Figyelmeztetés: Az oldal megtekintése csak a 18 éven felüli látogatók számára szól!
Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez. Igen, Elfogadom

Electronica.hu | Az elektrotechnika alapfogalmai : Elektrotechnika | Elektronika



...


...
...


A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Sinkovits Imre
Sinkovits Imre
Sinkovits Imre 1972-ben
Sinkovits Imre 1972-ben
Született 1928. szeptember 21.[1]
Kispest[2]
Elhunyt 2001. január 18. (72 évesen)[1][3]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Házastársa Gombos Katalin (1951 – 2001. január 18.)
Gyermekei
SzüleiSinkovits Jenő
Göndöcs Terézia
Foglalkozása színész
Iskolái
Kitüntetései
Sírhelye Óbudai temető
Színészi pályafutása
Aktív évek 1948–2001
Híres szerepei
A Wikimédia Commons tartalmaz Sinkovits Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sinkovits Imre (Budapest, 1928. szeptember 21. – Budapest, 2001. január 18.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Öccse, Sinkó László Kossuth-díjas színművész, felesége, Gombos Katalin szintén színművész volt. Gyermekeik Sinkovits-Vitay András (1952) és Sinkovits Mariann (1954) színművészek.

Életútja

Gyermekkora

Vas megyei, horvát származású.[4] Budapesten született Sinkovits Jenő vendéglős és Göndöcs Terézia elsőszülött fiúgyermekeként. Kispesten nevelkedett, ahol nagyapja, Sinkovits Vince meséi mellett nőtt fel, aki sokat mesélt Attiláról, Csaba királyfiról, a hadak útjáról, 1848-ról és az első világháborúról. A gazdasági válság csődbe juttatta a család kisvendéglőjét. Ebből a gyermek Sinkovits csak annyit fogott fel, hogy kisebb lakásba kellett költözniük, ahol később öccse is megszületett. Édesanyja varrással próbálta kiegészíteni a család jövedelmét és közben németül tanította fiát. Ennek a második világháború alatt nagy hasznát vette.

Lassan stabilizálódott a család helyzete, édesapja főpincéri állást szerzett a híres Ilkovics étteremben, ő pedig az Árpád Gimnázium diákja lett. Az iskolában egész életére szóló élményekben volt része. Itt lett cserkész, ami kitöltötte ifjúsága minden percét. Állítása szerint életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hitre, hűségre, önállóságra, és önfegyelemre, kézügyességre és talpraesettségre, szorgalomra és leleményre nevelte, magyar népdal- és népmesekincshez, természetismerethez és -szeretethez, madárvédelemhez és természetjáró kultúrához szoktatta. Katolikus hittanára, dr. Könözsy Lajos hatására még a papi pályára is gondolt. Az első bécsi döntés után Ipolyság mellett cserkésztáborozott. A háború alatt kelletlenül, de a Leventemozgalomban is részt vett. Nem szerette, mivel cserkésznek vallotta magát, és szerinte a két mozgalom olyan volt akár a tűz és a víz. Egy leventegyakorlat után, amikor diáktársai előtt egy oktató a neve miatt megalázta, édesapja felvetette, hogy meg kellene változtatniuk a családnevüket. Sinkovits azonban így reagált: „Nem, Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!”

A második világháború alatt – mint cserkész – kármegfigyelő szolgálatot teljesített a Margit-szigeti víztoronyban és a Szemlő-hegyi víztározónál. Később édesanyjával és két testvérével Somogy megyébe költöztek nagybátyjához, ahol mint leventekorút befogták kötelező hadi munkára. Galambok határában ásott tankcsapdát, lövészárkot, géppuskafészket, olykor napi tíz kilométert gyalogolva sárban, fagyban. De edzettsége és istenadta humora ezen is átsegítette, még társaiban is ő tartotta a lelket. A háború vége felé egyre több visszavonuló német katonával találkozott (itt vette hasznát édesanyja németnyelv-tanításának), sőt egyszer még egy Németország felé tartó vonatra is felrakták, azonban Szentgotthárdnál „véletlenül” lemaradt a szerelvényről.

Amikor a németek kivonultak, a néhány napos békét kihasználva „ástak". De már nem lövészárkot, hanem családi ezüstöt, lesütött húsokat, bödön zsírt, mézet, hordónyi pálinkát és bort. Több családtagját elvitték az „oroszok”, sőt magának Sinkovitsnak is háromszor kellett megszöknie tőlük, mivel málenkij robotra akarták fogni. 1945 őszén újra indult a tanév az Árpád Gimnáziumban. 1947-ben érettségizett, majd felvették a Színiakadémiára.

Színészi pályája

1948-tól a Belvárosi Színházban, 1949-től az Ifjúsági Színházban játszott, ösztöndíjasként az Apák ifjúsága című darabban láthatta a közönség. Kolléganője Gombos Katalin színésznő volt, aki éppen ekkor szerződött vidékről Budapestre, a darabban ő alakította Dását. Hamarosan szerelem szövődött köztük, és 1951-ben össze is házasodtak. Ugyanebben az évben szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint ugyanekkor a Nemzeti Színházhoz ment át, ahol 1956-ig játszott.

A Nemzetiben Háy Gyula: Az élet hídja című drámájában kapta első szerepét, a darab szerinti édesapját Bihari József alakította, akivel baráti viszonyba került.

