A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Bissau-Guinea – hivatalosan Bissau-guineai Köztársaság,[3] vagy portugálul República da Guiné-Bissau (IPA: ʁeˈpublikɐ dɐ ɡiˈnɛ biˈsaw) –, egy nyugat-afrikai állam, amely északon Szenegállal, délen Guineával határos, a nyugati partját pedig az Atlanti-óceán alkotja. Területe 36 125 km2, becsült népessége kb. 1 600 000 fő.
Afrika egyik legkisebb állama a nyugati parton Szenegál és Guinea között, melynek felségterületéhez tartoznak a Bijagos-szigetek is. Több nemzetközi szervezetben is tag: ENSZ, Afrikai Unió (UA), Portugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP), Hivatalosan Portugál Nyelvű Afrikai Államok Szövetsége (PALOP), Latin Unió, Nyugat-afrikai Gazdasági Tömörülés (CEDEAO), Frankofónia, Portugál Gyarmatok Szövetsége. A Föld legszegényebb országai között tartják számon.
Földrajz
Domborzat
Erősen tagolt partvidékét mocsaras, mangroveerdős síkság kíséri, amelyet az ország belseje felé alacsony dombvidék vált fel. Legmagasabb pontja: 210 m.
Vízrajz
Az ország területét számos folyó szövi át, melyek az esős időszakban hatalmas területeket öntenek el. Legjelentősebb folyók: Géba, Corubal, Kayanga.
Éghajlat
Bissau-Guinea éghajlata egész évben trópusi, meleg, kis hőmérséklet ingadozással. A hőmérséklet átlaga: 26,3 °C. Az átlagos csapadékmennyiség évente 2024 mm. Ennek zöme az esős évszakban hullik (júniustól-októberig). A száraz évszakban aszályos az időjárás.
Élővilág, természetvédelem
A tengerparton mangrovepálma és mocsári erdők, a szigeteken és a parti lapályokon örökzöld esőerdők nőnek. Az ország belsejében száraz erdők, keleten fás és bokros szavannák vannak. Jellegzetes állatfajták a part menti sávban: nílusi krokodil, nílusi víziló, vörhenyes gödény, rózsás flamingó, marabu, a szavannákon: afrikai elefánt, kafferbivaly, antilop, leopárd, foltos hiéna. De az ország területén megtalálható az afrikai aranymacska, a sujtásos sakál, a villier petymeg, a mocsári manguszta és a gambiai mongúz, a csimpánz, a törpevíziló és a folyami disznó is.
Nemzeti parkjai
A nemzeti parkok az állatvilág gazdagságának megőrzése mellett a turizmust szolgálják.[4]
- Ilhas de Orango Nemzeti Park - szigetcsoport 27 hektár szárazföldi területtel.
- Joao Vieira e Poilao Tengeri Nemzeti Park: a Bijagos-szigetcsoport délnyugati része. Fő nevezetességei a többféle tengeri teknős.
- Rio Cacheu: nagy kiterjedésű mangrovepálma-erdő.
- Lagoa de Cufada: turistalátványosság, édesvizű tavak, tengeri lagúnák és erdők szövevénye.
Természeti világörökségei
Az UNESCO nem tart számon az országban olyan területet, amely a természeti világörökséghez tartozna.
Történelem
Az arab-iszlám hatás a 7. században érte el az ország lakosait. A 8-13. században a nyugat-szudáni Ghána, a 13-14. században a Mali Birodalom része lett, a 15. században Szongai Birodalom fennhatósága alá került. Portugál hajósok már 1446-ban felfedezték a Zöld-foki-szigeteket, a Gambia folyó torkolatát, valamint a part menti szigeteket. Az első portugál település Cacheau volt (alapítva 1588-ban), ezt Bissau (1600-ban) követte. Az ország 1879-ben lett Portugália gyarmata Portugál Guinea néven.[5]
A vidék négy évszázadon át volt a rabszolga-kereskedelem központja. A 16-17. század során az angolok, franciák és hollandok is kereskedelmi telepeket hoztak létre. A 20. század kezdetétől a nagy monopóliumok zsákmányolták ki a gyarmatot. Elsősorban földimogyorót, pálmaolajat, rizst termesztettek, főként monokultúrában. 1942-ben Bolama helyett Bissau lett a főváros. Az ország 1951-től Portugália tengerentúli tartománya. A portugálok 1961-ben megszüntették az 1954-es "bennszülött statútumot", ami jelentős privilégiumokat biztosított a fekete afrikaiak egy vékony rétegének. Az ötvenes évek elejétől ellenállási csoportok működtek az országban s a Zöld-foki-szigeteken. A csoportok 1956-ban a Partido Africano da Independência da Guiné e Cabo Verde (PAIGC), Guinea és a Zöld-foki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja szervezetében egyesültek.
