A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Moldova (hivatalos nevén Moldovai Köztársaság, románul Republica Moldova, a magyar köznyelvben is gyakran használt oroszos nevén Moldávia) független, demokratikus állam a Kelet-európai-síkvidéken. Határai: északon, keleten és délen Ukrajna, nyugaton pedig Románia. Moldova keleti része, a Dnyeszter Menti Köztársaság, (röviden Transznisztria) egy szakadár de facto állam.
Az országnak nincs tengerpartja. Romániai határát a Prut és az Alsó-Duna képezi, míg Transznisztriától a Dnyeszter választja el. Fővárosa és legnagyobb városa Chișinău (Kisinyov). A közelmúltbeli fejlődés ellenére Moldova továbbra is Európa egyik legszegényebb országa.
Az ország tagja egyebek között a Független Államok Közösségének, a Frankofóniának (La Francophonie), a Latin Uniónak és a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködésnek (BSEC).
2022. június 23-án Moldova megkapta a tagjelölti státuszt az Európai Uniótól.[5]
Földrajz
Moldova alacsonyan fekszik. Dombvidékei a Podóliai-hátság részét képezik. Eredetileg erdős táj volt. Délen az eurázsiai sztyepp részét alkotó síkság található. Az ország észak-déli kiterjedése 350 km, nyugat-keleti kiterjedése 150 km. A területe összesen 33 843 km², ez Magyarország bő egyharmadával egyezik meg. Románia felé a Prut a határfolyó. Keleten a Dnyeszteren túl a vitatott státusú Dnyeszter Menti Köztársaság keskeny sávja található, azon túl Ukrajna.
Domborzat
Felszíne enyhén hullámos, túlnyomórészt azonban sík, löszös talaj fedi, ami a Kelet-európai-síkság délnyugati nyúlványa. Legmagasabb pontja a 429 m magas Bălănești-domb (Dealul Bălănești).
Vízrajz
Moldovának nincs tengerpartja (40 km választja el a Fekete-tenger ukrán partjától). A két legfontosabb folyó a Dnyeszter és a Prut. Ezek a folyók Moldova felől is felvesznek kisebb folyókat, patakokat. A Prut a Dunába, a Dnyeszter a Fekete-tengerbe ömlik. A legnagyobb állóvíz a Dubosari-víztározó.
Éghajlat
Az éghajlat mérsékelt kontinentális. A telek hidegek, felhősek, időszakos havazással, köddel. A nyár viszont meleg; záporokkal, zivatarokkal. Az év folyamán nagy hőmérséklet-ingadozások tapasztalhatók, (a januári átlaghőmérséklet –4 °C, a júliusi 21 °C). Az évi átlagos csapadék 450 mm.
Növény- és állatvilág
Természetes növénytakarója az erdős sztyepp és a sztyepp. Nagyobb erdők (tölgy, kőris, gyertyán, bükk és hársfajok) csak a középső részén találhatók. Az erdőirtások miatt területének kb. csak 12%-át borítja erdő. A pázsitfűfélék, főként csenkeszek és hagymás, gyöktörzses növények alkotta sztyepek helyén is nagyrészt mezőgazdasági területek vannak. [6] A mezőgazdaságban hasznosított területek 90%-a feketeföld (csernozjom).
Az országban a ragadozó állatokat a farkas, a róka, a betelepített nyestkutya, a borz, a nyérc, a mezei- és tigrisgörény képviseli.[6]
Védett területek
2020 táján 5 tudományos rezervátum, 41 tájpark, három rámszari terület és egyéb védett természeti területek találhatók az országban. 2013-ig egyetlen nemzeti park sem létezett; ekkor megalakult az Orhei Nemzeti Park, amely Moldova közepén, Orhei városának közelében az ország területének körülbelül 1%-át fedi le.[7]
-
A Codrii Rezervátum
-
Toltri, Moldova északi részén
-
Az " Orhei " Nemzeti Park
-
-
"Prutul de Jos" – Rámszar vizes élőhely
.jpg)
Történelem
Moldvai Fejedelemség
Az ókortól számítva éltek Moldova területén dák és szarmata törzsek. Az i. e. 1. és a 7. században, rómaiak és bizánciak döngették a moldávok kapuit. Mindez az Európa és Ázsia közötti úton elfoglalt stratégiai helyzetének tudható be. Emiatt számos hódító érkezett: mások mellett a szarmaták, a gótok, a hunok, az avarok, a magyarok, a Kijevi Rusz, a besenyők és a mongolok.