Az áttörést Madách Imre Mózes c. darabjának főszerepe jelentette számára. Mózest, olyan drámai erővel játszotta el, hogy a bemutatótól számítva 22 éven keresztül, 700-nál is több alkalommal lépett fel ebben a szerepben.

Az 1956-os forradalom alatt

1956. október 23-án Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál, az esemény az 1956-os megmozdulás jelképe lett. Este, a Parlament előtti tömegtüntetésen az épületben Nagy Imrére váró írók és politikusok közé keveredve élte át Nagy Imre megérkezését és beszédét.[5]

1956. október 30-án délelőtt 11 órakor került sor Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságának tagválasztására a Nemzeti Színházban. Az eseményen jelen volt a Madách Színház, az Operaház, a Néphadsereg Színháza, valamint a Nemzeti Színház tagsága. A jelenlévők Bessenyei Ferencet és Hindi Sándort követően harmadikként Sinkovits Imrét választották be, majd utána Raksányi Gellért, Szörényi Éva, Juhász József, Marosi Károly, Somogyvári Pál, Temesi János, Homm Pál, Bán József, György József, és Hegyi György következtek. Az ülésen határozat született arról, hogy a színészek és a művészek tiltakozás gyanánt mindaddig szüneteltetik munkásságukat, amíg Magyarországon szovjet csapatok tartózkodnak, az ÁVH-t fel nem oszlatják és a bűnösöket felelősségre nem vonják, valamint, amíg létre nem jön a Szovjetunióval való teljes egyenlőségen alapuló független viszony. Bárminemű restaurációval szemben is fellépnek, és még a Magyar Rádióban sem hajlandóak szerepelni.

Ugyanezen a délutánon Színművészeti Szövetségben a budapesti színházak küldöttei életre hívták a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságát. A tagok közé itt is beválasztották Sinkovits Imrét, Darvas Ivánnal, Pécsi Sándorral, Szakáts Miklóssal, Molnár Tiborral, Lukács Miklóssal, Palló Imrével, és Bessenyei Ferenccel együtt. Itt, mintegy megerősítésképpen, a színházak bezárása mellett döntöttek a szovjet csapatok kivonulásáig. Egyúttal az ország valamennyi színházának a művészeit felszólították, hogy színházak forradalmi bizottságát alakítsák meg mindenhol, egyúttal szervezetek azonnali hatállyal lépjenek kapcsolatba a Színművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságával.

A forradalom leverése után

1956. november 4-i szovjet invázió és a forradalom leverése után az új, kádári hatalom a bizottság működését felfüggesztette, majd rövidesen feloszlatta, tagjai ellen pedig az államhatalom megdöntésére való felbujtás vádjával indított eljárást. Sinkovitsot népszerűsége miatt nem merték börtönbüntetéssel sújtani.[6] Helyette politikai nyomásra előbb a Nemzeti Színház vezetősége rendszerellenes magatartás miatt fél évre eltiltotta a színpadtól, majd elbocsátották. „Ők tőlem nyilvános önkritikát kívántak, és én ezt nem voltam hajlandó megtenni. Még élő vezető politikusunk próbált azzal hatni rám: Sinkovits elvtárs, maga kövezte ki az utat a Petőfi-szobortól a Köztársaság térig. Én ezt ott, akkor, rögtön visszautasítottam. Ezt követte volna a mentőakció: hogy hangosan nyilatkozzak. Azt mondtam: nem, nincs mit visszavonnom.” – emlékezett a művész 1988-ban.

Ebben az időszakban folyamatosan nyomozók zaklatták, megfigyelték, kihallgatásokra vitték. A családja megélhetése végett más munkát vállalt, játékfröccsöntőként dolgozott.[6] Csak 1958-tól engedték meg neki, hogy a külvárosi, „proli” színháznak számító József Attila Színházban újra színészként játsszon. Kiemelkedő tehetsége itt is kifejezésre jutott, sorra vitte sikerre szerepeit. 1963-ban engedték vissza a Nemzeti Színház társulatába, amelynek évtizedeken át meghatározó tagjaként működött. Egyik legismertebb filmszerepe A tizedes meg a többiek felejthetetlen alakítása. Munkahelyét, a Nemzeti Színházat 2000-től kormányzati döntéssel Pesti Magyar Színházra nevezték át. Itt játszott haláláig. 72 évesen halt meg, tüdőrákban.

Halála előtt alig fél nappal a Magyar Színházban lépett fel; Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című darabjában játszotta a Tudós szerepét. Azon az estén légszomjjal küszködött, szemmel láthatóan nem volt jól, alig tudott színpadra lépni, Kozák András vezette kézen fogva a színpadig, de minden erejét megfeszítve tette a dolgát. Az előadás után a színpadról lejövet az öltözőig is alig tudott elmenni, ereje elhagyta. Néhány óra múlva otthonában érte a halál. A jó barát, Agárdy Gábor mondta: „…harminchét éven át öltöztünk egy öltözőben. A testvéremet veszítettem el, a barátomat. Nem tudom felfogni. Ez döbbenet. Ez nem igaz. Most ment volna a Balkáni gerle, amiben együtt játszunk. S ilyen hirtelen… Délelőtt telefonáltak a színházból, hogy nem érzi jól magát, s lemondta még a hétvégi Ármány és szerelem előadását is. De mindent titkolt, még azt is, hogy ki az orvosa… Az is fájt neki, hogy a Nemzeti Színháztól elvették a nevét. Nem mutatta, nem beszélt róla, mert azt mondta, nem érdemes. Nem tudom elképzelni, mi lesz, ha bemegyek az öltözőbe, s ott látom majd az elárvult helyét.”