A PAIGC 1963-ban indított háborút Bissau-Guinea és a szintén portugál gyarmat Zöld-foki-szigetek függetlenségének kivívásáért. Az Amílcar Cabral vezette felszabadító háború eredményeként 1972-ben tartották az első választásokat, s a népgyűlés kidolgozta a felszabadított Bissau-Guinea alkotmányát. Miután 1973 januárjában Cabralt Conakryban meggyilkolták, a népgyűlés 1973. szeptember 24-én egyoldalúan függetlenné nyilvánította az országot. Függetlenségét 1974 szeptemberében az 1974 áprilisában végrehajtott portugáliai államcsíny után létrejött új portugál vezetés hivatalosan is elismerte. Az ország első elnöke a meggyilkolt Amilcar Cabral öccse Luís Cabral lett. Az ország tagja lett az ENSZ-nek. 1975-ben Bissau-Guinea csatlakozott a loméi kereskedelmi egyezményhez, ami az Európai Közösségek és a fejlődő országok egy nagy csoportja között jött létre.
Az 1970-es évek második felében a gazdaság összeomlott, s burjánzott a korrupció. 1980-ban a Zöld-foki-szigetekkel való sikertelen egyesülési kísérlet után egy katonai puccs 1980. november 15-én az addigi miniszterelnököt, João Bernardo Vieira dandártábornokot juttatta az elnöki székbe. A PAIGC 1991-ben hozzájárult a többpárti demokrácia bevezetéséhez. Az első törvényes választásokat 1994-ben tartották, s ezek a PAIGC győzelmét hozták. Az 1998-ban kitört polgárháborúban több százezer ember vesztette el otthonát. 2000-ben a katonai uralom után ideiglenes kormány alakult. Az államfő Kumba Yala (PRS), a kormányfő Caetani N'Tchama lett. A demokráciába való átmenet a gazdasági elmaradottság mellett a polgárháború veszélye miatt lassú.
A 2005-ben tartott választások nyomán az 1998-ban Portugáliába menekült Vieira került az elnöki székbe, aki viszonylagos nyugalmat teremtett. Az ország azonban továbbra is nyomorog ( a világ 5. legszegényebb állama) és a közéletet a korrupció uralja. 2009. március elején ismét kitört a fegyveres harc az elnök és a vele szemben álló PAIGC adta kormány és a hadsereg vezetése között. Egyetlen éjszaka mind Vieira elnök, mind pedig a hadsereg vezérkari főnöke, Batista Tagmé Na Wait kölcsönösen merénylet áldozata lett.[6]
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
Az ország államformája elnöki köztársaság.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Az ország mai alkotmánya 1984-ből származik. Eszerint Bissau-Guinea elnöki köztársaság. 1991-től többpártrendszerű. A népi gyűlésnek 150 képviselő tagja van, akiket a nyolc, öt évre választott területi tanács választ meg a saját tagjai közül. A parlament választja az államtanács 15 tagját. Az államtanács elnöke a köztársasági elnök, aki egyben a kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka is. A minisztereket és az államtitkárokat a kormányfő nevezi ki.
A bírósági szervezet élén álló legfelsőbb bíróság bíráit az államtanács elnöke nevezi ki.
