A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Hevesi Sándor | |
Hevesi Sándor | |
Született | Hoffmann Sándor 1873. május 3.[1] Nagykanizsa |
Elhunyt | 1939. szeptember 8. (66 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Oesterreicher Magdolna |
Szülei | Hoffmann Mór |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (41/1-1-23) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hevesi Sándor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hevesi Sándor, születési nevén Hoffmann Sándor (Nagykanizsa, 1873. május 3. – Budapest, 1939. szeptember 8.) magyar rendező, egyetemi tanár, drámaíró, kritikus, író, műfordító, színházigazgató.
Élete
Hoffmann Mór (1843–1915) tanár, szakíró és Wesel Mina fia. A Budapesti Tudományegyetemen elvégezte előbb a jogot, majd a filozófiát és mindkét fakultáson doktorátust szerzett. 1892–1906 között a Magyar Szemle belső munkatársa volt. 1901-ben Beöthy László támogatásával a Nemzeti Színházhoz került rendezőnek. 1904–1908 között a Thália Társaság egyik alapító-rendezője volt. 1907–1908-ban a Népszínház főrendezője; 1908-tól, valamint 1915-től a Nemzeti Színház rendezője, 1922-től főrendezője, 1923-tól 1932-ig igazgatója volt. 1912-től az Operaházban működött mint főrendező, és munkássága nagy hatással volt operarendezésünk modernizálására. Többek között beállította a Mozart-ciklust, felfrissítette a Hoffmann meséi, az Aida, a Troubadour előadásait. Közben a Petőfi Társaság megválasztotta tagjának.
1922-ben Császár és komédiás című darabjával elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Vojnich-díját és ugyanebben az évben a Nemzeti Színház főrendezője lett, 1923-ban pedig a színház igazgatója. Az ő igazgatása alatt a Nemzeti Színház olyan virágzásba jutott, amilyenre még alig volt példa viszontagságos történetében. Nehéz időkben, nehéz körülmények között, az állam ki nem elégítő anyagi támogatásával küszködve, a színház tulajdonképpeni közönségének, a művelt középosztálynak elszegényedése dacára visszaszerezte a Nemzeti Színház népszerűségét. A nézőtér úgyszólván napról napra megtelt, egyik siker a másikat érte. Az izgatott politikai és társadalmi atmoszférában sok támadásnak volt kitéve egy-egy előadása miatt, ő azonban szilárdan állott művészi feladatai mellett. A színház Shakespeare- és Molière-repertoárjait teljesen megújította, az összes darabot újrarendezte, mély tanulmányon alapuló, eredeti felfogásban a két világirodalmi író klasszikus műveiből ciklusokat rendezett, melyek páratlan sikerrel jártak. Különösen a magyar Shakespeare-kultusz valóságos reneszánsza fűződik az ő munkásságához.
A magyar drámairodalom érdekében kifejtett tevékenysége is fokozott jelentőségű. Nemcsak felismerte a tehetségeket, hanem óriási tapasztalatával, finom művészi érzékével segítségükre is volt darabjaik kidolgozásában és a színpadon életképessé tételében. Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán, Móricz Zsigmond darabjait kitűnő előadásban nagy sikerre vitte, Zilahy Lajos drámaíró tehetsége ő alatta bontakozott ki. Minden darab rendezésében támogatására volt a rendezőknek. Nem egy szellemes, újszerű rendezés fűződik nevéhez. Az ember tragédiáját, a Faustot, a magyar és külföldi klasszikus irodalom számos más remekét új szcenáriummal hozta színre. A színházban erős fegyelmet hozott létre, vezetése alatt a színészek megfeszített erővel dolgoztak, de szívesen is végezték a nagy munkát, mert napról-napra érezték sikerét. Hevesi műve a Nemzeti Színház Kamara Színházának létrejövetele, amellyel a magyar színpad új színt kapott. A Kamara Színház az ő vezetése alatt pompásan felvirágzott, megtalálta a maga stílusát, meghódította a közönséget és megteremtette a lehetőségeket az intimebb hatású darabok sikeres eljátszására.
1926-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. 1927-1932 között a Színművészeti Főiskola oktatója volt. 1929-ben a londoni egyetemen a magyar irodalomról és William Shakespeare-ről tartott előadásokat. 1933-tól haláláig a Magyar Színház rendezője volt.
1915. március 22-én házasságot kötött Budapest-Terézvárosban Oesterreicher Ignác és Engel Lujza lányával, Magdolnával.[3]
Emlékezete
Nagykanizsán általános iskolát,[4] Zalaegerszegen színházat, Budapesten az Eiffel Műhelyházban, mint az Operaház egykori főrendezőjéről, háziszínpadot neveztek róla.
