Szovjetunió
1922. december 30. – 1991. december 26.
A Szovjetunió címere A Szovjetunió zászlaja
A Szovjetunió a második világháború után
Mottó: Világ proletárjai, egyesüljetek! Nemzeti himnusz: Internacionálé (1922–1944), Szovjet himnusz (1944–1991)
Általános adatok
Fővárosa	Moszkva
Terület	22 402 200 km²
Népesség	293 047 571 fő
Hivatalos nyelvek	az orosz volt a lingua franca, de minden tagállam és autonóm terület egy vagy több saját hivatalos nyelvvel rendelkezett
Vallás	szekuláris állam
Pénznem	szovjet rubel
Kormányzat
Államforma	köztársaság
Államfő	Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke (1938–1989) Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke (1989–1990) Szovjetunió elnöke (1990–1991)
Kormányfő	Népbiztosok Tanácsának elnöke (1923–1946) Minisztertanács elnöke (1946–1991) Miniszterelnök (1991–1991) A szovjet gazdaság operatív irányításával foglalkozó bizottság elnöke (1991–1991)
Elődállam Utódállam ←   → ←   → ←   → ←   → ←   → ←   → ←   → ←   → ←   → ←   →  →  →  →  →  →  →  →  →
A Wikimédia Commons tartalmaz Szovjetunió témájú médiaállományokat.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége,^{[* 1]} röviden Szovjetunió vagy SZSZKSZ (oroszul: Союз Советских Социалистических Республик, magyaros átírásban: Szojuz Szovjetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik, röviden Советский Союз vagy CCCP, azaz: sz-sz-sz-r), államszocialista berendezkedésű szövetségi állam volt Eurázsiában, mely 1922-től 1991-ig állt fenn. Az emberiség történetének egyik legnagyobb területű országa volt; több mint 22 millió km²-es területe a Föld szárazföldjének csaknem hetedét lefedte. Nyugaton a külpolitikája miatt néha Szovjet Birodalomnak is nevezték.^[1][2]

A Szovjetunió kettős államszövetség volt: nemcsak a Szovjetunió mint keret volt föderatív, azon belül egyes tagállamok szintén föderációként működtek (fennállása során mindvégig ilyen volt az Oroszországi SZSZSZK, valamint 1936-ig a Kaukázusontúli SZSZSZK; ennek öröksége a mai Oroszország föderatív államszervezete). Minden tagállam saját alkotmánnyal, kormánnyal, igazságszolgáltatással, törvényhozással, hivatalos nyelv(ek)kel és kommunista párttal rendelkezett. Az autonóm területek hatásköre kisebb volt, de egy bizonyos szintig szintén rendelkeztek saját államszervezettel.

Fővárosa és gazdasági, közlekedési, oktatási valamint politikai központja Moszkva volt. Sokszor pontatlanul Oroszországnak nevezték a birodalom elsődleges politikai és gazdasági hatalmát birtokló orosz nép és legnagyobb tagállama, az Oroszországi SZSZSZK után.

A II. világháború után az USA mellett szuperhatalom lett. Társalapítója volt az ENSZ-nek, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának vétójoggal rendelkező, állandó tagja lett. Alapító tagja volt továbbá a Varsói Szerződésnek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (OSCE) és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST). A világ szocialista államainak elsődleges mintája volt; ahol a kormányt és a politikai szervezeteket egyetlen párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja irányította.

A felbomlása után Oroszországot de facto^[3] a Szovjetunió utódállamaként ismerték el a nemzetközi jogviszonyokban,^[4] és az ENSZ Biztonsági Tanácsában is betöltötte a helyét.^[5]

Földrajz

Fekvése, határai

22 402 200 km²-es területével a korában a világ legnagyobb területű állama volt és ezt a pozíciót később Oroszország is megőrizte. A Föld szárazföldi területeinek hatodát lefedte és mérete nagyjából akkora volt, mint az egész észak-amerikai kontinensé.

Nyugati része, amely Európa több mint felét elfoglalta, teljes területének mintegy negyedét adta és itt összpontosult a szovjet kultúra és gazdaság jelentős hányada. Az ország keleti, nagyobbik fele földrajzilag Ázsiához tartozott és legtávolabb keleten a Csendes-óceánig, míg délen Afganisztánig tartott. Néhány közép-ázsiai térséget leszámítva az ország keleti része meglehetősen ritkán lakott volt.

Kelet-nyugati irányban, több mint 10 000 kilométeren keresztül 11 időzóna érintette, észak-déli irányban a legnagyobb kiterjedése 7200 km volt.

A Szovjetunió rendelkezett a világ leghosszabb határával, ennek nagyjából a kétharmada tengerpart. A szárazföldön 12 országgal volt határos.

A határainak több mint kétharmada tenger volt, így a partvonala akkoriban a világ országai közül a leghosszabb volt. Ugyanakkor a partvonal nagy része az Északi sarkkör felett volt, és az év nagy részében jég borította. Itt északon, a meleg Norvég-áramlat által elért Murmanszk volt a Jeges-tenger melléktengereinek egyetlen egész évben működő kikötője.

