A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A csapadék a legfontosabb meteorológiai elem, mert egy adott terület időjárásának és éghajlatának alapvetően meghatározó jellemzője. A csapadék a levegőben levő vízpárának a megjelenési formája, vagyis a kiválásából származó folyékony, illetve szilárd halmazállapotban a földre jutó víz. Amikor a levegő telített lesz, megkezdődik a víz kicsapódása, az elsőként keletkező nagyon apró cseppeket felhőelemnek hívjuk. Ezek a kis felhőelemek további növekedésnek indulnak. A növekedés történhet további vízgőzmolekulák kicsapódásával illetve ütközések révén, örvényes befogással. Bizonyos méretet elérve nevezzük őket csapadékelemeknek. Amikor ezek a részecskék már túl súlyosak, nem tudnak tovább lebegni a felhőben, akkor csapadékként lehullanak.
Hulló csapadékok
A páratartalom kiválását valamely légtömeg lehűlése okozza, vagyis
- a levegő feláramlása a hidegebb hőmérséklet tartományok felé,
- a hideg és a meleg légtömegek keveredése, (légköri frontok találkozása), vagy
- hideg felülettel való érintkezése
vált ki. A lehűlésen kívül a csapadék kialakulásához szükség van a légkörben lebegő apró (~0,1–1,0 mm átmérőjű) aeroszol részecskékre, amelyeket kondenzációs vagy szublimációs magnak neveznek. A kicsapódási magvakon összeállt 100 mikronnál kisebb cseppfolyós vagy szilárd víz hármasát felhőelemeknek hívják, a 100 mikronnál nagyobbat pedig csapadékelemnek. A kondenzációs magvak anyagukat tekintve leggyakrabban ammónium-szulfátot ((NH4)2SO4) vagy sót (NaCl) tartalmazó, vízben oldódó részecskék. Az előbbiek mind a kontinensek mind az óceánok feletti, míg az utóbbiak inkább csak az óceánok feletti légtömegekben találhatók. Az ammónium-szulfát a száraz földek felett a légkörben található kén-dioxidból (SO2) és ammóniából (NH3), az óceánok és a tengerek felett pedig a víz felszínen lebegő növények által termelt dimetil-szulfidból képződik. A só részecskék pedig a hullámzás során a légkörbe jutó apró vízcseppecskék elpárolgását követően kerülnek a légkörbe. A szárazföldek fölött a kondenzációs magvak koncentrációja 500 és 1000 db/cm3 között változik, az óceánok felett a koncentráció értéke alacsonyabb, legfeljebb néhányszor 100 db/cm3. Ennek az a következménye, hogy a szárazföld felett nagyobb koncentrációban, de kisebb vízcseppecskék alakulnak ki, míg az óceánok felett a vízcseppecskék koncentrációja kisebb, de méretük nagyobb.
A csapadék kialakulása
Amikor a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot akkor a pára látható alakban kiválik, ennek az előfeltétele, hogy a hűlő levegőben felhő, vagy köd alakuljon ki. Ekkor alakul ki a csapadék, vagyis a kialakult lebegő vízcseppek, jégtűk, vagy jégszemcsék súlya nagyobb lesz, mint a felfelé áramló levegő légáramlása, illetve a levegő közegellenállása. A kialakult elemi részecskék az útjuk során további vízgőz kiválásokat vesznek magukra, és a méretük, súlyuk egyre nagyobbá válik.A kiválást a levegőben levő apró porszemcsék – mint kondenzációs mag – meggyorsítják
A felhők képződésének megindulását követően a tovább emelkedő levegő hőmérséklete 100 méterenként már csak 0,5 °C-ot csökken. A kicsapódáskor felszabaduló hő ugyanis mérsékli a további lehűlést. Csapadék csak olyan felhőkből érkezik, amelyekben a vízcseppek mellett fokozatos növekvő jégkristályok is jelen vannak. A feláramlást a vízcseppek ugyanis nem képesek legyőzni, belőlük tehát nem képződhet hulló csapadék. A jégkristályokra viszont egyre több víz fagy rá. A növekvő jégkristályok esési sebessége azonban egyre nagyobb lesz, és végül a feláramlást legyőzve kihullnak a felhőből. Azt mondhatjuk tehát, hogy minden csapadékfajta jégkristályként indul útjára. Ha a hőmérséklet a felszín közelében 0 °C fölötti, a jégkristályok elolvadva eső, ha fagypont alatti, hó formájában érkeznek a talajra. A nyári jégesők heves, igen erős feláramláshoz kötődnek, amikor olyan nagy jégszemek keletkeznek, hogy még aláhullva sem olvadnak el. Hasonló jellegű folyamat játszódik le akkor, amikor a levegőt domborzati akadály, például nagyobb hegység készteti felemelkedésre. A hegység szélárnyékos oldalán a levegő leszáll. Hőmérséklete 100 méterenként 1 °C-kal nő, így egyre több vízgőz befogadására lenne képes. Tényleges vízgőztartalma azonban nem változik, a viszonylagos ellenben fokozatosan csökken, a hegység lábához tehát száraz, lebukó szélként érkezik meg. Ezt az Alpokban gyakori szélfajtát Főnszélnek nevezzük.