A folyamatos tatár támadások után létrejött az első független Moldva, 1359-ben. Az országot nyugatról a Kárpátok határolta, keleten a Dnyeszter folyó, délen a Milkó, a Duna és a Fekete-tenger. Területe szinte a mai területének felelt meg. A középkor vége felé a mai Moldovai Köztársaság területe, azonkívül Ukrajna Csernyivci területe, Ukrajnában Budzsák néven ismert tájegység, valamint Románia 41 megyéjéből a – 8 legkeletibb – együtt alkotta a Moldvai Fejedelemséget, amelyet a helyiek már akkor is Moldovának hívtak. 1538-ban, a fejedelemség vazallus állama lett az Oszmán Birodalomnak, de ennek ellenére megtartotta a belső és a külső – részleges – autonómiáját. Így egész Moldova adófizetője lett a 16. században a törököknek.
A középkori Moldova fénykora – ami ekkor Moldvához tartozott – Ștefan cel Mare (III. István; 1457–1504) uralma idején volt, akit a kortársak is a „Nagy” melléknévvel illettek.
1467-ben Hunyadi Mátyás, magyar király személyesen vezetett hadjáratot Moldvába Ștefan cel Mare ellen. Mátyás sikeresen nyomult előre a Szeret folyó völgyében, elfoglalta Bákót, Románvásárt és Karácsonyvásárt, azonban Moldvabánya (románul: Baia) mellett végül vereséget szenvedett a moldvai fejedelem seregétől, és visszavonulásra kényszerült. 1473-ban a két uralkodó barátsági szerződést kötött, amelyben a moldvai és erdélyi kereskedőknek kölcsönös vámmentességet biztosítottak, valamint vállalták egymás fegyveres megsegítését külső katonai támadás esetén. Stefan ezután megerősítette országát és haderejét, majd országa függetlensége védelmében Mátyás király támogatásával súlyos harcokat vívott a törökökkel.
1812-ben Bukarestben békét kötött Oroszország és Törökország, ennek értelmében Oroszországhoz csatolták a Moldvai Fejedelemség keleti részét; Hotin környékét és Budzsákot (Besszarábiát). Ezt a területet kezdetben az oroszok Moldávia és Besszarábia területnek nevezték, és jelentős autonómiát adtak neki. 1828-ban megszüntették önkormányzatát, és felállították Besszarábia kormányzóságot. Ez volt az oroszosítás kezdete. Moldva nyugati része – ami nem tartalmazta a mai Moldovát – önálló fejedelemség maradt, és 1859-ben egyesült Havasalfölddel „Egyesült Román Fejedelemségek” név alatt, amely később felvette a Román Királyság[8] nevet, és 1877-ben függetlenítette magát Törökországtól.
Oroszország
Az orosz megszállás után Budzsák nagy tatár lakosságát elűzték, így a román lett a domináns népesség. A 19. században jelentős telepítések zajlottak a régióban; a terület erőforrásainak jobb kihasználása érdekében. Emiatt nőtt a lakosságban az oroszok, ukránok, lipovánok és kozákok aránya; ezen kívül jelentős számú bolgár bevándorló is érkezett, így 1920-ra a szlávok tették ki a lakosság ötödét. Mivel telepedtek be más nemzetiségek is, mint gagauzok, zsidók és németek, a 19. század folyamán a román lakosság aránya 80%-ról 52%-ra csökkent. Besszarábián a cári politika arra törekedett, hogy a románokat megfossza nemzettudatuktól. Az 1860-as évektől kezdve betiltották a román nyelvű oktatást és istentiszteletet. Az eredmény az írástudók rendkívül alacsony aránya lett. Egy 1897-es becslés szerint a férfiak 18%-a, a nők 4%-a tudott írni-olvasni, de az általuk kitűzött célt nem érte el.
Az első világháborúban a helyiek között nemzeti és kulturális-nemzeti ébredés zajlott le. Az 1917-ben felállított orosz hadseregbe 300 000 besszarábiai vonult be. A nagyobb egységeken belül moldovai katonatanácsokat alakítottak. Az 1917-es orosz forradalom után Besszarábiában parlamentet szerveztek (Sfatul Țării, 1917 október–november) az orosz szövetségi államon belül. 1917. december 21-én[9] kormányt alakítottak. Besszarábia 1918. február 6-án[10] kikiáltotta függetlenségét Oroszországtól. Január 1-jétől román csapatok állomásoztak a térségben. 1918. április 9-én[11] a Sfatul Țării 86 igen, 3 nem szavazattal és 36 tartózkodással úgy döntött, hogy egyesül a Román Királysággal. A románok feltételeket szabtak, mint például, hogy hajtsanak végre egy széles körű agrárreformot, tartsák fenn a helyi autonómiát, és tiszteljék az egyetemes emberi jogokat. Végül e feltételekkel nem törődtek, miután Bukovina, a Partium, Kárpátalja déli része és Erdély is Románia része lett.
