„London” lehetséges további jelentéseiről lásd: London (egyértelműsítő lap).

London
Az óramutató járásával megegyezően: a City of London, a London Eye, a Westminster-palota és a Tower Bridge
London zászlaja London címere
Közigazgatási adatok
Ország	Egyesült Királyság
Országrész	Anglia
Régió	London
Kerület	City és 32 borough
Alapítás éve	kb. I. e. 50
Polgármester	Sadiq Khan
Irányítószám	E EC N NW SE SW W WC BR CM CR DA EN HA IG KT RM SM TN TW UB WD
Körzethívószám	20 1322 1689 1708 1737 1895 1923 1959 1992
Testvérvárosok	Lista Berlin Mumbai New York Algír Szófia Moszkva Tokió Peking Karacsi Zágráb Teherán Arequipa Delhi Bogotá Johannesburg Kuala Lumpur Oslo Szilet Sanghaj Baku Buenos Aires Isztambul Los Angeles Podgorica Újdelhi Phnompen Jakarta Amszterdam Bukarest Santo Domingo La Paz Mexikóváros
Népességi adatok
Teljes népesség	8 799 728 fő (2021)[1]
Népsűrűség	5330 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	24 m
Terület	1579 km²
Időzóna	GMT (UTC+0)
Elhelyezkedése
London Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 51° 30′, ny. h. 0° 07′51.5, -0.1166666666666751.500000°N 0.116667°WKoordináták: é. sz. 51° 30′, ny. h. 0° 07′51.5, -0.1166666666666751.500000°N 0.116667°W
London weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz London témájú médiaállományokat.

London az Egyesült Királyság és azon belül Anglia fővárosa, a legnagyobb városi terület az Egyesült Királyságban; Európában Isztambul és Moszkva után a legnépesebb város. A Londoni-medencében, a Temze folyó két partján terül el. A története egészen az alapító rómaiakig nyúlik vissza, akik a várost Londiniumnak nevezték. A középkor emlékeit a város központjában található City of London őrzi, a mai London e köré épült ki.

London a világ egyik vezető globális városa, a Forbes 2014-es felmérése alapján a világ legbefolyásosabbja.^[2][3] A város nemcsak az Egyesült Királyság, hanem a világ egyik kereskedelmi, oktatási, szórakoztatóipari, divat, egészségügyi, kutatási és fejlesztési, turisztikai és közlekedési központja.^[4] London a világ legnagyobb pénzügyi központja is New York mellett,^[5][6][7] és az ötödik legtöbb GDP-t termelő város a világon (Európában az első).^[8] London a világ egyik leglátogatottabb városai közé tartozik,^[9] évente kb. 27 millió turista választja úticéljául,^[10] és a London-Heathrow-i repülőtér a világ legforgalmasabb repülőtere.^[11] Londonban 43 egyetem található, és ezzel Európa legtöbb egyetemével rendelkező városa.^[12] Itt a legmagasabbak az ingatlanárak az egész világon.^[13][14] 2012-ben Londonban rendezték a nyári olimpiai játékokat, és ezzel London és Athén is háromszor rendezett olimpiát.^[15]

Londonban sokféle népcsoport, kultúra és vallás találkozik. Csak a város területén 300 nyelvet beszélnek. A 2009-es népszámláláson Nagy-London népessége 9 675 567 fő volt,^[16][17][18] ezzel a számmal az Európai Unió legnépesebb városa volt az ország 2020-as kilépéséig.^[19] A Londoni agglomeráció becslések szerint 12 és 14 millió fő közé tehető.^[20][21] A város volt a világ legnépesebb városa 1831 és 1925 között.

Londonban több világörökségi helyszín található. Ezek többek között a Tower of London, a Kew Gardens, a Westminster-palota és a Westminsteri apátság, valamint Greenwich, ami nevezetességét a csillagvizsgálójának köszönheti, és annak, hogy itt halad át a „greenwichi délkör”, ami a zónaidő valamint a földrajzi hosszúsági körök számításának hagyományos alapja. Más híres nevezetessége a városnak a Buckingham-palota, a London Eye, a Tower Bridge, a Piccadilly Circus, a Trafalgar tér, a Szent Pál-székesegyház és a Wembley Stadion is. London otthont ad számos nevezetes múzeumnak, galériának, könyvtárnak és egyéb kulturális intézménynek, többek között a British Museumnak, a National Gallerynek és több mint negyven színháznak. A londoni metró a legrégebbi földalatti vasúthálózat a világon, és a második legnagyobb kiterjedésű a világon a Sanghaji metróhálózat után.^[22]

Földrajz

Fekvése

Ma Londonnak rendszerint a Nagy-London néven is ismert egész várost hívjuk, ami a belvárosból (City) és harminckét londoni borough-ból áll, és amelynek területe 1579 km². Történelmi szempontból a név a City of Londonra vonatkozik, amiből a mai város kinőtt. 1889 és 1965 között a korábbi London megyére is vonatkozott, ami a mai Belső-London területével egyezik meg. London központjának (Charing Cross) koordinátái: é. sz. 51° 30′, ny. h. 0° 08′51.5, -0.1333333333333351.500000°N 0.133333°W. Az ókori rómaiak Londinium város központját a Londoni kővel jelölték. Budapesttől 1670 km-re fekszik.

