Helsinki (Helsingin kaupunki)
Helsinki címere Helsinki zászlaja
Közigazgatás
Ország	Finnország
Régió	Uusimaa régió (Helsinki régió)
Rang	főváros
Polgármester	Juhana Vartiainen
Irányítószám	00xx0
Körzethívószám	+358-9 / 09
Testvérvárosok	Lista Prága Nuuk Szófia Oslo Koppenhága Stockholm Reykjavík Kijev Tórshavn Peking Tallinn Berlin Guadalajara Eindhoven
Népesség
Teljes népesség	675 747 fő (2024. febr. 29.)[1]
Népsűrűség	3068 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	185,32 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 60° 10′ 15″, k. h. 24° 56′ 15″60.170833333333, 24.937560.170833°N 24.937500°EKoordináták: é. sz. 60° 10′ 15″, k. h. 24° 56′ 15″60.170833333333, 24.937560.170833°N 24.937500°E
Helsinki weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Helsinki témájú médiaállományokat.

Helsinki (IPA: kiejtése^ⓘ, svédül: Helsingfors) Finnország fővárosa és egyben legnagyobb városa. Az európai kontinens legészakibb fővárosa. Az ország déli részén, a Finn-öböl partján helyezkedik el. Helsinki városát 635 591 ember lakja, ezzel messze az ország legnagyobb városa. A fővárosi régióban, amelyhez Helsinkin kívül Espoo, Vantaa és Kauniainen tartoznak, 2016-ban 1 438 750 fő élt. Helsinki lakosságának mintegy 6%-a svéd, a város kétnyelvű.

Helsinki városát 1550-ben alapították, amikor Finnország Svédország része volt. Sokáig jelentéktelen maradt, majd amikor Finnország orosz uralom alá került, 1812-ben a Finn Nagyhercegség fővárosa lett. 1917 óta Helsinki a független Finnország fővárosa.

Az Economist Intelligence Unit 2013-as rangsora szerint a világ nyolcadik legélhetőbb városa.^[2]

Földrajz

Fekvése és természeti adottságai

Helsinki az ország déli részén helyezkedik el Uusimaa tartományban, a Finn-öböl partján, Tallinn észt fővárossal átellenben. Területe 715 km², amelyből 213 km² a szárazföldön és a mintegy 300 sérszigeten helyezkedik el. A több mint 100 kilométer hosszú partszakasz erősen tagolt. Az utóbbi évszázadok során számos létesítmény változtatta meg a partvonalat, például a központi Kluuvi városrész a 19. század elején még a víz alatt feküdt.

A Vantaanjoki Helsinki északi külső kerületein folyik át, és Vanhakaupunki városrészben, Helsinki eredeti helyén, torkollik a tengerbe. Helsinki területén csak 11 kisebb tó található, ami Finnországban szokatlan.^[3] A terület jellegét, Dél-Finnország többi részéhez hasonlóan lapos, a talajból alig kiemelkedő gránitsziklák határozzák meg. A város legmagasabb természetes kiemelkedése Kivikko negyedben található, és 62 méterrel van a tengerszint felett.

Nagy összefüggő zöldterületek elsősorban az északi és keleti külső kerületekben találhatóak. A Finnországra jellemző tajga mellett elszórtan mérsékelt égövi erdők is előfordulnak. A külső szigeteken a növényzet elég gyér, másrészt számos madárfajta él ezeken. Helsinkiben 50 természetvédelmi terület található, melyeknek összterülete 684 hektár.

A 300 szigetnek több mint fele fél hektárnál kisebb területű; mintegy 50 sziget nagyobb 3 hektárnál. A legismertebb szigetek Korkeasaari (itt található az ország legnagyobb állatkertje),^[4] Seurasaari és Pihlajasaaret. A történelmi Suomenlinna erőd több egymással összeköttetésben levő szigeten helyezkedik el.^[4] A legnagyobb szigetek közé tartozik Laajasalo és Lauttasaari, illetve Santahamina.

