A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Alexandre Dumas | |
Született | 1802. július 24.[1][2][3][4][5] Villers-Cotterêts[3][4][6] |
Elhunyt | 1870. december 5. (68 évesen)[1][3][7][8][9] Puys[10] |
Állampolgársága | francia[11] |
Házastársa | Ida Ferrier (1840. február 5. – 1859)[12] |
Élettársa |
|
Gyermekei |
|
Szülei | Marie-Louise-Élisabeth Labouret Dumas Thomas Alexandre Dumas |
Foglalkozása | |
Tisztsége | president of the Société des gens de lettres (1840–1840) |
Kitüntetései |
|
Halál oka | agyi érkatasztrófa |
Sírhelye | |
Írói pályafutása | |
Jellemző műfajok | történelmi regény |
Irodalmi irányzat | romantika |
Alkotói évei | 1829–1870 |
Fontosabb művei |
|
Alexandre Dumas aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Dumas témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Id. Alexandre Dumas, Alexandre Dumas père, teljes nevén Dumas Davy de la Pailleterie (Villers-Cotterêts, 1802. július 24. – Puys, Dieppe mellett, 1870. december 5.) francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. Több regényéből (például a Monte Cristo grófja és a D’Artagnan-történetek) készült filmadaptáció, de írt színműveket, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja fekete rabszolganő volt. Fia ifj. Alexandre Dumas író, dédunokája Alexandre Lippmann olimpiai bajnok párbajtőrvívó.
Származása és gyermekkora
Nagyapja, Antoine-Alexandre Davy de la Pailleterie márki Saint Domingue (a mai Haiti) szigetén szolgált a francia kormány tüzérségénél Général commissaire rangban. Itt ismerte meg feleségét, Marie-Césette Dumas-t, egy fekete rabszolganőt, aki 1762-ben megszülte az író apját, Thomas-Alexandre-t, majd nem sokkal később meghalt.
Amikor a márki fiatal mulatt fiával visszatért Normandiába, még létezett a rabszolgaság, amiből a félvér fiúnak sok szenvedése származott. 1786-ban Thomas-Alexandre belépett a francia hadseregbe, de hogy megőrizze az arisztokrata család jó hírét, az anyja leánykori nevét vette fel. A francia forradalmat követően a márki elveszítette a vagyonát, Thomas-Alexandre Dumas azonban a forradalmi hadsereg merész és tehetséges katonájaként többször kitüntette magát, és a ranglétrán egyre feljebb haladva 31 éves korára tábornok vált belőle.
Thomas-Alexandre feleségül vette Marie-Louise Elisabeth Labouret-t, aki 1802. július 24-én a Párizshoz közel eső Villers-Cotterêts-ben, Aisne megyében szülte meg fiukat, Alexandre Dumas-t.
1806-ban, Dumas tábornok halálakor Alexandre mindössze négyéves volt, szinte teljesen elszegényedett édesanyjának igen nehéz körülmények között kellett felnevelnie. Bár Marie-Louise nem sokkal tudott hozzájárulni fia oktatásához, ez nem csökkentette az ifjú Alexandre könyvimádatát, és ő elolvasott mindent, amit csak a kezébe tudott kaparintani.
Kamaszként az édesanyjától sok történetet hallott az apja bátor haditetteiről I. Napóleon császár dicsőséges uralkodása alatt, és élénk képzeletét betöltötték a kalandok és hősök. Bár szegények voltak, a család az apa előkelő hírnevére és arisztokrata kapcsolataira támaszkodott, így a monarchia restaurációja után a húszéves Alexandre Dumas Párizsba költözhetett, ahol a Palais-Royalban kapott állást a nagy hatalmú Lajos Fülöp orléans-i herceg hivatalában.
Irodalmi pályafutása
Amíg Párizsban dolgozott, Dumas elkezdett újságcikkeket és színdarabokat írni. 1829-ben aratta első nagyobb közönségsikerét a III. Henrik udvara című drámával. A következő évben bemutatott Krisztina királynő ugyanilyen népszerű lett, így hamarosan megengedhette magának, hogy minden idejét az írásnak szentelje. 1830-ban részt vett abban a forradalomban, amely elűzte X. Károly királyt, és helyette Dumas korábbi patrónusát, az orléans-i herceget ültette a trónra, aki I. Lajos Fülöp néven uralkodott, és akit a „polgárkirály” melléknévvel is illettek.
