Olasz Köztársaság
Repubblica Italiana
Olaszország zászlaja Olaszország címere
Nemzeti himnusz: Fratelli d'Italia
Fővárosa	Róma
é. sz. 42° 30′, k. h. 12° 30′42.5, 12.542.500000°N 12.500000°E
Államforma	köztársaság
Vezetők
Köztársasági elnök	Sergio Mattarella
Miniszterelnök	Giorgia Meloni
Törvényhozás	Olasz parlament Szenátus Képviselőház
Hivatalos nyelv	olasz
Beszélt nyelvek	francia Aostában, szlovén Trieszt és Gorizia megyékben, német és ladin Dél-Tirolban
EU-csatlakozás	1957. március 25. (alapító tag)
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete Európa Tanács Észak-atlanti Szerződés Szervezete G8 G20 Interpol Afrikai Fejlesztési Bank Ázsiai Fejlesztési Bank Európai Űrügynökség Ausztrália Csoport Nemzetközi Fizetések Bankja Euro-atlanti Partnerségi Tanács Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank CERN Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet G10 Amerika-közi Fejlesztési Bank Nemzetközi Atomenergia-ügynökség Nemzetközi Kereskedelmi Kamara Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet Nemzetközi Büntetőbíróság Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Energiaügynökség Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Nemzetközi Tengerészeti Szervezet International Mobile Satellite Organization Nemzetközi Valutaalap Nemzetközi Migrációs Szervezet Nemzetközi Távközlési Egyesület Interparlamentáris Unió Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Nukleáris Szállítók Csoportja Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Vegyifegyver-tilalmi Szervezet Állandó Választott Bíróság Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája UNESCO Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete United Nations Truce Supervision Organization Egyetemes Postaegyesület Nyugat-európai Unió Európai Szén- és Acélközösség Egészségügyi Világszervezet Szellemi Tulajdon Világszervezete Meteorológiai Világszervezet Turisztikai Világszervezet Kereskedelmi Világszervezet Mediterrán Unió Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Európai Unió World Customs Organization Európai Déli Obszervatórium Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Karibi Fejlesztési Bank Eurocontrol Nemzetközi Vöröskereszt Procurement G6 Európai Fizetési Unió Nyitott Égbolt Egyezmény Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer Európai Légiszállítási Parancsnokság Európai Mozgáskoordinációs Központ Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezet UNESCO Föld-megfigyelési Csoport Európai Gazdasági Közösség schengeni övezet Vízummentességi program Latin Unió
Népesség
Népszámlálás szerint	60 317 000 fő (2020)[1] +/-
Rangsorban	23
Becsült	60 300 000 [2] fő (2022)
Rangsorban	23
Népsűrűség	206 fő/km²[3]
GDP	2008 (forrás: IMF)
Összes	2 313 milliárd USD (8) PPP: 1,888 milliárd
Egy főre jutó	38 996 USD (21) PPP: 32 319
HDI (2007)	0,9511 (18) – magas
Földrajzi adatok
Terület	301 318 km²
Rangsorban	71
Víz	2,4%
Időzóna	CET (UTC+1) CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Pénznem	Euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel	I
Hívószám	+39
Segélyhívó telefonszám	112 113 115 118
Internet TLD	.it
Villamos hálózat	230 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug Schuko Type L
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz Köztársaság témájú médiaállományokat.

Olaszország (hivatalosan Olasz Köztársaság; olaszul Italia, hivatalosan Repubblica Italiana) független ország Dél-Európában, amely magába foglalja a Pó folyó völgyét, az Appennini-félszigetet és a Földközi-tenger két legnagyobb szigetét, Szicíliát és Szardíniát illetve számos kisebb szigetet. Északnyugatról Franciaország, északról Svájc és Ausztria, északkeletről Szlovénia, keletről az Adriai-tenger, délről a Jón- és a Földközi-tenger, nyugatról pedig a Tirrén- és a Ligur-tenger határolja. Területén található két enklávé, San Marino és a Vatikán, de Olaszországnak exklávéja is van, méghozzá Svájcban Campione d’Italia néven.

Az olaszok saját országukat e neveken említik: lo Stivale (a Csizma), il Belpaese (a Szépország) vagy la Penisola (a Félsziget).

Olaszország számos jól ismert, befolyásos európai kultúra otthona volt, például az etruszkoké, a görögöké és a rómaiaké. Fővárosa, Róma, történelmi világváros mint az ókori Róma és a katolikus egyház bölcsője. Több mint 3000 éven keresztül az itt élő népek népvándorlásokat és inváziókat szenvedtek el, pl. az ókorban a kelták, a kora középkorban a germánok, frankok, majd a szaracénok és normannok által. Itália egyesítése (1870) előtt több hercegségből (pl. Firenze, Milánó, Pisa) és köztársaságból (pl. Velence, Genova, Amalfi), valamint a pápai államból állt, ezen városállamok részvételével háborúk pusztítottak. Az olasz monarchia és a világháborúk alatt az állam rengeteg konfliktuson esett át, mielőtt megalakult a mai Olasz Köztársaság.

