Hasonló cikkcímek és megnevezések: Berlin (egyértelműsítő lap)

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Berlin
Föntről, balról jobbra: a Schloss Charlottenburg palota, a Berlini tévétorony, a Régi Nemzeti Galéria, a Potsdamer Platz, a Berlini dóm, a Brandenburgi kapu, és a Reichstag épülete
Berlin címere Berlin zászlaja
Közigazgatás
Ország	Németország
Rang	szövetségi főváros
Alapítás éve	1237
Polgármester	Kai Wegner (2023. április 27. – , Kereszténydemokrata Unió)
Irányítószám	10001–14199
Körzethívószám	030
Rendszám	B
Testvérvárosok	Lista Los Angeles (1967. június 27. – ) Párizs (1987. július 2. – ) Madrid (1988. november 4. – ) Isztambul (1989. november 17. – ) Varsó (1991. augusztus 12. – ) Moszkva (1991. augusztus 28. – ) Brüsszel (1992. június 1. – ) Budapest (1992. augusztus 28. – ) Taskent (1993. április 30. – ) Mexikóváros (1993. szeptember 1. – ) Peking (1994. április 5. – ) Jakarta (1994. április 13. – ) Tokió (1994. május 14. – ) Buenos Aires (1994. május 19. – ) Prága (1995. június 10. – ) Windhoek (2000. július 6. – ) London (2000. október 10. – ) Szófia Teherán Sevilla Koppenhága Kijev (2017. június 6. – ) Brazíliaváros Santo Domingo Algír
Népesség
Teljes népesség	3 677 472 fő (2021. dec. 31.)[1]
Népsűrűség	4115 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	118 m
Terület	891,85 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Berlin Pozíció Németország térképén
é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 24′52.516666666667, 13.452.516667°N 13.400000°EKoordináták: é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 24′52.516666666667, 13.452.516667°N 13.400000°E
Berlin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Berlin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Berlin Németország fővárosa, egyben tartományi rangú városállama (szövetségi tartománya) és a Berlin/Brandenburg nagyvárosi régió centruma. 3,6 millió lakosával Németország legnépesebb és kiterjedésében is legnagyobb városa, egyben az Európai Unió legnépesebb és legnagyobb városa. A berlini agglomeráció a 4,7 millió fős lakosságával Németország második legnagyobb agglomerációja (2020). A város lakossága dinamikus növekedési tendenciát mutat. A város síkságon fekszik, a Spree folyó partján, amely a Havelbe (az Elba egyik mellékfolyójába) ömlik Spandau nyugati kerület területén. A város fő domborzati adottságai között számos tó található a nyugati és délkeleti kerületekben, amelyek közül a legnagyobb a Müggelsee. A város területének körülbelül egyharmadát erdők, parkok, kertek, folyók, csatornák és tavak teszik ki.

A város létezését először a 13. századból dokumentálják, a 15. században a Brandenburgi Őrgrófság, majd Poroszország fővárosa lett, de jelentősége különösen 1871 és 1918 között nőtt meg, amikor a Német Birodalom fővárosa lett. Az 1920-as években Berlin a világ harmadik legnagyobb városa volt, 1918–1933 között a Weimari köztársaság, 1933–1945 között pedig a Harmadik Birodalom központjaként funkcionált. Berlin azóta is megőrizte a legjelentősebb német város pozícióját, bár a második világháború után a kisebb területű NDK fővárosa volt, míg az NSZK fővárosa Bonn lett. Akkoriban a város egy része, az úgynevezett Nyugat-Berlin független állam státusszal rendelkezett, bár elvileg kulturálisan és politikailag az NSZK-hoz tartozott. A két városrészt 1961 óta a berlini fal választotta el egymástól, amely a hidegháború szimbólumává vált. 1989-es leomlása pedig a kommunizmus bukásának jelképe lett Európában. Németország 1990-es újraegyesítése után a város újraegyesült, és teljes német metropolisz lett. Visszaköltözött többek között a parlament is, melyhez rekonstruálták a Reichstag épületét.