A határai 1945 után:

Természeti tájak

A hatalmas szovjet terület öt természeti tájzónára volt osztható: tundra, tajga, sztyepp, száraz területek és magas hegyvidéki területek.

Domborzat

Domborzatilag a területének nagy része

• három óriási síkságon:
  • Kelet-európai-síkvidék,
  • Nyugat-szibériai-alföld
  • Turáni-alföld;
• két fennsíkon:
  • Közép-szibériai-fennsík,
  • Kazah-hátság,
• valamint az ország északkeleti részén és déli részén található hegyvidéki területeken feküdt.

Legmagasabb pontja 7495 méteres magasságával a Kommunizmus-csúcs volt (napjainkban: Iszmoilí Szomoní-csúcs) ami Tádzsikisztán területén található.

Vízrajz

Leghosszabb folyója az Ob volt az Irtissel együtt (5410 km).

A Szovjetunió rendelkezett a világ legnagyobb méretű tavával is: Kaszpi-tenger (Iránnal megosztva). Míg a Bajkál-tó a világ legmélyebb édes vizű tavának minősül.

Története

Bővebben: A Szovjetunió története

Létrejötte, elismerése

A Szovjetuniót hagyományosan az Orosz Birodalom utódaként tartják számon. Az utolsó orosz cár, II. Miklós 1917 márciusáig uralkodott, majd a következő évben családjával együtt kivégezték. A Szovjetuniót 1922 decemberében alapították meg a bolsevik pártok uralma alatt levő Oroszországi SZSZSZK, Belorusz SZSZK, Ukrán SZSZK és a Kaukázusontúli SZSZSZK uniójaként.

A weimari Németország 1922. április 16-án kötötte meg az új országgal a rapallói egyezményt, ebben lemondtak a háborús jóvátételi követelésekről, továbbá megállapodtak a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok helyreállításáról. Nagy-Britannia, Olaszország, Ausztria és Franciaország 1924-ben ismerte el az uniót. Abban az évben Magyarország is kötött megállapodásokat, ezeket azonban – feltehetően az októberi brit választásokon hatalomra került konzervatívok hatására – nem ratifikálták.^[6]

Az elismerés második hulláma 1934-ben folytatódott: Magyarország (február 4.), Románia, Csehszlovákia (június) majd ezt követően Bulgária.

Felbomlása

Bővebben: A Szovjetunió felbomlása

A Szovjetuniót merev ideológiája és idővel egyre korszerűtlenebb gazdasága az idő előrehaladtával számos politikai és gazdasági nehézségnek tette ki, melyek erodáló hatására előbb bizonyos reformkísérletekbe kényszerült, majd fenntarthatatlan mivolta miatt a nyolcvanas évek végére összeroppant és szuperhatalmi státuszát feladva önálló tagköztársaságokra esett szét, melyek többnyire Kelet-Európában és Közép-Ázsiában találhatók (lásd fentebb).

Politika

Kommunizmus
Alapfogalmak Kommunizmus Társadalmi osztály Osztályharc Proletárdiktatúra Lumpenproletariátus Proletár internacionalizmus
Irányzatok Anarchokommunizmus Anarchoszindikalizmus Dzsucse Eurokommunizmus Hoxhaizmus Keresztény kommunizmus Leninizmus Luxemburgizmus Maoizmus Marxizmus Marxizmus–leninizmus Reformkommunizmus Sztálinizmus Tanácskommunizmus Trockizmus
Internacionálék Kommunisták Szövetsége Első Internacionálé Második Internacionálé Kommunista Internacionálé Kommunista Ifjúsági Internacionálé Negyedik Internacionálé
Nevezetes kommunisták Gracchus Babeuf (1760–1797) Louis Auguste Blanqui (1805–1881) Wilhelm Weitling (1808–1871) Moses Hess (1812–1875) Karl Marx (1818–1883) Friedrich Engels (1820–1895) Franz Mehring (1846–1919) Clara Zetkin (1857–1933) Vlagyimir Lenin (1870–1924) Rosa Luxemburg (1870/1871–1919) Joszif Sztálin (1878–1953) Lev Trockij (1879–1940) Karl Korsch (1886–1961) Ho Si Minh (1890–1969) Rákosi Mátyás (1892–1971) Vlagyimir Majakovszkij (1893–1930) Mao Ce-tung (1893–1976) Dolores Ibárruri (1895–1989) Louis Aragon (1897–1982) Nâzım Hikmet (1901–1963) Pablo Neruda (1904–1973) Oscar Niemeyer (1907–2012) Enver Hoxha (1908–1985) Kim Ir Szen (1912–1994) Kádár János (1912–1989) Nicolae Ceaușescu (1918–1989) Pol Pot (1925–1998) Fidel Castro (1926–2016) Che Guevara (1928–1967) Raúl Castro (1931–) Gian Maria Volonté (1933–1994) Kim Dzsongil (1942–2011) Angela Davis (1944–) Kim Dzsongun (1984–)
Kapcsolódó témák 1917-es októberi orosz forradalom A tőke Anarchizmus Internacionálé Kapitalizmus Kommunista kiáltvány Kulturális forradalom Liberalizmus Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Szovjetunió Utópia Vörös csillag Sarló és kalapács Szocialista heraldika
Mai szocialista államok Észak-Korea Kína Laosz Vietnám Kuba
Sablon:Kommunizmus m v sz