Olaszország ma a magasan fejlett országok közé tartozik a világ 8. legnagyobb GDP-jével és a 28. legnagyobb emberi fejlettségi indexével. A G7 tagja, az Európai Unió és a NATO egyik alapítója.

Földrajz

Svájc Ausztria Magyaro. Szlo. Horváto. Fra. San Marino Mon. Vatikán Szer. Mont. Alb. Bosznia Málta Algéria Tunézia RÓMA Palermo Gela Livorno Firenze Porto Torres Oristano Cagliari Porto Foxi Bari Brindisi Nápoly Salerno Catania Messina Reggio Calabria Augusta Velence Bologna Taranto Genova Savona La Spezia Milánó Torino Verona Trieszt Korzika Szardínia Szicília Pelagie-szk. Földközi-tenger Adriai-tenger Jón-tenger Tirrén-tenger Ligur-tenger Pó folyó Mont Blanc térkép szerkesztése

Olaszország Dél-Európában, a Földközi-tenger középső medencéjébe nyúló, csizma alakú félszigeten, az Appennini-félszigeten fekszik, magába foglalva két nagy szigetet is, Szicíliát és Szardíniát, valamint sok kisebb szigetet a térségben. Az országot a Földközi-tenger különböző beltengerei és peremtengerei veszik körül, keletről az Adriai-tenger, nyugatról a Tirrén-tenger, délről a Jón-tenger és északnyugatról a Ligur-tenger. Az ország északi határvonalát az Alpok vonulatai adják. Északon határos Franciaországgal (488 km), Svájccal (740 km), Ausztriával (430 km) és Szlovéniával (232 km). Olaszország területén enklávéként fekszik a Vatikán pápai állam és San Marino, ami a világ legrégibb köztársasága. Svájc Ticino kantonjában helyezkedik el Campione d’Italia olasz exklávé. Az ország teljes területe 301 230 négyzetkilométer, amivel a Föld 72. legnagyobb állama, ebből 294 020 km² szárazföld és 7210 km² víz. Olaszország domborzati szempontból öt nagytájra osztható, mégpedig az Alpokra (a Nyugat- és Kelet-Alpokból áll), a Pó-síkságra, az Appenninekre és a Szigetekre.

Az Alpokban található Mont Blanc, ami Olaszország és az Európai Unió legmagasabb pontja

A Nyugat-Alpok láncai a francia határnál kezdődnek. Ennek legmagasabb csúcsai az olasz-francia és az olasz-svájci határ szélén sorakoznak, mint a Monte Bianco (franciául Mont Blanc,) 4807 m, a Cervino vagy Matterhorn, 4478 m és a Monte Rosa 4633 m magasságukkal. A hegyláncokon hágók biztosítják évszázadok óta az átkelést. A Kelet-Alpok legszebb vonulatai mészkő és dolomit alkotta hegyláncok. Mesés szépségű a Dolomitok lánca, amelynek legmagasabb pontja a Marmolada (3342 m). Az Alpok déli lábánál a jégkorszaki gleccserek végmorénái mögött gleccsertavak fekszenek, mint a Garda-tó, a Lago Maggiore, a Comói-tó vagy a Luganói-tó. A Pó-síkság harmad- és negyedidőszaki tengeri, tavi, folyóvízi feltöltéssel alakult ki. Délnyugati oldalán széles síkságok, medencék jöttek létre. Ez Olaszország legtermékenyebb, gondosan megművelt területe, egyúttal az ország éléstára is.

Az Appenninek a Nyugat-Alpok folytatásának tekinthető, Itálián kb. 1000 km hosszan végighúzódó hegyvonulat. A hegység a Pó-folyó alföldjét délről szegélyezi, majd észak-déli irányban halad végig a félszigeten. Nyugatról és keletről dombságok kapcsolódnak hozzá, vagy közvetlenül a tenger határolja. Az Appenninek a legfiatalabb gyűrthegység Európában, a földtörténeti harmadidőszak végén, a negyedidőszak elején keletkezett, legmagasabb csúcsa az Abruzzókban magasodó Gran Sasso d’Italia (2914 m). Az Appenninek területén jelentős vulkanizmus zajlott a pleisztocén és holocén időszakában. A vulkánok egy része még ma is aktív, mint például a Vezúv, az Etna és a Stromboli. A Szigetek mint olaszországi nagytájegység, több szigetcsoportra osztható, ezek Szicília a Földközi-tenger legnagyobb szigete, valamint Olaszország közigazgatásilag legkiterjedtebb régiója, területe 25 700 km², ezt követi Szardínia, kiterjedését tekintve a Földközi-tenger második legnagyobb szigete, Olaszország, Spanyolország és Tunézia között, Korzika szigetétől délre fekszik. Ilyen szigetek még a Toszkán-szigetvilág, a Tirrén-, az Adriai-, a Ligur- és a Jón-tenger szigetei, valamint a tavi szigetek és a Velencei-lagúna szigetei, Murano, Burano, Torcello és Grado.