Berlin a politika, a média, a kultúra és a tudomány egyik fontos európai központja.^[2] A város fontos közlekedési csomópont és egyike Európa leglátogatottabb nagyvárosainak. Mindezekben szerepet játszanak nemzetközileg elismert egyetemei, kutatóintézetei, operái, színházai és múzeumai. Berlin a világ minden tájáról vonzza a művészeket és a kulturális területen dolgozókat.^[3]

Berlin olyan világhírű egyetemeknek is otthont ad, mint a Humboldt Egyetem vagy a Berlini Műszaki Egyetem, a berlini állatkert pedig Európa leglátogatottabb állatkertje. Híres az évente itt megrendezésre kerülő Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, amelyet röviden Berlinale-nak hívnak. A városközpontban helyezkedik el a Múzeum-szigetnek (Museumsinsel), ahol az öt híres múzeum mellett a berlini dóm is található. A sziget egyike a három UNESCO világörökségi helyszínnek, melyek a városban vannak. A másik két helyszín potsdami és berlini paloták és parkok, valamint egy 1913–1934-es modernista épületcsoport. A város további szimbólumai közé tartozik a Brandenburgi kapu és a Berliner Fernsehturm, Németország legmagasabb épülete.

Földrajz

A város központja a Spree folyó partján fekszik, az ún. Varsó-Berlin-ősfolyamvölgyben. A folyó kelet-nyugati irányban folyik át a városon, a belvárosban két ágra oszlik és szigetet képez (Múzeum-sziget). Ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a berlin-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m hosszú), amelyet 1822–1824 között Schinkel tervei szerint építettek; széleit négy-négy, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti. Jelentősebb hidak még: a Kurfürst híd, a nagy választófejedelem ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hídja, a négy márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance híd és a Herkules híd.

A város nyugati részén, a Spandau nevű városrészben a Spree a Havel folyóba torkollik, mely a város nyugati részét észak-déli irányban szeli át és Szász-Anhalt tartomány területén végül az Elbába ömlik. A folyók mentén Berlin területén nagy tavak találhatók, amelyek egyrészt a Havelből (például Großer Wannsee, Tegeler See), másrészt a Spree-ből (Großer Müggelsee) táplálkoznak. A nagy tavakon kívül Berlinben számos kisebb tó van, amelyek a nagyobb tavak mellett nyáron népszerű kirándulóhelyek (például Krumme Lanke, Schlachtensee). A város legmagasabb pontjai a Großer Müggelberg (115,4 m) Treptow-Köpenick városrészben, a Teufelsberg (114,7 m) Charlottenburg-Wilmersdorf városrészben és az Ahrensfeldi hegyek (112,1 m) Marzahn-Hellersdorfban. A Teufelsberg nem természetes domb, hanem a II. világháborús törmelékek összehordásával keletkezett. Ilyen „törmelékhegyek” (németül Trümmerberg) minden olyan német városban megtalálhatók, amely komolyabb háborús károkat szenvedett el (Berlinben több is van).

Éghajlat

Berlinben az évi átlaghőmérséklet 8,9 °C, és átlagosan 581 mm csapadék esik, ami Németországban nem számít soknak. A legmelegebb hónap a július és augusztus 19,2 °C, illetve 18,9 °C-kal. A leghidegebb hónap a január, −0,6 °C és −0,3 °C közötti értékkel. A legcsapadékosabb hónap nagy átlagban a július, 70 mm-nyi csapadékkal. A legszárazabb hónap a február, 33 mm-nyi összeggel.

Városrészek, utcák, terek és parkok

Bővebben: Berlin kerületei

Berlin legrégibb, egykoron sáncokkal körülfogott része a Spree és az azóta feltöltött Königsgraben között feküdt; részei: Alt- és Neu-Cölln és Friedrichswerder. Körülöttük a 7 városrészből (Dorotheenstadt, Friedrichstadt, Friedrich-Wilhelmstadt, Spandauer Viertel, Königsstad, Stralauer Viertel, Luisenstadt) álló belső öv terül el. A belső övet északnyugat és dél felől környékezik: Wedding, Moabit, az Oranienburgi-, a Rosenthali-külváros, a Tiergarten, a Friedrichsvorstadt, a Schönebergi és Tempelhofi negyed. A 700-nál több utca közül a leghosszabb (3 km) az észak-déli irányban húzódó Friedrichstraße, ezt keresztben metszi az Unter den Linden nevet viselő, 1 km hosszú 60 méter széles, négy akácfasorral beültetett út, amely Berlinnek legfényesebb része; a Behrenstraße, a pénzarisztokrácia lakóhelye; a rendkívül élénk Leipziger Straße.