Bővebben: A Szovjetunió politikai rendszere és A Szovjetunió jogrendje

A Szovjetunióban három hatalmi hierarchia volt: ^[7]

• a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által képviselt törvényhozó testület,
• a Minisztertanács által képviselt kormány,
• a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP), az egyetlen legális párt és a végső politikai döntéshozó az országban.

A kormány igazgatta az ország gazdaságát és társadalmát. A fontosabb kérdésekről a vezető politikai szervezet, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) döntött.

A Szovjetunió pártállam volt, amelyet az SZKP irányított. Az állam magát antiimperialistának és népi demokráciának vallotta, – ennek ellenére Nyugaton a hidegháborús külpolitikája miatt imperialistaként jellemezték.^[8]

Szuperhatalom

1945-től 1991-es felbomlásáig az Amerikai Egyesült Államokkal együtt szuperhatalom volt. A világ 2. legnagyobb gazdaságaként jelentős befolyása volt a világ számos országára.

Négy kulcsfontosságú tényező, amely lehetővé tette, hogy a második világháború után szuperhatalommá váljon: ^[9]

1. A Vörös Hadsereg a II. világháború végén számos kelet-európai országot felszabadított, de meg is szállta ezeket az országokat. 1949-re kialakult a keleti blokk, amely „szovjet befolyási övezetként” jött létre.
2. A gazdaság: 1952-re a teljes ipari termelés duplája volt az 1940-esnek. A gazdasága háborúra készült, ami az országot erőssé is tette. Az ipari termelés meghaladta a kitűzött célokat.
3. Az atomfegyver kifejlesztése katonailag erősítette meg. A kiterjedt kémhálózat miatt a fizikusokat az amerikai és brit atomtitkok is segítették.
4. A politika: 1946-ra a második világháborús Nagy Szövetség felbomlott, és Kelet-Európa a szocializmus zászlaja alatt szövetkezett a Szovjetunióval.

Továbbá:

• aktívan beavatkozott a nemzetközi konfliktusokba (kínai polgárháború, koreai háború, vietnami háború, a magyar felkelés leverése, a csapatainak bevonulása Csehszlovákiába, az afgán háború)
• katonai és gazdasági támogatást nyújtott a szövetségeseinek szerte a világon (Vietnám, Angola, Etiópia, Egyiptom, Kuba),
• a fegyveres erőit más országokba is telepítette (szovjet csapatok az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Mongóliában),
• a legnagyobb nukleáris fegyverkészlettel rendelkezett,
• az óceánok különböző részein állomásozott a flottája,
• prioritást élvezett az űrkutatásban.

Népesség

A Szovjetunió lakossága 1926-ban 148 millió fő volt. A népességszám folyamatosan növekedett és 1941-re elérte a 196 milliót, azonban a II. világháború embervesztesége hatalmas méreteket öltött. A katonai és civil áldozatokat is egybevéve mintegy 27 millió körül becsülik az áldozatok számát. Mindezek ellenére a győztesek oldalán fejezték be a háborút és a Balti államok, Besszarábia, az egykori Königsberg és Kárpátalja bekebelezésével pedig további nemzetiségek kerültek a Szovjetunió fennhatósága alá. Nemzetiségi, etnikai, vallási és kulturális szempontból amúgy is rendkívül heterogén országnak számított, mivel maga az állam is 15 tagköztársaságból állt. Területén legalább 120 különböző nyelvet és legalább ekkora számú népcsoportot tartottak nyilván. Minden egyes tagköztársaságban a helyi nemzetiség jelentette a népességen belüli többséget. Egyedül a nagyvárosokban fordult elő, hogy egymás mellett éltek a különböző nemzetiségek és etnikumok, míg a falvakban többnyire csak a helyi nemzetiség volt jelen. Az ország gerincét jelentő népcsoport az oroszoké volt, ők alkották a lakosságnak nagyjából a felét és az ország hivatalos nyelve is az orosz volt. A Szovjetunióban 1959-ben a népességszámot 208 millió főben határozták meg.

A népessége 1989-ben már meghaladta a 286 millió főt, amivel a Kínai Népköztársaság és India után a világ harmadik legnépesebb országának számított.

Etnikumok

A Szovjetunió etnikai összetétele az 1989-es népszámlálás alapján (a több mint 1 millió fős etnikumokkal):^[10]