Politikai pártok
Elnökök
- 1973. szeptember 24. – 1980. november 14.: Luís de Almeida Cabral (puccsal elmozdítva)
- 1980. november 14. – 1999. május 7.: João Bernardo Vieira (puccsal elmozdítva)
- 1999. május 7. – 1999. május 14.: Ansumane Mané (katonai junta)
- 1999. május 14. – 2000. február 17.: Malam Bacai Sanhá (ideiglenesen)
- 2000. február 17. – 2003. szeptember 14.: Kumba Ialá (puccsal elmozdítva)
- 2003. szeptember 14. – 2003. szeptember 28.: Veríssimo Correia Seabra (katonai junta)
- 2003. szeptember 28. – 2005. október 1.: Henrique Rosa (ideiglenesen)
- 2005. október 1. – 2009. március 2.: João Bernardo Vieira (meggyilkolták)
- 2009. március 3. – 2009. szeptember 8.: Raimundo Pereira (ideiglenesen)
- 2009. szeptember 8. – 2012. január 9.: Malam Bacai Sanhá (meghalt)
- 2012. január 9. – 2012. április 12.: Raimundo Pereira (ideiglenesen, puccsal elmozdítva)
- 2012. április 12. – 2012. május 11.: Mamadu Ture Kuruma (katonai junta)
- 2012. május 11. – 2014. június 23.: Manuel Serifo Nhamadjo (ideiglenesen)
- 2014. június 23. – 2020. február 27.: José Mário Vaz
- 2020. február 27. óta: Umaro Sissoco Embaló
Közigazgatási beosztás
Az országot 9 régió alkotja:
|
Védelmi rendszer
A 2000 fős rendőrséggel együtt a fegyveres erők személyi állománya 8500 fő. Ebből 6100 főt tesz ki a szárazföldi hadsereg, ami 46 harckocsival, 50 ágyúval és aknavetővel, 60 páncélozott szállító járművel és néhány légvédelmi fegyverrel rendelkezik. A légierőnek 10 repülőgépe, 4 helikoptere és 100 fős személyzete van. A haditengerészet 300 emberrel 11 kisebb méretű hajót üzemeltet.[7]
Népesség
Általános adatok
A fővárosban, Bissauban 567 000 fő lakik. Az ország népessége 1 704 000 fő (2013). A népsűrűség: 37,2 fő/km². A népességnövekedési ráta: 2,23%. Várható átlagos élettartam: 50 év. Csecsemőhalandósági ráta: 108,5‰. Írástudatlanság 66%.
Népességének változása
Lakosok száma | 635 956 | 661 811 | 718 837 | 802 025 | 889 592 | 1 017 385 | 1 165 465 | 1 330 849 | 1 516 920 | 1 861 283 |
1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1990 | 1996 | 2002 | 2008 | 2017 |
Nyelv
A hivatalos nyelv a portugál, de a törzseknek megvan a saját nyelvük.
Etnikumok
Népek: balanta (25%), fula (20%), mandingo (12%), manyako (10%), egyéb (biaffada, bidjogo, pepel, európai, mulatt).
Vallási megoszlás
Törzsi vallású 50%, muszlim 45%, keresztény 5%.
Legnépesebb településekszerkesztés
Bissau-Guinea városai | |||||
Rangsor | Név | Lakosság | Régió | ||
1979-es népszámlálás |
2005-ös becslés | ||||
1. | Bissau | 109 214 | 388 028 | Bissau | |
2. | Bafatá | 13 429 | 22 521 | Bafatá | |
3. | Gabú | 7 803 | 14 430 | Gabú | |
4. | Bissorã | n.a. | 12 688 | Oio | |
5. | Bolama | 9 100 | 10 769 | Bolama | |
6. | Cacheu | 7 600 | 10 490 | Cacheu | |
7. | Bubaque | 8 400 | 9 941 | Bolama | |
8. | Catió | 5 170 | 9 898 | Tombali | |
9. | Mansôa | 5 390 | 7 821 | Oio | |
10. | Buba | n.a. | 7 779 | Quinara | |
11. | Quebo | n.a. | 7 072 | Quinara | |
12. | Canchungo | 4 965 | 6 853 | Cacheu | |
13. | Farim | 4 468 | 6 792 | Oio | |
14. | Quinhámel | n.a. | 3 128 | Biombo | |
15. | Fulacunda | n.a. | 1327 | Quinara |
Szociális rendszerszerkesztés
Gazdaságszerkesztés
Általános adatokszerkesztés
Bissau-Guinea agrárország. Földünk 10 legszegényebb országának egyike. Gazdasága a mezőgazdaságán és a halászaton alapszik. Legfontosabb terménye és élelme a rizs. A polgárháború az ország infrastruktúráját teljesen tönkretette. A gazdaság nagymértékben a külföldi segélyekre utalt, melyek a GDP 40%-át, az importnak közel kétharmadát teszi ki.
