A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Libanoni Köztársaság | |||
الجمهوريّة اللبنانيّة (arabul) al-Jumhūrīyah al-Lubnānīyah République libanaise (franciául) | |||
| |||
Nemzeti himnusz: Libanon nemzeti himnusza النشيد الوطني اللبناني (an-Našīd al-Waṭanī al-Lubnānī) | |||
Fővárosa | Bejrút | ||
é. sz. 33° 53′ 20″, k. h. 35° 29′ 40″Koordináták: é. sz. 33° 53′ 20″, k. h. 35° 29′ 40″ | |||
Államforma | parlamentáris konfesszionalista köztársaság | ||
Vezetők | |||
Elnök | Jelenleg Betöltetlen | ||
Miniszterelnök | Nadzsíb Azmi Míkáti | ||
Parlament elnöke | Nabih Berri | ||
Hivatalos nyelv | arab, francia | ||
Beszélt nyelvek | örmény | ||
Függetlenség | Franciaországtól | ||
Nagy-Libanon létrejötte | 1920. szeptember 1. | ||
Alkotmány elfogadása | 1926. május 23. | ||
Függetlenség kikiáltása | 1943. november 22. | ||
Francia mandátum vége | 1945. október 24. | ||
Francia csapatok kivonása | 1946. április 17. | ||
Elődállamok | Libanoni Köztársaság | ||
Tagság | Lista | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 6 100 075 fő (2018)[1] | ||
Rangsorban | 21. | ||
GDP | 2020-as becslés[2] | ||
Összes | 19,126 milliárd USD (119.) PPP: 78,931 milliárd USD | ||
Egy főre jutó | 2802 USD (136.) PPP: 11 564 USD | ||
HDI (2018[3]) | 0,730 (93.) – magas | ||
Gini-index (2017) | 50,7[4] | ||
Írástudatlanság | 4,9%[5] | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 10 452 km² | ||
Rangsorban | 161. | ||
Víz | 1,8% | ||
Időzóna | EET (UTC+2) EEST (UTC+3) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | Libanoni font (LBP ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | RL | ||
Hívószám | 961 | ||
Segélyhívó telefonszám |
| ||
Internet TLD | .lb | ||
Villamos hálózat | 220 V/50 Hz | ||
Elektromos csatlakozó | A, B, C, D és G típus | ||
Közlekedés iránya | jobboldali | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Libanoni Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
Libanon, hivatalos nevén Libanoni Köztársaság (arab: الجمهورية اللبنانية) ország Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten. Északról és keletről Szíria, délről Izrael, nyugatról pedig a Földközi-tenger határolja.
Az 1975-1990-es polgárháború előtt virágzó állam volt, a Közel-Kelet pénzügyi és banki központja, amiért megkapta a nem hivatalos „Közel-Kelet Svájca” nevet is.[6] 2020-ban viszont csődöt jelentett.[7]
Alapító tagja volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének; tagja az Arab Ligának (1945), az el nem kötelezett országok mozgalmának (1961), az Iszlám Konferencia Szervezetének (1969) és a frankofón országoknak (1973).
