A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Algériai Népi Demokratikus Köztársaság | |||
الجمهورية الجزائرية الديمقراطية الشعبية (arab) al-Jumhūriyya al-Jazāʾiriyya ad-Dīmuqrāṭiyya aš-Šaʿbiyya ⵜⴰⴳⴷⵓⴷⴰ ⵜⴰⵎⴻⴳⴷⴰⵢⵜ ⵜⴰⵖⴻⵔⴼⴰⵏⵜ ⵏ ⴷⵣⴰⵢⴻⵔ (berber) Tagduda tamegdayt taγerfant n Dzayer | |||
| |||
Nemzeti mottó: بالشعب و للشعب A nép forradalma a népért Nemzeti himnusz: Kasszaman | |||
Fővárosa | Algír | ||
Koordináták: é. sz. 28°, k. h. 1° | |||
Államforma | köztársaság | ||
Vezetők | |||
Elnök | Abd el-Madzsíd Tebbún[1] | ||
Miniszterelnök | Aymen Benabderrahmane | ||
Hivatalos nyelv | arab, berber[2] | ||
Beszélt nyelvek | francia, algériai arab | ||
Függetlenség | Franciaországtól | ||
Függetlenség kikiáltása | 1962. július 5. | ||
Elődállamok | Francia Algéria | ||
Tagság | Lista
| ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 43 900 000 fő (2020)[3] | ||
Rangsorban | 32. | ||
Becsült | 42 228 429[4] fő (2018) | ||
Rangsorban | 32. | ||
Népsűrűség | 18,43 fő/km² | ||
Rangsorban | 164. | ||
Főbb etnikumok |
arab-berber 99% egyéb 1%[5] | ||
Vallások |
iszlám 99% (államvallás) | ||
GDP | 2019 | ||
Összes | 200,171 milliárd USD[6] (53.) PPP: 693,109 milliárd USD | ||
Egy főre jutó | 4645 USD (109.) | ||
HDI (2017) | 0,754[7] (85.) – magas | ||
Gini-index (2011) | 27,6[8] | ||
Írástudatlanság | 19,8% | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 2 381 741 km² | ||
Rangsorban | 10. | ||
Víz | 1,1% | ||
Időzóna | CET (UTC+1) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem |
algériai dinár (DZD ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | DZ | ||
Hívószám | +213 | ||
Segélyhívó telefonszám |
| ||
Internet TLD | .dz | ||
Villamos hálózat | 230 V/50 Hz | ||
Elektromos csatlakozó | C és F típus | ||
Közlekedés iránya | jobb oldali | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Algériai Népi Demokratikus Köztársaság témájú médiaállományokat. |
Algéria észak-afrikai állam a Földközi-tenger partján. Szárazföldön keletről Tunézia és Líbia, délről Mali és Niger, délnyugatról Mauritánia, nyugatról pedig Marokkó és Nyugat-Szahara határolja. Északról tengeri határ választja el Spanyolországtól és Olaszországtól. Területe 2 381 741 km2, Afrika legnagyobb területű országa, valamint a világ 10. legnagyobb országa. Algéria a 44 milliós lakosságával Afrika 10. legnépesebb országa. Fővárosa Algír, három legnagyobb városa pedig Orán, Kaszentína és Annába.
Hivatalos nyelve az Arab és a berber. A lakosság túlnyomó zöme iszlám vallású. Gazdaságilag a fejlődő országok közé tartozik. 2022-ben Afrika 4. legnagyobb gazdaságával, valamint Afrika 9. legmagasabb életszínvonalával rendelkezett. 2021-ben az ország két legfőbb exportcikke a kőolaj és a földgáz volt, valamint két legnagyobb kereskedelmi partnere Olaszország és Spanyolország. A korrupcióérzékelési index alapján a közepesen korrupt országok közé tartozik.
Algéria középhatalom globális ügyekben. Számos nemzetközi szervezetnek a tagja (lásd az infoboxban).
Etimológia
Az ország neve Algír (fő)város nevéből ered, amely pedig az arab al-Dzsazáir ( الجزائر , "a szigetek") szóból.[9][10][11]
Földrajz
Algéria Afrika északnyugati részén fekszik, földközi-tengeri partvonala 1200 km hosszú. A mediterrán partvidéket a 300–400 km széles, árkokkal, termékeny medencékkel és völgyekkel több párhuzamos vonulatra osztott Atlasz-hegység választja el a Szaharától.
Az ország négy nagy tájból áll:
- A tengermellék és a Tell-Atlasz
- Sott-fennsík
- Szaharai-Atlasz
- Szahara
Algéria domborzati és műholdas képe – nyitható sablon >>>>>>>> | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
|
Domborzata
Ez az ország leglakottabb és mezőgazdaságilag is igen fontos területe. A keskeny part menti síkság alig 80–150 km széles, ezt a Tell-Atlasz vonulata követi. A tengerparton ritka a homokos strand. A Földközi-tenger vizét általában meredek sziklafalak övezik, beljebb viszont dúsan termő völgyek váltakoznak nehezen művelhető köves fennsíkokkal. A Tell-Atlasz legmagasabb pontja 2308 m (Lalla Khedidja Kabiliában).