Nemzeti valuta: afrikai valutaközösség (CFA-frank, röviden XAF
).
A GNP nem hivatalos, a becsült érték 2004-ben 1,2 milliárd USD. A GNP/fő értéke szintén becsült adat 2004-ből, 900 amerikai dollár. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 54%, ipar 15%, szolgáltatás 31%. A nemzetközi kereskedelembe (a drogkereskedelmet kivéve)[8] alig kapcsolódik be.
Gazdasági ágazatokszerkesztés
Mezőgazdaságszerkesztés
A földterület 11%-a szántó, 38%-a rét és legelő, 38%-a erdő és bozót, 1%-a állandó kultúra, 12%-a egyéb terület. A fontosabb termesztett növények: rizs, cukornád, kukorica, gumós növényfélék, zöldség, banán, kakaó, batáta, mandula, olajpálma, kesudió, kókuszpálma, földimogyoró. Állattenyésztésben a legfontosabbak: a baromfi, a szarvasmarha és a sertés. A halászat és a fakitermelés is jelentős.
Iparszerkesztés
Ipara fejletlen. Az élelmiszerfeldolgozás és a tartósítóipar területén találhatók számottevőbb kapacitások.
A magas költségek miatt az ásványkincsek (kőolaj, foszfát, bauxit) kitermelése a közeljövőben nem várható.
Külkereskedelemszerkesztés
Fő kiviteli cikkei: kesudió, földimogyoró, bauxit, pálmamag, hal, gyapot. Legfontosabb behozatali cikkei: élelmiszerek, gépek, nyersanyag, kőolajtermékek nagy része ma is Portugáliából származik.
Fő partnerei 2017-ben:[9]
- Import: Portugália 47,8%, Szenegál 12,1%, Kína 10,4%, Hollandia 8,1%
- Export: India 67,1%, Vietnam 21,1%
Az országra jellemző egyéb ágazatokszerkesztés
A Dél-Amerika és Európa közötti kábítószer-kereskedelem egyik fő tranzitállomása.[10]
Közlekedésszerkesztés
Az úthálózat hossza 5000 km, amiből 400 km az aszfaltozott. A legjelentősebb tengeri kikötő és nemzetközi repülőtér Bissauban van, ezenkívül még három kisebb kikötő és két kisebb repülőtér van. A belföldi közlekedés nagy része a vízi utakon bonyolódik.
Kultúraszerkesztés
Oktatási rendszerszerkesztés
Bissau-Guineában a lakosság 61%-a analfabéta. Az ország kormánya szigorúan ellenőrzi az iskolásokat, hogy járnak-e iskolába. Az iskolakötelezettség 6 éves kortól van. Az állam hivatalos nyelve a portugál, azonban a gyerekek otthon nem beszélik ezt, így nehéz a dolguk. Az országban létezik három egyetem a volt Amilcar Cabral amit most Lusofona egyetemnek hívnak, a Colinas de Boé Egyetem és a nemrégen nyílt Jean Peagget Egyetem.
Kulturális intézményekszerkesztés
Tudományszerkesztés
Művészetekszerkesztés
Hagyományok, néprajzszerkesztés
Gasztronómiaszerkesztés
A partmenti területeken a táplálkozás főleg rizsalapú, a belső területeken pedig a kölesnek van jelentős szerepe. Fontos alapanyag a kesudió, amit exportra is termelnek. Ugyancsak nagy szerepe van az olajbogyónak, a pálmamagnak és a kókuszdiónak is.[11]
A halakat, kagylókat, gyümölcsöket és zöldségeket általában gabonafélékkel, tejjel, túróval és egyéb tejtermékekkel együtt fogyasztják. A portugálok terjesztették el a földimogyorótermesztését, s azóta ez a hüvelyes meghatározó eleme a bissau-guineai konyhának. Helyi különlegesség a fekete szemes paszuly.