Etimológia
Nevét a Libanoni-hegységről kapta, amely a Földközi-tenger partja mentén húzódik keresztül az országon. A hegység elnevezése az ősi sémi laban (= "fehér") szóból ered, mivel viszonylag magas csúcsait télen hó borítja.[8]
Története
Az őskorban
A Bejrúttól 10 km-re északnyugatra fekvő Ksar Akil, egy nagy köves menedék, meredek mészköves sziklák alatt,ahol a régészek 23,6 méter mélyen az egyik leghosszabb paleolit kovakő gyárat tárták fel. Ezen felül találtak itt bebarnult felső „Levalloiso-Mousterien” (Moustier-kultúra) maradványokat hosszú, háromszög alakú rétegekkel. Az efeletti rétegek bemutatták a Felső-paleolit mind a hat szintjét. Ennek az első részén emirát pontot találtak, (XXIV), nagyjából 15,2 méter mélyen egy nyolc éves homo sapiens csontvázát tárták fel, (aki az Egbnert nevet kapta, és jelenleg a Bejrúti Nemzeti Múzeumban került kiállításra, miután az Amerikai Egyesült Államokba is elvitték tanulmányozni. Őt 11,6 m mélységből ásták ki. A XXV—XXVI. szintről egy neandervölgyi ember felső állcsontját szedték ki. Hooijer tanulmányai arra utalnak, hogy a fauna (biológia) jellemző állatai között ott voltak a caprák és az európai dámvadak, majd a Stephanorhinus is megjelent a korszak végén.[9]
Úgy vélik, itt lehet megtalálni a legrégebbi jeleket a felső-paleolit eszközök használatáról. A műalkotások közül itt találták meg a Ksar Akil réteget, amely jellemzője az itt megtalált eszközöknek. Ezen kívül találtak itt kilyukasztott kagylókat, amiket a kialakításukból fakadóan medálként vagy gyöngyként viseltek. Ezzel az egyik első nyugat-eurázsiai nép lehetett, mely személyes díszítéseket használt. Rádiókarbonos mérések szerint az első emberek nagykából 45 000 évvel ezelőtt élhettek a környéken. A személyes díszítések jelenléte Ksar Akilban arra utalhat, hogy megjelent a modern emberi viselkedés. Az itt talált díszítések egyidejűek lehettek az olyan késő-kőkorszaki leletekkel, mint amit Enkapune Ya Muto környékén találtak.[10][11][12]
Az ókorban
Az ókorban a föníciaiak éltek ezen a területen, akik tengerparti, kereskedő kultúrája több mint 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). Ősi romok találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban is. Büblosz, az egyik legjelentősebb föníciai város területén már a Kr. e. 28. században kereskedelmi kolónia létezett. A föníciaiak a Földközi-tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak (például Karthágót). Fönícia hűbéresi viszonyban volt az Újbabiloni birodalommal, ténylegesen csak a Perzsa Birodalom foglalta el. Később Nagy Sándor birodalmának része lett, akinek halála után birodalma szétesett, Libanon I. Szeleukosz uralma alá került. A rómaiak az I. e. 1. században foglalták el a területet, ami a Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom részévé vált egészen az arabok hódításáig a 7. században.
A középkorban Libanon nagy szerepet játszott a keresztes háborúkban. Itt vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé, illetve később a keresztes államok része lett. A mai Libanon területének déli része a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott, az északi rész a Tripoli fejedelemség központja lett. Libanon területe csak a 13. század végére került újra muszlim kézre: előbb az egyiptomi központú Mamlúk Birodalom, majd 1516-tól az Oszmán Birodalom része lett. A libanoni kikötők fontos szerepet játszottak a Velencével és más itáliai államokkal folytatott kereskedelemben. A helyi keresztények felett Franciaország vállalt védnöki szerepet.
A modern Libanon
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
Az első világháború után Libanon a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szíriához került. 1926. szeptember 1-jén Franciaország létrehozta a független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt. 1941-ben a Vichy Franciaország megengedte, hogy a német hadsereg keresztülvonuljon Szírián Irak felé, ahol britekkel harcoltak. Nagy-Britannia emiatt csapatokat küldött Libanon és Szíria területére. A harcok befejezése után 1941. november 26-án bejelentették, hogy Libanon független lesz, de a Szabad Franciaország irányítása mellett. 1943-ban választásokat tartottak, a megalakuló kormány pedig november 8-án egyoldalúan felmondta a francia mandátumot. Válaszul a franciák bebörtönözték a kormányt, majd november 22-én a nemzetközi nyomás hatására szabadon engedték őket, és elismerték Libanon függetlenségét. Az utolsó francia csapatok 1946-ban vonultak ki.
A negyedik arab-izraeli háború (1973) után két évvel Libanon polgárháborúba süllyedt, amely 15 éven át tartott (1975-1990). A szemben álló felek 1989-ben egyeztek meg (Táifi egyezmény), ami után elkezdődhetett a politikai élet és az ország újjáépítése. Azonban az ország déli részéből egy kb. 25 km-es sáv izraeli megszállás alatt maradt, a síita Hezbollah dél-libanoni milíciáját nem szerelték le, Bejrúttól keletre, főként a Bekaa-völgyben pedig kb. 16 000 szíriai katona állomásozott.
