10–11. században a föníciaiak telepeket létesítettek a keleti parton. Ők alapították Malacát (Malága) és Gadest (Cádiz). Az i. e. 7. században görögök jelentek meg a déli és a keleti partvidéken, akiknek később át kellett engedniük a területet a karthágóiaknak.
A második pun háborúban (i. e. 218–201) összeomlott Karthágó hatalma. A rómaiak i. e. 3. században érkeztek, de két további századba került, mire leigázták a félszigetet. A római jog, a latin nyelv és a római szokások fokozatosan az élet részei lettek. A rómaiak i. e. 197-ben két provinciát létesítettek: Hispania citeriort, és Hispania ulteriort. A luzitánok Viriathus vezetésével még felkeltek a rómaiak ellen, majd őket a keltibérek követték (Numantia ostroma, i. e. 134–133), de a felkeléseket leverték. A római uralom mélyen átalakította a társadalmat, gazdasági változásokat idézett elő (rabszolgaság, mezőgazdaság, kézműipar, bányászat, kereskedelem, utak építése). A romanizáció legerősebben a Közép-és Dél-Hispaniát hatotta át, északot (a mai Baszkföld) kevésbé. A hispaniai tartományok számos híres egyéniséget adtak a Római Birodalomnak: Marcus Valerius Martialis, Marcus Annaeus Lucanus, Lucius Annaeus Seneca, Marcus Ulpius Traianus, Publius Aelius Hadrianus. Az i. sz. 4. századtól elterjedt a kereszténység. A római uralomnak a folytonos betörések (szvévek, vandálok, alánok) és a népvándorlás vetett véget a Pireneusi-félszigeten.
-
Mérida ókori római színháza
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Spanyolország
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.