Románia
1918 után Besszarábia román uralom alatt volt 22 évig. Ezt jóváhagyták az 1920-as Párizs környéki békékben, bár elvileg sohasem lépett hatályba, mert Japán nem írta alá. Az új kommunista vezetésű Oroszország sem ismerte el a Besszarábia feletti román uralmat. Ezt az álláspontot taktikai megfontolásból más országok is osztották, köztük az Amerikai Egyesült Államok. A későbbiekben Oroszország, majd a Szovjetunió idegen megszállás alatti szovjet területnek tekintette azt és számos diplomáciai lépést tett visszaszerzésére. Románia és Szovjetunió között 1934-ig nem volt diplomáciai kapcsolat. Mindazonáltal mindkét ország aláírta a területi viták erőszakmentes megoldásáról szóló 1928-as Kellogg-Briand paktumot és az 1933 júliusi londoni szerződést. Közben a szomszédos Transznisztriában, amely akkoriban az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része volt, 1924-ben megalakították a Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot.
A Sfatul Țării törvénye alapján 1918–1919-ben végrehajtott földreform a középosztály megerősödését hozta. A térség lakosságának 87%-a falun élt. A békének és a kedvező gazdasági körülményeknek köszönhetően ez a földreform kisebb gazdasági fellendülést hozott. A városok és az ipar fejlődése jelentéktelen volt, a két háború között a térség mezőgazdasági jellegű maradt. Jelentős beruházás történt az oktatásba, az írástudók aránya az 1897-es 15,6%-ról 1930-ra 37%-ra nőtt. Besszarábia így is nagy hátrányban volt Románia egészével szemben, mert az írástudás országos átlaga 60% volt. A két háború közötti időszakban a román hatóságok románosításba kezdtek, megpróbálták asszimilálni az országban élő etnikai kisebbségeket. Ennek a politikának az erőltetése különösen pusztító volt Besszarábiában, ahol rendkívül vegyes lakosság élt. Az eredmény a kisebbségek oktatási és kulturális intézményeinek a bezárása volt.
Szovjetunió
1939 augusztusában aláírták a Molotov–Ribbentrop-paktumot, amely kimondta, hogy Besszarábia szovjet érdekszférában fekszik. A szovjet területi követelés újjáéledt. 1940. június 26-án Románia ultimátumot kapott a Szovjetuniótól. Ebben a Szovjetunió a román hadsereg és közigazgatás azonnali kivonását követelte Besszarábiából és Észak-Bukovinából; ellenkező esetben háborúval fenyegetett. Moszkva és Berlin nyomására a román közigazgatás és hadsereg kivonult a követelt területekről, amelyeket 1940. június 28-án megszállt a Szovjetunió. A visszavonulás közben a román haderőt megtámadta a Vörös Hadsereg, amely a román hatóságok teljes kivonása előtt érkezett Besszarábiába. 42 876 román katonát és hivatalnokot nem találtak a kivonulás befejeződése után. Az északi és a déli részek, jelentős nem moldovai közösségekkel (ukránok, besszarábiai bolgárok, besszarábiai németek és lipovánok) az Ukrán Szovjet Szövetségi Köztársasághoz kerültek. Az addig létező Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot, ahol a lakosság többsége moldován volt, feloszlatták, területének valamivel több mint a felét egyesítették Besszarábiával és megszervezték a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely a mai Moldova elődje.
Románia 1941-ben a tengelyhatalmak – Szovjetunió – elleni támadásának résztvevője volt. Megszállta Moldovát és helyreállította ott közigazgatását. A megszállt Transznisztriában a románok, együttműködve a németekkel, deportáltak vagy kivégeztek 300 000 zsidót, akik közül 147 000 Besszarábiából vagy Bukovinából származott. A térséget a Vörös Hadsereg 1944 február–augusztusában hódította vissza.
