A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
| John Fitzgerald Kennedy | |
 | |
| Az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke | |
| Hivatali idő 1961. január 20. – 1963. november 22. | |
| Alelnök(ök) | Lyndon B. Johnson |
| Előd | Dwight D. Eisenhower |
| Utód | Lyndon B. Johnson |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái |
|
| Született | 1917. május 29. Brookline, Massachusetts |
| Elhunyt | 1963. november 22. (46 évesen) Dallas, Texas |
| Sírhely | Arlingtoni Nemzeti Temető |
| Párt | Demokrata Párt |
| Szülei | Rose Kennedy Joseph P. Kennedy |
| Házastársa | Jacqueline Kennedy |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | |
| Iskolái |
|
| Halál oka | lőtt seb |
| Vallás | Római katolikus |
| Díjak |
|
 | |
| John Fitzgerald Kennedy aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz John Fitzgerald Kennedy témájú médiaállományokat. | |
John Fitzgerald Kennedy (a sajtóban és a köznyelvben gyakran: JFK, vagy Jack Kennedy; Brookline, Massachusetts, USA, 1917. május 29. – Dallas, Texas, USA, 1963. november 22.) az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke 1961 és 1963 között. Kennedy vagyonos, az országos politikába beágyazott családba született, édesapja befolyásos politikus és üzletember volt Franklin D. Roosevelt elnöksége idején. A család gyökerei eredetileg Írországba nyúlnak, de a gyermek Kennedy a massachusettsi Brookline-ban nőtt fel. Tanulmányai a politikai pálya felé orientálták, a Harvard Egyetemen szerzett diplomát politikai stúdiumokból. Diploma után részt vett a második világháborúban, a csendes-óceáni hadszíntéren harcolt, ahol 1943. augusztus 2-án egy csatában hőstettet hajtott végre, amiért később kitüntetést kapott. A háborút követően 1947-ben indult a kongresszusi választásokon, hogy lakhelye, a bostoni körzet képviselőházi képviselője lehessen, amely pozíciót el is nyerte. A megbízatást 1947–1953 között töltötte be. 1953-ban immár felsőházi mandátumért mérette meg magát, ismét sikerrel, így 1953–1960 között Massachusetts állam szenátora volt a Szenátusban. Eközben egyre feljebb emelkedett a Demokrata Párt soraiban. Az 1960-as elnökválasztáson jelöltette magát, teljesítette a párt előválasztási folyamatát, majd megmérkőzött republikánus ellenfelével, Richard Nixonnal, a hivatalban levő Eisenhower-adminisztráció alelnökével. Nagyon kis különbséggel ugyan, de elnyerte az elnöki tisztséget.
1961. január 20-án lépett hivatalba, és ezzel ő lett az első római katolikus vallású amerikai elnök. Elnöki működése a hidegháború idejére esett, ezért külpolitikáját az USA és a Szovjetunió feszült viszonya határozta meg. Személyesen találkozott Nyikita Hruscsov szovjet vezetővel, akivel heves politikai vitákat folytatott. Ezek közül 1962 októberében a kubai rakétaválság atomfegyverekkel vívott világháború kitörésével fenyegetett, a szócsatát végül Kennedy nyerhette meg. Kuba kérdésében azonban volt egy kudarca is a friss elnöknek: 1961-ben a CIA által szervezett disznó-öbölbeli partraszállás – amely a Fidel Castro vezette kommunista hatalom megdöntésére irányult – meghiúsult. Kennedy a kommunizmussal vívott harc egy másik frontvonalán, Délkelet-Ázsiában is exponálta magát: a Vietnámban kiéleződő konfliktusra válaszul jelentősen megnövelte a katonai tanácsadók jelenlétét, ezzel sokan őt tartják a vietnámi háború megindítójának. Kennedy belpolitikai téren is úttörő volt, „New Frontier” néven elindította belpolitikai programját. Nevéhez fűződik kora legnagyobb problémája, a faji megkülönböztetés elleni harc kezdete, ő kezdeményezte ugyanis azt a törvénykezési folyamatot, amelynek révén az USA-ban 1964-ben megszüntették a faji diszkriminációt. A gazdaságot is talpra állította, miután egy rövid recessziós folyamat után az tartós növekedési pályára állt. Elindította az Apollo-programot, amelynek eredményeként 1969. július 20-án Neil Armstrong és Buzz Aldrin sikeres Holdra szállást teljesítettek.