Olaszország nagyméretű domborzati térképe (nyitható térkép) >>>>>>>>> >>>>>>>>>>> >>>>>>>>>>>
Róma Milánó Nápoly Torino Firenze Palermo Velence Bari Genova Catania Szardínia S z i c í l i a Brescia Bologna Rimini

A Szicíliában található Egadi-szigetekhez tartozó Levanzo tengerpari látképe a Földközi-tengeren

Vízrajza

Folyói

Olaszországban számos kis folyó található. Leghosszabb folyói a Pó (652 km) és az Adige (410 km). A Pó Torinótól az Adriai-tengerig hajózható. Az itáliai folyók többsége sekély, a nyári hónapokban medrük teljesen kiszárad, ezért hajózásra vagy ipari célokra nem alkalmasak. Az Appennini-félsziget leghosszabb folyói az Arno (241 km) és a Tevere (az egykori Tiberis).

Tavai

Olaszország legnagyobb tavai az Alpok lábánál fekszenek, mint a Garda-tó (Lago di Garda), a Lago Maggiore és a Comói-tó (Lago di Como).

A tavak csoportosítása elhelyezkedésük szerint:

• Alpesi és előalpesi tavai: Lago d'Orta, Lago Maggiore, Lago di Endine, Comói-tó (Lago di Como), Luganói-tó (Lago di Lugano), Iseói-tó (Lago d'Iseo), Lago d'Idro, Garda-tó (Lago di Garda)
• Központi tavak: Trasimeno-tó (Lago Trasimeno), Bolsenai-tó (Lago di Bolsena), Lago di Vico, Lago di Bracciano, Lago Albano, Lago di Nemi, Lago di Massaciuccoli, Lago di Martignano
• A tengerpartokhoz közel fekvő tavak: Avernói-tó, Fusaro-tó, Lucrinói-tó, Miseno, Patria
• A Sila tavai: Ampollino, Arvo, Cecita (vagy Mucone)
• Lagúnák és partmenti tavak: Gradói-lagúna (Laguna di Grado), Maranói-lagúna (Laguna di Marano), Velencei-lagúna (Laguna di Venezia), Valli di Comacchio, Lesina-tó, Varano-tó, Mar Piccolo di Taranto, Mar Grande di Taranto, Laguna di Sabaudia, Laguna di Orbetello, Stagno di Cagliari, Stagno di Marceddi, Stagno di Santa Giusta, Stagno di Cabras.

Geológia

vulkánok

Olaszország aktív vulkánjai:

• Az Etna: aktív vulkán Szícília keleti partján. Az 1190 km²-es területen fekvő hegy 3320 méteres magasságával Európa legnagyobb vulkánja. Az Etna két város, Messina és Catania közelében, a Simeto és az Alcantara folyók között fekszik a Riviera dei Ciclopinak nevezett vidéken. Magassága a kitörések során állandóan változik.
• A Vezúv: az európai kontinens egyetlen működő vulkánja Olaszország Campania régiójában, Nápolytól 9 km-rel keletre. Ismertségét elsősorban az i. sz. 79-es kitörésének köszönheti, amelynek eredményeként hamuja és lávája eltemette Pompeii, Herculaneum, Oplontis és Stabiae római településeket. Azóta számtalanszor kitört (utoljára 1944-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb tűzhányójaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak.
• A Stromboli: a Lipari-szigetek legészakibb tagja, aktív tűzhányó.
• A Vulcano: a Lipari-szigetek legdélibb tagja, szunnyadó tűzhányó.

Földrengések

Európában Olaszország a vulkánkitörések és földrengések földje: a 20. században olasz földön mintegy 100 nagyobb erejű rengést regisztráltak.

A 20. és 21. század nagyobb olaszországi földrengései:

• 1908. december 28.: Messinai földrengés, Reggio Calabria és Messina térségében, a Mercalli-skálán X-es erősségű.
• 1915. január 13.: Avezzanói földrengés, a Mercalli-skálán XI-es erősségű.
• 1929. április 10.: Bolognai földrengés, a Mercalli-skálán VI-VII-es erősségű.
• 1932: Abruzzo
• 1968. január 14-15.: Belicei földrengés
• 1976. május 6.: Friuli földrengés, a Mercalli-skálán X-es erősségű, a Richter-skálán 6,4-es erősségű.
• 1980. november 23.: Irpiniai földrengés, a Mercalli-skálán IX-es erősségű, a Richter-skálán 7-es erősségű.
• 1990. december 13.: Santa Luciai földrengés, a Mercalli-skálán VIII-IX-es erősségű, a Richter-skálán 5,1-es erősségű.
• 1997. szeptember 26.: Umbria-Marchei földrengés, a két régióban, a Mercalli-skálán IX-X-es erősségű, a Richter-skálán 5,8-as erősségű.
• 2002. október 30. illetve november 2.: Molisei földrengés, San Giuliano de Puglia térségében, a Mercalli-skálán VIII-as erősségű, a Richter-skálán 5,8-as erősségű.
• 2009-es l’aquilai földrengés április 6-án, a Richter-skálán mért, 6,3-as erősségű, 309 halálos áldozat, 1178 sérült, hatalmas anyagi és művészettörténeti károk.
• 2012-es észak-olasz földrengések
• 2016-os közép-olaszországi földrengés