Politikai téren újból érvénybe lépett a függetlenség elnyerése után kialakult hatalommegosztás, amely szerint az államelnöki tisztséget minden esetben maronita keresztény, a miniszterelnökit szunnita muszlim, míg a parlament elnökének tisztét síita muszlim vallású személy tölti be.
2000. május 25-én Izrael kivonult a dél-libanoni határövezetből, feladva a falangista milicisták által ellenőrzött kb. 25 km széles ütközőzónát.
Az ENSZ BT 1559. számú határozata felszólította Szíriát, hogy vonuljon ki Libanon keleti részéből, az arab állam azonban sokáig vonakodott eleget tenni a felszólításnak. 2005 februárjában, az ENSZ által elrendelt vizsgálat szerint feltehetően a szír titkosszolgálat közreműködésével, meggyilkolták Rafík Haríri korábbi libanoni miniszterelnököt és további 20 személyt. A libanoni közvéleményt az eset mélységesen felháborította, Bejrútban hatalmas tömegtüntetéseken („cédrusforradalom”) követelték a szíriai csapatok kivonulását, amely a külföldi nyomásnak is köszönhetően 2005 áprilisában következett be. A következő hónapokban Libanon megtartotta a polgárháború utáni első demokratikus választását, amelyen a meggyilkolt volt miniszterelnök fiának, Szaad Harírinek és szövetségeseinek pártja kapta a legtöbb szavazatot.
2006. július 12-én, miután Izrael megsértette Libanon légterét, a Hezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettőt hadifogságba ejtettek, Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait és egyéb, polgári létesítményeket egész Libanon területén, az országot pedig tengeri és légi zárlat alá helyezte. A Hezbollah válaszul több ezer rakétát lőtt ki Izrael északi területeire. A konfliktus első heteit elszórt határmenti harcok és kölcsönös rakétatámadások sora jellemezte, amelynek túlnyomórészt civilek estek áldozatául. Augusztus 11-én az ENSZ BT hosszú ideig egyeztetett, békéltető állásfoglalásának kihirdetése előtt, Izrael a Litáni folyó vonaláig bezáróan az addigiaknál nagyobb erejű szárazföldi támadást indított. A BT határozata értelmében a zsidó állam vezetése augusztus 13-án elfogadta a tűzszüneti felhívást és beleegyezett, hogy csapatait több ezer ENSZ-békefenntartó és a libanoni hadsereg katonái váltsák fel. Hasonlóképp nyilatkoztak a libanoni kormány és a Hezbollah képviselői is. Az egy hónapon át tartó harcok közel 1100 halottat és 3700 sebesültet követeltek Libanonban, az ország gazdaságát pedig előzetes számítások szerint több mint ötmilliárd dolláros kár érte. (A két elhurcolt izraeli katona holttestét 2008. július 16-án adták át Izraelnek a korábban megkötött fogolycsere-egyezmény keretében.)
2007-ben az észak-libanoni palesztin menekülttáborok körül fegyveres összecsapások voltak.
A 2020. augusztus 4-én a bejrúti kikötőben bekövetkezett hatalmas robbanás rázta meg a fővárost. A detonáció 200 ember életébe került és 300 ezer ember vesztette el otthonát. A tragédia miatt kormányellenes zavargások törtek ki a fővárosban, amelyeken az emberek a vezetők távozását követelték, ellenkező esetben fegyveres harcba is készek voltak bocsátkozni.[13] A robbanás okozta társadalmi feszültség és gazdasági visszaesés olyan rettentő méretet öltött napokon belül, hogy a Hasszán Diab vezette kormánynak augusztus 10-én le kellett mondania.[14]
Földrajz
Libanon területe Magyarországénak kb. egy-kilencede.
Domborzata
Nyugatról kelet felé haladva négy fő tájegység különböztethető meg:
- a keskeny tengerparti síkság
- a Libanoni-hegység
- a Bekaa-völgy – az ország legfontosabb mezőgazdasági vidéke.
- az Antilibanon-hegység. Délen a Hermon-hegységben ér véget és természetes határt képez Szíriával.
A Földközi-tenger keleti partvidékén elterülő országot a Libanoni-hegység uralja. Magasabb részeit télen hó borítja. A hegység legmagasabb pontja: Kurnat-esz-Szauda, 3083 m. A hegységtől keletre húzódó Antilibanon 2629 méterig emelkedik, míg ennek déli hegyóriása, a Hermon 2814 m magas.
