Vietnámi Szocialista Köztársaság
Cộng hòa Xã hội chủ nghĩa Việt Nam
Vietnám zászlaja Vietnám címere
Nemzeti mottó: Ðộc lập, tự do, hạnh phúc (Függetlenség, szabadság, boldogság) Nemzeti himnusz: Tiến Quân Ca:
Fővárosa	Hanoi
Koordináták: é. sz. 16°, k. h. 108°16, 10816.000000°N 108.000000°E
Legnagyobb város	Ho Si Minh-város
Államforma	köztársaság
Vezetők
Elnök	Võ Văn Thưởng
Miniszterelnök	Phạm Minh Chính
A Nemzetgyűlés elnöke	Vương Đình Huệ
Hivatalos nyelv	vietnámi
Függetlenség	kikiáltása
Franciaországtól	1945. szeptember 2.
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége Kereskedelmi Világszervezet Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség ASEAN Regional Forum Ázsiai Fejlesztési Bank Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Interpol Vegyifegyver-tilalmi Szervezet Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet UNESCO Föld-megfigyelési Csoport Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Frankofónia Meteorológiai Világszervezet Egészségügyi Világszervezet
Népesség
Népszámlálás szerint	96 208 984 fő (2019. ápr. 1.)[1]
Rangsorban	14
Becsült	101 millió [2] fő (2023)
Rangsorban	14
Népsűrűség	kb. 320 fő/km²[3]
GDP	2006
Összes	274,6 milliárd dollár (36)
Egy főre jutó	3255 dollár
HDI (2017)	0,704 (68) – magas
Földrajzi adatok
Terület	331 689 km²
Rangsorban	65
Víz	1,3%
Időzóna	ICT (Indochina Time) (UTC+7)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Pénznem	vietnámi đồng (VND)
Nemzetközi gépkocsijel	VN
Hívószám	84
Segélyhívó telefonszám	113 115 114
Internet TLD	.vn
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	NEMA 1-15 Europlug BS 1363 Schuko
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Vietnámi Szocialista Köztársaság témájú médiaállományokat.

Vietnám ^[4] vagy hivatalos nevén Vietnámi Szocialista Köztársaság (Cộng hòa Xã hội Chủ nghĩa Việt Nam) szocialista berendezkedésű ország Délkelet-Ázsiában, Indokínai-félsziget keleti részén. Északról Kína, nyugatról Laosz és Kambodzsa, keletről pedig a Vietnámi-öböl határolja.

Észak- és Dél-Vietnám az északiak győzelme után 1976-ban kommunista vezetés alatt egyesült. A 21. században Ázsia és a világ egyik legmagasabb növekedési ütemét mutató dinamikus gazdasággal rendelkezik és az újonnan iparosodott országok közé tartozik. Továbbra is probléma viszont a korrupció, a cenzúra, a környezetvédelem, az emberi jogok, a sajtószabadság és az etnikai kisebbségek rossz helyzete.

2023-ban a világ 16. legnépesebb országa, mintegy 101 millió fő lakossal.^[2] A legnagyobb város a délen fekvő Ho Si Minh, míg a fővárosa az északon található Hanoi.

Tagja az ENSZ-nek, a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének, az ASEAN-nak, az APEC-nek és a WTO-nak.

Földrajz

Kambodzsa Thaiföld Kína Laosz Laosz Đà Nẵng Hải Phòng Hanoi Ho Si Minh-város Huế Nha Trang Dél-kínai-tenger Hạ Long-öböl Mekong Thai-öböl Vietnámi- öböl Vörös- folyó Hajnan Phú Quốc térkép szerkesztése

Az ország körülbelül 331 688 km²-en terül el, vagyis alig kisebb, mint Németország.

Domborzat

Az északi országrészt döntően fennsíkok és a Vörös-folyó deltája, a középsőt hegységek, míg a délit part menti alföldek, a Dai Truong Son (központi hegyek) magasan fekvő sík vidékei, és a Mekong-delta (wd) jellemzik.

