Richard Nixon
1971 decemberében
Az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke
Hivatali idő 1969. január 20. – 1974. augusztus 9.
Alelnök(ök)	Spiro Agnew (1969–1973) Gerald Ford (1973–1974)
Előd	Lyndon B. Johnson
Utód	Gerald Ford
Az Egyesült Államok 36. alelnöke
Hivatali idő 1953. január 20. – 1961. január 20.
Elnök	Dwight D. Eisenhower
Előd	Alben Barkley
Utód	Lyndon B. Johnson
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1913. január 9. Yorba Linda, Kalifornia
Elhunyt	1994. április 22. (81 évesen) New York, New York
Sírhely	Richard Nixon Presidential Library and Museum
Párt	Republikánus Párt
Szülei	Hannah Milhous Nixon Francis A. Nixon
Házastársa	Pat Nixon
Gyermekei	Tricia Nixon Cox Julie Nixon Eisenhower
Foglalkozás	politikus katonatiszt jogász önéletrajzíró államférfi
Iskolái	Whittier College (–1934)[1] Duke Egyetem Duke University School of Law (–1937)[1] Whittier High School Fullerton Union High School
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Vallás	kvéker
Díjak	Amerikai Hadjárati Érdemérem Asiatic-Pacific Campaign Medal II. Világháborús Győzelmi Érdemérem Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1988. december 3.) Az év embere (1971) Az év embere (1972, Henry Kissinger) National Defense Service Medal Armed Forces Reserve Medal
Richard Nixon aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Nixon témájú médiaállományokat.

Richard Milhous Nixon (Yorba Linda, Kalifornia, 1913. január 9. – New York, New York, 1994. április 22.) az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke 1969 és 1974 között, és 36. alelnöke Dwight D. Eisenhower kormányzása alatt, 1953 és 1961 között.

Már 1960-ban is indult az elnökválasztásokon, de ekkor ellenfele, John Fitzgerald Kennedy nyert. 1968-ban George Wallace és Hubert Humphrey voltak az ellenfelei, de a szavazatok 56,1%-ával megnyerte a választásokat. 1972-ben újraválasztották. A Watergate-botrány miatt 1974-ben lemondott hivataláról. Ő az Egyesült Államok történetének első és egyetlen elnöke, aki lemondott hivataláról.^[2]

Pályafutása

A második világháború alatt haditengerészetnél hadnagyként szolgált a Csendes-óceánon, ezután választották meg az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának tagjává, később alelnökké.

A Duke Egyetemen szerzett jogi diplomát; 1937 és 1942 között ügyvédként dolgozott. 1942 és 1946 között a haditengerészetnél szolgált. 1948-tól az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál dolgozott. Republikánus politikusként 1947 és 1950 között kongresszusi képviselő, majd 1950 és 1953 között szenátor.

1953 és 1960 között alelnök volt és ő volt a republikánus párt elnökjelöltje az 1960. évi elnökválasztáson. Az 1960-as években ismét ügyvéd, illetve jó nevű ügyvédi irodák üzlettársa (partner). 1969 és 1974 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. Nagy taktikusként tartották számon (gúnyneve Tricky Dicky^[3] volt.) 1972-ben az amerikai elnökök közül elsőként látogatta meg a Szovjetuniót és Kínát. Ugyanebben az évben megkötötte a Szovjetunióval a fegyverzetkorlátozásról szóló SALT–1 szerződést. 1973-ban fegyverszünetet kötött Vietnámban, ami gyakorlatilag a vietnámi háború végét jelentette.

Az ún. Watergate-botrány 1972-ben pattant ki. Washingtonban, június 17-én a Potomac partján álló Watergate-épületkomplexumban lévő demokrata párti főhadiszálláson betörőket értek tetten.^[4] A szálak Nixonhoz vezettek és az elnök, hogy megelőzze a leváltását célzó kongresszusi eljárást, 1974. augusztus 9-én lemondott. Nixonnal együtt kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Ford elnök később kegyelemben részesítette. 1988-tól a Los Angeles Times és a Sunday Times kommentátora volt.

Főbb művei

• Six Crises (1962)
• RN: Memoirs (1978)
• The Real War (1980)
• Leaders (1982)
• Real Peace: A Strategy for the West (1984)
• No More Vietnams (1986)
• 1999: Victory Without War (1988)
• In The Arena: A Memoir of Victory, Defeat and Renewal (1990)

Magyarul

• Richard Nixon elnök jelentése a kongresszusnak az Amerikai Egyesült Államok 1970-es évekre szóló külpolitikájáról. Teljes fordítás; Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnökség, Bp., 1973

Megjelenése a kultúrában

Filmművészet

• Az elnök emberei (1976) rendező: Alan J. Pakula
• Washington zárt ajtók mögött (tv sorozat, 1977) rendező: David W. Rintels
• Frost Nixon: Watergate (1977) rendező: Jørn Winther
• Nixon (1995) rendező: Oliver Stone
• Kissinger és Nixon (1995) rendező: Daniel Petrie
• Frost/Nixon (2008) rendező: Ron Howard
• Futurama – Nixon levágott és tartósított feje a Föld elnöke
• Watchmen: Az őrzők (2009) rendező: Zack Snyder
• Ki vagy, doki? 6. évad, 1-2. epizód
• Mélytorok: A Watergate-sztori-Mark Felt: The Man Who Brought Down the White House (2017) rendező: Peter Landesman

Jegyzetek

Források

• Hahner Péter. Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas kiadó (2006) 

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Richard Nixon témában.

• Akiből két spániel csinált elnököt – Index fotógaléria Nixon 100. születésnapjára
• Avar János: Nixon a Fehér Házban; Kossuth, Bp., 1969
• Vajda Péter: Nixon; Kossuth, Bp., 1972
• Henry Kissinger: Richard Nixon – Az egyensúly stratégiája. In Henry Kissinger: Az állam vezetéséről: Hat politikai stratégia a XX. századból. Budapest: MCC Press. 2023. ISBN 978-963-644-000-8  

Elődje: Lyndon B. Johnson

Az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1969. január 20. – 1974. augusztus 9.

Utódja: Gerald Ford

Elődje: Alben Barkley

Az Amerikai Egyesült Államok alelnöke 1953. január 20. – 1961. január 20.

Utódja: Lyndon B. Johnson