1953. szeptember 12-én elvette Jacqueline Lee Bouvier-t feleségül. Jackie Kennedy önmagában és férjével együtt is a kor divatikonja lett, jelentősen hozzájárulva az elnöki intézmény fényének emeléséhez, amelyet a sajtó tudatos felhasználásával az elnök maga is megpróbált irányítani. A házaspárnak két gyermeke született, Caroline 1957-ben és John 1960-ban.
Kennedy 1963. november 22-én hunyt el, a Dallasban elkövetett merényletben. Az elnök Texas államba látogatott, ahol körútja utolsó állomásán egy autókonvoj élén hajtott át a városon, amikor Lee Harvey Oswald – korábbi tengerészgyalogos és kommunista szimpatizáns – több lövéssel megölte őt. A Kennedy-merénylet körülményeit máig viták övezik, az esetet vizsgáló Warren-bizottság jelentését – miszerint Oswald magányos merénylő volt – az amerikai társadalom nagy része nem fogadta el. Az elnököt 1963. november 25-én helyezték örök nyugalomra az Arlingtoni Nemzeti Temetőben. Halálával derékba tört politikai kezdeményezéseinek többségét utódja vitte tovább, és többnyire sikerrel meg is valósították őket. Kennedy mindmáig az utolsó amerikai elnök, aki hivatali idejében halt meg, sőt merénylet áldozata lett.
Gyermek- és ifjúkora
.jpg)
John Fitzgerald Kennedy a Boston melletti Brookline-ban született 1917. május 29-én, Joseph P. Kennedy üzletember, politikus és Rose Kennedy (született Fitzgerald) filantróp második gyermekeként.[18] Összesen nyolc testvére volt, idősebb bátyja Joseph, valamint kisebb testvérei, Rosemary, Kathleen („Kick”), Eunice, Patricia, Robert („Bobby”), Jean, and Edward („Ted”).[19] A család mindkét ágon ír bevándorlók leszármazottaiból állt.[20] Kennedy apai nagyapja Patrick Joseph Kennedy Massachusetts állam törvényhozója volt,[21] anyai nagyapja (aki után a nevét is kapta, John Francis Honey Fitzgerald pedig az Egyesült Államok Kongresszusának tagja,[22] két cikluson át pedig Boston város polgármestere.[23]
Az ifjú John élete első tíz évét Brookline-ban töltötte, itt keresztelték meg a római katolikus egyház rítusa szerint 1917. június 19-én.[24] Édesapja – aki fiait magas politikai pozícióban szerette volna látni – elit képzést biztosított számukra a legkiválóbb iskolákban. Az általános iskola negyedik osztályáig az Edward Devotion School (Edward Vallásos Iskola), majd a Noble and Greenough Lower School, végül a Dexter School diákja volt, amelyek Boston környéki iskolák voltak.[25] A későbbi elnök első emlékei is ebből az időből származnak, ahogy Fitzgerald nagyapja sétálni vitte őt a városban, vagy a családi vacsoraasztalnál élénk politikai viták bontakoztak ki.[26][27] Ebben az időben alakult ki a történelem és a közélet iránti érdeklődése. Édesapja üzleti ügyei miatt hosszú időszakokat töltött távol a családtól, mivel a vállalkozásai a Wall Streethez és Hollywoodhoz kötötték. 1927-ben a Dexter School bejelentette, hogy a járványos gyermekbénulás fertőzés kitörése miatt októberig nem indítja el az oktatást. A család ezért úgy döntött 1927 szeptemberében, hogy a New York melletti Riverdale-be költöznek. Robert Kennedy későbbi visszaemlékezései szerint a döntést főként az indukálta, hogy Joseph Kennedy egy feliratot látott megjelenni Bostonban: „Írek ne is jelentkezzenek!”.[28] A család innentől kétlaki életre rendezkedett be: a nyarakat a Kennedyek az apa szülővárosában, a massachusettsi Hyannis Portban töltötte, egy Cape Cod közeli kis faluban, ahol úszással, vitorlázással és focival töltötték a Kennedy gyerekek az időt, ahol a játék gyakran versengésbe torkollott, amelyet apjuk még bátorított is, különösen a fiúk között.[29] A karácsonyi és a húsvéti szünetre pedig a család floridai, Palm Beach-beli nyaralójába költöztek.[30] A New York-i évek alatt a fiatal John a Riverdale Country Schoolban[31] – egy kizárólag fiúknak fenntartott magániskolában – folytatta tanulmányait, ahol az 5–7. osztályokat végezte el. Itt csatlakozott a cserkészmozgalomhoz is, ahol a Boy Scout Troop 2 (2-es számú fiú cserkészcsapat) tagja lett. A 8. osztályt ismét új iskolában, Connecticutban a New Milford-i Canterbury Schoolban végezte el. 1931 áprilisában megműtötték vakbélgyulladással, amelynek nyomán szülei kivették a Canterbury Schoolból, és magántanulóként fejezte be az évet.[32]