Temetése

2001. február 2-i temetése valódi nemzeti esemény volt. A közszolgálati televízió a tervezett hatvanhárom perc helyett kilencvenkilenc perc időtartamban, és élő adásban sugározta búcsúztatását az Óbudai temetőből, ahol hozzá méltó, egyszerű, csendes szertartás zajlott. A képernyőn pusztán a képeket lehetett látni, senki nem közvetített vagy kommentálta az eseményeket. A temetésen beszédet tartott Orbán Viktor miniszterelnök. Színésztársát búcsúztatta Kállai Ferenc. Sinkovits csodálatos verstolmácsolásaival kísért bejátszásokon az ő 1956-os bátorságát és színészi maradandóságát, emberi egyszeriségét dokumentálták.

Ars poeticája

„... az én életem a színház. S a hitvallásom; hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben. Én az érzelmekre ható színházat vélem igazán modernnek. Csakhogy, minden dolgok dialektikája, hogy az érzelem felkeltésének az útjai értelmi cselekvések kockáival kövezettek. Én magam is először néző, vagyis olvasó módjára fürdöm meg a szerepeimben. Hagyom magamra hatni az író gondolatait. Azt akarom megtudni, hogy szeretem, vagy gyűlölöm az író által megálmodottat. Félreértés ne essék, nem a szerepemet, hanem az alakot, amelyet az író írt. Majd ezt az első benyomásomat akarom felidézni a nézőben. Így építem, építgetem a figurát apró kövekből nagy alapokra, majd később egyre kisebb kockákkal. Faragom és csiszolgatom, amíg össze nem áll egyetlen alakká. Amikor így tudatosan felépítem, akkor lepergetem az egészet magam előtt, úgy mintha én lennék a néző. Átélem a szinte lehetetlent, a magam látását. Ehhez egyetlen eszköz, hogy ismerni kell a nyersanyagot, amellyel dolgozom. A nyersanyag pedig én vagyok. A testem, és legbelül, amelyet szellemnek neveznek. Ismerni kell az erényeket, de még fontosabb a fogyatékosságokról tudni. Legszigorúbb kritikusom én vagyok, hiszen én tudom igazán, hogy mennyit nem tudok. ... Abban hiszek, hogy a színház segít az embereknek jobbá, szebbé tenni az életüket. Én azért lettem színész, mert úgy éreztem, a hogyanról van mondanivalóm." (Film Színház Muzsika – 1961. 25. szám)

Emlékezete

Emléktáblája a Corvin közben
A nemzet színészeit megörökítő falfestményen, a Rákóczi híd pesti hídfőjének lábazatán, a Nemzeti Színház mellett

Végső üzenete

Elhangzott az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban:

„Egy hetven esztendős vén diák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány mondat erejéig. Legelébb is, sohasem felejtsétek el iskolátok névadójának, Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No nem kell ezért világutazókká válnotok, hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég ha Csoma Sándor szülőfalujára, a háromszéki Kőrösre gondolunk.) Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen „...egy szegény, árva magyar pénz és taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt – de halhatatlanságát is!", miként sírfeliratán olvasható. Élete példáját kutassátok s kövessétek! Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és Emberiség szolgálatába állítva! Ez a mai harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen „fogyasztói társadalom", diszkóival, hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a tartalmatlan, csenevész élet mocsarába! Az így elsatnyult testben, milyen lélek lakozhat? Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben! De feladat vár Rátok a nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán Édesanyátok nyelvének tisztán tartása, megőrzése, hogy szeplőtlen gazdagságában adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat! Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok, nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.) Ezt a mostani, megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk, becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek! Tamási Áronnal szólva: „Mi végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne!" Ez a „valahol", itt van a talpunk alatt! Magyarország! Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok lesztek! Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek Benneteket!" – Sinkovits Imre.