Jelentős utca még a Wilhelmstraße, amely a Friedrichstraßéval egyközűen(?) húzódik el, ami hajdanán a nemzetiszocialista Németország hatalmi központja volt. Továbbá fontos utcák még Köpenicker Straße délkeleten, a széles Jägerstraße stb. A legelőkelőbb utcák (Tiergarten-, Bellevue-, Victoriastraße stb.) nyugaton a Tiergarten-, Potsdamerstraße és az állatkert között vannak. A 72 nyilvános tér között, amelyek csaknem kivétel nélkül parkosítottak, a jelentősebbek: az Operatér a Linden keleti végében, a Párizsi-tér (Pariser-Platz); ettől északnyugatra a Königsplatz; az Opera-tér; mellette a Schlossplatz; a Friedrichstraße déli végében a Belle-Alliance-tér; továbbá a Vilmos-tér és a Leipziger-Platz. Különleges arculata van a Potsdamer Platznak, amely a város kettéosztása idején pont határon feküdt, így pusztaság volt. A 90-es évek elején teljesen új negyed nőtt ki a földből, számos magasházzal, olyan nagy cégek központjaként, mint például a Sony és a Deutsche Bahn.

A keleti részen a legnevezetesebb, legfontosabb tér az Alexanderplatz, amely remek, központi helyzete miatt nagyon fontos forgalmi csomópont. A parkok közül a legjelentékenyebb a 225 hektár területet elfoglaló Tiergarten a Brandenburgi kapu és Charlottenburg közt, ami eredetileg vadaskert volt, III. Frigyes Vilmos uralma alatt kapta mostani alakját és adták át a közönségnek; pompás utak és szép, öreg fákból álló fasorok szelik keresztül-kasul; kellemes sétálóhelyek, gyepmezőkkel, virágágyakkal szobrokkal és gyermekeknek játszóhelyekkel váltakoznak benne. Jelentősebb park még az 1845-ben alapított Friedrichshain (53 ha) északkeleten, az 1876-ban megnyitott Humboldthain, az állatkert (Zoologischer Garten, 30 ha), a botanikus kert és messzebb délkeleten a treptowi park. A hidak száma 53.

Történelem

A kezdetektől a középkorig

I. e. 3. évezredben a mai Berlin helyén már földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. I. e. 6. században érkeztek a vidékre a germánok. A 4. és 5. században a germánok a Felső-Rajnához vándoroltak, amelyet később Svábföldnek neveztek el. A 6. században érkeztek ide a szlávok. A szláv időszaknak 1157-ben vége lett, mikor megalapították Brandenburgot. Az első falut a Teltow területen építették fel.

Berlin a 13. század elején kereskedővárosként jött létre, több fontos kereskedelmi út haladt át rajta. Berlin neve 1244-ben fordul elő legelőször oklevelekben, de a Spree szomszédos szigetére épült másik telep neve (Colonia = Cölln) már 1237-ben.^[4] 1225 és 1233 között mindkét település megkapta a brandenburgi jogot. Berlinben épült fel a két település közös városháza1307-ben és ekkor egyesült a két település. Berlin név a szláv berl (mocsár, láp) szóból származik.

1307-től a Hanza-szövetség tagja. 1380-ban a városban tűzvész pusztított, a városháza és több templom is a tűz martaléka lett. 1391-ben Berlin megkapta az önálló bíráskodás jogát, de a 15. században sokat szenvedett a junkerektől, elsősorban a Quitzow családtól. Hohenzollern Frigyes, az új fejedelmi család megalapítója (1415) véget vetett az ököljog korának. A 14. század közepétől a brandenburgi választófejedelmek (1440-től a Hohenzollernek) székvárosa. II. Frigyes választófejedelem pedig Cölln helyén új kastélyt épített, az új kastély megépítése 1448-ban kiváltotta Berlin lakóinak a lázadását, de II. Frigyes választófejedelem több szabadságot biztosított a városnak, így a polgárok letették a fegyvert.^[5] 1451-ben a város ismét főváros lett, azonban le kellett mondania a szabad hanza-városi címéről.

1544-ben a város pénzzel váltotta vissza II. Frigyestől a korábban elvett bíráskodási jogot. Joakim meghonosította a protestáns istentiszteletet (1539). 1613-ban János Zsigmond református hitre tért, ez zendülésre szolgáltatott okot.

A 17-19. században

A harmincéves háborúban a gyenge falakkal körülvett városnak pénzen kellett magát a svédek támadásaitól megváltania. Lakossága akkor 10 000 főre rúgott. Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem Berlin felvirágzása idején komoly érdemeket szerzett. Csökkentette az adót, megerősítette, átalakította a Friedrichswerder és Dorothea-városrészeket, és menedékhelyet nyitott a szárnyai alá menekülő valdenseknek, hugenottáknak és németalföldi reformátusoknak. 1671-ben 50 ausztriai zsidó családnak engedélyezte a letelepedést. 1685-ben kb. 6000 hugenotta telepedett le a városban. 1700-ra a város mintegy 20%-a volt francia. A Spree-hajózáson is lendített és különösen Spandau városrész telt meg uralkodása alatt hajós néppel. 1701-től, a Porosz Királyság megalakulásától Poroszország fővárosa. A harmincéves háborúban, majd a hétéves háborúban több ízben megszállták az orosz, illetve az osztrák csapatok, 1807-ben pedig Bonaparte Napóleon francia katonái.