Éghajlata

• Igazi mediterrán éghajlatot csak a nyugati tengerparti sávban és délen találunk: a nyár igen meleg és száraz, a tél enyhe, a csapadék rendszertelen, hó csak ritkán hull.
• Az Alpok vidéke télen-nyáron alacsony hőmérsékletű, bőséges a csapadék.
• Az Appenninek belső, magasabb vidékeinek éghajlata jellemzően hegyvidéki, nagyon hideg a tél.
• A Pó-síkságon száraz kontinentális idő uralkodik, a tél hideg és ködös, a nyár fullasztóan meleg, a csapadék eloszlása egyenletes.
• Az Adria partján közepes csapadék, erős ÉK-i szél (bóra) jellemző.
• A Liguri- és Tirrén-tenger partján télen enyhe az éghajlat.

Bővebben: Olaszország éghajlata

Élővilág, természetvédelem

Az Appennini-félsziget, Szicília és Szardínia természetes növénytakarója, a keménylombú erdő viszonylag kis területen maradt meg. Állományalkotó, örökzöld fája mészkövön a magyaltölgy, szilikátkőzeten a paratölgy. A tengerpartokon ligetes erdőket alkot az aleppóifenyő, illetve az esernyő alakú píneafenyő. A magasabb szinteken az örökzöld tölgyfajokat lombhullató molyhos tölgy, szelídgesztenye váltja fel. Az erdők aljnövényzetében sok az örökzöld, illatos, szúrós levelű cserje, pl. fás erika, örökzöld pisztácia, boróka él. A hegységekben a tölgyerdők felett mediterrán tűlevelű erdők nőnek. A folyóvölgyeket kísérő platánligetek jellegzetes cserjéje a leander. Az őshonos, 500–800 m-ig húzódó erdők helyét nagyrészt átvették a citrusfélék és az olajfaligetek, illetve a fakitermelés, legeltetés következtében mediterrán cserjések, gyér füves kopárok alakultak ki. A Pó-síkság mezőgazdasági terület. ^[4]

Állatvilágának jellegzetességei a tengerparti, magashegységi és mediterrán fajok. A ragadozók közül előfordul a farkas, a barnamedve, a borz, a menyét és a nyuszt. A párosujjú patások közül megtalálható a kőszáli kecske, a zerge, a pireneusi zerge, a gímszarvas és az őz. ^[4]

Lásd még: Kategória:Olaszország élővilága

Nemzeti parkok

Bővebben: Olaszország nemzeti parkjai

Olaszország nemzeti parkjainak száma 2016-ban 25 volt.

Természeti világörökség

Az UNESCO természeti világörökséggé nyilvánította a Lipari-szigeteket.

Történelem

Az ókori Róma területének változása

Bővebben: Olaszország történelme és Itália uralkodóinak listája

Ókor

Olaszország területe már az i. e. 1. évezredben lakott volt, a félsziget északi részét az etruszk nép uralta, a görög telepesek pedig az Appennini-félsziget déli részét és Szicíliát hódították meg. Rómát i. e. 753-ban alapították az etruszkok. Róma államformája i. e. 509-ig királyság, utána köztársaság volt, majd császárság lett. A császárság korában a Római Birodalom területe folyamatosan növekedett. Traianus uralkodása alatt területe Angliától Szíriáig húzódott. 395-ben a birodalom kettészakadt Keletrómai és Nyugatrómai Birodalomra. 476-ban a Nyugatrómai Birodalmat megdöntötték a germánok.

Középkor és korai újkor

Bővebben: Itáliai háborúk, Velencei–török háborúk, Koalíciós háborúk és Napóleoni háborúk

A korai középkorban Itália különböző fejedelemségekre bomlott, majd az érett és késő középkorban független városállamok alakultak ki. A félsziget déli része először Bizánc, később az arabok, majd a normannok uralma alá került, északi része pedig a Német-római Császársághoz. A középkor derekán már a francia királyok is versengtek a területért. Ekkor terjesztette ki világi hatalmát a római pápa is Közép-Itália jelentős részére. Ekkor lett nagyhatalom Velence.