Színházi szerepei

Filmszerepei

Játékfilmek

  • Beszterce ostroma (1948) – Narrátor (hang)
  • Úttörők (1949) – nem mutatták be
  • Becsület és dicsőség (1951)
  • Vihar (1951) – Szűcs Elek
  • Teljes gőzzel (1951) – Szabó Sándor
  • Erkel (1952)
  • Föltámadott a tenger 1-2. (1952) – Madarász
  • Gyöngyvirágtól lombhullásig (1952-1953) – Narrátor (hang)
  • Rákóczi hadnagya (1953) – francia követ
  • A város alatt (1953)
  • Ifjú szívvel (1953)
  • A Harag napja (1953, átdolgozott változat: 1955)
  • Kék vércsék erdejében (1953-54) – Narrátor (hang)
  • Életjel (1954) – Borsa
  • Hintónjáró szerelem (1954) – Kara Jenőke
  • Különös ismertetőjel (1955) – Kóti
  • A tenyészsertések kiválasztása (1955) – Narrátor (hang)
  • Gábor diák (1956) – Süki Balázs
  • Keserű igazság (1956, átdolgozott változat: 1986) – Bűvész
  • A Csodacsatár (1956) – rádióriporter
  • Szakadék (1956) – Nagy István, tanító
  • Az igazi égszínkék (1957) rövidjátékfilm
  • A nagyrozsdási eset (1957, átdolgozott változat: 1984) – Gábriel Miska
  • Külvárosi legenda (1957) – Benkő
  • A sötétség határán (1959) rövidjátékfilm
  • Sorompó (1959) rövidjátékfilm – Narrátor (hang)
  • Próbaút (1960) – Vetró János
  • Fűre lépni szabad (1960) – Tirpák Géza, Kéri sofőrje
  • Cimborák – Hegyen-völgyön (1960) – Narrátor (hang)
  • Az arc nélküli város (1960)
  • Négyen az árban (1961) – pilóta
  • Alba Regia (1961) – Gestapo-tiszt
  • Jó utat, autóbusz! (1961)
  • Megöltek egy lányt (1961)
  • Amíg holnap lesz (1961)
  • Két félidő a pokolban (1962) – Ónodi
  • Legenda a vonaton (1962) – Karló
  • Az utolsó vacsora (1962)
  • Isten őszi csillaga (1962)
  • Sosemvolt király bánata (1962) – Mesélő (hang)
  • Tücsök (1963)
  • Fotó Háber (1963)
  • Mindennap élünk (1963) – Cirok Feri
  • Párbeszéd 1-2. (1963) – Béla úr (vágott változat 1964)
  • Meztelen diplomata (1963) – Narrátor (hang)
  • Új Gilgames (1963)
  • Másfél millió (1964) – Hertelendi
  • Miért rosszak a magyar filmek? (1964)
  • A pénzcsináló (1964) – Narrátor (hang)
  • Kár a benzinért (1964) – Gál
  • Már nem olyan időket élünk (1964)
  • Álmodozások kora (1964) – Harrer
  • Ha egyszer húsz év múlva (1964) – Juhász
  • A kőszívű ember fiai 1-2. (1964) – Narrátor (hang)
  • A tizedes meg a többiek (1965) – Molnár Ferenc, a tizedes
  • És akkor a pasas… (1966) – A rendező
  • A férfi egészen más (1966)
  • Aranysárkány (1966) – Bahó Attila
  • Az orvos halála (1966) – Taxisofőr
  • Az özvegy és a százados (1967)
  • Egy szerelem három éjszakája (1967)
  • Teenager party (1967) dokumentumfilm
  • Változó felhőzet (1967)
  • Egri csillagok 1-2. (1968) – Dobó István
  • Hazai pálya (1968) – Narrátor (hang)
  • Az örökös (1969) – Drapp Tamás
  • Az alvilág professzora (1969) – Zelk
  • Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tót Lajos
  • Történelmi magánügyek (1969)
  • Utazás a koponyám körül (1970)
  • Szemtől szembe (1970)
  • N.N., a halál angyala (1970) – Horváth László alezredes
  • Szerelmi álmok – Liszt (1970; szovjet-magyar film) – Liszt Ferenc
  • Hahó, Öcsi! (1971) – szemetes
  • Lányarcok tükörben (1972)
  • Volt egyszer egy család (1972) – Gendarme
  • Ki van a tojásban? (1973) – öreg Zeke
  • Illatos út a semmibe (1973)
  • A kard (1976) – A Nemzeti Múzeum igazgatója
  • Tótágas (1976) – Mesélő (hang)
  • Ékezet (1977) – igazgató
  • A néma dosszié (1977) – Georg Johansson
  • A tönk meg a széle (1983)
  • Akli Miklós (1986) – Narrátor (hang)
  • Új földesúr (1988)
  • A préri pacsirtája (1991; rajzfilm) – Old Shatterhand (hang)
  • Honfoglalás (1996) – Álmos
  • Retúr (1996) – Balogh tanár úr
  • Szalmabábuk lázadása (2001) – Narrátor (hang)

Tévéfilmek

  • Vitézek és hősök (1959)
  • Nő a barakkban (1961)
  • Állandó lakhelye nincs (1962)
  • Két üres pohár (1962)
  • Ők tudják mi a szerelem (1964)
  • Halló, ki az? (1964)
  • Ők tudják, mi a szerelem (1964) – Hector Berlioz
  • Szeptember (1964)
  • Kristóf, a magánzó (1965)
  • Tóbiás és a többiek (1965)
  • A vörös vendégfogadó (1965)
  • Oly korban éltünk 1–5. rész (1966; tévésorozat)
  • Az Aranykesztyű lovagjai 1-5. rész (1968; tévésorozat)
  • Én, Prenn Ferenc – 1-3. (1969)
  • Tévedni Isteni dolog (1970)
  • Villa a lídón (1971; tévésorozat) – André, a nemzetközi bűnügyi rendőrség felügyelője
  • Váratlan találkozások – kora esti látogató (1971)
  • Budai Nagy Antal (1971)
  • Rézpillangó (1971)
  • Egy óra múlva itt vagyok… (1971; tévésorozat) – Szokolov
  • Pirx kalandjai (1972; tévésorozat)
  • Férfiak mesélik (1972)
  • Dorottya (1973)
  • Lyuk az életrajzon (1973) – Szabó
  • Irgalom (1973)
  • Felelet 1-8. (1974)
  • Sakk, Kempelen úr! (1976) – Kempelen Farkas
  • A képmutatás szépségei (1977)
  • Küszöbök (1977; tévésorozat)
  • Petőfi (1977; tévésorozat) – Miniszter
  • Földünk és vidéke (1978)
  • Kiálts város! (1978)
  • A bunker 1-3. (1978) – Lenton
  • Küszöbök (1978; tévésorozat)
  • A Sipsirica 1-2. (1979)
  • Csillag a máglyán (1980)
  • A különc (1980) – Teleki László
  • A waterlooi csata (1981)
  • Az a szép, fényes nap (1981)
  • Humorista a mennyországban (1982)
  • Brigitta (1983; magyar–NSZK–osztrák–francia tv-film)
  • Kegyenc (1983)
  • Ők tudják mi a szerelem (1983) – Hektor
  • Kaviár és lencse (1984)
  • A muzsikás kismalac (1985; rajzfilm) – Mesélő (hang)
  • Zsákutca (1985)
  • Földi kacaj (1986)
  • Czillei és a Hunyadiak (1986)
  • Charlie nénje (1987)
  • Apaszív (1987)
  • Peer Gynt 1-2. (1987)
  • A fészek melege (1987)
  • Tűréshatár (1989)
  • Frici, a vállalkozó szellem (1993; tévésorozat) – Tibor atya[7]