Domborzatát 40–40%-ban dombok és hegyek alkotják. Az ország nagyobb része hegyvidékes. Az Annami-Kordillerák vagy másképp Vietnámi-hegység (wd) kb. 1100 km hosszú lánca húzódik rajta végig. Legmagasabb pontja a Fansipan (vietnámi: Phan Xi Păng,  kiejtés) az ország északi végén, 3143 m.^[5]

Északi részén a Tonkini-felföldet jól karsztosodó, devon-perm időszaki mészkő, valamint konglomerátum és kristályos pala építi fel; a karbon időszaki rétegekben kőszén található. A Vietnámi-öböl partján a felföld kb. 4000 karsztos toronyból, szirtből álló szigetcsoportban végződik (Ha Long-öböl és környéke). A Tonkini-felföldet dél felől a Vörös-folyó háromszög alakú, kelet felé kiszélesedő alföldje (Tonkini-medence) zárja le, amelyet éles törésvonalak határolnak. ^[6]

Az alföld nyugati oldalán húzódik a tengerparttal párhuzamos Vietnámi-hegység (helyenként 2500 méteres csúcsokkal), amelynek alapját variszkuszi eredetű kristályos kőzetek alkotják. A hegység szélesebb északi és elkeskenyedő középső része aszimmetrikus: kelet felé meredeken szakad le a tengerre, nyugaton lankásan lejt a Mekong völgye felé. A földtörténeti ó- és középkori tengerelöntés emlékét kasztos formákban gazdag mészkőfennsíkok és homokkőből álló hegyláncok őrzik. A Dan Nang-i öböltől délre a hegység ismét kiszélesedik; a gránitból álló trópusi szigethegyek között bazalttakarók terülnek el. ^[6]

Vietnám déli részén a Mekong folyó hatalmas, sík deltavidéke a tenger által tovasodort hordalékból álló, délnyugat felé kinyúló Ca Mau-félszigetben (wd) végződik. ^[6]

Vízrajz

Sok a kisebb-nagyobb, bővizű folyó. A legjelentősebbek ^[7]:

• délen a Kambodzsa felől jövő Mekong 220 km hosszúságban,
• északon, a Kína felől érkező Vörös-folyó 475 km hosszúságban folyik át rajta.

A Vörös-folyó a torkolatától Hanoi-ig nagy hajókkal is járható.^[7] A két folyó deltái az ország legsűrűbben lakott, gazdaságilag legfejlettebb vidékei. A delták folyamatosan töltik fel a tenger partvidékét, előrenyomulásuk egy év alatt is jelentős.

A Vietnámi-hegység felől további rövid, nagy esésű vízmosások tartanak a tenger felé. Számos vízesés található rajtuk.

Az ország legnagyobb szigete a Phú Quốc (Kambodzsában Koh Tral néven ismert). Vietnám déli részén, Kambodzsához közel, a Thai-öbölben fekszik.

Éghajlat

Éghajlata monszun. Két évszak van: a száraz, hűvösebb, illetve a májustól októberig tartó forró és esős.

Nyaranként az Indiai-óceánról betörő délnyugati monszun és a Dél-kínai-tengerről fúvó délkeleti monszun hatol be.

A monszunesőzés április végétől október elejéig terjedő 5-6 hónapja alatt hull le az évi csapadék nagy része. Az Annami-Kordillerák északkeleti és keleti lejtői azonban a téli hónapokban is csapadékosak.^[7]

Az elkeskenyedő Közép-Vietnámban, nagyjából Đà Nẵng és Huế között húzódik a trópusi öv északi határa. Vietnám észak-déli irányú fekvését tekintve nagy kiterjedésű, így jelentősek az eltérések az időjárásban is. Azok az Ázsia középső részéről érkező hideg légtömegek, amelyek északon a téli hónapokban lehűlést okoznak, Danangtól délre már nem jutnak el. ^[8]

Az évi középhőmérséklet a síkságokon és a tengerparton északról dél felé nő.

A levegő páratartalma az év során átlagosan 84%-os. Az éves átlagos csapadékmennyiség 1200–3000 mm közötti, de egyes helyeken a 4000 mm-t is eléri, ami főleg nyáron hullik.^[9]

A keleti partokon június-november között gyakran tájfunok pusztítanak.^[9]

Élővilág, természetvédelem

Vietnámban változatos az élővilág, beleértve a termesztett növényeket is.

Az ország déli részének természetes növényzete a trópusi esőerdő. Ezek jellegzetes óriásfái a sárkányalmák. Az alsóbb lombkoronaszintben és cserjeszintben gyakoriak a pálmák és bambuszok, a gyepszintben a páfrányok, a csipkeharasztok és a csalánfélék. Az epifitonok közl jellemzőek a páfrányok és az orchideák, a liánok közül a lepényfafélék (pl. a majomlépcsőfa) és a mimózafélék (pl. az óriáshüvely). A tengerparton mangrovevegetáció, a Mekong deltavidékén mocsarak, mocsárerdők vannak.