A 18. század végére a Velencei Köztársaság hanyatlásnak indult, a félsziget középső részén két jelentősebb hatalom alakult ki: a Toszkánai Nagyhercegség és az egyházi állam. Bonaparte tábornok hódításai során Itáliát is elfoglalta, 1805-ben megalakította az első egységes Itáliai Királyságot, amelyet 1815-ig Franciaország császáraként uralt. I. Napóleon császár bukása után a bécsi kongresszus Dél-Itáliában helyreállította az olasz Bourbonok uralmát, Észak-Itáliában a Habsburg fejedelemségeket (Toszkána, Parma), emellett a Habsburg Birodalom megszerezte Lombardia és a Velencei Köztársaság területét, megalapítva a Lombard–Velencei Királyságot.

Olasz egységállam

Bővebben: Risorgimento, Itália egyesítése, Itáliai forradalmak 1848–49-ben, Szárd–francia–osztrák háború és Porosz–osztrák–olasz háború

A 19. században megerősödött az egységes Olaszország megteremtését célzó mozgalom. Az egyesítést sem a Habsburg Birodalom, sem a pápai állam nem támogatta. Az 1848-ban Károly Albert szárd–piemonti király első egyesítési kísérletei még súlyos kudarcokba torkollottak, 1849-re Ausztria helyreállította hatalmát. Az egységmozgalom csak a Francia Császárság beavatkozásával tudott sikert elérni. A harcokban döntő szerepe lett Giuseppe Garibaldinak, aki felszabadította a félsziget déli részét és elűzte a Bourbon dinasztiát, valamint III. Napóleonnak, akinek hadserege az 1859-es solferinói csatában vereséget mért a Habsburg Birodalomra, megszerezve Lombardiát, amit átengedett a Szárd–Piemonti Királyságnak, cserébe Savoyáért és a Nizzai Grófságért.

Az egységes Olasz Királyság 1861-ben alakult meg a Szárd–Piemonti Királyságból, II. Viktor Emánuel király koronája alatt. Veneto tartomány csak 1866-ban került az olasz államhoz, a porosz–osztrák–olasz háborúban elért porosz győzelem nyomán, a békekötés feltételeként. Róma elfoglalása és a pápák világi hatalmának megdöntése 1870-ben történt meg, amikor a pápai államot védelmező francia katonai kontingens a porosz–francia háború miatt a rajnai frontra irányították. Miután a szárd vezetésű királyi csapatok elfoglalták Rómát és az állam fővárosává tették, a világi birtokától megfosztott pápa a Vatikán és a Laterán területére vonult vissza, magát az „olasz állam foglyává” nyilvánította.

20. század

Bővebben: Olasz–török háború, Olasz front (első világháború), Olasz fasizmus, Lateráni egyezmény és Abesszíniai háború

Olaszország – megszegve a korábban kötött szövetséget – területének növelésének céljából az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Birodalom ellen lépett be 1915-ben az első világháborúba. 1919-ben a saint-germaini békeszerződésben megkapta a korábban Ausztriához tartozott Tirol déli felét (a mai Dél-Tirolt és Trentinót), valamint az Isztriai-félszigetet. Utóbbinak egy részét az 1920-as rapallói egyezményben át kellett engednie az új Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak. Ez nem elégítette ki az olasz közvéleményt. 1922-ben Mussolini fasiszta rendszerű államot alapított. Az Ausztriától újonnan megszerzett területeken erőteljes olaszosítás kezdődött.

1929-ben sikerült az olasz és az egyházi államnak a lateráni egyezményben egyezségre jutnia, amelyben az olasz állam elismerte az egyházi állam függetlenségét.

Olaszország 1940-ben belépett a második világháborúba. A háborúban jelentősebb hadművelet volt Mussolini balkáni inváziója, (amelynek értelmében Albániát lerohanták, ám Görögországban súlyos vereséget szenvedtek), illetve az Észak-Afrikai hadjárat, mely katasztrofális vereséggel végződött. A szövetséges csapatok 1943-ban kezdték meg előrenyomulásukat Szicília felől.

A háború befejezése után az olaszok népszavazás útján döntöttek a köztársasági államforma megalakításáról. A párizsi békeszerződés értelmében az ország elvesztette Isztriát és az Adriai-tenger keleti partján birtokolt kisebb területeket. Az 1960-as-70-es években felgyorsult az ország fejlődése, miközben a központi kormányhatalomnak küzdenie kellett Dél-Olaszország felől északnak terjeszkedő maffia hatalmával és a Vörös Brigádok által képviselt szélsőbaloldali terrorizmussal is.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Sergio Mattarella köztársasági elnök 2015. február 3. óta	Giorgia Meloni miniszterelnök 2022. október 22. óta

Palazzo Madama, a Szenátus székhelye

A Képviselőház székhelye, a Palazzo Montecitorio hátsó homlokzata

Az 1948. január elsején életbe lépett alkotmány alapján Olaszország parlamentáris demokratikus köztársaság.

