A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Gagauzok Gagauz | |||||||||||||||||||
Gagauzok népviseletben | |||||||||||||||||||
Teljes lélekszám | |||||||||||||||||||
kb. 230 000 | |||||||||||||||||||
Lélekszám régiónként | |||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||
Nyelvek | |||||||||||||||||||
orosz, gagauz | |||||||||||||||||||
Vallások | |||||||||||||||||||
Keleti ortodox | |||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gagauzok Gagauz témájú médiaállományokat. |
A gagauzok (saját nyelvükön gagauz) a Prut és a Jalpug folyásvidékén, Budzsák síkságán élő, mintegy 230 ezer főt számláló, a török nyelvek közé tartozó gagauz nyelvet beszélő nép, amely feltehetően az úzok leszármazottja. Összefüggő területen Moldova délkeleti részén, Gagauziában, illetve Dél-Ukrajnában élnek, de kisebb csoportjaik megtalálhatóak Bulgáriában, Romániában, Oroszországban, Görögországban, Törökországban és Közép-Ázsiában is. Hagyományosan mezőgazdasági tevékenységgel, főleg szőlőtermesztéssel foglalkoznak.[9]
A csuvasokkal, jakutokkal és a dolgánokkal együtt a gagauzok Oroszország török nyelvű keresztény (főleg ortodox és csekély mértékben protestáns) népei.
Nyelvük
A gagauz népnév a gok-oguz vagy kök-oguz ótörök szóösszetételből ered, amelynek jelentése: ’kék oguz’ vagy ’égi oguz’. Nyelvük az altaji nyelvcsaládon belül a köztörök ág oguz csoportjába tartozik az azerivel, a türkménnel és a törökországi török nyelvvel együtt, de nagyon hasonlít a krími tatárok nyelvéhez is. A nyelv két fő (középső és déli) dialektusra oszlik, s jellemzi a szókincsét ért erős orosz, bolgár, ukrán és román hatás. Az 1990-es évek végén az önmagát gagauznak vallók 92%-a anyanyelveként tüntette fel a gagauzt.[10]
Eredetük
A gagauzok őstörténete a mai napig tisztázatlan, s eredetüket tekintve több feltételezés is ismert. A legelfogadottabb hipotézis szerint a mongolok 13. századi hódítása elől menekülő, a dél-orosz sztyeppéket elhagyó és az Al-Duna vidékén, Dobrudzsában letelepedő török nép, az úzok (oguz törökök) egyes csoportjainak leszármazottai lehetnek. Egy másik elmélet szerint a gagauzok a bolgártörökök leszármazottai, sőt, erőszakkal törökösített bolgárok, akik ugyan átvették a törökségi nyelvet, de ortodox vallásukat megtartották.[11]
Történetük
A gagauz történeti hagyomány szerint a mongolok 1233-ban legyőzték az egyesült orosz–kipcsak hadakat, és ekkor a gagauzok átkeltek a Dunán, és Dobrudzsában telepedtek le, több menekülő szeldzsuk török csoporttal, besenyőkkel és kunokkal együtt, az anatóliai szeldzsuk szultán, II. İzzeddin Kejkavusz (1236–1276) nyomában.
Őseik, a Kay-Ka’us törzs tagjai Bulgária északkeleti részén, Dobrudzsában 1296-ban egy Konstantinápolynak névleg alárendelt, de gyakorlatilag önálló hercegséget hoztak létre (Uzi Ayalet), amelynek székhelye Karvuna (Kavarna) lett. Ugyancsak ekkortájt érkeztek azok a bolgár szerzetesek gagauz földre, akiknek köszönhetően áttértek az ortodox vallásra. Miután 1398-ban a terjeszkedő Oszmán Birodalom meghódította a gagauzok lakta területeket, a török nyelvi hatás ismét felerősödött, de a gagauzok nem tértek vissza az iszlám vallásra. Az erőszakos iszlamizációs törekvések elől a 18. század közepén Nagy Katalin Oroszországába szöktek. A cárnő a Besszarábiában letelepedett gagauzoknak elengedte a kötelező katonai szolgálatot, az adózást, és ingyen termőföldhasználatot engedélyezett. Az 1806–1812-es orosz–török háború során a Bulgáriában maradt nemzettársaik is követték őket orosz felségterületre.[12]
A Nogaj Horda törökül beszélő törzsei a dél-besszarábiai Budzsák régiót a 16–18. század között lakták. Még 1807 előtt e törzsek egy része a cári kormányzat nyomására elvándorolt a Krím-félszigetre, az Azovi-tenger part menti sávjába, és Sztavropol környékére. 1820 és 1846 között a cári Oroszország a nogaj törzsek által kiürített területekre a gagauzokat telepítette le, néhány bolgárral együtt.
Kezdetben a gagauz települések jobban szét voltak szóródva egész Dél-Besszarábiában, de a gagauzok fokozatosan, spontán módon Komrát város környékére koncentrálódtak. 1869-ig a gagauzokat bolgároknak is nevezték.
Besszarábia 1812-ben az orosz birodalom része lett, és a gagauzok korábban elvándorolt tagjai visszatértek a tartomány déli részébe, mai hazájuk területére. Lélekszámuk a 19. század folyamán megnégyszereződött.
1906 telén a gagauz területek öt napig függetlenek voltak, miután egy parasztfelkelés vezetői kikiáltották a Komrát Köztársaságot.
Az I. világháború után Besszarábiát Románia szerezte meg, és a román nacionalizmus a gagauzoknak nem volt ínyére. 1918–1940, majd 1941–1944 között a gagauz területek Romániához tartoztak, 1945 után a Szovjetunió részét képező Moldáv SZSZK keretén belül léteztek, és ma Moldova öt megyéje (Comrat, Ceadîr-Lunga, Congaz, Vulcănești) Gagauzia (Gagauz-Yeri) néven autonóm területet alkot.
A gagauzok lélekszáma ma kb. 230 000, ebből 147 500 él Gagauziában. A fennmaradó részük Ukrajnában (31 000), Törökországban (15 000), Oroszországban (11 000), Bulgáriában (1400), Romániában (1200), Kazahsztánban (1000) él.
Jegyzetek
- ↑ Moldovan Census
- ↑ Ukrainian Census 2001. . (Hozzáférés: 2010. szeptember 17.)
- ↑ Ethnic groups worldwide, David Levinson
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2010. szeptember 17.)
- ↑ 2002 Russian census. . (Hozzáférés: 2010. szeptember 17.)
- ↑ Romanian Census 2002. (Hozzáférés: 2010. szeptember 17.)
- ↑ Bulgarian Census 2001. . (Hozzáférés: 2010. szeptember 17.)
- ↑ http://www.joshuaproject.net/peoples.php?rop3=103132&sf=population&so=asc
- ↑ Minahan 2000, 272. o.
- ↑ Minahan 2000, 273. o.
- ↑ Minahan 2000, 272–273. o.
- ↑ Minahan 2000, 273–274. o.
Források
Minahan 2000: James B. Minahan: One Europe, Many Nations: A Historical Dictionary of European National Groups, Greenwood Press, 2000, ISBN 9780313309847
Lásd még
Külső hivatkozások
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.