Fontosabb csapadékfajták
- Szitálás: Egyenletesen hulló, apró, 0,5 mm-nél kisebb vízcseppekből álló csapadék. Zárt rétegfelhőzetből esik, jelentéktelen mennyiségű csapadékot ad.
- Eső: 0,5 mm-nél nagyobb vízcseppekből áll. Általában réteges esőfelhőből hullik. A csapadékintenzitás hosszú időn keresztül egyenletes, értéke 1–4 mm/h között változik.
- Havazás: Szilárd halmazállapotú csapadék. Rendszerint Nimbostratus felhőzetből hullik. A kialakulás mechanizmusától függően a csapadékrészecskék formája igen változatos lehet. Alacsony hőmérsékleten, amikor a vízcseppekkel való ütközés valószínűsége kicsi, a kristályok megőrzik a kialakuláskor felvett szabályos hatszögletű formát. Magasabb hőmérsékleten az erős zúzmarásodás miatt a szabályos hatszögletű kristálystruktúra már nehezebben ismerhető fel. A lehullott hó, a talajon kialakuló hótakaró laza szerkezetű, a hókristályok között több-kevesebb levegő található. Ez az oka a hótakaró jó hőszigetelő képességének. Mivel a frissen hullott, nem olvadó hóréteg átlagos sűrűsége 100 kg/m3 körül van, ezért 1 cm vastagságú hótakaró körülbelül 1 mm-nyi esőnek felel meg.
- Záporos csapadék: Gomolyos szerkezetű, erősen fejlett Cumulus felhőkből vagy zivatarfelhőkből hullik. A csapadék halmazállapota alapján megkülönböztetünk vízcseppekből vagy hókristályokból álló záport. Mivel ezekben a felhőkben a levegő feláramlási sebessége nagy, a belőlük kihulló esőcseppek mérete elérheti az elméletileg lehetséges legnagyobb, 6–8 mm-t. A záporos csapadék intenzitása időben és térben igen erősen változhat (1–100 mm/h). Zivatarfelhőből rövid idő alatt akár 20–30 mm eső is hullhat, de mértek már ennél jóval nagyobb értéket is.
- Havas eső: Akkor keletkezik, amikor a talaj felett lévő pozitív hőmérsékletű levegőben a felhőből kihulló hókristályok, hópelyhek részben elolvadnak. A csapadék intenzitása lehet egyenletes, de lehet zápor jellegű is.
- Hódara: Erősen zúzmarásodott jégkristályok ütközése következtében alakul ki, a jégkristályok közötti levegőbuborékok miatt átlátszatlan. A részecskék mérete 2 és 5 mm között változik, alakjuk lehet gömb vagy kúpos. A hódara általában téli csapadék, mivel kialakulásának feltétele, hogy a felhő nagy részében a hőmérséklet jóval a nulla fok alatt legyen.
- Jégdara: Szilárd halmazállapotú csapadék. Méretét tekintve hasonló a hódarához, de attól eltérő módon, fagyott vízcseppből jön létre, ezért általában átlátszó és gömb alakú. A jégdara többnyire kora ősszel vagy késő tavasszal hullik, amikor a 0 °C-os izoterma nincs olyan magasan, hogy a felhőből kieső, néhány milliméteres jégrészecske teljesen elolvadjon, mielőtt eléri a talajt.
- Jégeső: Jégesőről akkor beszélünk, amikor a talajra eső jégrészecskék mérete meghaladja az 5 mm-t. Zivatarfelhőből hullik, rendszerint a nyári évszakban. A jégszemek méretének nincs elvi felső korlátja, azt döntően a zivatarfelhőben felfelé áramló levegő sebességének nagysága és a levegő víztartalma határozza meg. A jégszemek alakja igen változatos lehet, belső struktúrájuk réteges szerkezetet mutat.