Az 1830-as évek közepéig Franciaországban bizonytalan maradt a politikai helyzet, gyakoriak voltak a lázadások, melyek mögött hol az elégedetlen republikánusok, hol a változást sürgető, elszegényedett városi munkások álltak. Ahogy az élet lassanként visszatért a megszokott kerékvágásba, országszerte megkezdődött az iparosodás, és a gazdaság fejlődése. Mindez, a cenzúra megszűnésével együtt, kedvező hátteret nyújtott az írói tehetség kibontakoztatásához.
Több sikeres színdarab megírása után Dumas figyelme a regények felé fordult. Bár vonzotta a különcködés, és mindig többet költött, mint amennyit keresett, Dumas igen talpraesett üzletembernek bizonyult. 1838-ban, amikor az újságoknál nagy volt a kereslet a több részletben közölhető regények iránt, egyszerűen újraírta az egyik színdarabját, és ez lett az első folytatásos regénye. A „Le Capitaine Paul” tette lehetővé számára egy alkotóműhely létrehozását, ahol több száz történet íródott, mind az ő személyes irányításával.
1839-től 1841-ig Dumas több barátja közreműködésével az európai történelem híres bűnözőiről és bűneseteiről szóló nyolckötetes esszégyűjteményt összeállításán dolgozott. Ebben szerepeltek írások például Beatrice Cenci, Cesare és Lucrezia Borgia tetteiről, de olyan közelmúltban történt incidensekről is, mint Karl Ludwig Sand és Antoine François Desrues esete, akiket gyilkosság vádja miatt végeztek ki.
Dumas szintén részt vett vívómestere, Augustin Grisier 1840-es regénye, A vívómester megírásában. A történetben tulajdonképpen Grisier beszéli el, hogyan vált tanújává az oroszországi dekabrista felkelés eseményeinek. Végül e regényt I. Miklós cár betiltotta Oroszországban, emiatt Dumas egészen a cár haláláig nem léphetett orosz földre. A „Monte Cristo grófja” és „A korzikai testvérek” című műveiben, valamint visszaemlékezéseiben az író nagy tisztelettel említi meg Grisier-t.
1840-ben feleségül vett egy színésznőt, Ida Ferrier-t, de ezt követően is számos viszonya volt más nőkkel, akiktől legalább három törvénytelen gyermeke született. Az egyik ilyen gyermek egy az író nevét továbbvivő fiú volt, aki abban is apja nyomdokaiba lépett, hogy sikeres regény- és drámaíró vált belőle. Mivel a nevük és a foglalkozásuk is megegyező, a világirodalom úgy különbözteti meg őket, hogy egyikükre id. Alexandre Dumas-ként (franciául: Alexandre Dumas père), másikukra pedig ifj. Alexandre Dumas-ként (franciául: „Alexandre Dumas fils”) utalnak.
Az id. Alexandre Dumas kalandos történetei és történelmi krónikái megragadták a francia közönség képzeletét, akik alig várták, hogy megvehessék az újabb és újabb folytatásokat.
Eredeti cím | Magyar cím | Írta | Műfaj | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|
Ivanhoë | 1822 | színházi darab | Első kiadás: 1874 | |
Élégie sur la mort du général Foy | 1825 | költészet | ||
La chasse et l'amour | 1825 | színházi darab | Társszerző: Pierre-Joseph Rousseau, Adolphe de Leuven | |
Nouvelles contemporaines
|
1826 | novella | 1831-ben a Blanche de Beaulieu novellát átdolgozza (La rose rouge)
1832-ben a Marie novellát átdolgozza (Le cocher de cabriolet) | |
La noce et l'enterrement | 1826 | színházi darab | Társszerző: Espérance Hippolyte Lassagne, Gustave Vulpian | |
Canaris | 1826 | költészet | ||
Le Sylphe | 1826 | költészet | ||
Préludes poétiques | 1827 | költészet | 18 versből álló gyűjtemény. | |
Fiesque de Lavagna | 1828 | színházi darab | Első kiadás: 1976 | |
La Pérouse | 1828 | költészet | ||
Henri III et sa cour | 1829 | színházi darab | ||
La cour du roi Pétaud | 1829 | színházi darab | A Henri III et sa cour paródiája. | |
Christine, ou Stockholm, Fontainebleau et Rome | 1830 | színházi darab | ||
