A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Haiti vagy hivatalosan Haiti Köztársaság (francia: République d'Haïti ; haiti kreol: Repiblik d Ayiti)[4] a Karib-térség egyik országa, Hispaniola sziget nyugati harmadán fekszik, a keleti felén lévő Dominikai Köztársaság az egyetlen szárazföldi szomszédja.
Lakossága szinte teljes egészében afrikai rabszolgák leszármazottaiból tevődik össze.[5] 1804-ben nyert függetlenséget Franciaországtól, így az Egyesült Államok után Amerika második országa volt, amely megszabadult a gyarmati uralom alól.[5] Az azóta eltelt bő két évszázad során azonban gazdasági, politikai és társadalmi nehézség, valamint számos természeti katasztrófa sújtotta, és az egymást követő katonai diktatúrák tönkretették az ország gazdaságát, így ma egész Amerika legszegényebb állama.
Az ország 2004-ben puccsot élt át, amely ENSZ-beavatkozást eredményezett, majd 2010-ben egy katasztrofális földrengés következett, amely több mint 200 ezer ember halálát okozta,[6] és utána egy kolerajárvány is kitört.[7] 2021 nyarán Jovenel Moïse elnököt meggyilkolták,[8], majd egy hónappal később újabb hatalmas földrengés következett be.[9]
Haiti a 2020-as évek elején megnövekedett társadalmi-gazdasági és politikai válságot él át. Széles körben elterjedt bűnözés, kiterjedt bandaaktivitás, éhség, a fogyasztási cikkek és az üzemanyag hiánya jellemzi.[10][11] Az országot a fegyveres bűnözők uralják, a kormány elvesztette képességét az állam irányítására.[12][13]
Etimológia
Neve az őslakosság nyelvéből származik, jelentése hegyekkel borított; amely eredetileg valószínűleg az egész sziget neve lehetett.[14]
Földrajz
.jpg)
A terület két tektonikus lemez között fekszik: északra az észak-amerikai, délre a karibi lemez található, így különösen érzékeny a földrengésekre.[15]
Domborzata
A Hispaniola sziget nyugati harmadán és néhány partközeli szigeten elterülő közép-amerikai ország északi és déli részét hegységek uralják. Az ország középső részén hegyek és dombságok, illetve hegyközi síkságok találhatóak. A partvidéket termékeny síkságok övezik. Legmagasabb pontja: Chaîne de la Selle, 2764 méter.
Vízrajza
A területén számos folyó van, mint például az Artibonite, a Rivière Blanche, a Rivière Grise vagy a Rivière Guayamouc.
Található néhány jelentősebb méretű tava is, mint például a Trou Caïman, az Étang Saumâtre vagy a Lac de Miragoâne.
Szigetek
Haiti területén van néhány sziget és egy szigetcsoport, nevezetesen:
- La Gonâve;
- l'Isle Cacique;
- l'île de la Tortue;
- Les Cayemites ;
- l'Île-à-Vache.
Az ország körbeöleli a Gonâve-öblöt, amely a legnagyobb szigetet foglalja magába, annak is Gonâve a neve.
Az ország északi partja előtt fekszik Tortuga (Tortue), amelynek neve kalóztörténetekből lehet ismerős.
Éghajlata
Trópusi éghajlat, a passzátszél befolyása alatt. A Köppen osztályozás szerint trópusi szavanna éghajlat típusú. Az éves átlaghőmérséklet 25 és 30 °C között változik. Két nagyon különböző évszakból áll, egy száraz évszak, amely novembertől márciusig tart, és egy esős évszak, amely áprilistól októberig tart. Júniustól november végéig hurrikán szezon van.
A Jacmel, Leogâne vagy Port-au-Prince településeken tapasztalt trópusi szavanna klímán kívül a következőket figyelhetjük meg:[16]
- félszáraz klíma (Saint-Marc, Les Gonaives );
- nedves szubtrópusi éghajlat (Bois Paul, Seguin);
- trópusi monszun éghajlat (Cap-Haitien, Limonade);
- óceáni éghajlat (Ternette, Carrefour Beraque).
A Selle-hegységben a csapadék 2000 mm körüli, ami egyben az ország legnedvesebb része.[17] A csapadékmennyiség 1980 óta csökken, de amikor mégis van, gyakran brutálissá válik, és halálos áradásokat okoz. A trópusi viharok gyakran okoznak súlyos károkat. Nemcsak a szél közvetlen hatása pusztít, hanem a következményként fellépő árvizek és földcsuszamlások is.