Szinkron

Filmszinkron szerepei

Év Cím Szerep A szinkronizált színész
1939 Becsületből elégtelen Jefferson Smith James Stewart
1950 Dallas Blayde Hollister Gary Cooper
1955 Susi és Tekergő Tappancs Bill Baucom
1956 Moby Dick Ahab kapitány Gregory Peck
1958 Gigi Honoré Lachaille Maurice Chevalier
1960 A kalandor Philippe Brideau Jean-Claude Pascal
1960 Zazie a metrón Gabriel nagybácsi Philippe Noiret
1964 Becket Thomas Becket Richard Burton
1965 Pár dollárral többért Douglas Mortimer ezredes Lee van Cleef
1966 Egy ember az örökkévalóságnak Sir Thomas More Paul Scofield
1966 El Dorado Cole Thornton John Wayne
1967 A piszkos tizenkettő John Reisman őrnagy Lee Marvin
1968 Volt egyszer egy Vadnyugat (MTV féle szinkron) Frank Henry Fonda
1969 A félszemű seriff Reuben J. `Rooster` Cogburn seriff John Wayne
1969 Hello, Dolly! Horace Vandergelder Walter Matthau
1969 Ördögöt a farkánál Cezar báró Yves Montand
1969 A vezér John Hathaway Gregory Peck
1970 Chisum John Simpson Chisum John Wayne
1970 Rio Lobo Cord McNally ezredes John Wayne
1970 Az utolsó völgy Gruber Nigel Davenport
1970 A vörös kör Jansen Yves Montand
1971 Csakazértis nagyapa Joseph P. Kotcher Walter Matthau
1971 Hotel Plaza Roy Hubley / Jesse Kiplinger / Sam Nash Walter Matthau
1971 A nagy Jake Jacob McCandles John Wayne
1972 Cowboyok Wil Andersen John Wayne
1972 A felső tízezer Gurney 13. grófja Harry Andrews
1972 Ostromállapot Philip Michael Santore Yves Montand
1972 A vénlány Gabriel Marcassus Philippe Noiret
1973 Nevem: Senki (Mokép féle szinkron) Jack Beauregard Henry Fonda
1974 Az éjjeliőr Jim Slade Burt Lancaster
1974 Ítélet Leguen Jean Gabin
1974 Olcsó regény Giulio Basletti Ugo Tognazzi
1974 Pénzt vagy életet! Anthony Fallon parancsnok Richard Harris
1975 Cogburn, a békebíró Rooster Cogburn John Wayne
1975 Szerelem a romok között Sir Arthur Glanville-Jones Laurence Olivier
1976 Elkárhozottak utazása Schroeder kapitány Max von Sydow
1977 Lidércnyomás Saint-Ramé Michel Piccoli
1977 Micimackó kalandjai (régi és új szinkron) Mesélő Sebastian Cabot
1978 A brazíliai fiúk Dr. Josef Mengele Gregory Peck
1978 Őrült nők ketrece Renato Baldi Ugo Tognazzi
1978 Rómeó és Júlia A kórus John Gielgud
1979 Hurrikán Bruckner kapitány Jason Robards
1980 Airplane! Dr. Rumnyak Leslie Nielsen
1980 Tengeri farkasok W.H. Grice ezredes David Niven
1980 A terasz Amedeo Ugo Tognazzi
1980 Zálogocska Búbánat Jones Walter Matthau
1983 Airport 2000 Felix Duncan Robert Webber
1983 Bíbor és fekete Monszinyore Hugh O`Flaherty Gregory Peck
1984 A Bounty Hood admirális Laurence Olivier
1984 A pajzán Dagobert király Honorius pápa / Introchius Ugo Tognazzi
1985 A piszkos tizenkettő – A második küldetés John Reisman őrnagy Lee Marvin
1988 Őslények országa Mesélő Pat Hingle
1989 Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (régi és új szinkron) Henry Jones Sir Sean Connery
1989 Dowling atya nyomoz Frank Dowling atya Tom Bosley
1990 Mentőcsapat a kenguruk földjén Percival C. McLeach George C. Scott
1990(?) Némó kapitány Aronnax professzor Paul Lukas
1994 Ez nem lehet szerelem Michael Reyman Anthony Quinn
1994 Az oroszlánkirály Mufasa James Earl Jones
1994 Pumukli és a kék hajómanó Kék hajómanó / Kormányos Wolfgang Völz
1994 Rendőrvicc Jake Stone Jack Palance
1995 Babe Mesélő Roscoe Lee Browne
1995 Drakula halott, és élvezi Drakula gróf Leslie Nielsen
1996 Hamsun Knut Hamsun Max von Sydow
1996 Sárkányszív Draco Sir Sean Connery
1997 Micimackó visszatér Mesélő David Warner
1998 Ha eljön Joe Black William Parrish Anthony Hopkins
1998 Mulan Fő ősatya George Takei
1998 Az oroszlánkirály 2. – Simba büszkesége Mufasa James Earl Jones
2000 Tigris színre lép Mesélő John Hurt
2000 A kis hableány 2. – A tenger visszavár Triton király Kenneth Mars
2001 Susi és Tekergő 2. – Csibész, a csavargó Tappancs Jeff Bennett

Sorozatszinkron szerepei

Év Cím Szerep A szinkronizált színész
1981 – 1987 Hupikék törpikék I-VII. Törpapa Don Messick
1982 Nagyon különleges ügyosztály Frank Drebin Leslie Nielsen
1989 – 1991 Dowling atya nyomoz Frank Dowling atya Tom Bosley
1991 Tassilo – Egy férfi egy eset Georg Feuerstein Karl Heinz Vosgerau
1994 – 2000 Chicago Hope Dr. Arthur Thurmond E.G. Marshall
Ki a csuda ez a fiú? Artur Ugo Tognazzi

Videójátékszinkron szerepei

Év Cím Szerep A szinkronizált színész
1995 Hupikék törpikék: Teletranszporttörp Törpapa Don Messick

Emlékezetes versmondása

1999. február 14-én a budai Gellért szállóban ő szavalta az akkor Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett Nagy Gáspár versét és Balassi Bálint költeményét.

Kabaréjelenetek

Magyar Rádió

  • Kemény Egon–Ignácz Rózsa–Soós László–Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Szereplők: Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, női főszerepben: Petress Zsuzsa, további szereplők: Mezey Mária, Tompa Sándor, Pálóczi Horváth Ádám: Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, Bende Zsolt, Horváth Tivadar, Kovács Károly, Hadics László, Gózon Gyula, Csákányi László, Dénes György és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc. A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus 40 tagú férfikara. 2019 – Kemény Egon kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző halálának 50. évfordulója esztendejében CD-újdonságként jelentek meg a Hatvani diákjai és a Komáromi farsang című daljátékai eredeti rádió-hangfelvételeinek (1955, 1957) digitalizált (2019) duplaalbumai. kemenyegon.hu

Hangjátékok

  • Román György: Mint a tenger árja (1949)
  • Szimonov, Konsztantin: Orosz kérdés (1949)
  • Baróti Géza: A diadalmas név (1951)
  • Halász Péter: 800 csille szén (1952)
  • Harald Hauser: A weddingi per (1953)
  • Fodor József: A végső szín (1955)
  • Karinthy Ferenc: Ezer év (1956)
  • Hemingway, Ernest: Akiért a harang szól (1957)
  • Cao Jü: Zivatar (1959)
  • André Stil: Két kő között (1961)
  • Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről (1961)
  • Móricz: A boldog ember (1961)
  • Az ünnep harmadnapján (1961)
  • Kozsevnyikov, Vagyim: Ismerjék meg Balujevet! (1961)
  • Maeterlinck, Maurice: A kék madár (1961)
  • Rejtő Jenő: Szép kis üzlet (1961)
  • Flesarowa-Muskat, Stanislawa: Menekülés (1962)
  • Jót nevettünk (1962)
  • József Attila napjai (1962)
  • Moravecz Imre: Egy trabant legendája (1962)
  • "Szeretlek, kedvesem..." (1962)
  • Hegedűs Gyula: Thézeusz és Ariadné (1963)
  • Shakespeare: Macbeth (1963)
  • Vörösmarty Mihály: A bujdosók (1963)
  • Fáklyavivők - dalok, hősök, emlékek (1964)
  • A folyón át a fák közé (1964)
  • Maugham, Sommerset: Az ördög sarkantyúja (1964)
  • Róna Tibor: Húsz éven felülieknek (1964)
  • Dürrenmatt, Friedrich: Straniczky és a nemzeti hős (1965)
  • Morthon Thompson: Az élet ára (1965)
  • Shakespeare: Szentivánéji álom (1965)
  • Sipos Tamás: A döntő gól (1965)
  • Őszi vásár - vendég: Fekete István (1965)
  • Gyerekekről, felnőtteknek (1966)
  • Radványi Dezső: Szürkebarát (1966)
  • Dürrenmatt, Friedrich: A szamár árnyéka (1967)
  • A boldogság építésze (1967)
  • A gépírók (1967)
  • Böll, Heinrich: Erkölcsös történetek (1967)
  • Shulz, Karel: A kőbe zárt fájdalom (1967)
  • Solohov, Mihail: Csendes Don (1967)
  • Plautus: A hetvenkedő katona (1967)
  • Hegedűs Géza: Szerelem és diplomácia (1969)
  • Hegedűs Géza: Az özvegy és a katona (1969)
  • Arany János: Jóka ördöge (1970)
  • Fohász a Kongó folyóhoz (1970)
  • Gosztonyi János: A meghajszolt szelíd (1970)
  • Hámori Ottó: Faust, hat dioptriával (1970)
  • Katona József: Bánk bán (1970)
  • Schiller: Tell Vilmos (1970)
  • Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája (1971)
  • Theodor Weissenborn: Hősi példa (1971)
  • Világszínház - Gorkíj drámái (1971)
  • Könyvet mindenki kezébe! (1972)
  • Sós György: Hétfői humanizmus (1972)
  • Csurka István: Élményközvetítés (1973)
  • Döblin, Alfred: Berlin-Alexanderplatz (1973)
  • Ha teve, legyen kétpúpú (1974)
  • Balzac: Éva lánya (1975)
  • Hegedűs géza: Istennők szerelme, avagy a kivétel is törvény (1975)
  • Török Tamás: Futballfantázia (1975)
  • Az ember hivattatása - misztérium (1976)
  • Megérzés (1976)
  • Győrffy István: Vasháló (1977)
  • Lázár Ervin: Utazás a vörös lovon (1977)
  • Illyés Gyula: Beatrice apródjai (1978)
  • Moldova György: Mese az írógépről és a hegedűről (1979)
  • Móra Ferenc: Aranykoporsó (1979)
  • Strauss: Egy éj Velencében (1979)
  • Vries, Theun de: Spinoza (1980)
  • A csizmás kandúr (1981)
  • Magyar anekdotakincs (1982)
  • Az olvasás gyönyörűsége - Fodor József (1982)
  • Pállya István: Ravaszy és Szerencsés (1982)
  • "...Csak a békét szeretem..." (1983)
  • Kopányi György: Hazalátogató (1983)
  • Kós Károly: Varjú nemzetség (1983)
  • Muszty Bea-Dobay András: A kék csodatorta (1983)
  • Anderson, Edith: Martin Luther King élete és halála (1984)
  • Békés Pál: Körborz (1985)
  • Gyárfás Miklós: Becsületének oka ismeretlen (1985)
  • Pilátus (1985)
  • Shaw, G. B.: Az orvos dilemmája (1985)
  • Jesih, Milan: Koloratúra (1986)
  • Kopányi György: Karácsonyi komédia (1986)
  • Moldova György: Vigyázat, harapok! (1986)
  • Saint-Exupèry, Antoine de: A kis herceg (1986)
  • Szabó István: Régi vasárnap (1986)
  • Vészi Endre: A leselkedő (1986)
  • Móricz Zsigmond: Aranyos öregek (1987)
  • Obrenovic, Aleksandar: A konjunktúra mámorító illata (1987)
  • Sütő András: Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása (1987)
  • Szakonyi Károly: Homloklövés (1987)
  • Gárdonyi Géza: Zivatar pékéknél (1989)
  • Prokofjeva, Szofja: A varázsló tanítványa (1989)
  • A láda titka, avagy a soknevű ószeres esete (1990)
  • Szepes Mária: Lázadó szerepek (1990)
  • Szakonyi Károly: Vacsora kettesben (1992)
  • Kosztolányi Dezső: Lucifer a katedrán (1998)
  • Magyar honvédsorsok (1999)
  • Az Önök tudósítója: Ernest Hemingway (1999)
  • Jókai Mór: A tengerszemű hölgy (2000)
  • A szelistyei asszonyok (2000)[9]
  • Vörösmarty Mihály: Ypsilon háború (2000)