1931-ben a connecticuti Wallingfordban a Choate Rosemary Hallban, egy főiskolai felkészítő iskolában kezdte a 9. évfolyami tanulmányait, és a 12. évfolyamig ezen iskola diákja volt. Korábban bátyja, Joe Kennedy Jr. is ennek az iskolának a diákja volt, ahol elismert élsportoló és diákvezető volt, így JFK ennek árnyékában kezdte az iskolát, és – részben kompenzációként – az iskola fekete báránya lett, amolyan lázadó szellemként és bajkeverőként. Az iskolai évek alatt egy kisebb klikket alakított Kennedy (amelynek egyik élethosszig tartó barátja, Kirk Lemoyne „Lem” Billings is tagja volt) amelynek legfőbb szórakozása volt, hogy erős tűzijáték gyertyákat dobtak a WC-csészébe, amelytől az felrobbant. Az iskolaigazgató erre a WC-ülőkét lóbálva dühöngött, és „muckersnek” (alávaló frátereknek) nevezte az elkövetőket. Erre válaszul Kennedy a klikkjüknek a The Muckers Club (Az Alávaló Fráterek Klubja) nevet adta.[33] Kennedy egyik későbbi híressé vált mondása („Ne azt kérdezd, hogy mit tehet érted Amerika, hanem azt, hogy Te mit tehetsz Amerikáért”) ebből az iskolából származik, ahol az iskola igazgatója, George St. John mondása volt iskolaszerte (amelyet később St. John jegyzetfüzetében is megtaláltak, és történetírók publikáltak): „azok az ifjak, akik szeretik az alma materüket nem azt kérdezik, mit tehet az iskola értük, hanem azt, hogy ők mit tehetnek az iskoláért”.
Kennedy 1935-ben végzett az iskolában, és az évkönyvben egy szavazás eredményeként az állt a neve mellett, hogy a Legvalószínűbb, hogy sikeres lesz.[34] Eredményei alapján ez azonban csak megelőlegezett bizalom lehetett, mivel az évfolyam 112 diákja között csak a középmezőnyben szerepelt eredményei alapján, mivel 64. lett.
1934-ben, az iskola utolsó előtti évében egészségi problémák merültek fel nála olyannyira, hogy a Yale New Heaven Kórházba került, ahol leukémia gyanújával kezelték. 1934 júniusában átkerült a Mayo Klinikára, Rochesterbe, ahol egy végső diagnózis colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) volt. Egészségi gondjai továbbra is elkísérték.[35] 1935-ben, az iskola elvégzését követően első külföldi útjára indult, elkísérve szüleit és Kathleen húgát Londonba, ahol bátyja nyomán a London School of Economics (Londoni Gazdasági Főiskola) első szemeszterére kívánt volna beiratkozni, ám októberben haza kellett térnie az Egyesült Államokba, valamilyen gyomor-bélrendszeri rendellenesség miatt. Iskola helyett még az 1936. év tavasza is lábadozással telt – egy rövid Peter Bent Bingham Kórház-beli bostoni tartózkodás után – amelyet immár a Palm Beach-i nyaralóban töltött. Innen munkába állt az arizonai Bensonba, ahol marhatenyésztéssel foglalkoztak.[36]
1936 szeptemberében Kennedy beiratkozott a Harvard Egyetemre. Tette ezt azért, mert úgy érezte, hogy a Harvard jobb hátteret és jobb liberális oktatást tud adni, mint bármely más egyetem. Ráadásul ugyanabba az iskolába szeretett volna járni, mint az apja.[37] Az egyetemen azonban először ismét sportemberi és szórakoztatói vénájával keltett feltűnést, mintsem tanulmányi eredményeivel. A Harvardon kipróbálta az amerikai footballt, a golfot és az úszást, és végül bekerült az egyetem úszócsapatába. Emellett a vitorlázósportba is belefogott, a Csillaghajó hajóosztályban, és 1936-ban meg is nyerte a Nantucket Csillaghajó Bajnokságot.[38] 1937-ben Kennedy áthajózott Európába, ahová magával vitte nyitott gépkocsiját is, és Franciaországból indulva tíz hét alatt Billings barátjával bejárták Európát.[39]