A levesek és pörköltök jamgyökérből, édesburgonyából, tápiókából, paradicsomból, hagymából és vaddisznóhúsból készülhetnek. Ízesítés gyanánt többféle fűszert, paprikát, erőspaprikát és édenmagot (guineai bors) használnak.
A születésnapokra (de akár más ünnepnapokra is) gyakran készítenek egy yassa nevű fogást, amit Szenegálban is ismernek. Ennek az ételnek alapja a csirkehús, melyhez hagymát, mustárt és citrusféléket adnak.[12]
Az italok közül a rum és pálmabor a legfontosabbak.[13]
Turizmusszerkesztés
Az időjárás a turistáskodáshoz decembertől áprilisig a legkedvezőbb. A fővárosból szükség szerint kisebb repülőgépek közlekednek minden nagyobb helységbe. A főútvonalakról leágazó ösvényeken csak száraz időszakban lehet terepjáróval közlekedni. A fertőzött vidékekről érkezők számára a sárgaláz elleni oltás kötelező; a malária elleni védekezés az egész országban szükséges. 2012 januárjában itt ért véget a Budapest–Bamako-rali.
Sportszerkesztés
Bissau-Guinea eddig még nem nyert érmet az olimpiai játékok során.
- Bővebben: Bissau-Guinea az olimpiai játékokon
A Bissau-guineai labdarúgó-válogatott eddigi legnagyobb eredménye a Amilcar Cabral kupán szerzett ezüstérem volt.
- Bővebben: Bissau-guineai labdarúgó-válogatott
Ünnepekszerkesztés
Dátum | Ünnep |
---|---|
Január 1. | Újév |
Január 20. | A hősök napja |
Március 8. | Nemzetközi nőnap |
Május 1. | A munka ünnepe |
Augusztus 3. | A gyarmat időszak mártírjainak napja |
Szeptember 24. | A függetlenség napja |
Október 23. | A ramadán vége |
November 24. | A bárány ünnepe |
December 25. | Karácsony |
Jegyzetekszerkesztés
- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ Világbank-adatbázis
- ↑ Archivált másolat. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
- ↑ Archivált másolat. 2009. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva. (Hozzáférés: 2009. május 8.)
- ↑ A Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. 245. o. ISBN 963-05-5280-9 szerint 1951-től mint Portugália tengerentúli tartománya vette fel ezt a nevet.
- ↑ Meggyilkolták Bissau-Guinea elnökét
- ↑ Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 86. o. ISBN 963-05-6928-0
- ↑ http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2008/05/24/AR2008052401676.html
- ↑ Archivált másolat. 2020. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva. (Hozzáférés: 2009. június 3.)
- ↑ http://content.time.com/time/photogallery/0,29307,1933291,00.html
- ↑ Best Travel Tips to Guinea-Bissau in 2019 (For Your First Trip) (Tourist Maker)
- ↑ National dish of Guinea is Poulet Yassa (Symbol Hunt)
- ↑ Guinea-Bissau (Every Culture)
Forrásokszerkesztés
- Ezerarcú világunk. Afrika Kairótól Fokvárosig. Dunakönyv Kiadó 1994. ISBN 963-7961-34-8 4
- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 85–86. o. ISBN 963-05-6928-0
- Világjárók lexikona. Reader's Digest Kiadó Kft 2003. ISBN 963-8475-28-5
- Öt világrész országról országra. Officina Nova Kiadó 1995. ISBN 963 477 038X
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
- ↑ Meggyilkolták Bissau-Guinea elnökét: Meggyilkolták Bissau-Guinea elnökét. Origo, 2009. március 2. (Hozzáférés: 2014. március 13.)
További információkszerkesztés
- Fotók Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bissau-Guinea
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.