A Tell-Atlasz és a vele párhuzamos Szaharai-Atlasz nyugatról kelet felé fokozatosan közeledik egymáshoz, s az Atlasz-hegység keleti részén egyesül.
Sott-fennsík
A két hegylánc közé zárt terület az ún. Berber-(vagy Sott) fennsík átlagosan 900 m magas felföld, amelyen zárt medencék és nagy sóstavak találhatók. Nevét az időnként kiszáradó sós tavakról, az úgynevezett sottokról (chott) kapta.
Szahara-Atlasz
A fennsíkhoz délről csatlakozó, a tengerparttal és a Tell-Atlasszal párhuzamos Szaharai-Atlasz legmagasabb pontja a Dzsebel Aïssa (2236 m). Itt a Szaharai-Atlaszban termékenységről már szó sem lehet. Még a legmagasabb csúcsokon sem éri el a csapadék évi mennyisége a 400 mm-t. Legfeljebb gyér füvű legelő nő meg rajta. A Szaharára néző lejtők kősivatagok. Az úgynevezett szaharai kapukon kelnek át a hegységen a nagy múltú (karaván)utak, amelyeknek kijáróiba oázisvárosok települtek. A Szaharai- és a Tell-Atlasz egyesülő-, és Tunéziába is átnyúló keleti része az Aurés (Oresz-) hegység.
Szahara
Az ország területének mintegy háromnegyed része sivatag, elszórtan oázisokkal. Az északnyugati és északkeleti rész homoksivatag (erg), a Szahara nagy része azonban köves (hammáda). Délkeleti felén emelkedik az Ahaggar- és a Taszilin-Ádzser-hegység. Több helyen dús vizű források törnek a felszínre, ahol virágzó oázisok találhatók (pl. északon a Mzab-föld városai).
Az Ahaggar-hegységben található az ország legmagasabb pontja, a Tahat csúcs, melynek magasságát 2918 m[12] és 3005 m[13] közé teszik.
-
Főbb utak és települések
-
A Tahat az Ahaggar-hegységben az ország legmagasabb pontja
-
A Taszilin-Ádzser-hegység egy része
-
A tuaregek állatokat itatnak a Szaharában
Vízrajz
Legjelentősebb folyó a Chéliff (vagy Sheliff); Orántól ÉK-re ömlik a Földközi-tengerbe. Legjelentősebb tavak: Chergui-sott, Merlhir-sott, Mérouane-sott (sóstavak).
Éghajlata
A Földközi-tenger partvidékén meleg nyarú mediterrán éghajlat jellemző, az Atlasz vidékén, különösen a Sott-fennsíkon szubtrópusi sztyepp éghajlat alakult ki, az ország túlnyomó része pedig sivatagi éghajlatú.
A Földközi-tenger légáramlatai kellemes, mediterrán éghajlatot alakítanak ki a tengerparton: enyhe, fagymentes a tél (a január középhőmérséklete +12 °C) és mérsékleten meleg a nyár (az augusztus középhőmérséklete 25 °C). Az évi csapadék 400–800 mm, az esős időszak novembertől márciusig tart, a nyár száraz, napsütésben gazdag.
A szubtrópusi sztyepp éghajlat területén a nyár forró, a tél viszont aránylag hideg, az évi hőmérsékleti ingadozás jelentős. A legmelegebb hónap középhőmérséklete a Sott-fennsíkon eléri a 30-35 °C-ot, a leghidegebb hónapé 5-6 °C körül alakul. A hőmérséklet abszolút maximumai 45-48 °C-ig emelkednek, télen -10 °C körüli fagyok is előfordulhatnak, a hegyekben gyakori a hó. A csapadék évi összege 100–300 mm, évi járását téli és tavaszi maximum és hosszú nyári száraz időszak jellemzi.