Kötete

  • "Vigasz-lámpácskák". Válogatott írások, 1981–2000; összeáll., szerk. Balatoni Monika; Kairosz, Szentendre, 2001 (Magyar Thália). A kötetet 2021-ben kiadta a POKET Zsebkönyvek Keleti Éva és Gáti György fényképeivel kiegészítve.

Díjai, elismeréseiszerkesztés

Származásaszerkesztés

Sinkovits Imre emléktáblája egykori lakhelyén (V. ker., Petőfi tér 3-5)
Sírja az Óbudai temetőben
Sinkovits Imre családfája
Sinkovits Imre
(Budapest, 1928. szept. 21.–
Budapest, 2001. jan. 18.)
színész 		Apja:
Sinkovits Jenő
(Budapest, 1901. jún. 9.–
Budapest, 1977. márc. 19.)
vendéglős 		Apai nagyapja:
Sinkovits Vince
(Németszentgrót, 1861. márc. 30.–
Kispest, 1932. okt. 2.)
magánzó 		Apai nagyapai dédapja:
Sinkovics József
Apai nagyapai dédanyja:
Frisch Mária
Apai nagyanyja:
Vojnovits Teréz
(Körmend, 1867. feb. 21.[10] –
 ?) 		Apai nagyanyai dédapja:
Vojnovits István
[11]
Apai nagyanyai dédanyja:
Németh Dorottya
[11]
Anyja:
Göndöcs Terézia
(Strém, 1905. máj. 22.[12] –
Budapest, 1991. nov. 20.) 		Anyai nagyapja:
Göndöcs Lajos
(Zalaszentiván, 1872. jan. 21.[13] –
 ?) 		Anyai nagyapai dédapja:
Göndöcs Vendel[14]
Anyai nagyapai dédanyja:
Goldfinger Borbála[14]
Anyai nagyanyja:
Posch Teréz
(Ókörtvélyes, 1879. dec. 31.[15] –
 ?) 		Anyai nagyanyai dédapja:
Posch Ferenc[16]
Anyai nagyanyai dédanyja:
Neubauer Julianna[16]