Éghajlata

Helsinki éghajlata a kontinentális és az óceáni éghajlat jegyeit ötvözi. Az éves átlaghőmérséklet 5,9 °C, a csapadék éves átlaga 655 mm. A legcsapadékosabb hónap az augusztus (havi átlagban 80 mm), a legszárazabb az április (32 mm). A leghidegebb hónap február (átlagos hőmérséklet −4,7 °C), a legmelegebb július (17,8 °C). Nyáron a hőmérséklet elérheti a 30 °C-ot is. Télen nem ritka a −10 °C alatti hőmérséklet; a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet −34,3 °C volt 1987. január 10-én. A tengeri szél miatt az érzékelt hőmérséklet gyakran alacsonyabb, mint a mért.

A víz hőmérséklete a februári 1 °C és az augusztusi 17 °C között változik.^[5]

Az első hó általában november közepén hull le, tartós hótakaró azonban csak december vége és március vége között képződik. Télen a Finn-öböl befagy.

Településszerkezet

A város központja a város délnyugati részén egy félszigeten található. Helsinkire jellemző a nagy különbség a történelmileg kialakult, sűrűn beépített belváros és a 20. század második felében újonnan beépített területek között, amelyek északi, nyugati és keleti irányból csatlakoznak. Az utóbbiak kinyúlnak a szomszédos Espoo, Kauniainen és Vantaa felé; ezekkel együtt Helsinki egy összefüggő agglomerációt alkot, az úgynevezett fővárosi régiót. Helsinki vonzáskörzetébe tartoznak még Kirkkonummi, Vihti, Nurmijärvi, Tuusula, Kerava, Sipoo, Järvenpää és Hyvinkää községek. Ezen a területen összesen 1,3 millióan élnek, ami Finnország lakosságának jó egynegyedét teszi ki.

Helsinki átlagos népsűrűsége 2787 fő/km². A belvárosban a csúcsértéket (19 500 fő/km²) Punavuori éri el, míg a külső kerületek sokkal gyérebben lakottak.

Közigazgatási beosztás

Helsinki 137 részterületből (finn nyelven osa-alue) áll, amelyek 369 kisebb területre (pienalue) tagolódnak. Ezek felett két párhuzamos rendszer létezik: a részterületek egyrészt 59 városrészt (kaupunginosa), másrészt 34 kerületet (peruspiiri) alkotnak. A kerületeket 8 nagykerület (suurpiiri) fogja össze. Ezek gyakorlati jelentőség azonban csekély, a mindennap használt elnevezések gyakran eltérnek a hivatalostól.

Helsinki 59 városrésze nagykerületek szerint:

Helsinki-régió

Nagy-Helsinki (finnül: Suur-Helsinki, svédül: Storhelsingfors), Helsinki-régió (Helsingin seutu, Helsingforsregionen), Fővárosi-régió (Pääkaupunkiseutu, Huvudstadsregionen) mind a Helsinki városa körüli kisebb-nagyobb területekre vonatkoznak.

A Fővárosi-régió Helsinki, Espoo, Vantaa és a kis Kauniainen városainak területét jelenti. A Fővárosi régió kívülről egy egységes városnak tűnik, összehangolt közlekedéssel és egyéb közös szolgáltatásokkal (például közös könyvtárrendszer). Lakóinak száma 976 222 fő.

A Helsinki-régió a környező független városokat is magába foglalja (Hyvinkää, Järvenpää, Kerava, Kirkkonummi, Nurmijärvi, Sipoo, Tuusula és Vihti), összesen 1 274 476 a lakosok száma 1591,6 km²-en (Finnország 23,5%-a él itt az ország területének 0,4%-án).

Történelem

Helsinkit I. Gusztáv svéd király alapította a Vantaa folyó torkolatánál, a rivális Hanza-várost, az ősellenség dánok uralta Tallinnt ellensúlyozandó.^[6] 1550. június 12-én adta parancsba Rauma, Ulvila, Porvoo és Tammisaari polgárai számára, hogy költözzenek az új városba; ezt a napot tekintjük a város alapítási dátumának.

A városalapítás nem volt túl sikeres, a kis városkát sokáig szegénység, betegségek és harcok sújtották.^[6] Ráadásul, amikor a Svéd Királyság elfoglalta Északkelet-Észtországot Tallinn-nal együtt, már nem is volt érdekelt egy újabb város felvirágoztatásában a közelben. Helsinki, mint egy elfeledett kis falu sorvadozott sokáig.