-
Műholdas kép (2002. márc.)
-
Főbb folyók, települések stb.
-
Hegyek Baalbek és Bcharre között
-
A Kadisha-völgy az ország északi részén
-
Egy libanoni cédrus
Vízrajza
Főbb folyói: Orontész, Litáni, Nahr al-Kabir.
Éghajlata
A parti síkság meleg, mediterrán éghajlatú, száraz nyarakkal. Nagyobb magasságokban télen gyakori a fagy, decembertől áprilisig hó is előfordul. A tenger vize télen is elviselhető a fürdéshez (kb. 16 °C).
Élővilág, természetvédelem
A hegyeket örökzöld erdő borítja. A tölgy az egész országban elterjedt.[15] Az ország jelképe a libanoni cédrus. Egykor hajóépítésre és épületfának használták, mára alig maradt belőle valami. Az a kevés védett. A kiirtott erdők helyén az újulat nem tudja megvédeni a talajt az eróziótól, ezért az egykori nagy erdőségeit kopár karsztfennsíkok, sziklagyepek váltották fel.
Állatvilágában a növényevők közül megtalálható a bezoárkecske és a golyvás gazella, a rágcsálók közül jellegzetes a perzsa mókus, a törpe hörcsög, az erdei pele, a levantei földikutya. A madarak közül fészkel itt pl. a kis kócsag, üstökösgém, fekete és parlagi sas. Jellegzetes hüllők: mór teknős, vörös rézsikló, homoki kígyó. [16]
Környezeti problémák
Libanon legnagyobb környezeti problémái közé tartozik az erdőirtás, a talajromlás, az erózió, az elsivatagosodás, és a fajok elvesztése is. Bejrútban a gépjárműforgalomból és az ipari hulladékok elégetéséből származó levegőszennyezés; a nyers, kezeletlen szennyvízből és olajszennyezésből származó vízszennyezés.[17]
Politika és közigazgatás
Az ország 1926 óta köztársaság, 2020 óta parlamentáris demokrácia.
A libanoni alkotmányt 1926-ban fogadták el. Az alkotmány 24. cikke intézkedésként írja elő a politikai tisztségek konfesszionalizmus alapján történő elosztását, de nem határozza meg ezek elosztásának módját. Mindazonáltal előírja, hogy a helyek felét a keresztények, a felét pedig a muszlimok kapják.
Az államrendszer "libanoni modellje" (konfesszionalizmus) véglegesen 1943-ban jött létre, amikor az ország függetlenné vált Franciaországtól. Annak érdekében, hogy többé-kevésbé egyenlő hozzáférést biztosítsanak minden vallási felekezet számára a legfőbb hatalomhoz, a négy legmagasabb állami tisztség meghatározott vallási csoportok tagjai számára van fenntartva:[18][19]
- az államfőnek maronita kereszténynek kell lennie
- a parlament elnökének síita muszlimnak kell lennie,
- a kormányfőnek szunnita muszlimnak kell lennie,
- a miniszterelnök-helyettesnek és a parlament alelnökének ortodoxnak kell lennie.
Ezek az előírások nem az 1926-os alkotmányon, hanem az 1943-as Nemzeti Paktumon alapulnak, és a felekezetek képviselői utoljára a Taif-egyezményben (1989) erősítették meg őket.
A törvényhozó hatalmat a Képviselők Közgyűlése (arabul: مجلس النواب) azaz a libanoni parlament képviseli, amely 128, négy évre megválasztott képviselőből áll. A közgyűlésnek 64 muszlim és 64 keresztény képviselőből kell állnia. A parlament megválasztja az elnököt, jóváhagyja a kormány összetételét, elfogadja a köztársaság törvényeit és költségvetését.
Politikai pártok
Közigazgatási beosztás
Libanon hat kormányzóságra oszlik, azok 25 körzetre, a körzetek pedig községekre és városokra. A kormányzóságok a következők:
Védelmi rendszer
Népesség
Általános adatok
Az ország becsült lakossága 6,2 millió fő volt 2017-ben.[20] Ennek kb. 40%-a menekült. Az 1990-es évek óta közel félmillió menekült érkezett Palesztinából.[20] A 2010-es években kb. 2 millió szír menekült érkezett és maradt tartósan az országban.[21][22]
Népessége 2018-ban a CIA alapján: 6,1 millió fő,[23] ebből 1,5 millió szír és közel 0,5 millió palesztin menekült.