A szovjet uralom kezdeti időszakában a helyieket Észak-Urálba, Szibériába és Kazahsztánba deportálták. Ez megszokott dolog maradt Sztálin rémuralma idején is. A legnagyobb szállítmányok 1941. június 12–13-án és 1949. július 5.–6-án indultak. Az elsőben 19 000, a másodikban 35 000 embert deportáltak. Egyes orosz történészek szerint 1940–41-ben körülbelül 90 000 helyi lakos vált politikai üldözés áldozatává. 1946-ban, ismétlődő aszályok után, a szovjet hatóságok kiterjedt rekvirálásai következtében éhínség tört ki, és csak Moldovában 216 000 halottja volt, ezek mellett 350 000-en betegedtek bele. 1944 és 1953 – ekkor következett be Sztálin halála – között számos fegyveres antikommunista csoport működött Moldovában; a KGB – Állambiztonsági Bizottság – a résztvevők többségét bebörtönözte és deportálta.
A háború utáni időszakban az új szovjet köztársaságba tömegesen vándoroltak be oroszok és ukránok, különösen a városokba. Részben kompenzálták azt a népességvesztést, amit a németek 1940-es kivándorlása okozott. A szovjet kormányzat önálló moldovai, a romántól különböző etnikai tudat kiépítésére törekedett. Ennek elméleti alapja a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság léte volt. Hivatalos szovjet álláspont szerint a moldáv nyelv különbözött a romántól. A moldáv nyelvet cirill betűkkel írták, míg a románt 1860 óta latin betűkkel.
A szomszédos Romániába, bár szintén a keleti blokkhoz tartozott, nem volt szabad átjárási lehetőség Moldovából. Mind a román állampolgárok, mind pedig a moldovai lakosság beutazását korlátozták a másik területére, ezáltal családok és rokoni kapcsolatok lettek szétszakítva. Mindez részét képezte a moldáv népet érintő szovjet elkülönítési politikának a romántól. Nicolae Ceaușescu, Románia hírhedt diktátora maga sem feszegette a román-moldáv kérdést a Szovjetunióval való jó viszonyra tekintettel, bár egyszer-egyszer megjegyezte a szovjet politikusoknak is, hogy a moldávok valójában románul beszélnek. Miután Ceaușescu az 1980-as évek végétől mindjobban szembekerült a szovjetekkel is a gorbacsovi reformok miatt, ő is elkezdte egyre nyíltabban hangoztatni, hogy Moldova román terület, románajkú néppel.
Az 1970-es és az 1980-as években Moldovában a szovjet központi költségvetés jelentős beruházásokat hajtott végre, ipari és tudományos létesítményeket, valamint lakásokat építettek. 1971-ben a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott "Kisinyov város további fejlesztéséről", amelynek keretében erre a célra egymilliárd rubelt fordítottak a Szovjetunió költségvetéséből; a későbbiekben is jelentős összegeket fordítottak Moldovára. A Szovjetunió többi részéből képzett szakembereket irányítottak Moldova iparának fejlesztésére. A beruházások 1991-ben szűntek meg, amikor feloszlott a Szovjetunió és Moldova függetlenné vált.
A független Moldova
A többi periférikus helyzetű szovjet köztársasággal együtt Moldova is 1988-ban indult meg a függetlenség útján; az 1989. augusztus 31-i nyelvtörvény bevezette a moldáv nyelv latin betűkkel való írását és államnyelvvé tette azt Moldovában. A helyi parlamentbe az első szabad választásokat 1990. februárban és márciusban tartották. A moszkvai puccs(wd) bukása után Moldova 1991. augusztus 27-én kiáltotta ki a függetlenségét és decemberben csatlakozott a Független Államok Közösségéhez a többi korábbi szovjetköztársasággal együtt. Kinyilvánította semlegességét és nem csatlakozott a FÁK katonai szervezetéhez. Az év végén a korábbi kommunista reformer, Mircea Snegur nem vitatott választáson lett köztársasági elnök. Három hónappal később az Egyesült Nemzetek Szervezete formálisan is elismerte Moldova függetlenségét. Moldovának a Dnyeszter folyótól keletre eső része, Transznisztria, jelentős orosz és ukrán lakossággal, 1990-ben kikiáltotta függetlenségét Moldovától. Attól féltek, hogy a Szovjetuniótól való elszakadás után Moldovában megerősödő nacionalizmus végül a Romániával való újraegyesülésre fog vezetni. 1992-ben rövid fegyveres konfliktus alakult ki Moldova és a Transznisztria elszakadását támogatók között. A térségben állomásozó orosz csapatok (a 14. hadsereg) a transznisztriaiak oldalán avatkozott be, és a katonai konfliktus lezárulta után is a Dnyesztertől keletre fekvő területen maradt, annak ellenére, hogy nemzetközi egyezmények írták elő kivonását és ezt ismételten követelte a moldovai kormány. 2006-ban még mindig a Dnyeszter-melléken állomásozott a 14. hadsereg 1200 katonája. A transznisztriai és a moldovai vezetők tárgyalásai az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, Oroszország és Ukrajna közvetítésével folytak; később bekapcsolódtak az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok megfigyelői is.