Az Atlasz-vidéktől délre a hőség egyre fokozódik, s a nyári napokon gyakorta eléri az 50 °C-ot, a Szahara Algériához tartozó területén találjuk Afrikában a legforróbb nyarat. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 34-38 °C között váltakozik, az abszolút maximumok elérik a 48-53 °C-ot. A leghűvösebb hónap középhőmérséklete 8-16 °C közötti, télen gyenge fagyok is előfordulhatnak. A napi hőingás jelentős, minden évszakban eléri a 15-20 °C-ot. A csapadék átlagos évi összege mindenütt kevesebb 50 mm-nél, éven belüli eloszlása rendszertelen, a Szahara északi peremén a téli hónapokban, déli részén nyáron esik kevesebb csapadék (az évi átlag 100–200 mm). A száraz sivatagi tájakon az égbolt egész évben csaknem felhőtlen, a napsütés zavartalan, az évi 3500-4000 órás napfénytartam a csillagászatilag lehetségesnek 80-90%-a. Gyakori a homokvihar, az ún. harmattán.[14]
Élővilág, természetvédelem
Algéria területének már csak alig 2%-át borítja erdő. Az Atlaszvidék természetes növénytakaróját eredendően a keménylombú erdők alkották, melyeket mára már szinte teljesen kiirtottak. Helyükön a völgyekben mezőgazdasági termelés folyik, a hegyoldalakon pedig mediterrán cserjés, a macchia tenyészik. A Tell-Atlasz kellőképpen csapadékos északi lejtőin a macchia mellett aleppóifenyő, paratölgy és magyaltölgy, valamint az 1600 m feletti területeken cédrusok nőnek. Kabiliában még vannak összefüggő erdőségek. A Sott-fennsík uralkodó növényzete az eszpartófű s az üröm. A Szaharai-Atlasz hegyvidéki sztyeppéje délen kopár sivatagba megy át; említésre méltó növényzet (elsősorban datolyapálma) csak a peremvidékeken s a talajvízzel rendelkező területeken (oázisokban) nő. A Szahara növényzete a szárazsághoz alkalmazkodott fajokból áll. Ezek vagy igen rövid tenyészidejű efemerek vagy szukkulens (pozsgás), geofiton, illetve a gyökerüket a víz után nagy mélységbe lebocsátó évelő növények. A különböző sivatagtípusokban eltérő növénytársulások alakulnak ki. A homokdűnéken a tevefű (Cymbopogon) sp.[15] és az ízelt szakszaul (Haloxylon tamariscifolium) mellett a Retama és a Calligonum fajok nőnek. A kavicsos, agyagos területeken néhány Aristida és Anabasis faj tengeti életét. A sziklasivatagokban van a legkevesebb növény. Az oázisokon kívül valódi fák (tamariska és akácia fajok) csak a vádik, az időszakos vízfolyások völgyeiben élnek.
Az állatvilág a növényekhez hasonlóan a szárazsághoz alkalmazkodott és fajokban szegény. Valamennyi állat gyors mozgású és főképpen éjszakai életet él. Elsősorban gazellák és a sivatagi róka, antilopok, ugróegerek, kígyók, gyíkok, skorpiók élnek itt. A kis, lényegében elzárt oázis-ökorendszerekben különböző madarak – nagy ragadozómadarak is – és rovarok is találhatók. A legfőbb haszonállat az egypúpú teve, a dromedár.
Nemzeti parkjai
2020 táján tizenegy nemzeti park található. 1921-ben a gyarmati főkormányzó utasításával jött létre az Erdészeti Hivatalhoz tartozó nemzeti parki intézményrendszer. A független Algériában 1972-ben hozták létre az első nemzeti parkot, a Taszilin-Ádzser hegységben. A kiemelkedő régészeti jelentőséggel bíró Ahaggar és Tasszili Nemzeti Parkot 2011 februárjában kulturális parknak (parc culturel) nevezték át.[16]
Nemzeti Park | Alapítás éve | Terület (km²) |
---|---|---|
Ahaggar Kulturális Park | 1987 | 45 000 |
Belezma Nemzeti Park | 1984 | 262,5 |
Sréa Nemzeti Park | 1983 | 265,87 |
Dzsebel Issza Nemzeti Park | 2003 | 244 |
Dzsurdzsura Nemzeti Park | 1983 | 185 |
El Kala Nemzeti Park | 1983 | 800 |
Guraja Nemzeti Park | 1984 | 32 |
Tasszili Kulturális Park | 1972 | 138 000 |
Taza Nemzeti Park | 1985 | 37,2 |
Tánijat el-Had Nemzeti Park | 1983 | 34,25 |
Tilimszán Nemzeti Park | 1993 | 82,25 |
Természeti világörökségei
Az UNESCO listáján csak egy algériai táj szerepel: Taszilin-Ádzser. A táj igen festői, a szél által koptatott homokkő sziklák valóságos „erdőt” alkotnak. Jelentősége mégis régészeti lelőhelyként van. Sziklába vésett rajzok bizonyítják, hogy itt már 8000 éve élt ember.[17]
Történelem
Algéria mai területén a berberek által irányított numidiai királyság működött i. e. 202-től i. e. 25-ig. i. e. 25-ben Augustus római császár Numidiát a Római Birodalomhoz csatolta.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után a terület felett az irányítást a Bizánci Birodalom vette át, az arabok 8. századi érkezéséig. A 8. század elején Algériát a damaszkuszi Omajjád kalifátushoz csatolták.
A berberek kezdetben ellenálltak az érkező araboknak, azonban fokozatosan felvették az iszlám vallást, az arab nyelvet és kultúrát is.
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/AlgériaA lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.