Jegyzetekszerkesztés

  1. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Freebase-adatdump. Google
  3. ↑ BnF források (francia nyelven)
  4. ↑ A mai burgenlandi horvátok, illetve nyugat-magyarországi horvátok között napjainkban is gyakori név a Sinkovits, illetve változatai a Sinkovich, Sinkovics.
  5. ↑ „...mentünk tovább a Fő utcán keresztül a Parlament elé, ott aztán megtudtam, hogy benn van egy egyetemista küldöttség, és a kb. 3-4-5 ezer főnyi tömeg be akarja törni a Parlament 1-es kapuját. ... Igyekeztem ezeket az embereket megnyugtatni, lecsillapítani; főleg mert beláttam az ablak szélén, s belül géppuskával, géppisztollyal álltak. Aztán jött Erdei Ferenc felesége, Majláth Jucó, aki képviselő volt, s igazolványával bevitt egy terembe, ahonnan Nagy Imrét már keresték telefonon, mert kint a tömegben már gyújtották meg az újságpapírokat és Nagy Imrét követelték. Naiv, fiatal színész, 28 éves voltam, azt gondoltam, hogy ugyanúgy le tudom csitítani őket, mint előzőleg két helyen már. És kezdtem mondani Batsányitól A látót, a Franciaországi változásokat, Adytól a Fölszállott a pávát, Petőfi Nemzeti dalát, de már engem is kifütyültek. Felgyorsultak az események, és az emberek Nagy Imrét akarták hallani...” Sinkovits Imre: Nincs mit visszavonnom, interjú, Vasárnapi Újság, 1988.09.04.
  6. ↑ a b „Óbuda – 1956”, Időszaki kiállítás az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából az Óbudai Múzeumban. 2016
  7. ↑ 1[halott link]
  8. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=OF4fJbEvKF4
  9. ↑ Rádiószínház Szelistyei asszonyok. Nemzet Audiovizuális Archivum (NAVA). (Hozzáférés: 2016. január 12.)
  10. ↑ Születési ideje bejegyezve a körmendi kereszteltek anyakönyv 15/1867. folyószáma alatt.
  11. ↑ a b Vojnovits szüleinek neve bejegyezve a körmendi kereszteltek anyakönyv 15/1867. folyószáma alatt.
  12. ↑ Születése bejegyezve a strémi polgári születési anyakönyv 31/1905. folyószáma alatt.
  13. ↑ Születési ideje bejegyezve a zalaszentiváni kereszteltek anyakönyv 5/1872. folyószáma alatt.
  14. ↑ a b Lajos szülei neve bejegyezve a zalaszentiváni kereszteltek anyakönyv 5/1872. folyószáma alatt.
  15. ↑ Születési ideje és helye bejegyezve a strémi házassági anyakönyv 12/1900. folyószáma alatt.
  16. ↑ a b Posch szüleinek neve bejegyezve a strémi házassági anyakönyv 12/1900. folyószáma alatt.

Forrásokszerkesztés

További információkszerkesztés

A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1951-ben oklevelet szerzett hallgatói
Színészek
Színházrendezők
Filmoperatőrök
Filmrendezők
Táncpedagógusok
Évfolyamok · 1949 · 1950 · 1951 · 1952 · 1953 · 1954 · 1955 · 1956 · 1957 · 1958 · 1959 · 1960 ·
 
Díjai
A Nemzet Színészei
A cím jelenlegi birtokosai
A cím elhunyt birtokosai
A Nemzeti Színház örökös tagjai
Nemzeti szinhaz old.jpg
Halhatatlanok Társulata
Zenés színészekDarvas labnyoma.jpg
Színésznők
Színészek
Operaénekesek
Táncművészek
Nem került kiadásra: 2000, 2001, 2002, 2011, 2012, 2014, 2016, 2017, 2018, 2019
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sinkovits_Imre
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Zdroj: Wikipedia.org - čítajte viac o Sinkovits Imre

Navigáció: 1990-ben befejezett televíziós sorozatok > 1990-ben befejezett német televíziós sorozatok >

Villamosmérnöki és elektronikai alapfogalmak - elektronica.hu
čítajte viac na tomto odkaze: 1990-ben befejezett televíziós sorozatok

Kapcsolódó kifejezések:
A Guldenburgok öröksége
Balogh Erika
Bencze Ilona
Benkő Gyula
Bernhard Wicki
Bitskey Tibor
Bolba Tamás
Christiane Hörbiger
Dráma
Eszenyi Enikő
Fájl:Film reel.svg
Fájl:Flag of Germany.svg
Fájl:Portal DE 2.svg
Földi Teri
Gáti Oszkár
Götz Anna
Hámori Ildikó
Hangszóró
Harsányi Gábor (színművész)
Horkai János
Internet Archive
Internet Movie Database
Iris Berben
Kádár Flóra
Kaszás Attila
Kerekes József (színművész)
Kiss Erika (színművész)
Korhatár-besorolás#12
Korhatár-besorolás#KN
Kovács Nóra
Kozák András
Kun Vilmos
Mécs Károly
M1 (televízióadó)
M3 (televízióadó)
Magyarország
Magyar nyelv
Makay Sándor
Menszátor Magdolna
Moór Marianna
Némedi Mari
Német nyelv
Nyugat-Németország
Pathó István (színművész, 1935)
Portál:Filmművészet
Portál:Németország
PORT.hu
Q466875
Rátóti Zoltán
Rajhona Ádám
Sáfár Anikó
Sablon:Televíziós műsor infobox
Sinkovits Imre
Stewart Granger
Story4
Szabó Sándor (színművész)
Szilágyi Tibor (színművész)
Szokolay Ottó
Tímár Éva
Tóth Enikő (színművész)
Televíziós sorozat
Tolnai Miklós
Tolnay Klári
Tordai Teri
Tordy Géza
Ursula Karven
Ute Lemper
Velenczey István
YouTube
ZDF



A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.