Vietnám északi részén és a tengerparti hegyvidékek keleti oldalán monszunerdők nőnek. A sík vidéken az erdőket kiirtották, helyükön rizst termesztenek.

A vietnámi háborúban több mint 16 000 km² trópusi esőerdőt égettek fel, illetve pusztítottak el lombtalanító vegyszerekkel.^[9]

Az ország faunája gazdag, főként főemlősökben, de többségük erősen veszélyeztetett.

Lásd még: Kategória:Vietnám élővilága

• 

  Vietnámi fácán

• 

  Tarka karcsúmajom

• 

  A Mekong-delta

Nemzeti parkjai

Bővebben: Vietnám nemzeti parkjainak listája

• 

  Hoa Lu környéki táj

• 

  Ban Gioc vízesései az ország északi részén

• 

  A Ha Long-öböl Észak-Vietnámban

Természeti világörökségei

Bővebben: Vietnám világörökségi helyszínei

Két tájat nyilvánított természeti világörökséggé Vietnámban az UNESCO:

• Ha Long-öböl;
• Phong Nha – Kẻ Bàng Nemzeti Park.

Története

Őskor

A ma Vietnámként ismert terület a paleolitikum óta lakott. Régészek szerint mai vietnámi civilizáció története a késői neolitikumban, a korai bronzkorban kezdődött, az i.e. 2000-től i. e. 1400-ig fennállt Phung-nguyen (wd) kultúrával. I. e. 1200 körül alakult ki az öntözéses rizstermesztésen alapuló, bronzeszközöket használó Dong Son kultúra Vörös-folyó síkságán. Nevezetesek az ekkor készült bronzdobok. A kultúra bronzfegyverei, szerszámai és dobjai azt mutatják, hogy a bronzmegmunkálás technológiáját helyben alakították ki, de azután érték délkelet-ázsiai hatások.

Ókor

A következő évezredekben Vietnám többnyire kínai uralom alatt állt. Voltak korai függetlenségi mozgalmak, például a Trưng nővéreké is, de ezek csak átmeneti eredményt hoztak.

Középkor

Vạn Xuân állam a Ly-dinasztia elődjeinek idején független volt 544-től 602-ig. A 10. század elején a Khúc-család uralma idején Vietnám autonómiát ért el, de nem volt független.

938-ban Ngô Quyền vietnámi nagyúr megverte a kínai csapatokat a Bạch Đằng folyónál és kivívta Vietnám függetlenségét 10 évszázados kínai uralom után. Đại Việt néven a Lý és a Trần dinasztiák idején az ország aranykora jött el. Virágzásának tetőpontjára a 15. században a Lê dinasztia uralkodása alatt jutott, különösen pedig Lê Thánh Tông (1460–1497) császár idején. A 11. és a 18. század között Vietnám délfelé terjeszkedett, a folyamat neve nam tiến. Közben átmenetileg meghódította Champa királyságot és a Khmer Birodalom egy részét.

Újkor

A Lê dinasztia uralmának vége felé lázadások hulláma öntötte el Vietnámot. Először a kínaiak által támogatott Mac dinasztia váltotta a Lê dinasztia hatalmát. A Mac dinasztia veresége után a Lê dinasztia császárai kerültek ismét trónra, de valóságos hatalom nélkül. A hatalom megoszlott: északon a Trịnh család, délen a Nguyễn család gyakorolta azt. Az ország négy évtizedre polgárháborúba süllyedt. Ebben az időben a Nguyễn család kiterjesztette Vietnámot dél felé a Mekong deltára, elfoglalta Champát a központi felföldön és khmer földeket a Mekong mentén. A polgárháború úgy ért véget, hogy Tây Sơn testvérek megverték mindkét felet és új dinasztiát alapítottak. Uralmuk azonban nem volt hosszú. A Nguyen urak maradékai Nguyen Anh vezetésével segítségül hívták a franciákat. Nguyen Anh egyesítette Vietnámot és megalapította a Nguyễn dinasztiát.