Köztársasági elnök (Presidente della Repubblica): A köztársasági elnököt a Szenátus és a Képviselőház együttes ülésén hétéves időszakra választja kétharmados többséggel. A kétharmados többség azonban csak az első három fordulóban szükséges; ha ez nincs meg, a negyedik fordulótól egyszerű többség is elegendő. 2015. február 3. óta Sergio Mattarella az államfő. A köztársaság kikiáltása óta ő a tizenkettedik e tisztségben.^[5] A köztársasági elnök a nemzeti egységet képviseli. Hatáskörébe tartozik az általános választások kiírása, a parlament első ülésének kitűzése, a kormányfő javaslatára a miniszterek kinevezése, népszavazás kiírása, a nagykövetek kinevezése, a nemzetközi egyezmények ratifikálása. Ő a fegyveres erők legfőbb parancsnoka, a honvédelmi bizottság elnöke, s formailag ő a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács elnöke is. Jogkörébe tartozik még a köztársasági kitüntetések odaítélése. E hatáskörök többnyire formálisak.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A Parlament két kamarából áll: a Szenátusból (felsőház) és a Képviselőházból (alsóház). A képviselőket öt évre választják. Választható bármely szavazati joggal rendelkező állampolgár, aki betöltötte a 40. (szenátoroknál) illetve 25. (képviselőknél) évet.

A 200 tagú Szenátust (Senato) tartományi alapon választják. Egyik tartománynak sem lehet háromnál kevesebb szenátora, ez alól kivétel Molise, amelynek kettő és Valle d’Aosta, amelynek egy szenátora van. Örökös szenátusi tagok ezenfelül a volt államfők és legfeljebb öt kiemelkedő személyiség, akiknek e rangot a köztársasági elnök adományozza. A Szenátus elnöke Ignazio La Russa, székhelye Rómában, a Palazzo Madamában található.

A 400 tagú Képviselőházat (ún. Camera dei Deputati) közvetlenül választják az állampolgárok. Elnöke Lorenzo Fontana, székhelye a Palazzo Montecitorio épületében, Rómában található.

A törvényhozási folyamatban a két ház azonos súlyú, minden törvényt azonos szöveggel mindkét házban el kell fogadni ahhoz, hogy érvénybe lépjen.A képviselőház és a szenátus elnökét a két testület választja egyszerű többséggel. A képviselőket mentelmi jog illeti meg, tehát nyomozás vagy vád alá csak akkor kerülhetnek, ha ehhez előbb a parlament hozzájárult. Jogszabályokat nemcsak a parlament hozhat, hanem a tartományi tanácsok és a helyi önkormányzatok is. Ezeket azonban 60 napon belül a parlamentnek is jóvá kell hagynia, mert ha nem, érvényüket vesztik.

Közigazgatási beosztás

Bővebben: Olaszország közigazgatása

Olaszország közigazgatási felosztása

A legkisebb olaszországi közigazgatási egység a község (comune), amelyek együttese alkotja a megyét (provincia). A megyék régiókat (regione) alkotnak. Olaszország 20 régióra oszlik, amelyek közül a *-gal jelöltek széles körű autonómiát élveznek.

• Abruzzo (Regione Abruzzo)
• Basilicata (Regione Basilicata)
• Calabria (Regione Calabria)
• Campania (Regione Campania)
• Emilia-Romagna (Regione Emilia-Romagna)
• Friuli-Venezia Giulia (Regione Friuli–Venezia Giulia) *
• Lazio (Regione Lazio)
• Liguria (Regione Liguria)
• Lombardia (Regione Lombardia)
• Marche (Regione Marche)
• Molise (Regione Molise)
• Piemont (Regione Piemonte)
• Puglia (Regione Puglia)
• Szardínia (Regione Sardegna) *
• Szicília (Regione Sicilia) *
• Toszkána (Regione Toscana)
• Trentino-Alto Adige (Regione Trentino-Alto Adige/Südtirol) *
• Umbria (Regione Umbria)
• Valle d’Aosta (Regione Valle d’Aosta/Vallée d’Aoste) *
• Veneto (Regione Veneto)

Politikai pártok

Politika: 2018. évi választói támogatottság

5 Csillag Mozgalom

Északi Liga

Forza Italia

Demokrata Párt

Nagyobb parlamenti képviselőcsoporttal rendelkező pártok:

• Olaszország Fivérei (2012)
• Demokrata Párt (2007)
• Északi Liga (1989)
• 5 Csillag Mozgalom (2009)
• Forza Italia (2013)

Védelmi rendszer

Bővebben: Olaszország hadereje

Olaszország hadereje három haderőnemből áll: a szárazföldi haderőből, a légierőből és a haditengerészetből. Ezeknél összesen 216 800 fő van aktív szolgálatban (közülük 70 200 fő sorozott). A szolgálati idő a sorozottaknál 10 hónap. Tartalékos állományú 65 200 fő.

Népesség

Demográfia

Népességének változása:

Az ISTAT (Olasz Statisztikai Iroda) 2011. évi adatai szerint az ország lakossága 60 813 326 fő, amivel Olaszország az Európai Unió harmadik (Németország, és Franciaország után), a világ 23. legnépesebb országa.^[6]

A népességszám növekedése a bevándorlóknak és az emelkedő átlagos élettartamnak (jelenleg 79,81 év) köszönhető. A lakosság rohamosan öregszik, már ma öt lakosból egy nyugdíjas, és ha ez folytatódik, akkor 2050-re Olaszország lakossága a jelenlegi háromnegyedére csökkenhet.

