A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A berlini blokád 1948 júniusa és 1949 májusa között sújtotta a nyugati hatalmak által megszállt Nyugat-Berlin városát. A blokádot a szovjetek azért vezették be, hogy kikényszerítsék akaratuk érvényesítését a nyugati hatalmak szektoraiban, egyszersmind megakadályozzák a nyugati hatalmak által a szovjetek beleegyezése nélkül kibocsátott német márka forgalomba kerülését a szovjet megszállási zónában. A blokád súlyos ellátási zavarokhoz vezetett Nyugat-Berlinben, amelynek megoldására a nyugati szövetségesek légihíddal kötötték össze a várost a nyugati országrésszel. A berlini blokád volt a hidegháború szuperhatalmainak egyik első nyílt és közvetlen szembekerülése Európában.
A blokád kezdete
1945-ben a második világháborúban győztes nagyhatalmak a négy megszállási övezetre osztották fel Németországot. A szovjet megszállási zóna szívében fekvő Berlin városát – az egész ország mintájára – elvileg közösen igazgatták, a négy hatalom mindegyike a város egy-egy szektoráért felelt. Már a háború elején kiütköztek a szovjetek és a nyugati hatalmak város sorsát befolyásoló ellentétei. 1948 elején a londoni hathatalmi konferencián a nyugati országok a szovjetek kizárásával úgy határoztak, hogy Németországot szövetségi köztársaságként alapítják újra. A nyugatiak döntése elleni tiltakozásul a szovjet követ kivonult a Berlint igazgató négyhatalmi tanácsból és 1948. március 31-től bevezette a szovjet szektoron áthaladó nyugati konvojok ellenőrzését. A nyugatiak a forgalom részleges légi útra terelésével válaszoltak, míg a szovjetek egyre több útra terjesztették ki az ellenőrzést. 1948 tavaszának végére a nyugati hatalmak készen álltak a teljesen elértéktelenedett birodalmi márka új pénzzel való felváltására. A szovjetek mindenképpen el akarták kerülni, hogy az új Németország döntően nyugati befolyás alá essen, ezért a valutareform elhalasztását kérték.[1] Június 16-án a szovjetek kivonultak a berlini szövetséges parancsnokság munkájából is. Június 20-án a nyugati zónában a szovjetek javaslatának figyelmen kívül hagyásával bevezették a német márkát. Az új pénz forgalomba került Nyugat-Berlinben és félő volt, hogy teret nyer a szovjet megszállási zónában is.
A szovjet lépések
A szovjet csapatok nem csak a Nyugat-Berlinbe vezető utakat és vasutakat vágták el, de blokád alá vették a hajózási útvonalakat is. Csak a nyugatiak légifolyosóit hagyták nyitva. A szovjetek a blokád első napjaiban 50%-kal csökkentették a Nyugat-Berlinbe szállított áram mennyiségét, majd a nyugatiak ellenblokádjának életbe lépése után, június 25-én teljesen megszüntették a városrészbe irányuló szállításokat.[1] Nyugat-Berlin áramellátását meghatározó részben kívülről fedezték, így a közszolgáltatások rövid időn belül összeomlottak. A blokád nem érintette ugyanakkor a város személyforgalmát. A berliniek továbbra is szabadon járhattak át a másik városrészbe, a villamos és az S-Bahn továbbra is szállította az utasokat. A szovjetek különböző kedvezményeket vezettek be a keletnémet valuta elterjesztésére. A nyugat-berliniek a keletnémet márkával a hiány legsúlyosabb napjaiban is bevásárolhattak Kelet-Berlinben. A szovjetek megkísérelték a nyugati-berliniek átcsábítását is, a lakcímváltoztatásért cserébe élelmiszerjegyeket kínáltak. A Szovjetunió nyilvánvalóan azt kívánta elérni, hogy a nyugati szövetségesek adják fel berlini jelenlétüket és távozzanak a városból.