1938-ban ismét Európába látogatott, bátyjával elkísérte édesapját Londonba, aki megkapta a Roosevelt-kormány megbízását az USA nagy-britanniai nagykövetének pozíciójára (a Court of St James'shez nevezték ki, mivel az Egyesült Királyságban a királyi udvar fogadja a nagyköveteket).[40] Az 1939-es év újra Európában találta. Felkészülvén a Harvardon a diplomamunkájára, Európa országaiban, a Balkánon, a Szovjetunióban és végül a Közel-Keleten utazott végig. Az utazást Berlinben fejezte be, ahol a nagykövetségen egy titkos megbízatást kapott: édesapjához kellett eljuttatnia egy üzenetet Angliába, miszerint a háború kitöréssel fenyeget. Londonból még Csehszlovákiába látogatott – éppen a második világháború kitörésének napján, 1939. szeptember 1-jén – ahonnan két nap múlva visszatért apjához, ahol a House of Commonsban, az angol parlament alsó házában hallgathatta meg a beszédeket, amelyekkel a Németország elleni hadüzenetet jelentették be. Ezen időszak utolsó tevékenységeként édesapja képviseletében az SS Athena elsüllyesztésének színhelyére utazott (a hajó volt a német U-bootok által elsüllyesztett első angol hajó a háború során), ahol az amerikai túlélőket segítette. Dolga végeztével innen utazott haza az Egyesült Államokba, felülvén élete első transzatlanti repülőjáratára.[41]
Kennedy utolsó, Harvardon töltött éveiben még komolyabban vette az addigiaknál a tanulást, és elkezdett orientálódni a politikai filozófia felé. 1940-ben leadta a szakdolgozatát[42] Appeasement in Munchen (A müncheni megbékítés) címen, amely a müncheni egyezmény során folytatott brit tárgyalásokról szólt. Később, apja bátorítására a dolgozatot könyv formába rendezte, amelyet végül Why England Slept (Amiért Anglia elaludt) címen kiadták, és a mű bestsellerré vált.[43] A mű fogadtatása alapján – bírálva Nagy-Britannia vonakodását, hogy erősítse haderejét, amely végül a második világháborúhoz vezetett és kiállva amellett, hogy alakuljon angol–amerikai szövetség a totalitárius rezsimek ellenében – meghatározó hangot ütött meg a közvélemény szemében. Kennedy maga is Amerika nagyobb világháborús szerepvállalását támogatta, miközben édesapját, annak izolációs törekvései miatt visszahívták hazája londoni nagyköveti posztjáról. Ez az aktus később a Kennedy és Roosevelt családok politikai szakításához is vezetett.[44]
1940-ben John F. Kennedy cum laude végzett a Harvardon BA diplomát szerezve államtudományokból, azon belül is a nemzetközi ügyekre szakosodva. A diplomát követően beiratkozott a Stanford Egyetem másoddiplomás képzésére (amely szervezetileg egy különálló iskolában, a Stanford Graduate School of Businessben zajlott), ahol üzleti stúdiumokat hallgatott.[45] 1941-ben azonban félbeszakította tanulmányait, és édesapját segítette annak memoárjának megírásában, amely írás édesapja nagyköveti éveit összegezte. Ezt követően bejárta Dél-Amerikát az útvonal érintette például Kolumbiát, Ecuadort és Perut.[46]
A haditengerészet szolgálatában (1941–1945)