Népességének változása
Lakosok száma | 1 804 927 | 2 136 640 | 2 416 743 | 2 604 875 | 2 667 229 | 2 752 473 | 3 092 718 | 3 690 110 | 4 246 924 | 5 261 372 |
1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1991 | 1997 | 2003 | 2009 | 2021 |
Legnépesebb települések
Etnikai megoszlás
A népesség etnikai megoszlása: arab 95%, örmény 4%, egyéb 1%. A keresztény libanoniak nagy része nem arabnak azonosítja magát, hanem az ősi kánaániták leszármazottaiként, és még inkább föníciainak.[24] A libanoni lakosság a föníciai, görög, egyiptomi, török és arab népek keveredéséből alakult ki az évezredek során. [16]
Nyelvi megoszlás
Hivatalos nyelv az arab, de sokan beszélik a franciát és az angolt is. Az alkotmány határozza meg azokat az eseteket, amelyekben a francia nyelv hivatalosként használható.[25]
Vallási megoszlás
A vallási megoszlás 2014-es becslés alapján [27]:
- muszlim 54% (síita, szunnita, drúz, izmaelita, alavita vagy nuszajri);
- keresztény 40% (maronita katolikus, görög ortodox, melkita katolikus, örmény ortodox, örmény katolikus, szír katolikus, szír ortodox, római katolikus, káldeus, asszír, kopt, protestáns);
- egyéb, ateista 6%
Hivatalosan 18 vallási felekezet van elismerve az országban (2012).[20] A palesztin és szír menekültek beáramlása felborította az érzékeny vallási egyensúlyt,[16] és a muszlimok kerültek túlnyomó többségbe.
A lakosság vallás szerinti területi elkülönülése fokozódott: a tengerpart középső szakaszát kísérő széles sávban a keresztények, északon és délen a muszlimok vannak többségben (2006), a Libanoni-hegység középső részén és a Bekaa-árok déli sávjában zárt drúz közösségek élnek. [16]
Szociális rendszer
Gazdaságszerkesztés
Általános adatokszerkesztés
Az 1970-es évekig a térség egyik leggazdagabb, legfejlettebb államának gazdasági fejlődését a sorozatos polgárháborúk, megszállások visszavetették és nagyarányú kivándorlást indítottak el. Az 1990-es években megkezdődött az ország helyreállítása, a közigazgatás működése, a gazdaság talpra állítása a jelentős külföldi támogatásokkal. Ennek hatására 1994-ben már 8%-os növekedést sikerült elérni, amely az évtized végére fokozatosan csökkent, részben a makrogazdasági körülmények, részben a világgazdasági helyzet miatt. A 2006-os nyári háború jelentős károkat okozott az infrastruktúrában, gazdaságban, s a helyreállítás csak lassan indul meg. A szíriai konfliktus, és többek között a beáramló mintegy 2 millió szíriai menekült miatt lelassult a gazdasági növekedés. 2014-2016 között a GDP reál növekedési üteme 1-2%-ra esett vissza. [27]
2020 márciusában az ország a hatalmas államadóssága miatt csődöt jelentett.[7] Ugyanezen év augusztusában a bejrúti kikötőben bekövetkezett robbanás további milliárdos károkat okozott az ország gazdaságának, ami miatt a kormány 10 milliárd dolláros segélyt kért a Nemzetközi Valutaalaptól. Az elemzések szerint az okozott károkra rámehet a GDP 14%-a és a gazdasági visszaesés 24%-os lehet.[28]
Gazdasági ágazatokszerkesztés
Mezőgazdaságszerkesztés
A hegyvidéki területeken az állattartás (juh, kecske) jellemző. A mezőgazdasági termények között megemlítendő a citrusfélék, szőlő, paradicsom, alma, zöldségek, burgonya, olajbogyó, dohány.[27]
Iparszerkesztés
Ásványkincsekben szegény ország, ipara viszonylag fejletlen. Gazdaságának fő jövedelme a kereskedelemből, pénzügyi szolgáltatásokból származott.
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Libanon
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.