A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Székelyek | |||||||||
Székelyföld zászlaja | |||||||||
Teljes lélekszám | |||||||||
995 000 (becsült) | |||||||||
Lélekszám régiónként | |||||||||
| |||||||||
Nyelvek | |||||||||
magyar (székely nyelvjárás) | |||||||||
Vallások | |||||||||
római katolikus, református, unitárius, adventista | |||||||||
Rokon népcsoportok | |||||||||
moldvai csángók, gyimesi csángók, magyarok, perzsák | |||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Székelyek témájú médiaállományokat. |
A székelyek magyar tudatú és magyar nyelvű népcsoport. A székelyek eredetére vonatkozóan több – egymásnak ellentmondó – elmélet létezik. Első okleveles említésük 1116-ból maradt fenn, akkor a Magyar Királyság nyugati gyepűi mentén éltek.
A középkori székelységet még két csoportra lehetett osztani, a nyugati és a keleti székelységre. A valószínűleg kisebb létszámú nyugati székelység a 14. századra azonban teljesen beolvadt a magyarságba. A keleti székelység az áttelepítései során, hasonlóan más nemzetiségekhez – besenyők, szászok, kunok – az ország más közrendű népeitől eltérő sajátos-kiváltságos jogot (mai fogalmak szerint: önkormányzatot) kapott. A 15. századtól kezdve Erdélyben külön rendi nemzetnek minősült.
Jelenleg a székelyek elsősorban az Erdély keleti részén található Székelyföldön élnek, de székelynek vallja magát a Brassótól Nagyszebenig húzódó, úgynevezett Szászföld magyar ajkú lakosságának nagy része is. A bukovinai székelyek az 1764-es „madéfalvi veszedelem” után menekültek át a Kárpátokon túlra, onnan a 19. és a 20. században telepítették vissza őket, ma főként Tolna és Baranya vármegyékben, illetve a Vajdaságban élnek. Jelentős számban telepedtek meg székelyek Budapesten, Magyarország, Moldva és Erdély egyéb részein, Nyugat-Európában, Amerikában és Ausztráliában.
A székelyek eredethagyományát a középkori magyar gesztaszerzők foglalták írásba, akik az 5. századi hunok leszármazottaiként emlékeztek meg róluk. Egyes elméletek szerint a székelyek a honfoglalás előtt, a 8–9. században csatlakoztak a magyar törzsekhez, más elméletek szerint pedig már a Kárpát-medencében várták a honfoglaló magyar törzseket.
A székelyek tömegesen vettek részt a magyar szabadságharcban, képviselőik a magyar nemzet részének tekintették a székely népet. A területi igazgatási rendszerüket a szék rendszert az 1876-os megyerendezés szüntette meg. Az első világháborús magyar vereség és az 1920-as trianoni békediktátum után Székelyföld Románia része lett. Az 1940-es második bécsi döntéssel a terület visszakerült Magyarországhoz, 1944-ben szovjet és román csapatok foglalták el, az 1947-es párizsi békeszerződéssel pedig Székelyföld újra román fennhatóság alá került.