London kikötőváros a Temze partján, s a folyó nagy hatással volt fejlődésére. Az északi partján alapították és több száz éven át egyetlen híd, a London Bridge vezetett át rajta. Emiatt a város központja sokáig az északi parton volt. Amikor a 18. században több hidat is építettek, a város nagyobb iramban kezdett terjeszkedni a környező sík és enyhén dombos vidékeken. Emiatt London nagyjából kör alakú lett. A Temze régebben sokkal szélesebb és sekélyebb folyó volt, mint ma, de aztán partját beépítették, és több mellékfolyója ma a föld alatt folyik. Mivel a város közel fekszik ahhoz a helyhez, ahol a Temze a tengerbe ömlik, az apály-dagály váltakozása áradással fenyegeti. Ezt fokozza a tengerszint lassú, de folyamatos emelkedése, amit gátakkal próbálnak szabályozni.

Éghajlat

London éghajlata mérsékelt övi, meleg (de néha forró) nyárral, hűvös (de néha hideg) téllel és állandó, nem kevés, napi rendszerességgel hulló csapadékkal. A nyári hőmérséklet ritkán magasabb, mint 30 °C, bár az utóbbi években némi emelkedés volt megfigyelhető. A valaha mért legmagasabb hőmérséklet 37,9 °C volt a Heathrow repülőtéren 2003-ban. Hóesés ritkán van. Az átlagos csapadék évente kb. 800–1000 mm. Londonra sajátos mikroklíma jellemző, a sűrűn beépített terület raktározza a hőt, így a városban gyakran 5 °C-kal is melegebb van, mint a környező területeken. A napsütéses órák száma november, december, január és február hónapokban minimális, 0-1 óra a napi átlag.

Története

Ókor

Az ókori rómaiak előtti korból kevés lelet maradt fenn. Londont a rómaiak alapították, mint Britannia provincia fővárosát, miután i. sz. 43-ban Claudius császár a mai Anglia legnagyobb részét meghódította. Londinium-nak nevezték el. A név nem latin, hanem kelta eredetű, feltehetően a kelta Londinos személynévből ered.^[23] Egy másik elmélet szerint a név egy a kelta kor előtti (őseurópai) Plowonida szóból származik, ami körülbelül annyit jelent, hogy „település a széles folyó partján”.^[24] A Római Birodalom bukása után Londont elhagyták a rómaiak.

Középkor

A 7. században Egy Lundenwic nevű szász város épült nem messze a mai Aldwych-től nyugatra. A régi római város a 9. században vagy a 10. század elején népesült be újra.

Westminster egykor önálló város volt, a középkor óta az angol királyi udvar székhelye. Végül a két város egybeépült, így jött létre a mai London alapja, bár ekkor még nem volt főváros (a hampshire-i Winchester volt az a 12. századig.) London növekedésnek indult, és a következő pár évszázadban magába olvasztotta a környező kisvárosokat és falvakat.

Újkor

A 16. századtól a 20. század elejéig a Brit Birodalom fővárosa volt.

1666. szeptember 2-án kezdődött a nagy londoni tűzvész, amely a belváros nagy részét elpusztította. Egy pék faházából indult el, és a következő három nap folyamán több mint 13 000 épület égett le, köztük a Szent Pál-katedrális is. A város tíz év alatt épült újjá.

Modern kor

A 18. században fejlődése felgyorsult és a 19. század elejére a világ legnagyobb városa lett. Az önkormányzat igyekezett teljesíteni a gyors növekedés támasztotta követelményeket. 1855-ben alapították a Metropolitan Board of Works-t arra a célra, hogy biztosítsa a megfelelő infrastruktúrát a gyorsan növekvő városnak. 1889-ben ehelyett jött létre London megye tanácsa, amely egész London közigazgatását irányította, és amely az első, közvetlen választással létrejött ilyen szervezet volt.