Európában ebben az országban az 5. legnagyobb a népsűrűség, ami 195 fő/km². A népsűrűség Észak-Olaszországban, Lombardiában és Piemont tartományokban a legnagyobb. Itt él az olasz lakosság egynegyede. A milánói agglomerációban több mint 7,4 millió fő lakik.

Legnépesebb települések

Lásd még: Olaszország városai

• 

  Róma

• 

  Milánó

• 

  Nápoly, háttérben a Vezúv

• 

  Torino egy része

Bevándorlás

Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!

Az ISTAT 2011. januári adatai szerint a bevándorlók száma kb. 4 563 000, azaz a lakosság 7,5%-a. A legnagyobb közösségek a román (1 000 000 fő), az albán (491 000), és a marokkói (457 000).^[7]

Olaszok és a bevándorlók származási helye (2011):
Sorrend Ország Lakosság 1  Olaszország 56 220 251 2  Románia 997 000 3  Albánia 491 000 4  Marokkó 457 000 5  Kína 201 000 6  Ukrajna 192 000 7  Fülöp-szigetek 131 000 8  Moldova 123 000 9  India 118 000 10  Lengyelország 111 000 11  Tunézia 107 000 12  Észak-Macedónia 98 000 13  Peru 95 000 14  Ecuador 91 000 15  Egyiptom 87 000

Etnikai összetétel, nyelvi megoszlás, vallási megoszlásszerkesztés

Olaszország népsűrűségi térképe

Nyelvek, nyelvjárások Olaszországban

Etnikai összetétel

• Népcsoportok: szárd (2%), rétorománok (1%), tiroliak (0,5%).

Vallási megoszlás

2006. évi statisztikák szerint:

• keresztény: 54 millió fő: ebből katolikus – 52 millió fő (kb. 86%), protestáns – 700 000 fő, ortodox keresztény – 700 000 fő, egyéb keresztény – 500 000 fő,
• iszlám: 850 000 fő,
• buddhista: 110 000 fő,
• hindu: 75 000 fő,
• szikh: 70 000 fő,
• zsidó: 45 000 fő,
• pogány: 15 000 fő,
• vallás nélküli: 4 millió fő.

Nyelvi megoszlás

Forrás: Ministero degli Interni del Governo Italiano/rielaborazione da Il Corriere della Sera.

Szociális rendszerszerkesztés

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Gazdaságszerkesztés

Bővebben: Olaszország gazdasága

UniCredit székhelye Milánó

Gazdasága az EU-n belül a harmadik legnagyobb, de komoly problémáktól szenved és az éves növekedési ráták elmaradnak az EU átlagától. Az országot különösen megviselte a 2008-ban kirobbant világválság.

Az olasz gazdaság és életszínvonal jelentős észak-déli megoszlást mutat: Észak- és Közép-Olaszországban az egy főre jutó átlagos GDP meghaladja az EU átlagát, míg Dél-Olaszország egyes régiói és tartományai ennél drámaian alacsonyabbak.^[19]

Olaszországban a dolgozó népesség száma 24 millió fő. 9 millió munkás 3 nagy szakszervezethez tartozik ^forrás?:

• Confederazione Generale Italiana del Lavoro (CGIL) – kb. 4,6 millió tag
• Confederazione Italiana Sindacati Lavoratori (CISL) – kb. 3 millió tag
• Unione Italiana del Lavoro (UIL) – kb. 1,4 millió tag.

Mezőgazdaságszerkesztés

• A Pó-alföld a legjelentősebb mezőgazdasági terület: búza, kukorica, cukorrépa, rizs termesztése folyik. Gabonatermesztésében számottevőbb a tészta készítésére alkalmas kemény (durum-) búza. Emellett gyümölcsösök teszik változatossá az egyhangú tájat, gyakran elegyítik fás kultúrákkal a szántóföldeket (jellegzetes olasz kevert kultúra).

Szőlő termesztésében első a világon, olívaolaj-előállításában 2. a világon, de a nagy belső fogyasztás miatt rossz termés esetén ebből importra is szorul. Az ország mandulatermése adja a világ termésének közel 1/3-át.^[4]

• A déli területeken jellemző a citrusfélék (narancs, citrom), a korai zöldségfélék, az olajfa termesztése, nevelése. A paradicsom termesztésében kiemelkedik.
• Az állattenyésztés szerepe nem jelentős. A szarvasmarhát és sertést inkább északon, juhot és kecskét inkább délen tenyésztik, szárnyasokat az egész országban. Az állattenyésztés ágazatában kiemelkedő a tejelő szarvasmarha tenyésztése.