1643-ban a város a jelenlegi (a mai Kruununhaka kerület) helyére, délebbre költözött, biztonságosabb és kényelmesebb kikötőt nyújtva a hajósoknak. A Balti-régió kereskedelme azonban továbbra is elkerülte.

A környék svéd-orosz, német-balti háborúi miatt azonban Helsinki stratégiailag fontos ponttá vált. A svédek és az oroszok többször elfoglalták egymástól a várost, 1748-ban végül a svédek elkezdtek építeni egy erődöt a Helsinki előtti tengerparton.^[6] Az erőd-sziget Suomenlinna, „az észak Gibraltára” építése javított a város megítélésén, de Helsinki egészen a finn háború végéig, 1809-ig nem kezdett fejlődni. 1809-ben Finnországot Finn Nagyhercegség néven a győztes Oroszországhoz csatolták.^[6][7]

1812. április 8-án a svéd befolyást csökkentendő, I. Sándor orosz cár Turku helyett Helsinkit tette meg a Finn Nagyhercegség fővárosául. A belvárost neoklasszicista stílusban építették újjá, Szentpétervár mintájára. 1827-ben Helsinkibe költözött az 1640-ben alapított Turkui Egyetem is, így megalapítva a Helsinki Egyetemet.^[7]

1861-ben bevezették az utcákon a gázvilágítást, 1876-ban megépült a vízvezeték.^[7] Az első vasútvonala 1862-ben Hämeenlinna felé épült, majd 1870-ben Helsinkit Szentpétervárral kötötte össze vonatközlekedés.

Amikor Finnország 1917-ben elnyerte függetlenségét, Helsinki maradt a főváros. A függetlenség kikiáltását polgárháború követte, a kormánynak menekülnie kellett a fővárosból. 1918 májusában a C.G.E. Mannerheim tábornok vezette kormánycsapatok győzedelmeskedtek.

Az 1920-as években épült be Etu-Töölö, az 1940-re tervezett olimpiai játékokhoz az Otaneiemi olimpiai falu.^[7]

A második világháború alatt a Szovjetunió többször bombázta a várost, de az szerencsére kevés kárt szenvedett. Finnország egyike azon kevés európai államnak, amelyeket a világháború alatt nem foglaltak el, függetlenségét végig megtartotta.

A világháború után a kertvárosok építésének korszaka következett.^[7]

1962-ben, a nagyhatalmak között folyó hidegháború ellenére itt rendezték meg a nyolcadik Világifjúsági Találkozót.

A következő időszakban Helsinki gyors ütemben fejlődött. Az 1970-es években a Helsinki régió lakosainak száma megháromszorozódott, így 1990-es évekre az Európai Unió egyik leggyorsabban fejlődő települése lett.

Helsinki több jelentős nemzetközi találkozó helyszínéül is szolgált. 1975-ben itt rendezték az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet (EBÉE, az EBESZ elődszervezete: Conference on Security and Cooperation in Europe (CSCE)), amely augusztus 1-jén a Helsinki Záróokmány aláírásával fejeződött be. 1990-ben az első szovjet–amerikai csúcstalálkozó is itt zajlott George H. W. Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnökök között.

Népesség

Helsinki népessége 2016. december 31-én 635 181 fő volt. Ezzel Helsinki Finnország legnagyobb városa, jóval megelőzve a többieket. A teljes fővárosi régióban (Helsinki, Espoo, Vantaa és Kauniainen) több mint egymillió ember él, az ország népességének közel egyötöde. A népesség mobilitása sokkal nagyobb Helsinkiben, mint az ország többi részén. Számosan költöznek a fővárosba munka vagy tanulás miatt, ugyanakkor sok család elhagyja a várost és az elővárosokba költözik a magas lakhatási költségek miatt. 2005-ben 33 953 fő költözött Helsinkibe más településekről vagy külföldről, és 33 381 fő hagyta el a várost.^[8]

2010 elején Helsinki lakóinak 7,2%-a külföldi állampolgársággal rendelkezett, és 10,7% külföldön született. A származási országok közül a legfontosabbak Oroszország, Észtország, Svédország és Szomália. A legtöbb bevándorló a város keleti és északi részén lakik, leginkább Jakomäki városnegyedben (14,0% külföldi állampolgár illetve 20,4% külföldön született).^[9] Más európai fővárosokkal összehasonlítva a külföldiek aránya viszonylag alacsony, de az 1990-es évek kezdete óta növekvő tendenciát mutat. Az 1985–2009 között időszakban a Helsinkiben élő külföldi állampolgárok száma több mint hétszeresére növekedett.^[10]