Berlin vidékén egykor vendek laktak, helyüket később német telepesek vették át. Az ikervárosok csak 1709-ben egyesültek egymással. A bajor, de különösen a luxemburgi házból való fejedelmek alatt a város fejlődése lendületet kapott. I. Frigyes porosz király 1709-ben azután a négy városrészt egy egésszé egyesítette. Ő alapította továbbá a Friedrich-városrészt, a Zeughaust, és számos tudóst, művészt hívott meg udvarába. 1699-ben és 1700-ban elindította a szépművészetek és tudományok akadémiájának építését. I. Frigyes Vilmos leromboltatta a városfalakat, az őrség létszámát ellenben 14 265 főre emelte, míg a lakosság fennmaradó része 58 800 fő volt.

II. (Nagy) Frigyes számos külföldi iparost telepített Berlinbe, az állatkertet gyönyörű parkká alakította át, a katonaság számára pedig kaszárnyákat épített. A városi közigazgatást az 1747. évi rendelettel rendezte. A hétéves háború elején, 1757-ben Hadik András vezérlete alatt magyar huszárok sarcolták meg a várost; 1760-ban pedig az oroszok, akik nagy összegű hadisarcot követeltek. A század vége felé a kereskedelmi és iparos osztály tért kezdett foglalni a tisztviselői és katonai elemekkel szemben. Míg 1707-ben csak 55 000 lakosa volt a városnak, 1800-ban számuk már 172 132-re nőtt. 1806 októberében Napóleon francia csapatai szállták meg Berlint, e sarcolással egybekapcsolt megszállás 1808. decemberig tartott.

A napóleoni háborúk lezajlása után Berlin a haladás és jólét útjára lépett. A város a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa, valamint a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye volt. III. Frigyes Vilmos király megalapította az egyetemet (1809), amelyhez elsőrangú tudósokat nevezett ki és az ő parancsára építette Karl Friedrich Schinkel az Altes Museumot. IV. Frigyes Vilmos a Neues Museumot létesítette. 1838-ban épült az első vasút. 1848. március 18-án vette kezdetét a szabadságharc, melyet azonban itt is rövid idő alatt levertek. 1860 óta az északi külvárosokban nagy gyárak épültek, 1871-ben pedig Berlin a Német Császárság fő- és székvárosa lett, és azóta páratlan gyorsasággal növekedett világvárossá. Tisztaságra és példás rendre nézve egyetlen város sem múlta felül.

Noha több, nagyobb és központibb helyen fekvő riválisa is pályázhatott volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a Weimari köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet). A háború előtt és alatt Adolf Hitler és építésze, Albert Speer elkészítették a Berlin helyén felépülő új főváros, Germania terveit.

A 20. században

A második világháború alatt összesen 450 000 tonna bombát dobtak le a városra, mely súlyos károkat szenvedett. Mivel a szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a város a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és a nyugati szövetségesek (főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) bekerítő hadművelettel körülzárták a várost – döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá –, majd több hetes ostrom után május 2-án elfoglalták. A harcok alatt a város jelentős része megsemmisült, 1,5 millió lakos vált hajléktalanná, az ellátás katasztrofális volt.

1945 júniusától kezdve a rommá lőtt város négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai, brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Német Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy kis fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási szektor a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett. 1948-ban a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihidat szervezve majd egy éven át ellátták a várost (1949. május 11-éig).

A rossz ellátás, a nehezedő munkakörülmények és a fokozódó diktatúra eredményeként a város keleti részében, a szovjet megszállási övezetben, a Karl-Marx-Alleet építő munkások indították útnak a keleti blokk első nagyobb szovjetellenes, illetve antikommunista felkelését 1953. június 17-én. A megmozdulásra válaszul a szovjetek harckocsikat vezényeltek Kelet-Berlin utcáira, majd géppuskákkal lőttek a tömegbe. Az eredmény: 55 halálos áldozat, további 18 ismeretlen okokból hunyt el. Utána még további 34 személy vesztette életét a harcokban, szovjet katonák, demonstrálók, rendőrök vegyesen.^[6]

Az NDK által 1961. augusztus 13-ától létesített berlini fal, illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn. A Kelet-Berlinből a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek megakadályozása számos halálos áldozatot követelt, mivel a határőröknek az NDK törvényei értelmében állandó tűzparancsuk volt. A nyugati és keleti titkosszolgálatok is jelen voltak Berlinben, ennek egyik megfogható jele volt, hogy a város határában található Glienickei hídnál cserélték ki háromszor is egymással kémeiket. Az első kémcsere 1962. február 10-én zajlott le.