Egyes hegyvidéki medencék éghajlata annyira száraz, hogy félsivatagi körülmények alakulnak ki.
Élővilág, természetvédelem
A lakosság fő tüzelőanyaga a faszén. A szénégetés miatt, meg más okok következtében, alig maradt mára az eredeti erdőkből valami. Gyors erdőirtása a gyarmati időszakban kezdődött, amikor a kávét elkezdték termeszteni.[18] De még az 1960-as években az erdői az ország 60%-át fedték le, ez a legfrissebb környezeti elemzés (2010-es évek) szerint azonban a felére csökkent.[19] Más források még ennél jóval kevesebbre becsülik az erdős területét.[20]
A hegyek lecsupaszítását talajerózió követte. Azóta hirtelen fellépő heves árvizek pusztítják a mezőgazdasági területeket és a lakosságot. A talajerózió egyben csökkenti a föld termékenységét és végül elsivatagosodáshoz vezet, amelyek mind növelik az élővilágra és az emberekre nehezedő nyomást.[21] Az újraerdősítés érdekében hozott intézkedések eddig kevés eredményt hoztak.
A túlnépesedés és az alacsony életszínvonal nem elegendő ivóvízkészlethez és a szennyvízelvezetés hiányához is vezet.[22]
Nemzeti parkjai
Az eredeti természeti környezetet őrzik:[23]
- Reserve De La Foret Des Pins
- La Visite Nemzeti Park – Port-au-Prince közelében hegyvidék. A fenyvesek mára a nagy magasságokra korlátozódnak, az egész védett területet fenyegeti az emberi tevékenység.
- Pic Macaya Nemzeti Park – a déli félsziget hegyvidékén egy valóban gazdag élővilágú terület.
Természeti világörökségei
2020 táján Haitiban nincs olyan táj, amelyet az UNESCO természeti világörökségként tartana számon.
Történelme
 |
Ehhez a szakaszhoz további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2021 augusztusából) |
Spanyol gyarmat
Az eredeti lakosságot, az arawak indiánokat a harcias karibok irtották ki. Kolumbusz már az első útján, 1492-ben felfedezte Hispaniola szigetét, sőt, az itt elsüllyedt egyik hajójának legénységét le is telepítette a szigeten, megalapítva ezzel az Újvilág első spanyol települését: La Navidad-ot a mai Cap-Haïtien közelében, Haiti északi partján.
Az európaiak fertőző betegségeket hurcoltak be. Ez a rossz bánásmóddal, a rossz táplálkozással és a születések számának drasztikus visszaesésével együtt megtizedelte a bennszülött lakosságot. Sok szerző ír az 1492 és 1513 között történt Hispaniolai népirtásról is.[24] [25][26] [27][28][29][30] A spanyol kormányzók ezt követően megkezdték az afrikai rabszolgák behozatalát. Sok rabszolga bennszülöttekkel házasodott, utódaikat Haitiban marabou néven ismerik.
Hispaniola nyugati partján francia kalózok telepedtek le. Bertrand d'Ogeron dohánytermesztésbe kezdett, példáját követve sok kalóz is telepessé vált.[31] Ez a népesség 1660-ig nem ismerte el a spanyol király fennhatóságát, ami számos konfliktus forrása volt.
Francia gyarmat
Bertrand d'Orgeron számos telepest vonzott Martinique-ból és Guadeloupe-ból, akik cukornád-ültetvényeket létesítettek. 1670 és 1690 között a dohánytermesztés volt a meghatározó; ebben az időszakban jelentősen csökkent a telepesek száma. A kalóztevékenység ismét megerősödött, rablóutakat szerveztek Mexikóba és a többi szigetre. Jean-Baptiste Colbert francia haditengerészeti miniszter legidősebb fia, Jean-Baptiste Colbert, Marquis de Seignelay szorította vissza őket. Ő rendelte el indigó és cukornádültetvények létesítését. 1685-ben létesítették az első cukorgyárat. 1697-ben Franciaország és Spanyolország a Ryswicki békében megállapodott a sziget kettéosztásáról. Franciaországé lett a nyugati harmad Saint-Domingue néven. Sok francia telepes érkezett, az ültetvényeken dolgoztak. 1713 és 1787 között 30 000 ember vándorolt be a sziget nyugati részére Bordeaux-ból. 1790-ben Saint-Domingue messze felülmúlta a sziget keleti részét gazdagságban és népességben. A cukor-, kávé- és indigótermesztés profitjából gyorsan a leggazdagabb újvilági francia gyarmat lett. Ezt a rabszolgasorba taszított feketék ezreinek munkája tette lehetővé. Az ő életüket a Fekete Törvénykönyv (Code Noire) szabályozta, amit Colbert dolgozott ki és XIV. Lajos szentesített.