A népesség alakulása

Helsinki népességének növekedése 1812-ben indult meg, amikor a város Finnország fővárosává vált, és az 1960-as évekig töretlenül folytatódott. Az 1970-es években a növekedés lelassult. Mivel számosan költöztek a környező településekre, egyes időszakokban még csökkent is a népesség, majd az 1990-es években ismét növekedni kezdett. 2012-ben a lakosság első ízben lépte túl a 600 000 fős határt.

A népesség alakulása 1875 és 2010 között^[11]

Nyelvi megoszlás

2013-ban Helsinki lakói közül 81,9%-nak finn, 5,9%-nak svéd volt az anyanyelve. A maradék 12,2% több nyelv között oszlott meg.^[12] Hivatalosan Helsinki kétnyelvű, a finn a többségi, a svéd a kisebbségi nyelv. Így az összes utcának egyaránt van finn és svéd neve, a tömegközlekedés tájékoztató anyagai kétnyelvűek stb. A mindennapokban azonban a finn nyelv dominál a különböző nyelvű beszélők közötti kommunikációban. Valójában a finn nyelv ismerete előfeltétel a munkaerőpiacon.^[13]

Finnország déli partvidéke hagyományosan a finnországi svédek lakóhelye. Ezért a 19. század végéig Helsinki többségében svéd nyelvű volt: 1850-ben a Helsinki lakosság közel 90%-ának svéd volt az anyanyelve.^[14] A más vidékekről betelepülőknek köszönhetően a svéd nyelvű népesség aránya csökkent; 1870-ben már csak 57% volt svéd, 26% finn, 12% orosz, 2% német anyanyelvű.^[15] 1900-ban a finn anyanyelvűek aránya 50% volt a 42% svéddel és 5% orosszal szemben.^[16]

Vallási megoszlás

2016-os állapot szerint Helsinki lakóinak többsége a finn evangélikus egyház tagja volt. Ugyanakkor az evangélikus egyház tagjainak 54,3%-os aránya messze elmaradt az országos 72,0%-os átlagtól.^[17][18] Helsinkiben 18 finn, három svéd és egy német nyelvű evangélikus egyházközség található. A város a helsinki püspökséghez tartozik, melynek székesegyháza a helsinki dóm. A svéd és német nyelvű egyházközségek borgåi püspökséghez tartoznak.

Jelen van Helsinkiben az ország második állami egyháza, a finn ortodox egyház is. Ortodox keresztények az orosz uralom óta laknak a városban. A második világháború után Karéliából sok ortodox szökött át Helsinkibe. 2011-ben a helsinki ortodox egyházközségnek mintegy 20 000 tagja volt, ami az összes finnországi ortodox egyharmadát teszi ki.^[19] Helsinki egyben a helsinki ortodox püspökség székhelye.

Finnország kis római-katolikus közösségének központja Helsinkiben van: a főváros az egész országot átfogó Helsinki egyházmegye székhelye. A Helsinkiben található két római-katolikus egyházközség, amely magában foglalja Uusimaa többi részét is, összesen mintegy 6600 taggal rendelkezik, azaz a finnországi katolikusok több mint fele ide tartozik. Mintegy 3500-an a Szent Henrik egyházközséghez,^[20] 3100-an pedig a Szűz Mária egyházközséghez tartoznak.^[21] Ezek mellett Helsinkiben több szabadegyházi gyülekezet is található.

A helsinki muszlimok számát nem lehet pontosan meghatározni; becslések szerint a 60 000 finnországi muszlim többsége a központi régióban él. A fővárosban mintegy tíz muszlim imaház található.^[22] Az iszlám már a 19. században megjelent Helsinkiben a tatárokon keresztül; újabban a muszlimok száma a közel-keleti és szomáliai bevándorlókkal növekedett. Továbbá van Helsinkiben egy izraelita hitközség is, mintegy 1200 taggal.^[23] A helsinki zsinagógát 1906-ban szentelték fel.