1968-tól Nyugat-Berlin a diákfelkelés központja lett. A Szabad Egyetem diákjai felkeltek a kormány ellen. A gyülekezőhely a Kochstraßén volt. A diákok és a rendőrök hamar szembekerültek egymással.

1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár „különleges kapcsolatok fűzik hozzá”. A városrész közúti és vasúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították. Az 1970-es évek elejétől terroristák fenyegették a város nyugati részét. 1974. november 10-én a Törvényszék vezetőjét, Günter von Drenkmannt megölték, és 1975-ben a berlini CDU elnökét, Peter Lorenzet elrabolták. A 70-es évek végén megnövekedett Nyugat-Berlinben az illegális házfoglalások száma. 1981 júliusában érte el a tetőpontját, ekkor 165 illegális házfoglalásról tudtak. 1984 novemberéig a legtöbben megvették, bérelték a lakásokat, így legálissá vált tartózkodásuk. 1980 decemberében azonban néhány házfoglalóhoz rendőröket hívtak. A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt. 1990. december 2-án szabad választásokat tartottak. Berlin 1991 óta Németország fővárosa, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba. 1999. szeptember 7-én a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének alsóháza a Bundestag, 2000. szeptember 29-én pedig a Szövetségi Tanács, a Bundesrat is visszaköltözött a városba.

Politika

Az újraegyesítés óta Berlin ismét Németország fővárosa. 1991. június 20-án döntött a Bundestag arról, hogy Berlin lesz a kormány és a parlament székhelye. Az átköltözés nem zajlott le zökkenőmentesen, az új Reichstagban az első ülésnap 1999-ben volt, fokozatosan települtek át Bonnból a kormányzati szervek és hivatalok.

Az NDK Kelet-Berlinben saját magának egy monumentális épületet épített, a Palast der Republikot, amely székhelye volt az NSZEP-gyűléseknek, valamint itt ülésezett az NDK Népi Kamarája is. Az épületet 2008-ban lebontották.

Ma a szövetségi kormány, a Bundestag és a Bundesrat is itt székel. Néhány minisztérium azonban továbbra is Bonnban maradt. Minden minisztériumnak van Berlinben és Bonnban is kirendeltsége, attól függően, hogy hol van a székhelye.

Önkormányzat és közigazgatás

Berlin tartományt és várost a Berlini Szenátus irányítja. A szenátust a polgármester és 8 szenátor alkotja. A városháza az egyesítés óta az egykori keleti városrészben álló Rotes Rathausban, magyarul a Vörös Városházán zajlik. A kettéosztás idején a nyugati városvezetés a schönbergi városházán székelt. Jelenleg (2023) Kai Wegner kereszténydemokrata polgármester irányítja a várost. A közgyűlésen (Abgeordnetenhaus) a következőképp alakulnak 2023. február óta az erőviszonyok:

• CDU 52 hely
• SPD 34 hely
• Szövetség ’90/Zöldek 34 hely
• Die Linke 22 hely
• Alternatíva Németországért 17 hely

Összesen 159 hely.

Címer

«Berlin címere egy fekete medvét ábrázol ezüst háttérben, egy arany ötágú koronával a fején. Ez a híres „Berlini Medve”. Címerállatként való eredete vitatott, számos feltételezés szerint I. Albert szász herceg, ismertebb nevén „Medve Albert” brandenburgi őrgróftól ered, és első írásos emléke 1280-ból való. A medve évszázadokig a brandenburgi, majd a porosz sas részeként szerepelt, csak a 20. században lett önálló címerállat.»

Polgármesterek

Testvérvárosai

Berlin testvérvárosai a következők:^[7]

Ezen kívül projektszinten más városokkal is együttműködik, többek között az alábbiakkal:^[7]

Népesség

Lakosság összetétele (2018. dec. 31.)[8]
Származási ország	Lélekszám
Összes regisztrált lakos	3 748 148
Németország	2 999 676
Törökország	98 502
Lengyelország	58 020
Szíria	36 225
Olaszország	30 846
Bulgária	30 282
Oroszország	25 035
Románia	23 291
USA	21 499
Franciaország	20 281
Szerbia	19 868
Vietnám