Az 1998-as orosz gazdasági válság Moldovában is gazdasági válságot okozott. Akkoriban Oroszország volt Moldova fő gazdasági partnere. A politikai hatás 2001-ben lett világos, amikor a választásokon a Moldovai Kommunista Párt szerezte meg a parlamenti helyek többségét. Vezetője, Vladimir Voronin lett az elnök. Gazdasági téren a válság a munkaerő kivándorlását okozta. Az 1989-es és a 2004-es népszámlálási adatok szerint Moldova elvesztette 400 000 lakosát, a lakosság 9%-át. Elemzők becslése szerint azóta a kivándorlás gyorsul, viszont számos idénymunkás él az országban bejelentés nélkül.
A Moldova és Oroszország közötti viszony 2003 novemberében került a mélypontra, amikor a transznisztriai konfliktus megoldására tett orosz javaslatot a moldovai hatóságok elutasították. A 2005-ben tartott választásra a kommunista párt irányvonala gyökeresen megváltozott és nyugatbarát programmal győzött. Voronin második terminusra is elnök lett. 1999 óta Moldova folyamatosan törekszik az Európai Unióba való belépésre. 2009. április 7-én súlyos zavargások törtek ki, miután a kommunisták a választásokon megint nagyarányú győzelmet arattak. A felbőszült tömeg megtámadta az elnöki palotát és a parlamentet is, az utóbbi épület két emelete ki is égett. A zavargások hatására az ellenzék és a kormány megegyezett, hogy újraszámlálják a szavazatokat, ezt azonban a Központi Választási bizottság elutasította.[12]
2009-es moldovai zavargások
A romániai 1989-es romániai forradalom után Chișinăuban is sor került a második "román" forradalomra. A moldovai kommunista hatalom ellen irányuló április 7-i utcai tüntetésekről részletesen beszámolnak a román országos napilapok. Több újság is forradalomnak és lázadásnak nevezi a kisinyovi kormányellenes tüntetést. A Gandul című napilap szerint 30 ezer tüntető robbantotta ki Chișinău utcáin a forradalmat. A román lapok egyhangúlag kiemelik, hogy a moldovai hatóságok ellenőrzésük alá vonták az elektronikus és az írott médiát, így a legtöbb információ az ottani eseményekről az interneten keresztül érkezett. A moldáv fiatalok a közösségi és a videomegosztó portálokon keresztül tájékoztatták a közvéleményt az eseményekről.
A kommunisták bukása után
2009. szeptember 11-én az államfő lemondott hivataláról.[13] A kommunisták leköszönésével egyre csökken az akadály Moldova és Románia közötti minél nagyobb fúziónak. Ezidáig legerősebben a kommunisták álltak ellen annak az elképzelésnek, hogy a két állam egyesüljön, és kiálltak a szovjet időkből maradt moldován nyelv és moldován nemzet fogalma mellett. Az új vezetés ezeket a fogalmakat fokozatosan kivonja az alkotmányból, így 2013-ban már a román lett az ország államnyelve. Igaz, a lakosság még mindig erős szimpátiát mutat az önálló nemzet eszméje mellett, különösen a még szovjet szellemben felnőtt idősebb korosztály, ugyanakkor Transznisztria és a gagauzok sem lelkesednek a román-moldáv egységért, saját nemzeti, nemzetiségi létük miatt aggódva. Elemzők szerint ez Magyarország és Bulgária ellenszenvét is kiválthatná.[14]
Románia az egyesítésre tett lépései közé tartozik a Moldovának nyújtott mintegy százmillió eurós segély.[15]
Románia elnöke, Traian Băsescu 2014-ben kijelentette, hogy Romániának és Moldovának egyesülnie kell, mivel mindkét országot ugyanaz a nép lakja. Szerinte Romániában a lakosság többsége támogatná az egyesülést, de Moldovában nem ismeri az emberek véleményét.[16]
A 2020 januári közvélemény-kutatások Moldovában a lakosságnak csak 37%-a támogatná az egyesülést.