Iparszerkesztés

olasz autók

• Bányászata: Olaszország területe szegény ásványkincsekben. Kőolaj és földgáz a Pó-alföld déli részén található.
• Energiagazdasága: Szénhidrogén-tüzelésű hőerőművek és az Alpok folyóin épült vízerőművek biztosítják az ország villamosenergia-termelését (lásd még: GALSI földgázvezeték).
• Feldolgozóiparának központjai ágazatok szerint:
  • vaskohászat: Torino, Genova, Milánó, Nápoly, Bari, Taranto, Siracusa
  • színesfémkohászat: Velence – Porto Marghera
  • autógyártás: Milánó az Alfa Romeo, Torino a Fiat és a Lancia gyáráról nevezetes, Maranello a Ferrariról, Modena a Maseratiról, Bologna pedig a Lamborghini-ről is ismert.
  • hajógyártás: Genova, La Spezia, Nápoly, Livorno, Viareggio, Ancona, Messina, Palermo
  • mozdony- és vagongyártás: Milánó, Verona, Nápoly, Cagliari
  • repülőgépgyártás: Torino, Varese
  • kőolajfinomítás: Genova, La Spezia, Nápoly, Brindisi, Augusta, Messina
  • vegyipar: Milánó (Montedison, Pirelli)
  • Az ország a divatáru készítésének fellegvára. Textilipari centrumai: Milánó, Torino, Varese, Bergamo, Cremona. Cipőipara ugyancsak világhírű.
  • A könnyűgépek, villamos készülékek gyártása az utóbbi időben nemzeti iparrá vált. Hűtők, mosógépek termelésében a világ élvonalában áll. Jelentős még az iroda- és számítógépek gyártása.^[4]

Gazdasági adatokszerkesztés

Az ország GDP-jének változása 2000–2012 között, összehasonlítva az EU-val (szaggatott vonal)

Az ország régiói a GDP per fő alapján (2015)

Olaszország gazdaságának főbb adatai 2000-től ^[20]

Év	GDP (milliárd euróban)	GDP per fő (euróban)	GDP növekedés (reál)	Infláció (százalék)	Munkanélküliség (százalék)	Államadósság (GDP %-ban)
2000	1,239.3	21,771	3.7 %	2.6 %	10.1 %	105.1 %
2001	1,298.9	22,803	1.7 %	2.3 %	9.1 %	104.7 %
2002	1,345.8	23,610	0.2 %	2.6 %	8.6 %	101.9 %
2003	1,390.7	24,313	0.2 %	2.8 %	8.5 %	100.5 %
2004	1,448.4	25,134	1.6 %	2.3 %	8.0 %	100.0 %
2005	1,489.7	25,656	1.0 %	2.2 %	7.7 %	101.9 %
2006	1,548.5	26,553	2.0 %	2.2 %	6.8 %	102.6 %
2007	1,609.6	27,495	1.5 %	2.0 %	6.1 %	99.8 %
2008	1,632.2	27,647	−1.1 %	3.5 %	6.7 %	102.4 %
2009	1,572.9	26,457	−5.5 %	0.7 %	7.7 %	112.5 %
2010	1,604.5	26,873	1.7 %	1.6 %	8.3 %	115.4 %
2011	1,637.5	27,313	0.6 %	2.9 %	8.4 %	116.5 %
2012	1,613.3	26,813	−2.8 %	3.3 %	10.7 %	123.4 %
2013	1,604.6	26,518	−1.7 %	1.2 %	12.1 %	129.0 %
2014	1,621.9	26,682	0.1 %	0.1 %	12.6 %	131.8 %
2015	1,652.1	27,174	0.9 %	0.1 %	11.9 %	131.6 %
2016 Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Olaszország A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket. Zdroj: Wikipedia.org - čítajte viac o Olaszország Navigáció: Villamosságtan > Elektromos ellenállás Elektronika Elektrotechnika Hídkapcsolások Villamosságtan Kapcsolódó kifejezések: Áramgenerátor Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme Egyenáram Egyenáram mérése Egyenirányítós lengőtekercses műszer Elektromágnes (fizika) Elektromos feszültség Elektromos térerősség Fáziseltolódás Fázismutató Fajlagos ellenállás Feszültséggenerátor Feszültségváltó Forgó mágneses tér Háromfázisú hálózat Hőelektromosság Hatásos ellenállás Illeszkedési mátrix Impedancia Indukciós műszer Körmátrix Közös módusú elnyomás Kalciumfény Kif hálózat Lágyvas Látszólagos ellenállás Lineáris üzemű tápegység Műveleti erősítő Manganin Meddő ellenállás Meddő teljesítmény mérése Millman-tétel Norton-tétel Ohm törvénye Piezoelektromosság Piroelektromosság Potenciométer Replusz Rezgőkör Seebeck-effektus Szuperpozíció (elektronika) Thévenin-tétel Váltakozó áram Váltakozó áram mérése Villamosságtan Villamos fogyasztásmérő Wien-hidas oszcillátor Zener-effektus A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket. Electronica.hu © 2024. All rights reserved.