A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A közlekedés személyek és áruk szállítását különböző műszaki eszközökkel végző gazdasági, szolgáltató tevékenység. Ágazatai: közúti közlekedés, vasúti közlekedés, légi közlekedés, vízi közlekedés (hajózás), sodronykötélpálya (libegő), vezetékes szállítás. Térszerkezetét tekintve lehet: helyi (városi), helyközi, elővárosi, távolsági, kontinentális és interkontinentális.[1] A közlekedés azon intézmények és eszközök összessége, amely személyek, javak és hírek szállítására szolgálnak, céljuk üzleti érdekben, művelődési vagy politikai tekintetben szükséges kapcsolatokat lehetővé tenni. Azért, hogy a közlekedés rendeltetésének megfelelhessen szükséges közlekedési eszközöket (utak, hajók, vasutak) létesíteni és közlekedési intézményeket (posta, távíró, vasút, hajózás, repülés) felállítani.[2]
Az utazás az a cselekvés, hogy valaki utazik valahová.[3] Ilyen értelemben a közlekedés szinonimája bár vannak más jelentései is. Személyek vagy tárgyak mozgását jelenti. A közlekedés egyik célja a szállítás, amikor egy közlekedési eszköz segítségével embert, árut, vagy szállító vezetékek segítségével információt, energiahordozókat meghatározott helyre továbbítanak.
A közlekedés története
A közlekedésben a távolság és az idő elválaszthatatlan fogalom. A kettő hányadosa a sebesség, amelynek növekedése a közlekedés fejlődésének egyik legfőbb jellemzője. A közlekedés fejlődésének másik jellegzetessége az útvonalak egyre nagyobb sűrűsége. Rajtuk a forgalom nagysága és a közlekedés sebessége egyre rohamosabban növekszik. Az emberi leleményesség egyre könnyebbé és olcsóbbá teszi a közlekedési utak építésének problémáit és egyre biztonságosabbá teszi azokat.
A közlekedési rendszerek
A közlekedési rendszerek a közlekedési hálózatokból, azok kiszolgáló létesítményeiből, illetve a közlekedésben részt vevők lakóhelyéhez vagy telephelyéhez való eljutást segítő létesítményekből állnak. A közlekedéstudomány a közlekedési rendszereket általában az utak természete szerint ágazatokra bontja. A városok közlekedésének speciális személyszállításra való rendszere a tömegközlekedés.
Közlekedési alágazatok
Közúti közlekedés
Közúti közlekedésre használt összefüggő úthálózattal legelőször a perzsa birodalomban találkozhatunk. E királyi utak nem mindenki előtt álltak nyitva, használatukat csak magasabb államérdekből engedélyezték.
A legprimitívebb közlekedési eszközök az ősi szán, a taliga, a szekér és a csónak voltak. Ezeket az egyszerű segítőeszközöket tökéletesíteni kellett, hogy alkalmassá váljanak a tömeges és rendszeres közlekedésre. Az egyik legrégebbi közútlelet Babilonban a Marduk főisten templomához vezető út egy rövid szakasza. Az aszfalttal bevont tégla alapzaton nyugvó kőlapok pontos elhelyezése igen precíz munkát kívánt, mert a rajta haladó áldozati szekér megbillenése baljóslatú jelnek számított volna.
I. e. 3000 előtt az ókor népei kiterjedt közúthálózatot hoztak létre, amelyen a békés életet és a hadviselést szolgáló járművek egyaránt közlekedtek. A közlekedési eszközök további fejlődéséhez azonban szükség volt új anyagokra, ebben a korban a vasra. A vasból készült szerszámok jobbak és olcsóbbak voltak, mint a bronz. Sokat lehetett belőlük készíteni. A nagy mennyiségű és jó minőségű szerszámokkal az utak építése is gyorsabbá, hatékonyabbá vált. A kerekes kocsi Mezopotámiában, Elamban és Szíriában terjedt el. A szekér térhódítása azonban nem volt egyenletes, Egyiptomban i. e. 1650-ig nem használtak kereket. Az első, burkolattal ellátott utakat i. e. 3000 körül építették a Kheopsz piramishoz.