Franciák

Vietnám függetlenségét fokozatosan ásta alá Franciaország sorozatos katonai hódításokkal 1859 és 1885 között. Végül az ország Francia-Indokína része lett. A francia igazgatás jelentős politikai és kulturális változásokat hozott a vietnámi társadalomban. Nyugati jellegű modern oktatási rendszert alakítottak ki, és széles körben propagálták a kereszténységet a vietnámi társadalomban. Ültetvényes gazdálkodást vezettek be, dohányt, indigót, teát és kávét exportáltak. Az önkormányzati és polgári jogi igényeket egyre durvábban utasították el a franciák. Nacionalista politikai mozgalmak szerveződtek, melynek vezetői függetlenséget kívántak. Közéjük tartozott mások mellett Ho Si Minh. A franciák a második világháborúig tudták fenntartani uralmukat gyarmatuk felett. A Csendes-óceánon dúló háború folyományaként a japánok 1941-ben megszállták Francia Indokínát. Francia Indokína ekkor Japán szövetségese, a náci Németország által megszállt Vichy Franciaország igazgatása alatt állt. Vietnám természeti kincseit a Japán Császárság katonai szükségleteinek szolgálatában aknázták ki.

1941-ben lett jelentős a Ho Si Minh vezetése alatt álló Việt Minh – egy kommunista és nacionalista felszabadítási mozgalom. Célja a Franciaországtól független Vietnám volt, és harcolt a japán megszállás ellen. 1945-ben Japán katonai vereséget szenvedett és megbukott vietnámi bábkormánya. A Việt Minh megszállta Hanoit és ideiglenes kormányt hozott létre, amely kikiáltotta az ország függetlenségét szeptember 2-án. Ugyanabban az évben Franciaország csapatokat küldött a francia uralom helyreállítására. Háború tört ki a Việt Minh és a francia csapatok között, amely 1954. július 20-áig tartott.

A Việt Minh súlyos veszteségeket szenvedett. A kínai és szovjet támogatás ellenére állományának harmadát elvesztette az amerikaiak és a hozzájuk hű vietnámiak által támogatott franciákkal vívott harcban. Végül azonban stratégiai győzelmet arattak a Điện Biên Phủ-i csatában. Ezt követően 1954-ben, a tűzszünet kihirdetése után Genfben tárgyalások kezdődtek. A francia gyarmati közigazgatást felszámolták, Francia Indokínát feloszlatták. Vietnámot kettéosztották. Az északi részen megalakult Ho Si Minh Vietnámi Demokratikus Köztársasága, délen pedig Bao Dai császár Vietnám Állama. A kettő között a 17. szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre. Az 1954-es egyezmény kifejezetten megtiltotta harmadik erő beavatkozását.

Amerikaiak

Amerikai tanácsadói javaslatára Vietnám Állam miniszterelnöke, Ngo Dinh Diem eltávolította hatalomból Bao Dai császárt. Ennek eszköze egy meghamisított népszavazás volt, amelyet testvére, Ngô Đình Nhu szervezett. Ezután a Vietnámi Köztársaság elnöke Ngo Dinh Diem lett. A genfi egyezmények értelmében 1956-ban egész Vietnámban választást kellett volna tartani, de Diem elutasította megtartását, annak ellenére, hogy Észak ismételten felhívta a választások módjáról tartandó tárgyalásokra.

A kommunista nacionalista Nemzeti Felszabadítási Front partizánháborúba kezdett az 1950-es évek végén Észak-Vietnám támogatásával. Céljuk Diem kormányának megdöntése volt, amelyet hivatalos közleményeikben „továbbélő gyarmati rezsimnek” neveztek.

Diem maga katolikus volt, kormánya előjogokat biztosított a katolikusoknak. Betiltotta a buddhista zászló használatát, az emiatt kitört zavargásban a tömegbe lőttek. 1963-ban a buddhista válságnak nevezett tömegtüntetések sora következett. Diem ellenzése dacára testvére a pagodák ellen támadásokat szervezett, melyek közül legnevezetesebb a Xa Loi pagoda megtámadása. Az amerikaiak viszonya megromlott Diemmel, majd puccs következett, amelyben Diemet meggyilkolták.

Diem halálát katonai puccsok sorozata követte. Gyakran még egy hónapot sem bírtak ki a rezsimek a következő puccsig. Ebben a helyzetben érték el első katonai győzelmeiket a kommunisták. Hogy Vietnámot megvédje a kommunista felkelőktől, az amerikaiak növelték katonai tanácsadóik számát. 1965-ben már hadműveletekben is részt vettek amerikai erők, amelyek létszáma a csúcsponton meghaladta az 500 000-et. Az 1968-as Tet-offenzíva idején észak-vietnámi csapatok délen támadtak jelentős célpontokat. A Nemzeti Felszabadítási Front kommunista erőit a Ho Si Minh-ösvényen látták el utánpótlással, amely Laosz és Kambodzsa is területén húzódott. Az amerikai elnök engedélyezte Laosz és Kambodzsa bombázását. Ezt akkor titokban tartották az amerikai kongresszus előtt.