A 20. század elején a londoniak szénnel fűtöttek, ami miatt hatalmas füstmennyiség került a levegőbe. Az éghajlati körülményekkel együtt ez gyakran szmogot (azaz füstködöt) okozott. 1956-ban törvényt hoztak a tiszta levegőért, miután 1952. december 5. és 9. között több mint 4000 ember halálát okozta az öt napig a városra nehezedő szmog. A törvény értelmében füstmentes zónákat alakítottak ki, ahol füstöt nem okozó fűtőanyagot kellett használni.

London arculatában a legnagyobb változást az elmúlt 100 évben a német bombázások okozták a második világháború idején. A bombázás több mint 30 000 embert ölt meg, és rengeteg épületet elpusztított. Az elpusztult részek az 1950-es, 60-as és 70-es években többféle stílusban épültek újjá, ezért Londonra jellemző, hogy arculata építészetileg nem egységes.

1965-ben London megye tanácsát felváltotta Nagy-London tanácsa (Greater London Council, GLC). Ekkor csatlakozott a városhoz húsz olyan környékbeli település, amely ma is London része. A GLC-t 1986-ban eltörölték, mert összeütközésbe került Margaret Thatcher kormányával, és hatásköre átkerült az egyes kerületekhez. 2000-ben újra központosították a város feletti hatalmat, és polgármestert választottak Ken Livingstone személyében. 2008. május 4-étől 2016. május 6-áig Boris Johnson, azóta Sadiq Khan Nagy-London polgármestere.

Az 1997-es tűzszünetig London gyakran az IRA egyik célpontja volt az észak-írországi területek feletti egyet nem értés miatt. 2005. július 7-én Londont terrortámadás érte, alig 24 órával azután, hogy London megkapta a 2012-es olimpia rendezésének jogát. 2011. augusztus 6-án zavargások törtek ki London Tottenham kerületében, miután Mark Duggant, egy töltött maroklőfegyverrel felfegyverkezett jamaicai származású drogkereskedőt rendőrök megöltek egy intézkedés során. Mark Duggan tagja volt egy korábban rendőrgyilkosságot elkövető bandának. A tottenhami zavargások átterjedtek a város egyéb kerületeire és az Egyesült Királyság más városaira is, ahol főleg fiatalok által elkövetett tömeges gyújtogatásokra, fosztogatásokra és egyéb erőszakos bűncselekményekre került sor.^[25][26][27]

Ma Nagy-London a belvárosból és 32 kerületből (borough; köztük Westminster városa) áll. A legjelentősebb központ Westminster, itt található a West End, London legfontosabb kulturális, szórakoztatóipari és bevásárlónegyede, itt található a pénzügyi intézmények kivételével a legtöbb, a városban található cég székhelye és az Egyesült Királyság kormányzati épületei. A londoni City a világ bankjainak központja és Európa fő üzleti központja. Itt található Európa 500 legnagyobb cége közül több mint száznak a székhelye. A londoni tőzsde nagyobb forgalmat bonyolít, mint New Yorké és Tokióé együttvéve. A City hétköznapokon rendkívül forgalmas, de hétvégeken meglehetősen csendes, mert lakónegyedek nemigen találhatóak itt.

Nagyítás

Panoráma a londoni Szent Pál-székesegyházból

Gazdaság

London a nemzetközi gazdaság és kereskedelem, legnagyobb központja, valamint egyike a világgazdaság három nagy központjának (London, New York, Tokió).^[28] Mint Európa legnagyobb teljesítményű városi gazdasága, London évről évre az ország GDP-jének a 19%-át adja.^[29] Ez összegszerűen 2005-ben 219 milliárd font volt. A londoni nagyvárosi körzet termeli meg az ország GDP-jének 30%-át, azaz 2005-ben 345 milliárd fontot.^[30] A városnak öt nagyobb gazdasági körzete van. Ezek: a City of London, Westminster, Canary Wharf, Camden & Islington és Lambeth & Southwark.

London legjelentősebb iparága a pénzügyi szektor, ezen belül pedig a pénzügyi export, mely az ország fizetési mérlegének jelentős hányadáért felelős.^[31] A City Európa legforgalmasabb pénzügyi és gazdasági központja. Bankoknak, biztosítóknak, brókercégeknek, ügyvédi és könyvelőirodáknak nyújt helyet. Egy második, kisebb pénzügyi központ fejlődik ki a Canary Wharfon, a Citytől keletre. Itt van a HSBC, a Reuters, a Barclays és sok más, elsősorban jogi iroda világméretű központja. Londonban bonyolították le a világpénzben (euróban és dollárban) lebonyolított üzletek 31%-át. Ez naponta átlagosan 753 milliárd dolláros forgalmat jelent. Több dollárban denominált üzletet kötöttek itt, mint New Yorkban, és több euróban denominált üzletet kötöttek, mint bármelyik eurózónához tartozó ország városaiban.^[32][33]