- Ónos eső: Ha a hőmérséklet megváltozik, a lefelé eső szilárd halmazállapotú csapadék a melegebb magassági szinten megolvad. A következő szinten hiába csökken újra 0 °C alá a hőmérséklet, a vízcseppek nem fagynak meg azonnal. A túlhűlt vízcseppek a talajhoz, vagy a felszíni tereptárgyakhoz csapódva azonnal megfagynak, vékony jégréteget képezve azokon.
Felosztása
A csapadékfajtákat alakjuk és halmazállapotuk szerint lehet felosztani, csoportosítani.
Halmazállapotuk szerint lehet
- folyékony (eső, ködszitálás, ónos eső),
- szilárd (hó, jégtű),
- vegyes jégeső,
- szilárd szemcsés (hódara, jégdara, jégszem).
Keletkezése és lehullása szerint lehet
- szitáló
- csendes
- záporszerű
illetve
- nem hulló
- hulló
Nem hulló csapadékok
A föld felszínén, illetve annak közelében kialakuló kiválásokat nem hulló csapadéknak nevezik, mert ezek a föld felszínén elhelyezkedő tárgyakon, növényeken stb. jelennek meg.
Ebbe a csoportba tartoznak következő csapadékok:
Hulló csapadékfajták
- eső
- hó
- jégeső
- ónos eső
- dara
A csapadék mérése
A lehullott csapadék mennyiségét (tömegét) mm-ekben mérik, vagyis 1 mm csapadék (szilárd csapadéknál annak olvadékvize) a földfelszínen négyzetméterenként 1 liter vizet jelent.
Mérése esőmérővel (ombrométerrel, pluvióméterrel) történik. Ez a mérőműszer egy 200 cm² felfogó felületű, henger alakú edény, aminek mérőperemét a szabad földfelszín felett 1 méter magasan helyezik el. Az edényben összegyűlt vizet mérőpohárba öntik és annak skálájáról olvassák le mm-ben a csapadék mennyiségét. Európa legcsapadékosabb helye a montenegrói Crkvice.
Légpárnás esőcseppek
A Harvard Egyetem kutatója, Shreyas Mandre szerint az esőcsepp nem a becsapódás pillanatában fröccsen szét, hanem előtte. Az esőcsepp ugyanis a becsapódás előtt néhány százezred másodperccel egy légpárnát alakít ki maga körül, és ezen a légpárnán először vékony koronggá lapul, majd egy korona alakú hullámot csap szét maga körül, és abban oszlik szét. Mivel a becsapódási felület súrlódása nagyobb, mint a légpárnáé, ez a hatás nem jönne létre. (Forrás a Metropol budapesti kiadása, 14. oldal, 2009. május 4.)
Csapadékvíz-elvezetés
A csapadékvizek elvezetésére szolgáló létesítmények: zárt csatornák, nyílt árkok szivárgók és az ezek működését biztosító műszaki rendszerek nem tartoznak a víziközmű kategóriába.
A csapadékvíz elvezetést a mértékadó csapadékmennyiség alapján végezzük. A mértékadó csapadékvíz-mennyiség meghatározásakor a 10 perces zápor intenzitását kell figyelembe venni (Budapesten a 4 éves, vidéken az 1 éves gyakoriságú értékeket), amely pl. Budapesten 274 l/s/ha, továbbá a lefolyási tényezőt, mely a felület anyagminőségétől függ.
Elsősorban a csapadékvizet elvezető csőhálózat az, melynek kialakítása és működtetése kapcsolódhat a szennyvíz elvezetéshez és a tisztításához. Ha a szennyvíz elvezetés és a csapadékvíz elvezetés ugyanazon a csatornahálózaton történik, akkor egyesített csatornarendszerek-ről beszélünk.
A csapadék csatornahálózat működtetése a szennyvízhálózat működtetéséhez hasonló. Az eltérés nem a működtetés, hanem a költségfedezet terén mutatkozik. A tulajdonos önkormányzat feladata a létesítmény működtetésének biztosítása. Az ezzel járó költségeket meg kell fizetnie az üzemeltetést végző gazdálkodási szervezetnek. Ez rendszerint az önkormányzati költségvetést érinti. A képviselő-testület döntésével más tevékenységgel együtt megtéríttethető.
Források
- METNET tudástár
- Officina Képes Világatlasz. A Föld és a természet. Officina Nova Magyar Könyvklub, 1998.
- Rákóczi Ferenc: Életterünk a légkör. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest 1998.
- Lajos Tamás: Az áramlástan alapjai I - II. Műegyetemi Kiadó, 1998. Jsz. 450391, 450392
- Komplex tervezési segédlet, Épületgépészet, BMGE
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.