A legutóbbi, 2011-es romániai népszámláláskor a mai értelemben vett Székelyföld területén 810 367 főből 581 159 vallotta magát magyarnak[2] (Aranyosszék nélkül), ők tették ki az ottani lakosság 71,72 százalékát.[1] A román hatóságok különösen 1960 és 1989 között, a kommunista uralom időszakában jelentős asszimilációs-beolvasztó politikát folytattak a székelyekkel szemben. Székelyföld területe jelenleg a központilag irányított román államigazgatás fennhatósága alá tartozik; az 1990-es évektől mostanáig a magyarság szószólói folyamatosan megfogalmazták és megfogalmazzák az igényt Székelyföld területi autonómiájára.[3]
A székelyek eredete
1927-ben Szádeczky Kardoss Lajos a következőt állapította meg: A székelyek magukat a hunok leszármazottainak tartják. Ezt a hitet őseiktől örökölték, ősi hagyományuk, melyhez szívósan ragaszkodnak.[4][nem megbízható forrás]
A magyar krónikák hagyománya
A közvetlenül székelyekre vonatkozó írott emlékek a 13. évszázad elejéig vezethetők vissza. A 13. század elején alkotó Anonymus gesztájában beszámol Ösbő vezérnek a bihari Ménmarót fejedelem ellen indított hadjáratáról. Elbeszélése szerint a „székelyek, akik kezdetben Attila király népe voltak, értesültek a nagy hírű Ősbőről, békésen elébevonultak és fiaikat, különféle ajándékokkal túszul átadták neki, s a Ménmarót elleni harcban Ősbő serege előtt az első csatasort biztosították maguknak.” Ez az első írásos feljegyzés, amely közvetve a székelyek hun származására utal, s amely feltehetően a székely mondai hagyományon alapszik.[5]
Kézai Simon 1282 körül írt gesztája szerint Attila halála után, birodalmának felbomlását követően „megmaradtak a hunokból háromezren, akiket a futás oltalma mentett ki Krimhild csatájából, s akik a nyugat népeitől való félelmükben egészen Árpád idejéig Csigle mezején maradtak, s magukat ott nem hunoknak, hanem székelyeknek hívták. Ezek a székelyek ugyanis a hunok maradékai, akik midőn értesültek arról, hogy a magyarok ismét Pannóniába költöznek, Ruténia határainál elébük mentek a visszatérőknek, miután együttesen meghódították Pannóniát, részt nyertek belőle, de nem Pannónia síkján, hanem a vlachokkal együtt a határvidék hegyei között kapták meg részüket, így hát a vlachokkal elkeveredve állítólag azok betűit használják.”[6]
Thuróczi János 1488-ban kiadott krónikájában megerősíti a szájhagyományt, s a székelyek sajátjának véli a rovásírást: „a mi időnkben nem is kételkedik senki benne, hogy a székelyek azoknak a hunoknak a maradékai, akik először jöttek be Pannóniába, és mert az ő népük, úgy látszik, nem keveredett azóta sem idegen vérrel, erkölcseikben is szigorúbbak, a földek felosztásában is különböznek a többi magyartól. Ők még nem felejtették el a szkíta betűket, és ezeket nem is tintával vetik papirosra, hanem botokra vésik be ügyesen, rovás módjára”.[7]
A székely rovásírás korai, 15. század vége előtt keletkezett emlékeit kizárólag Udvarhelyszék területén sikerült kimutatni, a későbbre tehető emlékek is főleg ezen a területen csoportosulnak.[8]
Kézai Simon gesztájában megemlíti, hogy „a székelyek azt hitték, Csaba elpusztult Görögországban, ezért a nép mindmáig közmondásként használja: »Akkor térj vissza – mondják a távozónak –, amikor majd Csaba visszatér Görögországból.« Ez a Csaba tehát Etele törvényes fia volt, Honorius görög császárnak a leányától született, fiait pedig Edemennek és Ednek hívták. Edemen pedig, amikor a magyarok másodszor jöttek be Pannóniába, az apjának és az anyjának hatalmas rokonságával ide költözött, mert hát az anyja a corosminusok közül származott. Ed viszont Szkítiában maradt az apjánál. Ettől a Csabától ered az Aba nemzetség. Mármost Csaba, miután Szkítiába költözött, a közösség előtt kérkedni kezdett anyja előkelőségével, s emiatt a hunok nemessége megvetette, mondván: nem igazi fia Szkítiának, hanem csak afféle jövevény, idegen népség gyermeke; ezért nem is kapott feleséget Szkítiából, hanem a corosminusok népéből házasodott.”[9]
Csaba személye a székelyek származásának fő mondai alakja.