Az útépítés a szárazföldi közlekedés fejlődésének elengedhetetlen feltétele volt. Kezdetben a kerekes járműveket csak természetes utakon használták. Az ipar és a kereskedelem fejlődéséhez az új államok közigazgatásának kialakulásához, katonai védelméhez a természetes utak nem feleltek meg. Olyan utak kellettek, ahol a forgalom gyorsan és biztonságosan haladhatott, nem voltak természeti akadályok. Ezért az útépítés, annak költségessége miatt, már a kezdetektől fogva közösségi (állami) feladat.
A közúti közlekedés kialakulásáról az Ókori közlekedés, a fejlődéséről a Közúti közlekedés a középkorban és Az újkori közúti közlekedés című szócikkekben lehet részletesebben olvasni.
Légi közlekedés
A légi közlekedés a leszállásra alkalmas pályák, illetve légikikötők között, döntően nagy távolságra, és döntően személyszállításra alkalmas. A légi közlekedéssel nagy távolságok rövid idő alatt legyőzhetők, de ennek költségei és környezeti kárai minden más közlekedési ágazatéinál nagyobbak. A légi közlekedés hálózatai a légi folyosók, amelyek a légikikötőket úgy kötik össze, hogy minimalizálják a légi balesetek valószínűségét.
Vasúti közlekedés
Vasúti közlekedés alatt kötött pályás, személy- vagy teherszállításra szolgáló közlekedési rendszert értünk. Fő részei a vasúti pálya (vasúti vágány, a vassín), a hozzátartozó földterülettel és szerkezetekkel (al- és felépítmény) és a pályát kiegészítő vasúti infrastruktúra (alagút, híd, áteresz, zajvédőfal támfal), a vasúti üzemi infrastruktúra (forgalmi épület, vasútállomás, utastájékoztató berendezés) valamint a vasúti vontató és a szállító járművek (mozdony, motorvonat), illetve a többnyire vonatban közlekedő vasúti járművek. A vonat vontatását általában mozdony végzi.
A vasúti infrastruktúra hálózatba rendeződik, amelynek csomópontjaiként a vasútállomások és pályaudvarok szolgálnak. A vasút egyaránt alkalmas személy- és teherszállításra. A vasúti közlekedés a többi közlekedési módhoz képest elsősorban ott versenyképes, ahol sok embert vagy árut kell nagy távolságra szállítani, vagy egy sűrű hálózatban kell hatékonyan áru- vagy személyszállítási feladatokat (tömegközlekedés) megoldani.
Vízi közlekedés
A vízi közlekedésnek a különösen nagy méretű és a nagy tömegű áruk hosszabb távolságra történő szállításnál van előnye. Egyrészt mert a rendkívül súlyos vagy rendkívül nagy méretű rakományok (például hidak alkotó elemei) közúton, vasúton vagy légi úton egy darabban nem is szállíthatóak, ellenben a hajók mérete, illetve hordképessége sokkal nagyobb. Másrészt a vízi közlekedés a leggazdaságosabb nagy mennyiségű szállításnál (például ömlesztett áruk, mint a gabona).
A vízi közlekedés a személyszállításban is részt vesz, elsősorban komp szolgáltatásként híddal vagy alagúttal nem rendelkező folyószakaszok vagy kisebb tengerek áthidalásában. Turizmusban a kisebb sétahajó utak és a nagy felszereltségű óceánjáró hajók a jelentősek.
A közlekedési eszközök, járművek
A közúti közlekedés legjellemzőbb személyszállító járműve az autó vagy gépkocsi, az autóbusz és történelmi elődje, az omnibusz, a motorkerékpár és a kerékpár. A közúti áruszállítást kisebb-nagyobb teherautók végzik.