A háború közeledte átírta Kennedy terveit. Eredetileg úgy volt, hogy a Yale Law Schoolban (Yale Jogi Iskola), a Yale Egyetem jogi fakultásán hallgat majd jogi előadásokat, miután a Stanford gazdasági szakán végzett, azonban ezeket feladta, amikor Amerika hadba lépése a küszöbön állt.[47] Már 1940-ben megpróbált jelentkezni a hadsereg Officer Candidate Schooljába (Tisztjelöltek Iskolája), ahol el is kezdte a kiképzést, ám hamarosan egészségi okokból (elsősorban hátproblémái miatt) alkalmatlannak nyilvánították, és kizárták az iskoláról. Ezt követően 1941. szeptember 24-én – édesapja barátja és korábbi londoni katonai attasé Joe Kennedy Sr. alatt, Alan Kirk a Haditengerészeti Hírszerzési Iroda (ONI) igazgatójának közbenjárására – belépett az Egyesült Államok Haditengerészeti Tartalék kötelékébe. Itt 1941. október 26-án alhadnagyi (ensign) rangot kapott,[48] és csatlakozott a hírszerzési irodához Washingtonban.[49][50]
1942 januárjában áthelyezték a dél-karolinai Charlestonba, az ottani Hatodik Flotta Körzetbe, az ONI helyi irodájába.[49] Innen a Chicagóban, a Northwestern Egyetemen működő Haditengerészeti Tartalékos Tisztképző Iskolára került 1942. július 27. – szeptember 27. között,[50] majd önként jelentkezett a Rhode Island-i Mellville-be, a Motor Torpedo Boat Squadron Training Centerbe (Motorizált Torpedó Hajó Kiképző Központ). 1942. október 10-én előléptették hadnaggyá.[49] Ebben az időszakban érték az első személyes veszteségek. A guadalcanali hadjáratban elesett gyermekkori barátja, a tengerészgyalogság főhadnagya, George Houk Mead (akit később posztumusz a Haditengerészet Keresztjével tüntettek ki bátorságáért). Illetve szintén elhunyt egy másik iskolai barát, későbbi politikai ellenfél Clairborne Pell (aki azidőtájt Kennedy húgával, Kathleennel járt) nevelőapja, a kitüntetett kém, Hugo W. Koehler, akinek Middletownban levő sírjához John el is látogatott egy akkori barátnőjével, hogy az emlékezés virágait elhelyezze rajta.[51] A kiképzéshez december 2-án tért vissza, ahonnan aztán a 4-es számú Motor Torpedo Squadronhoz helyezték.[49]
Első parancsnoki kinevezése a PT-101 jelű hadihajóra szólt 1942. december 7 – 1943. február 23 között.[49] Az egység egy ún. Patrol Torpedo Boat (Torpedóval felszerelt járőrhajó), a haditengerészet besorolásában „PT” volt, amelyet Kennedy települési helyén, Mellville-ben kiképzési célokra használtak, ahol a későbbi elnök kiképzői feladatokat kapott. Később aztán még három különböző hajón teljesített szolgálatot – a PT-98-on, a PT-99-en és a PT-101-en –, amelyeket aztán Mellville-ből a floridai Jacksonville-be helyeztek át a személyzetükkel együtt.[52] Az áttelepülés során kisebb baleset érte, amikor egy beszorult hajócsavar kiszabadítására a hideg vízbe ugrott, emiatt rövid időre kórházba is került. A kiképzési feladatokat követően aztán előbb Panamába, majd a csendes-óceáni hadszíntérre vezényelték, ahol a Salamon-szigeteknél kapott új beosztást újabb PT-hajók parancsnokaként új egységhez, a 2-es számú Motor Torpedo Squadronhoz.[53]
A PT-109 parancsnokaként
A 2-es számú Motor Torpedo Squadronhoz szóló vezénylését 1943-ban kapta meg, és a Salamon-szigetekre érkezvén április 24-én lett a PT-109 harci egység parancsnoka,[49] amely Tulagi szigetén állomásozott azidőtájt. Augusztus 1-ről 2-ra virradó éjszaka történt az az akció, amely a későbbi elnököt háborús hőssé avatta. A New Georgia hadművelet részeként a PT-109 a 31. bevetésére futott ki másik tizennégy PT-vel egyetemben, és azt a feladatot kapták, hogy megállítsák, vagy akár visszafordítsák azt a négy japán rombolót és repülőgép-anyahajót, amely ellátmányt szállított a 900 tagú japán helyőrségnek Villa Plantationba, a Salamon-szigeteki Kolombangara sziget legdélibb részére. Felderítők jelentették az egységek parancsnokának, hogy egy nagyobb flottacsoport is elhalad augusztus 1. körül a sziget közelében. Bár 24 torpedót kilőttek a konvojra nyolc PT-ről, de egyik sem talált. A sötét, holdvilág nélküli éjszakban hajnali 2 körül Kennedy megpillantott egy japán rombolót északra tartani, hogy visszatérjen Kolombangarára és megkísérelt egy támadást ellene. Ám ekkor a japán Amagiri romboló felöklelte és kettévágta a kisebb hajójukat, megölve két embert a PT-109 legénységéből.[49][54]
