Nem tévesztendő össze a következővel: Szlovák nyelv.

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Szlovén nyelv slovenščina
Beszélik	Szlovénia, Ausztria, Olaszország, Horvátország, Magyarország, emigránsok számos más országban
Terület	Közép-Európa
Beszélők száma	kb. 2,2 millió fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    Balti-szláv nyelvek     Szláv nyelvek      Déli csoport       Nyugati alcsoport
Írásrendszer	Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos	Szlovénia, Európai Unió, regionális/kisebbségi nyelvként Ausztria, Olaszország, Magyarország
Nyelvkódok
ISO 639-1	sl
ISO 639-2	slv
A Wikimédia Commons tartalmaz slovenščina témájú médiaállományokat.

A szlovén nyelv (szlovénül: slovenski jezik vagy slovenščina) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához. Legközelebbi rokonai a horvát, a bosnyák, a szerb és a montenegrói nyelv; de ezektől lényegesen jobban különbözik, mint ahogy azok egymástól. Körülbelül kétmillióan beszélik, túlnyomórészük az anyaországban, valamint Ausztriában (Karintiában), Olaszországban (Friuli határ menti területein és Trieszt környékén), valamint Magyarországon Szentgotthárd környékén. Van két változata amely egyesek szerint bír nyelvi normával, az egyik a vend nyelv, amit Magyarországon is beszélnek, a másik a réziai nyelv, amelyet az olaszországi szlovén kisebbség egy része használ. (Lásd Fran Ramovš nyelvjárási térképét.^[1])

A nyelv Szlovéniában hivatalos nyelv, ezen kívül az Európai Unió egyik hivatalos nyelve is.

A szlovén ábécé

Bővebben: Szlovén ábécé

A szlovén nyelvet a latin ábécé betűivel írják.

A betűk: A, B, C, Č, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, R, S, Š, T, U, V, Z, Ž

A betűk nevei: a, be, ce, če, de, e, fe, ge, he, i, je, ke, le, me, ne, o, pe, re, se, še, te, u, ve, ze, že (a mássalhangzók neveiben az e-t elmosódott ö-vel ejtik.)

A kiejtés

Hangsúly

A szlovén nyelvben a hangsúly szabad, azaz bármelyik szótagra eshet. A helyesírásban a hangsúlyt nem jelölik, nyelvészeti témájú, illetve oktatási anyagokban azonban használják a következő jelöléseket:

• éles ékezet: hangsúlyos hosszú zárt magánhangzók (á, é, í, ó, ú)
• kúpos ékezet: hangsúlyos hosszú nyílt magánhangzók (ê, ô)
• tompa ékezet: hangsúlyos rövid nyílt magánhangzók (à, è, ì, ò, ù)
• ékezet nélkül: hangsúlytalan magánhangzók (a, e, i, o, u)

Magánhangzók

A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak is. Hosszú magánhangzó csak hangsúlyos szótagban fordul elő.

• a – hosszan mint a magyar á , röviden ennek rövid változata (palócos a) : hvala
• e – kiejtése többféle lehet:
  • hosszan, mint a magyar é (zárt; é) : cesta
  • hosszan, mint egy hosszú magyar e (népies ēre – erre; nyílt; ê) ena
  • általában hangsúlytalanul, utolsó szótagban ö-szerű hang (schwa), ez általában ragozás közben kiesik (e) : pes
  • hangsúlytalanul, mint a magyar e : ure
• i – mint a magyar í, i hangok , : živijo
• o – kiejtése többféle lehet:
  • hosszan, mint a magyar ó (zárt; ó) : pošta
  • hosszan, mint az angol law-ban az aw (nyílt; ô) : ona
  • hangsúlytalanul, mint az angol hot-ban : pozor pɔ'zɔ:r
• u – mint a magyar ú, u hangok u:, u: suša 'su:ʃa, kruh krux

Mássalhangzókszerkesztés

A b, c, d, f, g, j, k, p, t, z betűket ugyanúgy ejtjük, mint a magyarban: beda 'be:da, cula 'ʦu:la, delo 'de:lɔ, figa 'fi:ga, goba 'go:ba, jeza 'je:za, kolo kɔ'lo:, pipa 'pi:pa, teta 'tɛ:ta, zima 'zi:ma.