2022-től az Európai Unió tagjelöltje.[17] Az utóbbi időkben az ország komoly fenyegetéssel néz szembe a szomszédban dúló orosz–ukrán háború miatt, melynek következtében a Dnyesztermenti Köztársasággal való ellenségeskedés is újra éledt.[18]
Politika
A Szovjetuniótól való függetlenségének 1991-es kikiáltása után az első parlamenti választásokat 1994-ben tartották.
.jpg)
Elnök
Moldova elnöke 2016. december 23. – 2020. december 24. között Igor Dodon, 2020. december 24-étől Maia Sandu.
Alkotmány, államforma
Moldova parlamentáris köztársaság, 2016-ig a parlament által választott, azt követően közvetlenül választott elnökkel.[19]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Az ország legmagasabb törvényhozó testülete az egykamarás parlament (101 képviselő).
Politikai pártok
A 2021-es előrehozott parlamenti választásokon az Európa-párti Cselekvés és Szolidaritás Párt (Partidul "Acțiune și Solidaritate", PAS) szerezte meg a szavazatok zömét.
Védelmi rendszer
A moldovai hadi, katonai költségvetés 6 millió $, ami a bruttó hazai termék (GDP) közel 1%-a. A teljes személyi állomány 11 000 főre becsülhető, ebből 6910 fő aktív. A lakosság mozgósítható része mindössze 1 156 705 fő, melyből 913 896 fő alkalmas katonai szolgálatra.[20]
Politikai helyzet
Az ország a Független Államok Közösségének a tagja. Bár a románajkú népesség többséget képez, és Romániában hasonlóan tekintenek Besszarábiára, mint Magyarországon Erdélyre. A Moldovai Köztársaság Oroszország-orientált, a lakosság jó része nem nyugatbarát, és sokan hallani sem akarnak a Romániával való (újra)egyesülésről. A függetlenségi (tehát oroszbarát) politikának elkötelezett híve volt az egykori államfő, Vladimir Voronin is, nem véletlenül, hiszen ő sem románajkú. Az őt megelőző kormányfő, Mircea Snegur többek között Romániához való közeledési próbálkozásai miatt bukott meg.
Az ország az egyetlen a volt szocialista államok közül, amelyikben a Szovjetunió felbomlása után is deklaráltan szocialista kormányt választottak. Talán itt a legerősebb a nosztalgia az egykori Szovjetunió és az általa nyújtott létbiztonság iránt.
Transznitria
A Dnyeszter folyó és az ukrán határ közötti szakasz, az ún. Dnyeszter Menti Köztársaság (Transznitria) hovatartozása jelenleg is viták tárgyát képezi. A relatív szláv többségű régió nem fogadja el a moldáv fennhatóságot, ezért 1990-ben kikiáltották függetlenségüket, amelyet azonban egyetlen állam sem ismert el. Így jött létre a Dnyeszteren túli szakadár-köztársaság, melynek „fővárosa” Tiraspol (Тирасполь). Bár a terület de jure a Moldovai Köztársaság részét képezi, de facto Kisinyov nem gyakorol ellenőrzést fölötte, az ott élő mintegy négyszázezer polgárnak saját himnusza, pénzneme (transznisztriai rubel), sőt saját gépkocsi-felségjelzése, illetve rendszámtáblája van. A helyzet rendezésére tett kísérletek mindezidáig eredménytelennek bizonyultak.
Gagauzia
További sajátossága az országnak a déli részen élő, török eredetű nyelvet beszélő, ám ortodox keresztény gagauz kisebbség, melynek a kilencvenes évek elején – az országnak nagyobb nemzetközi legitimitást szerezve – területi autonómiát biztosítottak, így jött létre a Gagauz Autonóm Terület (Териториа Аутономэ Гагаузэ), Komrat székhellyel.
Közigazgatási beosztásszerkesztés
Moldova közigazgatása következő egységekre oszlik:
- három (első szintű) város (municipiu, többes számban: municipii),
- két autonóm területi egység (unitatea teritorială autonomă),
- 32 járás (raion, többes számban: raioane).
A három város:
Korábban még ezekhez jött a két autonóm terület fővárosa:
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/MoldovaA lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.