Az ütközést követően Kennedy összegyűjtötte a tíztagú túlélő csoportot a felszínen úszó roncsdarabok mellett és megszavaztatta őket: „harc, vagy megadás”. Kennedy a következőket mondta bajtársainak: „A szabályzatban az ilyesfajta helyzetekről semmi sincs. A legtöbbeteknek van családja, és néhányotoknak gyerekei is vannak. Mit akartok tenni? Nekem semmi vesztenivalóm nincs.” Aztán elutasítván a megadást, augusztus 2-án hajnali 2 óra körül a csoport elkezdett úszni a kb. 5,5 kilométerre levő Plum Pudding-sziget felé. Annak ellenére, hogy a háta megsérült az ütközésnél, a parancsnok az egyik komolyan megégett bajtársát a rajta levő mentőmellény csatját a szájába szorítva végig vontatta az úton. A szigetre érve Kennedy még egy további úszásra is vállalkozott, amikor a Ferguson-átjáróban két-három kilométert úszott, hogy egy esetleg arra elhaladó PT figyelmét magára vonva megmentse társait. A következő kísérletnél átjutott a Naru-szigetre, ahol a vele tartó angol George Ross-szal egy sérült kenut találtak.[49][54]
Augusztus 4-én a kiéhezett és ivóvíz híján kiszáradt csapat úgy döntött, hogy – Kennedy és helyettese, Lenny Thom segítségével – átúsznak 6 kilométerre levő, a szigetükről látótávolságban levő Olasana-szigetre. Az út egy részét az áramlatok ellenében kellett megtenni, Kennedy pedig újra vontatóra vette a megégett gépészt, „Pappy” MacMahont. Az Olasana-szigeten végre néhány kókuszpálmát találtak, ám ivóvíz itt sem volt. Augusztus 5-én Kennedy és George Ross ismét átúsztak a Naru-szigetre, vízért és segítségért. Itt csak egy kis kenut találtak, amelyben azonban némi keksz, édesség és egy 200 literes ivóvízzel teli hordó is volt, amit a japánok hagyhattak ott. A zsákmányolt csónakkal Kennedy visszaevezett az Olasana-szigetre a legénységhez. Kicsit később helybeli felderítők (Biuku Gasa és Eroni Kumana) fedezték fel a csoportot, majd ők vitték kenun hírüket, hogy végül Reginald Evans hadnagy értesüljön a legénység túléléséről. Augusztus 7-én reggel Evans rádión hívta a PT hajók bázisát, ahonnan „Bud” Liebenow hadnagyot, Kennedy korábbi barátját küldték a PT-157 fedélzetén a csoport megmentésére, amelyet 1943. augusztus 8-án hajtottak végre.[49][54]
A PT-59 parancsnokaként
A PT-109 elsüllyesztésekor a parancsnoki állásban álló Kennedy a hátára esett, és sérüléseket szenvedett, ami miatt az incidenst követően gyengélkedőre került. Mindössze egy hónapot vett igénybe a felépülése, amikor újra szolgálatba állt, és a PT-59 parancsnokságát bízták rá. Ez az egység különbözött a PT-109-től: a torpedó vetőcsöveket kiszerelték, és a mélységi bombákat is elhagyták, helyükre két 40 mm-es automata gépágyút és tíz .50-es kaliberű Browning gépfegyvert szerelve ágyúnaszáddá alakították át. Az átalakítások célja az volt, hogy a PT-k bevetésekor a kötelékekben legyen legalább egy ilyen hajó, amely védelmet nyújthat a kisebb hajók, vagy a parti ütegek ellen, amilyen támadásokkal a PT-59 egyébként korábban találkozott. 1943. október 8-án Kennedyt előléptették főhadnaggyá.[55] A PT-59 Kennedyvel a fedélzetén 1943. november 2-án vett részt egy akcióban, amelyben két másik PT bevetésével 50 tengerészt mentettek ki a vízből. A PT-59 afféle pajzsként szolgált a partról érkező tűz ellen, amíg a tengerészek a másik PT-kre menekültek a Choisui-szigetnél, a Warrior River torkolatánál, miközben a PT-59 maga is a fedélzetére vett tíz tengerészt, hogy biztonságba juttassa őket. November 18-án aztán orvosi tanácsra Kennedyt felmentették a PT-59 parancsnoksága alól, és ő maga egy kórházba vonult Tulagi szigetén. Onnan 1944 januárjában visszarepült az Egyesült Államokba a hátfájdalmai további kezelésére. A kezeléseket követően 1944 végén került vissza aktív szolgálatba.[56]