A vasúti közlekedés legjellemzőbb járműve a mozdony, amely több személy- vagy áruszállító kocsi vontatására alkalmas. A vasúti közlekedés eszközeit általában vonatba rendezik. A vonatok szállítókapacitása messze meghaladja a közúti járművekét, ezért a vasúti közlekedésnek jelentős forgalom esetén van versenyelőnye a közúti közlekedéssel szemben. Vannak önjáró, vontatás nélkül is használható vasúti járművek (hajtány, motorvonat).
A vízi közlekedés járművei a vízen úszó hajók és csónakok, illetve a víz alá merülő tengeralattjárók.
A légi közlekedés olyan járművekkel valósítható meg, amelyek képesek repülni. Ezt először a hőlégballon és a léghajó valósította meg, amelyeknek ma elsősorban rekreációs jelentősége van a modern repülőgépek megjelenése óta. Az űrhajók a föld légkörén kívülre is képesek embereket vagy eszközöket, terhet szállítani.
Más szállítási módok
Kombinált áruszállítás
Csővezetékes szállítás
A csővezetéken történő áruszállítást olaj és gáz továbbítására használják, a termelő vagy előállító helyet kötik össze a felhasználó hellyel, a fogyasztóval vagy pedig egy másik közlekedési rendszerrel (pl. kikötőben történő továbbítás céljából). Itt nincs szükség járművekre, továbbá a szállítás folyamatos. Jelentős beruházásra van szükség, azonban a szállítási önköltség alacsony. A csővezetékben szállított áru mennyisége a termelőhely termelési kapacitásától, a csövek méretétől és a bennük áramló áru haladási sebességétől függ.
A csővezetékek elsősorban a vasutaknak okoznak versenyt. Korszerű szállítóeszköz még igen nagy távolságokra is. Az építésére felhasznált vasmennyiség megközelíti ugyan az ilyen távú vasúthoz szükségeset, a fenntartási és üzemeltetési költség azonban csak töredéke a vasúténak. Nyersolaj csővezeték először 1865-ben készült, mégpedig fából. A XIX.-XX. századforduló idején, a leghosszabb vezeték Baku – Batumi között létesült, 885 km hosszban.[4]
Konténeres szállítás
A gyors rakodás és biztonságos áruszállítás szabványos alapja a konténer.
Fontosságát jelzi, hogy a tranzit szállítás eszközeit is jórészt hozzá igazították, és a vasúti szállítása is egyre terjed. A különböző halmazállapotú anyagok szállításához célkonténereket hoztak létre. Fontosságát jelzi, hogy nagy múltú logisztikai és szállítástechnikai vállaltok bevételeinek egyre nagyobb részét teszi ki a konténereken alapuló szolgáltatás. A gyűjtő és elosztó szállításban is egyre nagyobb mértékben építenek erre a lehetőségre. A rugalmas és gazdaságos rakodást, célszoftverek sokasága segíti. ISO-konténer néven, egy kötött méretű konténert választottak alapegységül[5] Az egységes méretrendszerből eredően a konténer az áruátrakás nélküli tranzitszállítás nélkülözhetetlen eszközévé vált.
A közlekedés és a tudomány kapcsolata
A közlekedési rendszerek működését, hatásait, tervezését a közlekedéstudomány mint alkalmazott tudomány fogja össze. A közlekedési hálózatok (közutak, vasutak, busz- és vasútállomások, kikötők és légikikötők) számtalan építményt, mérnöki létesítményt igényelnek, amivel a mérnöki tudomány egyes ágai foglalkoznak. A közlekedési eszközök fejlesztésében mérnökök és természettudósok vesznek részt, a közlekedés anyagilag hatékony megvalósításán közgazdászok, szabályozásán jogászok, hatásainak felmérésén pedig társadalomtudósok is dolgoznak.