Politika

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Kultúra és látnivalók

Építészet

Helsinkit a klasszicizmus fellegvárának tartják. Emellett a városra jellemző még a 20. század eleji szecessziós építészet is. A modern korszakból több funkcionalista(wd) épület emelkedik ki.

Klasszicizmus

Miután Helsinkit 1812-ben fővárossá nyilvánították, Carl Ludvig Engel(wd) építész kapott megbízást a város reprezentatív központjának megtervezésére Szentpétervár mintájára. A Szenátus tér(wd) (Senaatintori) körül kialakított klasszikus épületegyütteshez tartozik az 1830 és 1852 között épült helsinki székesegyház(wd), a szenátus régi épülete és a Helsinki Egyetem központi épülete. További említésre méltó klasszicista épületek a Finn Nemzeti Könyvtár(wd) és az elnöki palota(wd).^[24]

Szecesszió

A finn szecesszióra erős hatást gyakorolt a nemzeti romantika(wd), a korszak Kalevala által ihletett művészete. A szecessziós építészet számos példája fedezhető fel Katajanokka(wd), Kruununhaka(wd) vagy Eira(wd) lakóépületei között. Egyes reprezentatív épületek, mint például a helsinki főpályaudvar, a Finn Nemzeti Múzeum(wd) vagy a kalliói templom a nemzeti romantikus szecessziós stílusban épültek. A finn szecesszió legjelentősebb képviselője Eliel Saarinen volt.

Funkcionalizmus

Több helsinki épület tervezője a híres Alvar Aalto, a funkcionalizmus egyik előfutára. Műveinek egy részét, mint például az 1971-ben átadott Finlandia csarnokot(wd)^[25] vagy a Stora Enso(wd) papíripari konszern székhelyét, a lakosság ellentmondásosan fogadta. További funkcionális építmények a Mannerheimintien(wd) található Lasipalatsi(wd) kulturális központ, a posta épülete és az Olimpiai Stadion.

További látnivalók

Helsinki körútjai az Aleksanterinkatu(wd) és az Esplanadi(wd). Előbbit I. Sándor orosz cárról nevezték el, és a Szenátus tértől halad a Mannerheimintie felé.^[26] Az Aleksanterinkatun számos üzlet található. Az Esplanadi párhuzamos az Aleksanterinkatuval és két utca alkotja, a Pohjoisesplanadi és Eteläesplanadi (északi és déli Esplanadi), amelyek között egy park terül el.^[27] Az Esplanadi keleti végén található a helsinki piac(wd) (Kauppatori).^[28] Nyáron a nyüzsgő piacon gyümölcsöt, zöldséget, friss halat és szuverníreket árulnak. Itt van a Vanha kauppahalli(wd) is, Helsinki legrégebbi vásárcsarnoka. A piactér szélén áll az ismert Havis Amanda szobor.^[29]

A piactérről komppal lehet átjutni a Suomenlinna erődbe, amely a hadtörténeti múzeum külső kiállítási helyszene. Az erődítmény, amely 1991 óta az UNESCO világörökség része, 1748-ban épült több szigeten. A kedvelt turisztikai célpontként számontartott szigetet még ma is mintegy 950-en lakják. A terület egy része katonai objektum és civilek által nem látogatható.

Katajanokka(wd) nyugati részén áll a sziklára épült az ortodox Uszpenszkij-székesegyház(wd). Az orosz-bizánci stílusban épült katedrális 1863–1868 között épült A. M. Gornosztajev tervei alapján.^[30] Szintén számos látogatót vonz a modern Temppeliaukio-templom(wd) a Töölö városrészben, amely 1969-ben egy gránitsziklára épült.^[31] Ennél is újabb a Kamppi-kápolna(wd). A Kamppi(wd) negyedben található Finnország legrégebbi fedett medencéje, az Yrjönkadun-uszoda(wd).

A hajdani Relandersgrund(wd) jelzőhajó napjainkban vendéglőhajóként működik.

Színház és zene

Helsinkiben három nagyobb színház van. A Finn Nemzeti Színházat (Suomen Kansallisteatteri) eredetileg Porvoo-ban alapították. Ez volt az első színház, amely finn nyelvű darabokat játszott. 1902 óta egy szecessziós épületben működik a Vasút téren; mellé 1945-ben egy kisebb színpadot építettek.^[32] A Helsinki Városi Színház (Helsingin Kaupunginteatteri) a Munkásszínház és a Népszínház összevonásával jött létre. 1967 óta Kallióban található.^[33] A Svéd Színház (Svenska Teatern) a város legrégibb színháza és svéd nyelvű darabokat ad elő.

