A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Burkina Faso (röviden Burkina, korábban Felső-Volta) nyugat-afrikai állam. Északnyugaton Mali, északkeleten Niger, délkeleten Benin, délen Togo és Ghána, délnyugaton Elefántcsontpart határolja.
Trópusi éghajlat és változatos szavannai tájak jellemzik a túlnyomórészt sík, tengerparttal nem rendelkező országot, amely északi része a Száhel övezetbe nyúlik bele. Az országban több tucat anyanyelvet beszélnek és az iszlám a legelterjedtebb vallás. A világ egyik legszegényebb országa, de az egymás mellett békésen élő etnikai csoportok kulturális sokszínűsége jellemzi. A rendszeresen ismétlődő aszályos időszakok nagy nehézségeket okoznak a lakosságnak, akik elsősorban a mezőgazdaságból élnek.
Etimológia
Korábban Felső-Volta volt a neve (1958–1984), Thomas Sankara elnök nevezte át Burkina Fasóra. Nevének jelentése moré és dioula nyelven: becsületes emberek földje.[3][4]
Földrajz
Az ország az északi szélesség 10. és 15. foka között helyezkedik el, a Niger folyó kanyarulatától délre. A legközelebbi tengeri kikötő, Abidjan (Elefántcsontpart) 500 km-re van.
Kristályos kőzeteken és homokkőn kialakult, silány talajú alföld foglalja el az ország legnagyobb részét. Legnagyobb folyóit (Fehér-, Vörös- és Fekete-Volta) széles, néptelen síkságok kísérik. Az alacsony déli és nyugati fennsíkokat félsivatagos szavannák borítják és Ghánába tartó folyók tagolják.
Domborzat
Az ország nagy részét a Felső-guineai-küszöb alacsony fekvésű részét képező, enyhén hullámos fennsík (250 m a tengerszint feletti átlagos magasság) foglalja el, amely fölé számos szigethegyből álló hegyvonulat emelkedik. Az ország legmagasabb pontja a Pic de Nakourou délnyugaton (749 m), ahol a homokkő táblás vidék meredeken emelkedik Mali déli határvidéke felé. Keleten a táj fokozatosan süllyed a Niger-medence irányában.
Vízrajz
Az országban ered az ország legnagyobb folyója, a Volta, amely itt tulajdonképpen még három különálló vízfolyás. Az ország nyugati részén húzódik a Fekete-Volta, a középső országrészben a Fehér-Volta, a kettő között pedig a jóval rövidebb Vörös- előnevű folyóág. A három ág egyesülésével alakul ki, már a szomszédos Ghána területén a Volta folyam. Jelentős folyó még az ország nyugati-délnyugati határvidékén húzódó Comoé, mely a Guineai-öbölbe ömlik. A folyók többsége az évnek csak 4-6 hónapjában szállít vizet, az év többi részében kiszárad.
A legismertebb tavak: Téngréla-tó, Bam-tó, Dem-tó. A Mare d’Oursi a rámszari területek listáján szerepel.
Éghajlat
Délen májustól októberig tart az esős évszak, az északi országrész éghajlata nagyon száraz. Ouagadougouban a januári középhőmérséklet 24 °C, a májusi 32 °C, a júliusi 28 °C, a csapadék mennyisége 850 mm. A csapadék délről északra 1300 mm-ről 500 mm-re csökken.
Élővilág, természetvédelem
Az ország déli része nedves szavanna, a folyók mentén galériaerdőkkel, középső területe száraz szavanna, helyenként akáciákkal és majomkenyérfákkal.
Az északi rész ritkás tüskés szavanna vagy sivatagi sztyeppe, fűcsomókkal, mély gyökerű tüskés bokrokkal s az aszályhoz hozzáedződött törpe fákkal.
Az országban számos állatfaj él: antilop, bivaly, oroszlán, sakál, különféle majmok, víziló, krokodilok. A madárvilága gazdag.