A hátfájdalmaktól gyötört ifjú parancsnok a Chelsea Naval Hospital (Chelsea-i Haditengerészeti Kórház) betege volt a massachusettsi Chelsea-ben 1944 májusától decemberéig.[50] Ezen idő alatt, 1944. június 12-én kapta meg a Haditengerészet és Tengerészgyalogság Kitüntetését az előző év augusztus 1-2-án tanúsított helytállásáért, valamint a Bíbor Szív kitüntetést a sebesüléséért.[57] 1945 elején még további rehabilitáción vett részt az arizonai Castle Hot Springsben, ahol még mindig a hátsérülését kezelték.[58]
Gyógykezelése idején, 1944. augusztus 12-én érkezett a hír, hogy bátyja, Joseph Kennedy Jr., aki haditengerészeti pilótaként szolgált az európai hadszíntéren, bevetés közben elesett. Az idősebb Kennedy testvér egy bombázógépet vezetett, amelyet robbanószerrel raktak meg, és a franciaországi Landrethun-le-Nord közelében a Mimoyecques erődben telepített V3 többkamrás ágyú ellen küldtek egy különleges bevetésen. A bevetés során a „drónként” használt, robbanóanyaggal dugig tömött bombázógép személyzettel szállt fel, amely később 2000 méteren kiugrott, a bombázót pedig távirányítással vezették célra, hogy az a bombateherrel együtt csapódjon be. Az idősebb Kennedy fiú pedig éppen az ilyen felszállást elvégző, majd ejtőernyővel kiugró legénység, bevetésre önként jelentkező tagja volt. A bevetés során a bombázógépbe tárazott robbanószer – feltehetően a távirányítás hibája miatt – idő előtt felrobbant még a tenger felett, Joe Jr. pedig hősi halált halt.[59]
1945. március 1-jén Kennedy leszerelt a szolgálatból fizikai alkalmatlanság miatt főhadnagyi rangban.[57] Mikor később szóba került, hogy hogyan vált háborús hőssé, önironikusan csak ennyit mondott: „Könnyű volt. Félbevágták alattam a hajómat.”[60]
Katonai kitüntetései
|
|
|
|
|
|
| Navy and Marine Corps Medal (Haditengerészeti és tengerészgyalogsági katonai kitüntetés) | Bíbor Szív | American Defense Service Medal (Amerika Védelméért szolgálati kitüntetés) |
| American Campaign Medal (Amerika hadjárataiban részt vettek kitüntetése) | Asiatic-Pacific Campaign Medal with three stars (Ázsiai-Csendes-óceáni hadjáratban részt vettek kitüntetése három csillaggal) |
World War II Victory Medal (Második világháborús győzelmi kitüntetés) |
A különböző harci cselekményekben való részvételéért kapott kitüntetések mellett a Haditengerészeti és tengerészgyalogsági katonai kitüntetés, valamint a Bíbor Szív kitüntetés volt a legértékesebb a gyűjteményében, amelyet a hőstettéért és a sebesüléséért kapott.
James Forrestal, az USA haditengerészeti minisztere a következő szöveggel foglalta parancsba Kennedy kitüntetését: „Különösen hősies magatartásáért, amelyet a Motor Torpedo Boat 109 parancsnokaként tanúsított annak összeütközésekor és elsüllyesztésekor a második világháborúban 1943. augusztus 1-2-án a csendes-óceáni háború során. Figyelmen kívül hagyva a személyes veszélyeztetettségét Kennedy hadnagy határozottan és bátran nézett szembe a nehézségekkel és veszélyekkel a sötétségben, hogy levezényelje a mentési műveleteket, órákat úszott hogy segítséget és élelmet szerezzen, miután biztonságban tudta a partra vitt legénységét. Kiemelkedő merészsége, helytállása és vezetése hozzájárult társai életének megmentéséhez, amellyel az Egyesült Államok Haditengerészetének legjobb hagyományaihoz méltó lett”.[61]
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Fitzgerald_Kennedy
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.