A jövő közlekedési eszközei
Napjainkban nagy fontosságú új, innovatív közlekedési eszközök tervezése, kifejlesztése, működtetése. Az újító elképzelések közül a legtöbb nem valósul meg, vagy nem terjed rohamos mértékben.
A jelenleg legismertebb ilyen technológia a Maglev.
Környezetbarát közlekedés
A különféle közlekedési módozatok környezeti ártalmai miatt fontos fejlesztési irány a lehető legkörnyezetbarátabb közlekedési mód/rendszer megtalálása. E kérdésben kutatják az hosszú távon – a fogyatkozó fosszilis energiahordozóktól függetlenül – előállítható, illetve legkevésbé szennyező üzemanyagot (pl. bioetanol napenergia), de az is szóba jön megoldásként, hogy a városokat úgy kell tervezni, hogy minél kevesebb közlekedésre legyen szükség. Ilyen pl. az autómentes város koncepciója[6][7] A bogotai fejlesztések nyomán a város vezetése azt tapasztalta, hogy a megfelelően tájolt sétálóút és megszervezett tömegközlekedés nem csak jobb eljutást, hanem jobb közbiztonságot is teremtett.[8] A közlekedés és fenntarthatóság kapcsolatával sokat foglalkozik Fleischer Tamás (akadémikus).[9]
Személyszállításra vonatkoztatva, például az autóközlekedésben, belsőégésű motorral a befektetett energia kb. 15%-át tudjuk hasznosítani, a többi veszteség. A primer energia útját követve a motor kb. 62% veszteséggel dolgozik (az EPA U.S. Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint). Elektromos készülékek, rádió, légkondicionáló, ablakfűtés fogyaszt 2,2%-ot, a légellenállás 2,6%-ot, a kerék súrlódás az úton 4,2%-ot, a fékezés 5,8%-ot, továbbá a hajtás is csökkenti a hatásfokot (váltó, csuklók, felfüggesztések..) Ezeket hozzáadva a 62%-hoz a teljes teljesítményhez képest marad 17% hasznos teljesítmény. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a súlyterhelés kihasználtsága egy személyre a kocsi önsúlyához képest kb. 10%, akkor egy személlyel a közlekedési eszközként vett hatásfok kb. 1,5% lehet.
Kiszámolták, hogy Barcelonában az autópark 3%-a elég lenne a közlekedési igények kiszolgálására, ha jól optimalizálják a rendszert. A közlekedés okozza az üvegházhatású gázok 45%-át, ami ellentétben a lakások hőszigetelésének jó hatásával (42%-os emisszió csökkenés 1991 óta), állandóan növekszik. Javaslatokat fogalmaztak meg alternatív meghajtások alkalmazására 2050-ig, az E-Mobilitásra és ökosziális adóreformokra, beleértve egy CO2-adót.
A közlekedés környezeti hatásait vizsgálva a svéd Lund egyetem arra a következtetésre jutott, hogy a kevesebb autóút, kevesebb légi közlekedés volna a leghatásosabb (a túlnépesedés megállítása, és a húsfogyasztás csökkentése mellett).
Ha a ma ismert technológiákat felhasználva csökkentenénk a veszteségeket (pl. regeneratív lengéscsillapítókkal, regeneratív fékezéssel, hőhasznosító kombinált ciklussal, vagyis második körfolyamattal), akkor az autó hatásfoka – a kihasználást nem számítva – kb. 30-40%-ra javulna.
Az ún. közösségi közlekedés eszközeinél, illetve vízi és vasúti közlekedésnél a kihasználtság nagyobb, egy személyre, terhelésre átlagosan kisebb járműtömeg jut.