-
Karfiguela-vízesés -
Újraerdősítés, Tolotama -
Hegyvidéki terület, Sindou, Banfora közelében -
Szavanna Gbomblora körzetében -
Homokdűnék, Oursi
Nemzeti parkjai
Állat- és növényvilágát négy nemzeti park és számos rezervátum védi. A négy park:
- Arly
- Léraba-Comoé
- Mare aux Hippopotames
- W Nemzeti Park – egy jelentős nemzeti park Nyugat-Afrikában, a Niger folyó W betű alakú kanyarulata körül. A park a három ország, Niger, Benin és Burkina Faso területeit foglalja magában.
Történelem
A gyarmatosítás előtt
Nyugat-Afrika többi részéhez hasonlóan a mai Burkina Faso is korán benépesült, különösen az északnyugati része (i. e. 12.000 és i. e. 5000 között), ahol 1973-ban különféle szerszámokat (kaparókat, vésőket, nyílhegyeket) találtak. I. e. 3600 és i. e. 2600 között földművesek telepedtek le, aránylag tartós építmények nyomai maradtak ránk. I. e. 1500 és i. e. 1000 között már vasat és kerámiát használtak, temetkezéseik pedig a vallási eszmék megjelenésére utalnak.
A dogon nép emlékeit megtalálták az ország északnyugati és északi részén. Ők ezt a vidéket a 15-16. században hagyták el, hogy letelepedjenek mai lakhelyükön. Magas falak maradtak fenn Burkina Faso délnyugati részén (és hasonlók Elefántcsontparton), de jelenleg nem tudni, miféle nép építette őket.
A ghánai moszik bevándoroltak az ország területére és a 14. században királyságokat alapítottak.
Gyarmatosítás és függetlenség
Az 1884–85-ös Kongó-konferencia után francia felfedezők, majd ezután a katonák is megszállták a területet. 1898-ban lett Francia Nyugat-Afrika része. 1919-ben Felső-Volta néven önálló gyarmattá szervezték. 1956-ban megalakult a kormánytanács, majd 1958-ban autonóm köztársaság lett. 1960. augusztus 5-én független állam lett Felső-Volta néven.
A függetlenség után
Az 1960-as és 1970-es éveket instabilitás jellemezte. Az első elnök Maurice Yaméogot volt. Őt 1966-ban leváltották, majd Sangoulé Lamizana lett az ország katonai diktátora 1980-ig. Az 1982-es puccsban alakult kormány nem volt hosszú életű, és 1983. augusztus 4-én Thomas Sankara újabb puccsot hajtott végre. Sankara egy pánafrikai szocialista forradalmat szeretett volna elérni, Líbia és Kuba felé orientálódott. Ő változtatta 1984-ben az ország nevét Burkina Fasóra. A név jelentése: becsületes emberek országa.
1985 végén az ország a szomszédos Malitól egy kis területet szerzett meg a két ország háborúja során. Francia segítséggel Blaise Compaoré 1987-ben egy államcsíny során átvette a hatalmat. Thomas Sankarát, régi barátját és szövetségesét a puccsban megölték.[5]
Az 1990-es években többpárti választásokat tartottak.
21. század
A 2010-es elnökválasztáson Compaoré elnököt újraválasztották. Csak a lakosság egytizede szavazott. 2011-ben tüntetés sorozata követelte Compaoré lemondását, demokratikus reformokat, a bérek emelését, valamint gazdasági szabadságot.[6][7][8]
2014-ben felkelés tört ki, Compaoré lemondott, majd Elefántcsontpartra menekült.[9][10]
2015-ben egy sikertelen puccskísérlet zajlott az országban.