Az ország legfontosabb operaháza a Finn Nemzeti Opera(wd) (Kansallisooppera) Töölöben. Az operaelőadásokon kívül koncertekre és balettelőadásokra is kerül itt sor. 2011-ben nyílt meg a Musiikkitalo(wd) zenei központ, amely a Helsinki Filharmonikusoknak(wd), a Finn Rádió Szimfonikus Zenekarának(wd) és a Sibelius Akadémiának ad otthont.

Augusztus végén vagy szeptember elején tartják a Helsingfors Biennálét. Ilyenkor nemzetközi színvonalú kiállításokra, opera- és balettelőadásokra kerül sor. Öt évente Jean Sibelius tiszteletére nemzetközi hegedűsversenyt rendeznek.

Nyaranta Helsinki központjában számos szabadtéri rock- és poprendezvényt szerveznek, köztük több ingyenes koncertet a Kaivopuisto(wd) parkban és Kaisaniemi(wd) parkjában a vasútállomás mellett. Utóbbi helyszínen a minden év júliusában megrendezett Tuska Open Air Metal Festival(wd) mintegy 30 000 látogatót vonz, ezzel Finnország legnagyobb metálfesztiválja.

Múzeumok

A Finn Nemzeti Múzeum(wd) (Suomen kansallismuseo) Finnország történetével kapcsolatos tárgyakat állít ki. Az 1910-ben épült múzeumépület nemzeti romantikus szecessziós stílusban középkori várakat és templomokat idéz.^[34] A Helsinki Városi Múzeum Helsinki történelmével foglalkozik.^[35] A Helsinki Egyetemnek is vannak múzeumai, köztük az Egyetemi Múzeum és a Természettudománytörténeti Múzeum.

A Finn Nemzeti Galéria(wd) három múzeumból áll. Az 1887-ben neoreneszánsz stílusban épült Ateneum(wd)^[36] a 18.–20. század legfontosabb finn műalkotásait állítja ki, többek között Akseli Gallen-Kallela, Helene Schjerfbeck és Albert Edelfelt festményeit. A Sinebrychoff Művészeti Múzeum(wd) (Sinebrychoffin taidemuseo) klasszikus európai művészettel foglalkozik. A kortárs művészetnek a Helsinki Műcsarnok(wd) és a Kiasma Múzeum(wd) ad helyet. Ezek a gyűjtemények finn és külföldi művészek alkotásait állítják ki az 1960-as évektől kezdve. A Mannerheimintie utcán 1998-ban megnyitott modern épület több vitát váltott ki. A Helsinkiben található Finn Építészeti Múzeum(wd) Európa egyik legrégebbi építészeti központja. Az Építészeti Múzeum mellett helyezkedik el a Designmúzeum.

A Helsinki Művészeti Múzeum(wd) a város központjában található a funkcionalista stílusban épült egykori Teniszpalotában. A modern és kortárs művészetekre szakosodott múzeum a saját kiállítótermein kívül a parkokban, metróállomásokon és utcákon is szervez kiállításokat.

A város legnyugatibb részén, Lehtisaari(wd) szigetén, a szomszédos Espoo határán található a Diedrichsen-gyűjtemény. A Diedrichsen család a 20. század közepe óta gyűjtötte a műkincseket, és szoborparkkal körbevett villájukat múzeummá alakították át. Többek között Edvard Munch és Helene Schjerfbeck műveiből állítanak ki.

Szabadidő és szórakozás

A város területének mintegy 30%-át erdők és parkok teszik ki. Helsinki legismertebb parkja a városközpont délnyugati részén, közvetlenül a tengerparton elhelyezkedő Kaivopuisto. Az 1830-as években létesítették egy gyógyfürdő parkjaként, 1886 óta nyilvános park. Kaivopuisto szikláiról kilátás nyílik a Helsinki partjai előtti sérszigetekre egészen Suomenlinnáig.^[37] További központi fekvésű parkok a Kaisaniemiben levő, és az úgynevezett Pestispark (Ruttopuisto) a helsinki ótemplom(wd) mellett. Ez utóbbi 1829-ig temetőként szolgált, és nevét az 1710-es pestisjárványban elhunytak nyomán kapta.