A francia forradalom
A francia forradalom híre nyugtalanságot váltott ki Saint-Domingue-ban és a többi nyugat-indiai francia gyarmaton . Legfontosabb esemény az 1793-as rabszolgalázadás volt, amelynek nyomán betiltották a rabszolgaságot. A döntést végrehajtották, a Konvent hat hónappal később kiterjesztette az összes karibi francia gyarmatra. Franciaország Saint-Domingue kormányzójává Toussaint Louverture-t nevezte ki, azzal a feladattal, hogy állítsa helyre a békét. Ő kiszorította a gyarmatra behatoló spanyolokat és angolokat. Felújította a kereskedelmet Nagy-Britanniával és az Amerikai Egyesült Államokkal.
Függetlenség
Amikor Toussaint Louverture saját alkotmányt dolgozott ki, Bonaparte Napóleon 30 000 emberből álló expedíciós hadsereget küldött sógora, Charles Leclerc tábornok parancsnoksága alatt a sziget visszafoglalására. Leclerc legyőzte Louverture-t és visszaállította a rabszolgaságot. A franciák győzelmei, Toussaint Louverture elfogása és száműzése után egy bennszülött vezér, Jean-Jacques Dessalines legyőzte a franciákat a vertières-i csatában.
Miután megnyerték az egyenjogúságért és a függetlenségért folyó harcot, a korábbi rabszolgák kikiáltották Saint-Domingue függetlenségét 1804. január 1-jén Haiti néven. Haiti volt az első ország a világon, ahol betiltották a rabszolgatartást. Jean-Jacques Dessalines-t csapatai élete végéig kormányzóvá kiáltották ki. Ő száműzte az addig helyben maradt fehéreket és despotaként uralkodott. 1806. október 17-én gyilkolták meg. Ekkor az ország megosztódott Henri Christophe északi királysága és Alexandre Pétion déli köztársasága között. Amikor Jean Pierre Boyer lett a köztársasági elnök, egyesítette a két részt és meghódította a sziget keleti felét.
1825 júliusában X. Károly francia király 14 hajóból álló flottát és csapatokat küldött a sziget visszafoglalására. Függetlenségének megóvására Boyer elnök megállapodott a franciákkal, hogy Franciaország elismeri Haiti függetlenségét, cserében Haiti 150 millió frankot fizet Franciaországnak (ezt az összeget 1838-ban 90 millió frankra csökkentették).
Jean Pierre Boyer távoztát államcsínyek hosszú sora követte. Az ő tekintélyét nem örökölték a hadsereg vetélkedő frakciói, a mulatt és a fekete elit, és a kereskedő osztály, amelyben számos bevándorló volt: németek, amerikaiak, franciák és angolok. Az ország elszegényedett. Kevés államfőt foglalkoztatott fejlődése. Az elnöki hatalom lehanyatlott, az utódjelöltek fegyveres lázadásokat robbantottak ki. A XX. század elejére az országban állandósultak a felkelések.
20. század
Az országot 1915-ben megszállta az USA, és 1934-ig tartotta uralma alatt. 1926-ban a Gonâve szigeten Faustin Edmond Wirkus amerikai őrmester királlyá nevezte ki magát és 3 évig uralkodott a sziget felett. Az 1950-es katonai puccsot és felkeléseket követően François Duvaliert („Papa Doc”) választották elnökké, aki az országban diktatúrát épített fel, és 1964-ben örökös elnöknek nyilvánította magát.[32] Diktatúrája körülbelül 30 000 áldozatot követelt.[33] Halála (1971) után fia, Jean-Claude („Baby Doc”) vette át az ország irányítását, de őt a nép egy felkelés alkalmával, 1986-ban elűzte az országból.
1988 februárjában általános választásokat tartottak, amelyet a Duvalier-klán korábbi titkosrendőrei, a „tonton macout”-ok gyilkosságokkal és merényletekkel igyekeztek megzavarni. A választáson Leslie Manigat professzor győzött, de őt júniusban Henri Namphy tábornok puccsal megdöntötte. Zűrzavaros időszak következett: Namphyt szeptembertől Prosper Avril, majd Hérard Abraham tábornok, őt egy hölgy, Ertha Pascal-Trouillot követte rövid ideig az elnöki székben.