A székelyek eredetének tudományos megítélése
A nemzeti krónikásokat követő újabb és legújabb-kori történetírók, történészek, régészek és nyelvészek közül sokan foglalkoztak a székelyek eredetének és nevének kérdésével. A teljesség igénye nélkül az alábbi[4][10] hazai történetírók, történészek, régészek és nyelvészek munkái adnak áttekintést a probléma összetettségére és egy végérvényesnek tekinthető, általánosan elfogadható megoldás elérhetőségére vonatkozóan:
Név | Időszak, időpont | Valószínűsített székely eredet | Névmagyarázat | A területfoglalás jellege | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|---|
Anonymus | 13. század eleje | hun | ősfoglalók | ||
Kézai Simon | 13. század vége | hun | ősfoglalók | ||
Thuróczi János | 15. század | hun | ősfoglalók | ||
Antonio Bonfini | 15. század vége | hun | népnév (székely (siculus-scythulus) – scytha (szkíta)) | ||
Timon Sámuel | 1734 | nem hun | foglalkozásnév (őr – custos) | ||
Benkő József | 18. század | nem hun | helynév (székhely(i) – sedis lucus) | ||
Pray György, Fejér György, Kállay Ferenc, Horvát István | 18-19. század | nem hun | Timon elméletét fogadták el | ||
Hunfalvy Pál | 1876 | nem hun (I. László kori határőrök) | (székely – (szék-elve)) | telepített nép | |
Szabó Károly | 1876 után | hun (régi nemzet) | nem ismert jelentésű népnév | ősfoglalók | |
Pauler Gyula | 1878 | hunnal kevert bolgár-eszegel(eszkil)- kabar | ősfoglalók, önkéntes beköltözés | ||
Nagy Géza | 1890 | szabir-hun törzs eszegel ága | eszekel bolgár törzsnév | ||
Tagányi Károly | 1890. | besenyő | (megtelepedett – szék) | ősfoglalók | |
Réthy László | 1891 után | besenyő | ősfoglalók | ||
Borovszky Samu | 1894 | nem hun (gót) | (verekedő harcos – sakula) | ||
Thúry József | 1898 | hunoktól származó avarok | (nemes-előkelő – szikil, szekil) | ||
Sebestyén Gyula | 1898 után | keleti székelység: kabar ; nyugati székelység: avar | helynév (bekerített – szék) ; (határőr – szikel) | ||
Karácsonyi János | 1905 | a magyar nemzet egyik ága | foglalkozásnév (erdőirtó – (sjek-li)) | I. László alatt telepítették őket Erdélybe | |
Erdélyi László | 1918-1922 | 894. évi eszekel-bolgár foglyok | nemzet név | ||
Hóman Bálint | 1921 | avar, bolgár (hun hagyományú a magyarral rokon önálló nép vagy törzs) | ősfoglalók | ||
Karácsonyi János | 1924 | gepida | (sarló – sichel) | ősfoglalók | |
Szádeczky-Kardoss Lajos | 1927 | kabarokkal együtt csatlakozó hun eredetű „szikeliek” | helynév (szikek – eszegelek) | a 10-11. század fordulóján költöztek Erdélybe | |
Asztalos Miklós | 1930 | avar | nemzet vagy törzsnév | az avar birodalom bukása után költöztek Erdélybe | |
Németh Gyula | 1935 | török (kabar) | méltóságnév (nemes-előkelő – szikil, szekil) | ||
Mályusz Elemér | 1939 | többségében magyar (kabar) | törzsnév | ||
Györffy György | 1941 | csatlakozott nép (kabar) | méltóságnév (nemes-előkelő – szikil) | kisebb töredékét telepítették nyugatra | |
László Gyula | 1944 | hun-avar – eszekel-bolgár (hun) | részben áttelepített | ||
Moór Elemér | 1944 | török (-dzekil-cigil) – (kabar) | 13. században telepítették át őket Erdélybe | ||
Györffy György | 1950 | csatlakozott nép (eszkil – bolgár) | |||
Pais Dezső | 1967 | avar (~hun) | (elszökő – sikil-sekil) | első foglalók | |
Kristó Gyula | 1980 | csatlakozott nép (eszkel – bolgár) | 892-ben a magyarokat megelőzve érkeztek | ||
Benkő Loránd | 1980 | magyar | |||
Mesterházy Károly | 1980 | magyar | 11. században áttelepített, tudatosan szervezett nép |
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Székelyek A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket. Zdroj: Wikipedia.org - čítajte viac o Székelyek
Áramgenerátor
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme Egyenáram Egyenáram mérése Egyenirányítós lengőtekercses műszer Elektromágnes (fizika) Elektromos feszültség Elektromos térerősség Fáziseltolódás Fázismutató Fajlagos ellenállás Feszültséggenerátor Feszültségváltó Forgó mágneses tér Háromfázisú hálózat Hőelektromosság Hatásos ellenállás A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket. |