A városközpont nyugati részén található egy strandfürdő és a Hietaniemi temető(wd).^[38] Északabbra a Taka-Töölö városrészben van a Sibelius-park az orgonasípokat idéző Sibelius-emlékművel, amelyet Jean Sibelius zeneszerző emlékére emeltek mintegy 21 tonnányi saválló hegesztett acélból.^[38] Kedvelt kirándulóhely Seurasaari szigete, amelynek mintegy egy harmadát egy szabadtéri múzeum teszi ki.^[39] Helsinki legnagyobb parkja a 10 négyzetkilométeren elterülő központi park (Keskuspuisto), amely Töölötől északra kezdődik és Helsinki északi határáig nyúlik; ez nem annyira park, mint inkább erdő.

Sportélete

A legnagyobb rendszeres sportesemény Helsinkiben a Helsinki Kupa (1), gyermek- és ifjúsági foci viadal. 1976 óta minden nyáron több száz csapat részvételével rendezik meg a versenyeket, 2002-ben 819 csapat vett részt a küzdelmekben.

Másik jelentős, 1980 óta visszatérő esemény augusztusban a Helsinki City Marathon (2), amely Helsinki és Espoo tengerpartjain vezeti körbe Finnország legnagyobb futóeseményének nagyjából 6000 résztvevőjét. A Hölgyek Tízese (3 Naisten Kymppi) futó és gyalogló (lásd: Nordic Walking) esemény májusban mozgat meg 15 000 lányt és asszonyt.

Télen a Finlandia sífutó-marathon (4 Finlandia-hiihto) versenyt rendezik meg a világ sífutóinak számára 1974 óta. A résztvevők száma 5-6000 ^forrás?; a legjobbak 3 órán belül teljesítik a 60 km körüli távot.

Helsinkiben rendezték az 1940-es XII. és az 1952-es XV. nyári Olimpiai játékokat.

Az atlétikai világbajnokságot 1983 után 2005-ben is, az Európa-bajnokságot 1971-ben és 1994-ben Helsinki rendezhette. A jégkorong világbajnokságot 1974, 1982, 1991, 1997 és 2003 években játszották a finn fővárosban.

Több úszó Európa-bajnokságot is rendeztek már a finn fővárosban: 2000-ben hosszúpályás (50 m-es) medencében, 2006 decemberében (december 7-10.) pedig rövid pályás úszó Eb-t 25 m-es medencében.

Labdarúgócsapata a Helsingin JK.

Gazdaságszerkesztés

Finnország gazdasága elválaszthatatlan a helsinki régió(wd) gazdaságától, amely az ország bruttó hazai termékének mintegy egy harmadát adja. A Helsinki Tőzsde(wd) és a számos bank miatt itt található az ország pénzügyi központja is. Helsinki gazdaságának a súlypontját ma az információtechnológia és a pénzügyi szektor képezi.

Helsinki gazdasága fokozatosan eltávolodott az ipartól és ma főleg a szolgáltatási szektoron alapul. A legtöbb finn konszern székhelye és nemzetközi konszernek helyi szervezetei a helsinki nagytérségben találhatóak, főleg a nemzetközi kapcsolatok, a logisztikai hálózat és a munkaerő-kínálat miatt. Mindazonáltal a legjelentősebb vállalatok, például a Nokia a szomszédos Espooban telepedett meg. A ténylegesen Helsinkiben található konszernek közül a legfontosabbak az Elisa(wd) (távközlés), Otava(wd) (könyvkiadó), és Sanoma(wd) (média), Kesko(wd) és HOK-Elanto(wd) (kiskereskedelem) illetve a Stockmann(wd) áruházlánc.

A 20. század közepén Helsinki még Finnország legfontosabb ipari helyszíne volt, azonban 1960 és 1980 között az ipari szektorban megfeleződött a munkahelyek száma. Megmaradt többek között az Aker Finnyards(wd) hajógyár Hietalahtiban(wd), az Arabia(wd) kerámiagyár és az ABB-Művek Pitäjänmäkiban(wd).

Helsinki központjában minden év októberében megtartják a hagyományos heringvásárt(wd).

Közlekedésszerkesztés