Az FTSE 100-ban szereplő cégeknek több mint a fele, és Európa 500 legnagyobb cégéből 100-nak Londonban van a központja. Az FTSE 100 tagjainak 75%-ának a város vonzáskörzetében van a székhelye, valamint a Fortune 500 75%-ának van a városban irodája. A médiaszektor szintén nagy számban képviselteti magát, a médiaipar a város második legnagyobb gazdasági szolgáltató szektora.^[34] A BBC az iparág legnagyobb foglalkoztatója. Több társaságnak is a város környékén van a székhelye. Sok országos újságot Londonban szerkesztenek, amiket leginkább a Fleet Streettel hoznak összefüggésbe az emberek. Mostanában azonban többségük a Canary Wharf körül készül. A hang- és filmfelvételeket leggyakrabban a Sohóban készítik.

Régen a Port of London volt a világ legnagyobb kikötője, most pedig a 3. legnagyobb az országban. A kereskedelem nagy része elhagyta a várost, s a közeli Tilbury lett a rakodás helyszíne. A turizmus szintén London kulcsfontosságú területeihez tartozik. 2003-ban 350 000 teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó dolgozott ebben a szektorban,^[35] míg a turisták által itt hagyott pénz elérte a 15 milliárd fontot.^[36] London a turisták egyik kedvelt célpontja, évente 27 millió vendégéjszakát regisztrálnak, ezzel Párizs után a második leglátogatottabb város.^[37] 2010-ben a leglátogatottabb látnivalók Londonban:

1. British Museum
2. Tate Galéria
3. National Gallery
4. Természettudományi Múzeum
5. London Eye
6. Victoria and Albert Museum
7. Madame Tussaud panoptikuma
8. National Maritime Museum
9. Tower of London

Népesség

London 2011-es etnikai összetétele[38]
	Származás	Lélekszám
	Egyesült Királyság	5 175 677
	India	262 247
	Lengyelország	158 300
	Írország	129 807
	Nigéria	114 718
	Pakisztán	112 457
	Banglades	109 948
	Jamaica	87 467
	Srí Lanka	84 542
	Franciaország	66 654
	Dél-Afrika	66 654
	Kenya	66 311
	Szomália	65 333
	Egyesült Államok	63 920
	Olaszország	62 050
	Ghána	62 896
	Törökország	59 596
	Németország	55 476
	Ausztrália	53 959
	Románia	44 848
	Fülöp-szigetek	44 199
	Portugália	41 041
	Litvánia	39 817
	Kína	39 452
	Irán	37 339
	Spanyolország	35 880
	Hongkong	26 435
	Zimbabwe	21 039

Az egyre növekvő iparosodással London lakossága a 19. század végén és a 20. század elején rohamléptekkel nőtt. A 19. század végétől a világ legnépesebb városa volt egészen a 20. század elejéig, amikor is 1925-ben New York megelőzte. A népesség közvetlenül a második világháború kitörése előtt, 1939-ben, a Nagy-Londoni területen 8 615 245 fő volt, majd ez a lélekszám egészen az 1980-as évekig csökkent, egészen 6 608 513 főig. A 90-es évektől újra megindult a népességnövekedés: a 2001-es népszámláláson már 7 172 036 főt regisztráltak,^[39] míg a 2009-esen 9 675 567 főt.^[16][17][18]

A Nagy-London városi terület egyre inkább növekszik, az agglomerációval együtt lakossága definíciótól függően 12 és 14 millió fő közé tehető.^[20][21] London országának legnépesebb városa, az Eurostat egyik jelentése szerint az Európai Unió legnépesebb városa és agglomerációja,^[19] Európa második, a világ 19. legnagyobb városa.

A régió területe 1579 négyzetkilométer, népsűrűsége pedig 4761 fő négyzetkilométerenként, több mint tízszer annyi, mint más angol régiókban.

Etnikai összetétel

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság 71,15%-a fehérnek (brit 59,79%, ír 3,07%, egyéb fehér 8,29%), 12,09%-uk indiainak, pakisztáninak, bangladesinek vagy egyéb ázsiainak (többségében srí lankainak, arabnak vagy más dél-ázsiai népcsoporthoz tartozónak), 10,91% feketének, 3,15%-a kevert nemzetiségűnek, 1,12%-a kínainak, 1,58%-a egyéb kisebbséghez tartozónak vallotta magát. A lakosság 21,8%-a született az EU-n kívül. Az írek alkotják a legnagyobb külföldön született csoportot.

A város néhány nevezetes szülötte