L'embarquement | 1830 | költészet | ||
Rapport au Général La Fayette sur l’enlèvement des poudres de Soissons | 1830 | történelem | ||
Une joûte | 1831 | novella | ||
Napoléon Bonaparte ou Trente ans de l’histoire de France | 1831 | színházi darab | Társszerző: Cordellier-Delanoue (?) | |
Antony | 1831 | színházi darab | ||
Charles VII chez ses grands vassaux | 1831 | színházi darab | ||
Richard Darlington | 1831 | színházi darab | Társszerző: Goubaux et Beudin | |
Térésa | 1832 | színházi darab | Társszerző: Auguste Anicet-Bourgeois | |
Le mari de la veuve | 1832 | színházi darab | Társszerző: Auguste Anicet-Bourgeois, Eugène Durieu | |
La tour de Nesle | 1832 | színházi darab | Társszerző: Frédéric Gaillardet | |
Gaule et France | 1833 | történelem | ||
Le fils de l'émigré | 1832 | színházi darab | Első kiadás: 1995
Társszerző: Auguste Anicet-Bourgeois | |
L'ange de poésie | 1833 | költészet | ||
Angèle | 1833 | színházi darab | Társszerző: Auguste Anicet-Bourgeois | |
La Vénitienne | 1834 | színházi darab | Társszerző: Auguste Anicet-Bourgeois | |
Catherine Howard | 1834 | színházi darab | ||
La tour de Babel | 1834 | színházi darab | ||
Souvenirs d'Anthony
|
1835 | novella | ||
Cromwell et Charles Ier | 1835 | színházi darab | Társszerző: Cordellier Delanoue | |
Chroniques de France : Isabel de Bavière | 1835 | regény | ||
Le Marquis de Brunoy | 1836 | színházi darab | Társszerző: Théaulon, Jaime (Ernest Rousseau), Armand Dartois | |
Don Juan de Marana, ou la chute d'un ange | 1836 | színházi darab | ||
Kean | 1836 | színházi darab | 1953-ban Jean-Paul Sartre átdolgozta. | |
Scènes historiques 1425-1426 : La Main droite du sire de Giac | 1836 | novella | ||
Chroniques de France : La Comtesse de Salisbury | 1836 | regény | ||
Piquillo | 1837 | vígopera | Társszerző: Gérard de Nerval
Zeneszerző: Hippolyte Monpou | |
Pascal Bruno | A gavallérbandita (1930) | 1837 | regény | |
Caligula | 1838 | színházi darab | Társszerző: Gérard de Nerval | |
Paul Jones | 1838 | színházi darab | Társszerző: Théodore Nezel (?) | |
Le bourgeois de Gand ou le secrétaire du duc d'Albe | 1838 | színházi darab | Társszerző: Hippolyte Romand | |
Pauline | Paulina (1860) | 1838 | regény | |
Le Capitaine Paul | A névtelen kapitány (1931) | 1838 | regény | |
Acté | Őrült a trónon (1905)
A korinthusi leány (1924) Akté, Néró rabnője (1990) |
1838 | regény | |
Léo Burckart | 1838 | színházi darab | Társszerző: Gérard de Nerval | |
Bathilde | 1839 | színházi darab | Társszerző: Auguste Maquet | |
Mademoiselle de Belle-Isle | 1839 | színházi darab | ||
L'alchimiste | 1839 | színházi darab | Társszerző: Gérard de Nerval | |
Monseigneur Gaston Phœbus | 1839 | novella | ||
Le Capitaine Pamphile | Pamphile kapitány (192)
Pamfil kapitány (1935) |
1839 | regény | |
Maître Adam le Calabrais | 1839-1840 | novella | ||
Murat | 1839-1840 | történelem | ||
Jarvis l'honnête homme | 1840 | színházi darab | Társszerző: Charles Lafont | |
Aventures de John Davys | 1840 | regény | ||
Othon l'archer | 1840 | regény | ||
Le Maître d'armes | A vívó-mester (1863) | 1840
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandre_Dumas_(író,_1802–1870) A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket. Source: Alexandre_Dumas_(író,_1802–1870)
Áramgenerátor
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme Egyenáram Egyenáram mérése Egyenirányítós lengőtekercses műszer Elektromágnes (fizika) Elektromos feszültség Elektromos térerősség Fáziseltolódás Fázismutató Fajlagos ellenállás Feszültséggenerátor Feszültségváltó Forgó mágneses tér Háromfázisú hálózat Hőelektromosság Hatásos ellenállás A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket. |