Néhány jármű adatai, és fajlagos tömege (kg/fő):
- kerékpár középkategória: 12–14 kg; 13 kg/fő
- robogó: 50 cm³; 81–98 kg; 89,5 kg/fő
- motor: 8,2-30 kW; 125-250 cm3, 150 kg; 150 kg/fő
- Suzuki swift 1,3: 810 kg; 5 fővel 162 kg/fő
- Suzuki SX4 (1,49): 1140 kg; 5 fővel 228 kg/fő
- Peugeot 1,6: 1324 kg; 5 fővel 265 kg/fő
- Busz, Mercedes Conteco: 220 kW; 143-151 hely; 15200 kg; 103,4 kg/fő
- Busz, Kravtex Credo: 176 kW; 90 hely; 8008 kg; 89 kg/fő
- Vízibusz: 303 típus; 220 hely; max. 62 t; 2x150 LE (2x110 kW); 282 kg/fő
- Szárnyashajó: 53 hely; 6210 kg; 810 kW; 117 kg/fő
- Tengeri utasszállító: Costa Fascinosa 112 000 t; 3800 hely; 75 600 kW; 29,5 t/fő
- Vasúti teherkocsi: tömeg 10,8 t; áru 28 t; hossz 10 m; 2,6 t/t
- Személyvagon: IC-Start: 48,5 t; 80 hely; 606 kg/fő
- Stadler KISS: 296 tonna, 600+20% hely, 411 kg/fő
A CO2-kibocsátást tekintve az egyes járművek, eszközök összehasonlítva:
A légi forgalom utaskilométerenként több mint 450 gramm szén-dioxidot bocsát ki. Összehasonlításképpen: ez duplája a dízeles és benzines autókénak, nyolcszorosa a távolsági autóbuszokénak és több mint harmincszorosa a vasúténak.
Elektromos járművek alkalmazása a helyi környezetszennyezést a mai áramtermelés mellett is csökkenti, összességében azonban a jelenlegi elektromos áramtermelés 11%-a származik megújuló forrásból, és tekinthető környezetbarátnak. Ennek az aránynak növelése figyelembe vehető az elektromos autó, városi villamosok, vagy távolsági elektromos vasút esetén.
Környezetvédelmi szempontból a kombinált vasút-víziút-közút rendszerű intermodális közlekedés megfelelőbb a tisztán közúti (pl. csak kamion) szállítási módnál. Különösen tranzit jellegű területeken előnyösebb.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. 730. o. ISBN 963-955-607-6
- ↑ Révai nagy lexikona 12. kötet (Budapest, 1915) 234 o. (a fogalom korszerűsítésével)
- ↑ Magyar értelmező kéziszótár(Budapest, 1972) 1435. o.
- ↑ Új magyar lexikon I–VIII. Szerk. Berei Andor Budapest: Akadémiai. 1960–1981.
- ↑ Jellemző külső méretei: szélesség 8 láb (2,44 m), hosszúság 20 láb (6,096 m) vagy 40 láb (12,19 m), magasság 8 láb és 6" (2,59 m)
- ↑ Az autómentes város tervezése Archiválva 2013. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Lélegzet 1998 január
- ↑ Az autómentes város felé Archiválva 2013. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben HG Design
- ↑ A sikeres város titka A Levegő Munkacsoport kiadványa
- ↑ Fleischer Tamás honlapja Archiválva 2011. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben MTA Világgazdasági Kutatóintézet
További információk
- Illés László: Az apostolok lovától a sebességkorlátozásig. A közúti közlekedés fejlődése és szabályozása; s.n., Szekszárd, 2015
- Utazási ajánlatok
- Európai uniós statisztikák
- Infrastruktúra és közlekedés
- ITS Hungary Egyesület
- Közúti közlekedés története, folyamata
- Magyar Közlekedés és Navigátor
- Közlekedés fejlesztési műszaki dokumentumok
- Linkgyűjtemény a közlekedésről
- Közlekedés fejlődésének áttekintése
- Az autó veszteségeinek csökkentése (angol)
- Gyermektelenséggel menthetnénk meg a Földet (svéd Lund egyetem)
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.