2022. elején egy újabb államcsínyben a katonák letartóztatták Kaboré elnököt.[11] A katonai junta Paul-Henri Sandaogo Damibát nevezte ki ideiglenes elnöknek. A puccs után az ECOWAS és az Afrikai Unió felfüggesztette Burkina Faso tagságát.[12][13]
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
Államforma: parlamentáris köztársaság.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Az ország jelenleg éli a negyedik köztársaságot. Alkotmánya 1991 óta van érvényben. 2000 óta az elnököt 5 évre választják meg. Blaise Compaoré 2005-ben 80,4%-os többséget szerzett. Ez volt az első alkalom, hogy az ellenzék nem bojkottálta a választásokat. A miniszterelnök, Tertius Zongo, 2007. június 4. óta van hivatalában.
A parlament tagjait 5 évente választják meg. Jelenleg a parlament létszáma 111 fő, ebből 57-en a kormánypárt tagjai.
Az ország jó kapcsolatokat ápol Franciaországgal, azonban szomszédjával, Elefántcsontparttal már többször keveredett konfliktusba. A legfontosabb diplomáciai partner Líbia. A nyugat-afrikai ország kezdetben elismerte Tajvant, azonban 24 év után – 2018 közepén – megszakította vele a diplomáciai kapcsolatokat, és a pekingi kommunista vezetés felé nyitva Kínával építette ki kapcsolatait.[14]
Elnökök
| Név | Hivatali ideje |
|---|---|
| Maurice Yaméogo | 1960. augusztus 5. – 1966. január 3. |
| Sangoulé Lamizana | 1966. január 3. – 1980. november 25. |
| Saye Zerbo | 1980. november 25. – 1982. november 7. |
| Jean-Baptiste Ouédraogo | 1982. november 7. – 1983. augusztus 4. |
| Thomas Sankara | 1983. augusztus 4. – 1987. október 15. |
| Blaise Compaoré | 1987. október 15. – 2014. október 31. [15] |
| Michel Kafando | 2014. november 17. – 2015. szeptember 17 [16] |
| Gilbert Diendéré | 2015. szeptember 17. – 2015. szeptember 23. |
| Michel Kafando | 2015. szeptember 23. – 2015. december 29. |
| Roch Marc Christian Kaboré | 2015. december 29. – 2022. január 24. |
| Paul-Henri Sandaogo Damiba | 2022. január 24.– 2022. szeptember 30. |
| Ibrahim Traoré | 2022. szeptember 30.– |
Politikai pártok
- Népi Mozgalom a Haladásért (Mouvement du Peuple pour le Progrès)
- Kongresszus a Demokráciáért és a Haladásért (Congrès pour la Démocratie et le Progrès)
- Afrikai Demokratikus Gyűlés
Közigazgatási beosztás
Az ország 45 tartományra[17] és 13 adminisztratív régióra oszlik.[18]
Védelmi rendszer
Burkina Faso hadserege szárazföldi erőből, légierőből, nemzeti csendőrségből, rendőrségből és a nemzetőrségből áll. Tengeri hadierővel nem rendelkezik. Az ország védelmi minisztere Kassoum Coulibaly.
Népesség
|
Képsorozat          .jpg)  |
Általános adatok
Az ország népsűrűsége igen változó. A mosszik lakta középső régióban az átlagos népsűrűség kb. 50 fő/km², de egyes helyeken elérheti a 200 fő/km² átlagot is. Az országnak csak két jelentősebb városa van, ezek a főváros, Ouagadougou, illetve Bobo-Dioulasso.
Népességének változása
| Lakosok száma | 4 829 291 | 5 256 363 | 5 930 487 | 6 671 659 | 7 727 912 | 9 297 116 | 10 967 836 | 13 034 258 | 15 995 313 | 20 903 278 |
| 1960 | 1966 | 1973 | 1979 | 1985 | 1992 | 1998 | 2004 | 2011 | 2020 |
Legnépesebb településekszerkesztés
Etnikai, nyelvi megoszlásszerkesztés
Az ország hivatalos nyelve a francia, de a törzseknek is megvan a saját nyelvük.