A többi betű kiejtése:

• č – mint a magyar cs t͡ʃ: čelo 't͡ʃɛ:lɔ
• dz – mint a magyar dz d͡z: odzivi ɔ'd͡zi:vi
• dž – mint a magyar dzs d͡ʒ: džungla 'd͡ʒu:ŋgla
• h – mint az technika h-ja x: hiša 'xi:ʃa
• l – mássalhangzók előtt, szó végén rövid u-nak ejtjük w, máskor (és a múlt idő jeleként mindig) mint a magyar l l: žal ʒa:w, leto 'le:tɔ
• m – f, v előtt kissé ajakkal képzett ɱ, máskor mint a magyar m m: simfonija siɱfɔ'ni:ja
• n – k, g előtt mint a leng n-je ŋ, máskor mint magyar n n: banka 'ba:ŋka
• r – mássalhangzók előtt, között előtte egy ö-szerű hangot ejtünk ər, máskor mint a magyar r r: rdeča ər'de:t͡ʃa, riba 'ri:ba
• s – magyar sz s: soba 'sɔ:ba
• š – magyar s ʃ: šoba 'ʃo:ba
• v – mássalhangzók előtt, szó végén rövid u-nak ejtjük w, máskor mint a magyar v v: cerkev 'ʦe:rkɛw, voda 'vɔ:da
• ž – magyar zs ʒ: žoga 'ʒo:ga

Az dj, lj, nj, tj kapcsolatokat mindig különálló betűkként ejtjük (d, l, n, t + j), de mássalhangzók előtt és szó végén a j-t általában nem ejtik: Ljubljana ljub'lja:na, kranjski 'kra:nski.

Zöngés mássalhangzók zöngétlen mássalhangzók előtt és szó végén zöngétlenednek: dež de:ʃ.

Zöngétlen mássalhangzók zöngés mássalhangzók előtt zöngésednek: glasba 'gla:zba.

Nyelvtanszerkesztés

A kettes számszerkesztés

Az indoeurópai nyelvek közül a szlovén az egyike azon kevés nyelvnek, amelyek megőrizték a kettes számot. Tehát figyelni kell, hogy ha két személyről van szó, akkor mindig a kettes számot kell használni, nem a többes számot, mint más nyelvekben.

A névelőszerkesztés

A szlovénban nincs sem határozott, sem határozatlan névelő: To je hiša. – Ez ház. – Ez egy ház. – Ez a ház.

A főnévszerkesztés

A szlovénben három nemet – hím-, nő- és semlegesnemet – különböztetünk meg. A szótárakban a főnevek egyes számú alany- és birtokos esetét találjuk, melyekből megállapíthatjuk a főnév nemét, és egyúttal az alkalmazandó ragozási típust is.

A szlovén főnévnek hat esete van: alanyeset (A), birtokos eset (B), részes eset (R), tárgyeset (T), elöljárós eset (locativus – L), eszközhatározós eset (E). Megjegyzendő, hogy élettelen főnév esetén az tárgyeset egyes számban megegyezik az alanyesettel, élő főnév esetén pedig a birtokos esettel.

A hímnemű főnevek ragozásaszerkesztés

Példa: korak kɔˈraːk lépés (a hangsúly a ragozás során nem változik)

Azok a hímnemű főnevek, amelyek a -c, -č, -dž, -j, -š, -ž-re végződnek, a névszóragozás közben minden -o- toldalékrész -e--re változik.

Példa: mesec ˈmeːsɛʦ hónap (a hangsúly a ragozás során nem változik)

Számos olyan hímnemű főnevet találhatunk, amelynek utolsó mássalhangzóját megelőző magánhangzója félhangzó, az e-vel írt ə hang. Ez a hang a ragozás közben kiesik, tehát csak alanyesetben (illetve élettelennél tárgyesetben) látható.

Példa: zvezek ˈzveːzək füzet (a hangsúly a ragozás során nem változik)

A -r tövű, két- vagy több szótagú szavak a ragozás során egy -j- hanggal bővülnek, és egyúttal végbemegy az -o- → -e- csere is. Ez a bővülés elmarad, ha az -r előtti hang az ə, és ragozás közben kiesik. Ezek a szavak az előzőekben említett módszer szerint ragozódnak.

Példa: natakar naˈtaːkar pincér (a hangsúly a ragozás során nem változik)

Magánhangzóra végződő hímnemű főnevek ragozásaszerkesztés

Ezek a főnevek úgy ragozódnak, mint a nőnemű főnevek. Az előttük álló melléknevek, névmások azonban hímneműek maradnak.

Példa: sluga ˈsluːga szolga (a hangsúly a ragozás során nem változik)