Színházi munkái
Rendezőként
- Madách Imre: Az ember tragédiája
- Henrik Ibsen: Nóra (1906)
- Henrik Ibsen: A vadkacsa (1909)
- William Shakespeare: Antonius és Cleopátra
- William Shakespeare: Hamlet
- Mozart: A varázsfuvola
- Katona József: Bánk bán
- Klabund: A krétakör
- Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül
- Szép Ernő: Azra
- Lavery: Az úr katonái
- Heltai Jenő: A néma levente
- William Shakespeare: III. Richárd
- Voinovich Géza: Magyar passió (1931)
- Molnár Ferenc: A fehér felhő (1916)
Íróként
- Házi tündér (1945)
- A Pál utcai fiúk (1946, 1959, 1995)
- A kőszívű ember fiai (1952, 1961, 1963, 1970, 1993, 1998)
- Pathelin mester (1958) (fordító is)
- Fekete gyémántok (1961)
- Az Aranyember (2001)
Fordítóként
- Shaw: Blanco Posnet elárultatása (1945, 1963)
- Shaw: Szent Johanna (1945, 1955-1958, 1963)
- Molière: A fösvény (1945, 1951, 1993)
- Shaw: Pygmalion (1946-1947)
- Shaw: Olyan szép, hogy nem is lehet igaz (1946)
- Bretzner: Szöktetés a szerájból (1947, 1950, 1957, 1960-1962, 1968, 1975-1977, 1979-1980, 1987, 2003)
- Molière: A kényeskedők (1947, 1950)
- Shaw: Tanner John házassága (1948)
- Cammarano: A trubadúr (1948, 1951, 1954, 1961-1963, 1966, 1970, 1972-1974, 1979, 1985, 1991, 1995)
- Shaw: Blanco Posnet színvallása (1948)
- Wilde: Eszményi férj (1949, 1981)
- Gogol: Leánynéző (1950-1952)
- Molière: Scapin furfangjai (1951, 1984)
- Molière: Furfangos fickó (1953)
- Beaumarchais: A Sevillai borbély, avagy a hiábavaló elővigyázat (1953-1956, 1958, 1961-1962, 1986, 1990, 1994)
- Molière: Dandin György vagy a megcsúfolt férj (1954-1955)
- Shaw: Caesar és Cleopatra (1955, 1966)
- Carlo Goldoni: A fogadósné (1955, 1961)
- Shaw: Fekete papagáj (1957)
- Sardou-Najac: Váljunk el (1957-1959, 1961, 1965, 1977)
- Oscar Wilde: Hazudj igazat! (Bunbury) (1959-1960, 1965, 1968, 1970-1972, 1976, 1985-1986, 1995, 2000, 2003)
- Wilde: Lady Windermere legyezője (1959)
- William Shakespeare: A windsori víg asszonyok (1961)
- Shaw: A cárnő (1966)
- Shaw: A sors embere (1972)
- Shaw: Vissza Matuzsálemhez (1982)
- Shaw: Segítség! Orvos! (1992)
- Lavery: Az úr katonái (1995, 1998)
- Shaw: Candida (1998)
Drámái
- Ámor játékai
- Az új földesúr
- Egy magyar nábob
- Régi jó világ
- Az apja fia (dráma, 1912)
- A Madonna rózsája (1915)
- A hadifogoly (1917)
- Görögtűz (vígjáték, 1918)
- Császár és komédiás (1919)
- 1514 (1921)
- Elzevir (vígjáték, 1925)
- Az Amazon (vígjáték, 1928)
- A bűvészinas (színmű, 1938)
Művei
- Dráma és színpad (tanulmányok, 1896)
- A színjátszás művészete (1908)
- Az előadás művészete (1908)
- Mozart (1917)
- Az igazi Shakespeare és egyéb kérdések (1919)
- Shaw-breviarium (1922)
- Színház (1938)
- A drámaírás iskolája (tanulmányok, 1961)
- Amit Shakespeare álmodott (1964)
- Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete (1965)
Forgatókönyvei
- Mire megvénülünk (1917)
- Petőfi (1922)
- Az aranyember (1936)
Jegyzetek
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi házassági akv. 412/1915. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. június 28.)
- ↑
Források
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. II. kötet (Favartné – Komjáti Ferenc). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. .
További információk
- Hevesi Sándor a PORT.hu-n (magyarul)
- Hevesi Sándor az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A magyar irodalom története
- Sulinet.hu
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
Kapcsolódó szócikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.