Az első szabadon választott elnök, Jean-Bertrand Aristide 1991 februárjában foglalhatta el a hivatalát, de őt már szeptemberben katonai puccsal megdöntötték. Polgárháború következett. Aristide elnököt az Egyesült Államok (Clinton elnök) 1994-ben katonai erővel visszahelyezte hivatalába, ahol 1996-ig kitölthette elnöki ciklusát. Utódjának, René Préval mezőgazdasági szakembernek elnökségét súlyos belső zavargások jellemezték. Az ENSZ amerikai csapatokat küldött a rend helyreállítására. A 2000-ben kiírt választásokon a korábbi elnököt, Jean-Bertrand Aristide-et választották újra, de néhány hónap múlva tömegtüntetések törtek ki ellene.
21. század
Aristide elnököt 2004. február 29-én amerikai katonák mentették ki az országból, utódja Boniface Alexandre lett, akit a 2006-os elnökválasztáson ismét René Préval váltott. Azóta is nehezen tekinthető át a helyzet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Haiti Stabilizációs Missziója 2004 és 2017 között volt jelen az országban.[34]
Az országot súlyosan érintette a 2010-es haiti földrengés, amely a több mint 300 000 halálos áldozat mellett a főváros nagyobb részét is romba döntötte.
2010-ben „Baby Doc” visszatért Franciaországból, ahol nem kapott menedékjogot. Többször megkísérelték bíróság elé állítani, de sikertelenül, 2014-ben szabad emberként hunyt el.
2016 októberében a Matthew hurrikán, amely a 2010-es évek egyik legádázabb karibi ciklona volt, újabb humanitárius vészhelyzetet idézett elő. Becslések szerint 2,1 millió embert érintett és jelentős károkat okozott az épületekben, a növényzetben.[35]
2021-ben meggyilkolták az ország elnökét, Jovenel Moïset.
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
Haiti politikai rendszerének jelenlegi formáját az 1987. március 29-i alkotmány írja elő.
Haiti többpárti, félelnöki rendszerű köztársaság, ahol az elnököt közvetlenül a nép választja.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
A kormány vezetője a miniszterelnök. Őt az elnök nevezi ki a Nemzetgyűlés többségi pártjából. A végrehajtó hatalmat az elnök és a miniszterelnök együttesen gyakorolja.
A törvényhozó hatalmat a kormány és a kétkamarás Nemzetgyűlés együttesen gyakorolja. A kormányzat központosított, a megyékben a központi kormány delegáltjainak alkotmány szerint nincs szükségük egyetértésre.
Közigazgatási beosztás
Az ország 10 megyére oszlik,[36] melyek a következők:
- Artibonite
- Centre
- Grand'Anse
- Nippes
- Nord
- Nord-Est
- Nord-Ouest
- Ouest
- Sud
- Sud-Est
Politikai pártok
Miniszterelnökök
| Miniszterelnökök 1988-tól 2019-ig | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Miniszterelnökök 1988-tól kezdődően: | ||||||
| Név | Hivatali ideje | |||||
| Martial Célestin | 1988. február – 1988. június 20. | |||||
| René Garcia Préval | 1991. február 13. – október 11. | |||||
| Jean-Jacques Honorat (helyettes) | 1991. október 1. – 1992. június 19. | |||||
| Marc Louis Bazin (helyettes) | 1992. június 19. – 1993. június 8. | |||||
| Robert Malval | 1993. szeptember 2. – 1994. október 8. | |||||
| Smarck Michel | 1994. november 8. – 1995. október 16. | |||||
| Claudette Werleigh | 1995. november 7. – 1996. február 7. | |||||
| Rosny Smarth | 1996. február 27. – 1997. június 9. | |||||
| Jacques-Edouard Alexis | 1999. március 26. – 2001. február 7. | |||||
| Jean Marie Chérestal | 2001. március 2. – 2002. január 21. | |||||
| Yvon Neptune
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Haiti A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket. Source: Haiti
Áramgenerátor
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme Egyenáram Egyenáram mérése Egyenirányítós lengőtekercses műszer Elektromágnes (fizika) Elektromos feszültség Elektromos térerősség Fáziseltolódás Fázismutató Fajlagos ellenállás Feszültséggenerátor Feszültségváltó Forgó mágneses tér Háromfázisú hálózat Hőelektromosság Hatásos ellenállás A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket. | ||||||