Líbia Állam
دولة ليبيا (Dawlat Lībyā)
Líbia zászlaja Líbia címere
Nemzeti mottó: Szabadság, igazság, demokrácia Nemzeti himnusz: Líbia, Líbia, Líbia
Fővárosa	Tripoli
é. sz. 27°, k. h. 17°27, 1727.000000°N 17.000000°EKoordináták: é. sz. 27°, k. h. 17°27, 1727.000000°N 17.000000°E
Államforma	köztársaság
Vezetők
Az Elnöki Tanács elnöke	Mohamed al-Menfi
A Minisztertanács elnöke	Abdul Hamid Dbeibeh
Hivatalos nyelv	arab
Beszélt nyelvek	olasz, angol, berber
Függetlenség	1951. december 24. Franciaországtól és az Egyesült Királyságtól
Tagság	Lista ENSZ, Afrikai Unió, IMF, OIC, Arab Liga, OPEC, OAPEC
Népesség
Népszámlálás szerint	6 678 567 fő (2018)[1]
Rangsorban	109
Becsült	6 678 567[2] fő (2018)
Rangsorban	109
Népsűrűség	3,8 fő/km²
GDP
Egy főre jutó	14 900  USD
Földrajzi adatok
Terület	1 759 540 km²
Rangsorban	16
Időzóna	EET (UTC+2)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Pénznem	Líbiai dinár (LYD)
Nemzetközi gépkocsijel	LAR
Hívószám	218
Segélyhívó telefonszám	190 191 193
Internet TLD	.ly
Villamos hálózat	127 volt 230 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug AC power plugs and sockets: British and related types Schuko Type L
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Líbia Állam témájú médiaállományokat.
Tunézia (Gör.) E g y i p t o m Szud. Csád Niger A l g é r i a TRIPOLI Humsz Zuvára Miszráta Szurt Rász Lánúf Burajka Bengázi Al-Bajda Darna Tobruk Gadámisz Szabha Dzsauf Földközi-tenger Szidrai-öböl Bikku-Bitti T i b e s z t i Szabh. Guz. Kréta Kufra S   z   a   h   a   r   a térkép szerkesztése

Líbia (arabul: ليبيا), hivatalosan Líbia Állam^[3][4] (دولة ليبيا) észak-afrikai állam a Földközi-tenger déli partján, Egyiptom és Tunézia között helyezkedik el. Nyugaton Algéria, délen Niger és Csád, míg délkeleten Szudán határolja. Az ország tagja az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak, az OPEC-nek, az Arab Ligának és az OAPEC-nek is. Az országban jelenleg a második líbiai polgárháború dúl, miután az első líbiai polgárháborúban megdöntötték Moammer Kadhafi több évtizedes diktatúráját, és azóta sem sikerült megegyezniük a különböző politikai vezetőknek egymással.

Földrajz

Tripoli

Bengázi

Kufra

Miszráta

Tobruk

T i b e s z t i

L í b i a i -

s i v a t a g

Akkakusz

A
h
a
g
g
a
r

Nefúsza-hegység

S z a h a r a

Harudzs

F e z z a n

szerir
(kavics-sivatag)

Szurt

hammada
(kősivatag)

Nagy-
homoktenger

Dzsádói-
fennsík

Az ország domborzati térképe

Domborzat

A keskeny parti síkság sok helyütt a sós sztyeppvidékétől keletre az Akdar-hegység fennsíkja, délre pedig a szaharai tábla néhány oázissal tarkított kő- és agyagsivatagja határolja.

Keleten a Szahara legnagyobb egybefüggő homoksivataga, a Nagy-homoktenger és a Líbiai-sivatag található.

Az ország legmagasabb pontja a Bikku-Bitti (2267 m), ami Líbia déli, csádi határánál, a Tibesztiben van.

Északnyugaton, a Tripoli környéki Dzsifára-síkságot délről a Nefúsza-hegység határolja, ettől délre magas fekvésű kősivatag (hamada) terül el, még délebbre pedig egy hatalmas, buckás homoktenger az algériai határ és Szabhá között, ettől dérre pedig az Akkakusz-hegység, amely az Algéria délkeleti részén húzódó az Ahaggar-hegység része.

• 
  Domborzati térkép
• 
  Sziklaformák az Akkakusz-hegységben
• 
  Ubari oázisa az ország délnyugati részén

Vízrajz

Nem rendelkezik állandó vízfolyással. Líbiában kevés a felszíni víz, és nincsenek állandó folyók, de sok a föld alatti vízfolyás és az artézi kút.

Mesterséges folyó

A Nagy Emberalkotta Folyó (eredeti név: Al-Nahr Szinái)

Koncepciója az, hogy a föld alatt található vízkészleteket a felszínre hozzák.