A berlini légihíd
A nyugati hatalmak számítottak arra, hogy a valutareform kiválthatja a szovjetek ellenállását, de ilyen határozott ellenlépésekre nem készültek. A nyugati hatalmaknak választaniuk kellett a kivonulás vagy a maradás feltételeinek biztosítása között. Lucius D. Clay, Németország amerikai megszállási övezetének katonai kormányzója a leghatározottabban a kitartás mellett foglalt állást. Hajlott arra, hogy a szovjet blokádot fegyveres erővel törjék meg, ám Truman amerikai elnök ezt az újabb világháború veszélye miatt határozottan elvetette. Lucius D. Clay ehelyett utasítást adott a városrész ellátásának légi úton történő megoldására. 1948. június 25-én „ellenblokád” alá vették Németország szovjet megszállási zónáját, megtiltották oda egyes termékek importját.[2] 1948. június 26-án a berlini Tempelhof repülőtérre megérkezett az Operation Vittles első repülőgépe, az első mazsolabombázó. A britek Plain Fare néven indították el saját légihídjukat két nappal később, amely a Gatowi repülőteret használta, a franciák a Tegel-reptéren alakítottak ki bázist. A britek vízen landoló repülőgépei a Havelen szálltak le. A 224 millió dollárt felemésztő légihíd segítségével majdnem egy éven át sikerült Nyugat-Berlin polgári lakosságát ellátni.[3]
A blokád vége
1949 februárjára a légihídon áthaladó áruk mennyisége elérte korábban közúton, hajón és vasúton érkező áruk mennyiségét, a szovjetek pedig belátták, hogy a blokád nem megfelelő stratégia Nyugat-Berlin megbénítására. A valutarendszer is stabilizálódott, a szovjetek elérték, hogy a nyugati márka a keleti pénzforgalomban egyáltalán ne kapjon szerepet, így nem jelentett többé komoly veszélyt sem az infláció, sem a nyugati pénzpolitika érvényesülése. 1949 februárjában az amerikaiak puhatolózni kezdtek a szovjeteknél a blokád megszüntetését illetően. A szovjetek gesztusértékűen visszahívták a blokádpárti Szokolovszkij marsallt a keleti zóna katonai kormányának éléről, az amerikaiak pedig jelezték, hogy a szovjetek számára fontos kérdésekben készek a tárgyalásra. Hamarosan megbeszélések kezdődtek Jakov Alekszandrovics Malik szovjet és Philip Jessup amerikai diplomaták között a blokád feloldását illetően. 1949. május 2-án Malik és Jessup aláírták azt a megállapodást, amelynek értelmében a szovjetek Nyugat-Berlin blokádját, a nyugati hatalmak pedig a keleti zóna elleni büntetőintézkedéseket oldották fel. A blokád 1949. május 12-én ért véget.[4] A megállapodás nem érintette a Berlinben kialakult kettős valutarendszert. A szuperhatalmak fenntartották a status quo-t, Kelet-Berlinben a keletnémet márka, Nyugat-Berlinben a német márka maradt az érvényes fizetőeszköz.
A berlini blokád jelentősége
A blokád a hidegháború első jelentősebb eseménye volt. A németség körében a blokád kommunistaellenes hangulatot teremtett. A nyugati megszálló hatalmak a fenyegető szovjet veszéllyel szemben védelmet nyújtó hatalmakká változtak a közvélemény számára. A légihíd megerősítette a bizalmat a németek és a szövetségesek között. Nyugat-Berlin elhúzódó blokádja is szerepet játszott abban, hogy az amerikaiak felgyorsították a szovjetellenes katonai blokk létrehozását; a NATO 1949. április 4-én jött létre.
A blokád során a szuperhatalmak demonstrálták, hogy a saját területükön mindent megtesznek saját elképzeléseik érvényesüléséért. A konfliktus megegyezéssel és a hatalmak visszakozásával ért véget, ahogy a későbbi hidegháború több összecsapása is.
A filmművészetben
A blokád történetét dolgozza fel a Légihíd – Csak az ég volt szabad - Haragos égbolt című 2005-ben készült német film. Eredeti cím: Die Luftbrücke - Nur der Himmel war frei. A filmet Dror Zahavi rendezte, forgatókönyvét Martin Rauhaus írta, három főszereplője: Heino Ferch (Turner tábornok), Ulrich Noethen (Axel Kielberg) és Bettina Zimmermann (Luise Kielberg).
Jegyzetek
- ↑ a b dr. Martin Vogt. A XX. század krónikája, 1. kiadás, Officina Nova (1995). ISBN 963-477-004-5
- ↑ Sebastian Merla - Frederic Trigault: Die Berliner Blockade: Das Ende der Luftbrücke (német nyelven). Salvator Katolische Schule, 1999. . (Hozzáférés: 2008. szeptember 16.)
- ↑ Hyde Flippo: The Berlin Blockade & Airlift (angol nyelven). www.german-way.com, 2005. . (Hozzáférés: 2008. szeptember 16.)
- ↑ D.M. Giangreco - Robert E. Griffin: Airbridge to Berlin --- The Berlin Crisis of 1948, its Origins and Aftermath (angol nyelven). Harry S. Truman Könyvtár, 1988 . (Hozzáférés: 2008. szeptember 17.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Berlin-Blockade című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- MÚLT-KOR Történelmi Portál (magyarul)
- NATIONAL GEOGRAPHIC MAGYARORSZÁG (magyarul)
További információk
- 168 óra[halott link] (magyarul)
- Berlin Blockade and Airlift[halott link] (angolul)
|
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.