A 60 népcsoport közül, amelyek az országban laknak, a legnagyobbak:
- A mosszi (mossi) népcsoport a legnagyobb. Ők főleg az ország középső részén, a főváros környékén élnek.
- A második legnépesebb etnikum a bobo (bwa), ők a nyugati részen élnek.
- A harmadik legnépesebb népcsoport a fulbe (peul). Ők Nyugat-Afrikában több helyen is előfordulnak.
További etnikumok: gourmantché, mande, szenufo, gurunsi (kasem), lobi, bissa és tuareg.
Vallási megoszlásszerkesztés
A 20. században a francia misszionáriusok a katolikus kereszténységre térítették át a lakosság nagy tömegeit. Egyes protestáns felekezeti csoportok gyorsan növekedtek az utóbbi évtizedekben. A keresztény és iszlám vallás erőteljes hatása ellenére az emberek jelentős része a mai napig a hagyományos vallások követője.
2006-os adatok alapján:[19]
- muszlim 60,5%,
- keresztény 24%,
- törzsi vallású 15,3%.
Szociális rendszerszerkesztés
Gazdaságszerkesztés
Általános adatokszerkesztés
Burkina Faso agrárország. A szárazfölddel körülvett ország a legkevésbé fejlett országok egyike.[20]
A rendszertelen esőzések, a gyenge talaj, valamint a megfelelő kommunikációs és egyéb infrastruktúra hiánya hozzájárul a gazdaság külső sokkhatásokkal szembeni sebezhetőségéhez.[21] 2020 táján a lakosság mintegy 80%-a önellátó gazdálkodást folytat,[21] az országban a gyapot az egyik fő haszonnövény.[21] Kevés természeti erőforrással és gyenge ipari bázissal rendelkezik.[21]
A népesség közel fele él szegénységi küszöb alatt. Évente több százezren vándorolnak a szomszédos Ghánába és Elefántcsontpartra idénymunkát vállalni.
Gazdasági ágazatokszerkesztés
Mezőgazdaságszerkesztés
A mezőgazdaság fejlődését a gyakori szárazság és a talajerózió nehezíti. Az ország lakosságának közel 90%-át kitevő földművesek léte függ az esők megfelelő mennyiségétől és kiszámítható megérkezésétől, amelyek délen április elején kezdődnek és október végéig tartanak.[22]
Állattenyésztése (szarvasmarha, kecske, baromfi) a kivitel egyik fő forrása.
Fő mezőgazdasági termények : köles, cirok, cukornád, kukorica, gyapot, földimogyoró, burgonya, szezám, dió.
Iparszerkesztés
A gyengén fejlett ipar elsősorban hazai mezőgazdasági termékeket dolgoz fel. Vannak nyomdák, bútorgyárak, motorkerékpár- és kerékpár-összeszerelő üzem, valamint néhány fémfeldolgozó- és vegyi üzem. Jelentősebb még az élelmiszergyártás, sörgyártás, könnyűipar, gumi- és lábbeligyártás.
Bányászata jelentéktelen, az aranyon kívül a természeti kincseket (mangán-, cink-, ezüstérc, mészkő, foszfátok) az infrastruktúra hiánya miatt alig hasznosítják. Az energiaellátást egy 1989-ben létesített vízierőmű segíti.
Külkereskedelemszerkesztés
Mint számos fejlődő országban, Burkina Faso gazdaságában is a behozatal többszöröse a kivitelnek. Élelmiszerekből, kőolajból, textilipari termékekből, gépekből, ipari berendezésekből behozatalra szorul.
A pamut és az arany Burkina Faso legfontosabb exportcikkei.[21] Az arany a 2010-es években az ország teljes exportbevételének mintegy háromnegyedét tette ki. Burkina Faso gazdasági növekedése és bevétele nagymértékben függ a termelési szinttől és a két árucikk globális áraitól.[21]
Fő kereskedelmi partnerei 2019-ben: [21]
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Burkina_FasoA lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.