Az első lépésben Tazerbo és Szarír medence 10 000 km³-re becsült vízkészletét csapolták meg, és szállították Bengázihoz és Szirthez. A Murzuk medence (450 000 km² terület, 4800 km³-re becsült kapacitás) Szahel al-Dzsefarát Tripolitaniában és Tripolit látja el napi 2,5 millió m³ vízzel.

Tripoliba első alkalommal 1996 szeptemberében érkezett innen víz, amit ünnepélyesen fogadtak. További vízlelőhely az Al-Kufra medence (20 000 km³-re becsült kapacitás), amivel Tobruk térségét látják el. A Gadámesz és Al-Dzsagbub környékén lévő föld alatti medencék kiaknázásra várnak.

A terv széles körű kritikákat váltott ki. A lehetséges környezeti hatásokat nem mérték fel. Senki nem tudja, milyen hatással lesz a kitermelés a meglévő mezőgazdasági területekre. A beruházás első fázisában elköltött pénz öt sótalanító üzem megvalósítására lett volna elegendő.

A terv megvalósítása ellen a szomszédos Szudán és Egyiptom is tiltakozott, mert veszélyeztetve érzik saját föld alatti vízkészleteiket. Ha a föld alatti vízkészlet kimerül, Líbia a területén az ókorban élt Garamant Birodalom sorsára jut, ami a vízbázisok kimerülése miatt az i. sz. 5. században összeomlott.

Éghajlat

Földközi-tengeri partvidéke szubtrópusi sztyeppei éghajlatú, az ország többi részére sivatagi éghajlat jellemző. A leghidegebb hónap közép hőmérséklete 11-13 °C, a legmelegebbé 26-34 °C. A hőmérséklet abszolút maximumai a tengerpart kivételével meghaladják az 50 °C-ot. A szélsőséges sivatagi klímát jellemzi, hogy télen mindenütt bekövetkezhet fagy, a Szahara líbiai területén több helyen mértek -5, -10 °C közötti minimum hőmérsékletet. A száraz levegő és a felhőtlen égbolt miatt igen jelentős a hőmérséklet napi ingadozása, átlagos értéke minden évszakban eléri a 15-20 °C-ot. A parti sztyepp övezet évi átlagos csapadéka 200–400 mm, majdnem teljes egésze a téli félévben, októbertől márciusig esik. A sivatagban 50 mm alatt marad a csapadék évi összege, vannak helyek, ahol évtizedek alatt sem hull mérhető csapadék. A Szahara északi peremén fekvő el-Azízia oázisban 1922-ben feljegyzett 58,0 °C-os hőmérsékletet sokáig a Föld hőségrekordjaként tartották számon, a 2011-ben végzett vizsgálatok azonban megállapították, hogy a hőmérő különböző hibák miatt több fokkal melegebbet mért, mint a tényleges hőmérséklet.^[5][6]

Élővilág, természetvédelem

A líbiai kormányzat törekvése a "zöld területek" megőrzése, ideértve a mezőgazdaságilag művelt területeket is, amik az ország területének mindössze 1%-át teszik ki. Ezeket az elsivatagosodás fenyegeti.^[7]

Állatok

A történelem előtti időkből származó sziklarajzok tanúsága szerint Líbia területén valamikor zsiráf, elefánt és rinocérosz élt. Még 2500 évvel ezelőtt is élt itt oroszlán, szarvval rendelkező szamár és medve. Mindezek a fajok mára teljesen eltűntek. A kevés megmaradt emlősfaj a sivatagi élethez alkalmazkodott. Ezek közé tartozik a gazella és a félénk waddan (egy kecskeszerű őzfaj), ez utóbbi a hegyekben él. A sivatagi róka éjszakai állat, a nappali forróságot föld alatti üregekben vészeli át. A legnagyobb testű rágcsáló a gundi. Egyes helyeken farkasok és kígyók is megélnek.

Líbia a madarak vonulási útvonalán fekszik, elsősorban a tengerparti rész. Időszakosan látható: a Lanner sólyom, a sivatagi veréb, az egyiptomi keselyű, a gébicsfélék, a pacsirta, a varjú, a vadgalamb és a bülbül. A houbara túzok a vadászok kedvenc célpontja volt, ezért manapság védett állat. A moula moula madár az ország délebbi részén állandóan látható (fekete toll és fehér sapka jellemzik az apró madarat). A tuaregek „hírvivő” madárnak nevezik és boldogsághozónak tartják.

Növények

Líbia tengerparti vidékén megtalálhatók a mediterrán éghajlat szokásos növényei. Mivel csak ez a parti sáv termékeny a mezőgazdaság szempontjából, itt termesztenek citrusféléket és olívabogyót. Található itt eukaliptusz, murvafürt, leander. Az ország belsejében csak az oázisokban van állandó növényi jelenlét, ez túlnyomó részben pálmafákból áll, kisebb részben fügéből, tamariszkuszból és leanderfákból. Az oázisokon kívül csak az „arab akác” (Acacia arabica) él meg, illetve az igen ritka eső után előbújó alfalfa.