Fáy Szeréna
Váradi Antal, Dr.: Az úttörők. Társulat: Nemzeti Színház. Bemutató: 1890.10.24. Szereplők: Balsors: Fáy Szeréna
Született	Frankl Szeréna 1865. december 24.[1] Kisjenő (Erdőhegy)
Elhunyt	1934. január 27. (68 évesen)[1] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Simai Gyula
Foglalkozása	színész egyetemi oktató
Iskolái	Színészeti Tanoda (–1880)
Kitüntetései	Farkas–Ratkó-díj (1885)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Tevékenység	színész
Díjai
Farkas–Ratkó-díj (1885)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Fáy Szeréna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fáy Szeréna, Simai Gyuláné, szül. Frankl Szeréna^[3] (Erdőhegy, 1865. december 24. – Budapest, Józsefváros, 1934. január 27.)^[4] magyar színésznő, színművészeti akadémiai tanár, a Nemzeti Színház örökös tagja.

Pályafutása

Frankl Simon és Oppenheimer Eleonóra leányaként született. Örmény nemesi felmenőkkel rendelkezik Lukács ágon ^[5]. Jókai Mór és Laborfalvi Róza (akinek rokona volt) pártfogásával már 12 éves korában bejutott a Színművészeti Akadémiára, ahol Szigeti József volt a mestere. Ennek elvégzése után, 1880-ban a Paulay Ede által vezetett Nemzeti Színház tagja, 1918-tól örökös tagja lett. Mivel kezdetben a tragikai szerepkörben Jászai Mari és Márkus Emília mellett nehezen tudott érvényesülni, 1895-ben elszerződött a Nemzetiből. 1888-ban a bécsi Volkstheaterben, 1899–1900-ban Kolozsvárott játszott. 1901. július 1-jén Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Simay Gyula törvényszéki bíróval.^[6] Elsősorban a drámai hősnő szerepkörében aratott nagy sikereket. Játéka a klasszikus hagyományokat követően patetikus, ugyanakkor igen erőteljes és lendületes volt. Komikus szerepekben is sikereket aratott. 1925-től 1934-ig a Színművészeti Akadémián drámai és vígjátéki gyakorlatot tanított. A régi színházi iskola hagyományain nevelkedett Fáy Szeréna a szereppel való azonosulásra, az átélés jelentőségére hívta fel tanítványai figyelmét, akikkel kiváló pedagógiai érzékkel foglalkozott. Több filmben is játszott.

A Kerepesi temetőben nyugszik. Sírján a Margó Ede szobrászművész alkotta gyönyörű női alak áll. Sírverse:

„Mit állsz tátongó mélység, lábaimnál?

Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:

A por hull csak belé, e föld szülötte

Én glóriával átallépem azt.”

(Madách Imre: Az ember tragédiája; 11. szín)

Ignácz Rózsa visszaemlékezése szerint igen jótékony, karitatív szellemű volt, a szegény sorsú színinövendékeket ruhával, fehérneművel segítette. (Ignácz Rózsa például igen sovány volt, őt minden délután jól meguzsonnáztatta). Nagy állatbarát volt, amikor kedvenc kutyája kimúlt, Fáy gyászba öltözött.

Díjai, elismerései

• 1885-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott.
• 1921. november 24-én a Nemzeti Színház igazgatósága és művészei Herczeg Ferenc Árva László király című darabjának előadása keretében ünnepelte meg Fáy Szerénának 40 éves nemzeti színházi tagságát.

Főbb szerepei

• Adél (Hugó Károly: Bankár és báró)
• Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája, 1894-ben 150-szer játszotta).
• Volumnia (Sh. Coriolanus);
• Teréz (Jókai Mór: Az aranyember);
• Wolfné (Gerhart Hauptmann: A bunda);
• Melinda, Gertrudis (Katona József: Bánk bán);
• Goneril (William Shakespeare: Lear király);
• Gertrud (Shakespeare: Hamlet);
• Erzsébet (Friedrich Schiller: Stuart Mária);
• Margit királyné (Shakespeare: III. Richárd);
• Todorescuné (Rákosi Viktor: Elnémult harangok);
• Anna Pavlovna (Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Az élő holttest);
• Erzsébet (Szigeti J.: Rang és mód).
• Julis, a feleség (Bibó Lajos: Juss)
• Schöpflin Aladár: A pirosruhás hölgy című, háromfelvonásos vígjátéka, 1926. november 19.

Filmszerepei

• Teréza mama (Jókai Mór: Az aranyember. Rendező: Korda Sándor) 1918.
• Matyólakodalom (1920);
• Leánybecsület (1923)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Nyugat, 1921. 1. szám. Figyelő rovat: Pataki József: S. Fáy Szeréna
• Budapesti Negyed 1999. VII. évf. 3. szám.
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 271. o.  Online elérés

További információk

• Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Bp., 1957)
• Ignácz Rózsa: Malvolio tanár úr és a többiek (Prospero szigetén, Bp., 1960)
• Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. , Blaha Lujza Emlékbizottság,
• Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Bp., 1931. Stephanum ny.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
• Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918
• A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
• Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. , Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete,
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904
• Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
• Színház az egész!... Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. , Palatinus, 2005
• Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub