A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
491-es főút | |
491-es út Penyigénél | |
Úttípus | másodrendű főút |
Ország | Magyarország |
Tartományok | Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye |
Mérnökségek | Magyar Közút Zrt. |
Az út eleje | Győrtelek |
Az út vége | Tiszabecs |
Időzóna | közép-európai idő |
A Wikimédia Commons tartalmaz 491-es főút témájú médiaállományokat. |
A 491-es számú főút másodrendű főút Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti részén; Győrtelektől húzódik Tiszabecsig és az ukrán határig.
Nyomvonala
Mátészalkától mintegy 10 kilométerre keletre, Győrtelek lakott területén ágazik ki a 49-es főútból, a fő iránya kisebb-nagyobb eltérésektől eltekintve szinte végig kelet-északkeleti. Tunyogmatolcs a következő települése, ott kiágazik belőle Szamosszeg felé a 4120-as út, továbbá a település belső útjaiként a 41 326-os és 49 157-es utak. Két nagyobb hídja is van itt, melyekkel előbb a Szamos egy holtágát íveli át, majd a főágat keresztezi.
Fehérgyarmat a következő települése, melynek központjában körforgalmú csomópontban keresztezi a Beregdaróc-Csengersima közti 4127-es utat, alsóbbrendű útként pedig a városban ágazik ki belőle a 49 158-as út is. Penyige előtt egy újabb Szamos-holtág felett halad át, a község központjában pedig a Túristvándin át Tiszabecsre vezető 4129-es út ágazik ki belőle.
Penyige után Mánd határai között folytatódik, de lakott területeket nem nagyon érint, a község belterületébe a 4132-es út vezet, amely innen Rozsályig húzódik. Ezután méterekre megközelíti Nemesborzova határszélét és átszeli Kisszekeres egy lakatlan külterületét is, de ennél jobban egyik községet sem érinti, a következő lakott helye Fülesd, ahol beletorkollik a Zsarolyántól odáig húzódó 4133-as út.
Mintegy 27 kilométer megtétele után ér Kölcsére, ahol keresztezi a Túr egy mellékágának folyását, a központban pedig egy körforgalmú csomóponton halad át, amelybe a Szatmárcseke felől érkező 4131-es út torkollik bele. A Túr főágát a következő település, Sonkád keleti szélén keresztezi, ugyanott kiágazik belőle a 4139-es út Kispalád felé. Tiszabecs az utolsó települése, ott előbb visszatorkollik bele a 4129-es út, majd keresztezik egymást a Gacsálytól odáig húzódó 4143-as úttal. Az országhatár elérésével ér véget.
Települései
Története
1934-ben a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 70 846/1934. számú rendelete a Győrtelek és Fehérgyarmat, illetve Fülesd és Tiszabecs közti szakaszát is harmadrendű főúttá nyilvánította, a Mátészalka–Tiszabecs közti 371-es főút részeként (a közbeeső részen az akkori főút még Zsarolyánon és Vámosoroszin keresztül vezetett).[1] Majdnem ugyanígy tüntette fel a vonalvezetését egy dátum nélküli, feltehetőleg 1949 körül készült térkép is, csak ott (számtartománybeli változás miatt) az útszámozás már 475-ös volt, s az így jelölt útvonal Mátészalkától vezetett az országhatárig.[2]
1970-ben nem minősült főútnak, legalábbis a Kartográfiai Vállalat akkor kiadott, 1:525 000 léptékű Magyarország autótérképe tanúsága szerint. Feltehető, hogy csak 1982-ben minősítették vissza főúttá: addig az évig ugyanis ez az útvonal Tunyogmatolcs és Fehérgyarmat között a maitól eltérő, kissé délebbre húzódó nyomvonalat követett. A Szamost ugyanis egy olyan hídon keresztezte, amely egyidejűleg vasúti forgalmat is bonyolított, és rossz állapota miatt komoly sebességkorlátozásokkal lehetett csak közlekedni rajta.
A korábbi tunyogmatolcsi vasúti-közúti híd 1925-ben épült, három medernyílású hídként, miután pedig a második világháborúban a Tunyogmatolcs felőli két hídszegmenset felrobbantották, helyreállítása csak úgy volt lehetséges, hogy az épen maradt hídszegmenset középre húzták, a fennmaradó szakaszokon pedig fa jármokra támaszkodó provizóriumokkal biztosították az átkelést. Ezeket az ideiglenes szerkezeteket 1960-ra sikerült tartósabb szerkezettel kiváltani, de így is súly-, illetve 10 kilométer/órás sebességkorlátozást kellett előírni.
A két nyomvonal különválasztása után az új tunyogmatolcsi közúti hidat (a régitől mintegy 1,2 kilométerre északnyugatra) 1982. augusztus 18-án avatták fel, már a 491-es főút részeként, az új vasúti hidat bő négy évvel később, (közvetlenül a régi híd északi oldalán) 1986. november 4-én adták át a forgalomnak; a korábbi átkelőt pedig 1987-ben, a pilléreit kivéve le is bontották. Az új, 3 nyílású, előregyártott vasbeton lemezzel együtt dolgozó acéltartós közúti mederhíd tervezője az Út- és Vasútépítési Tervező Vállalat, főtervezője Néveri Imre volt.[3]
A régi nyomvonal tunyogmatolcsi szakasza ma alsóbbrendű útként a 49 157-es, jobb parti, nagyrészt fehérgyarmati területen húzódó szakasza pedig a 49 158-as útszámozást viseli.
Források
Jegyzetek
- ↑ Magyarország közlekedési térképe, 1937
- ↑ Magyarország közúthálózati térképe 1949 környékéről. Hungaricana, hozzáférés: 2022. október 30.
- ↑ Dr. Koller Ida: A harmincéves csongrádi és tunyogmatolcsi rácsos vasúti hidak építésének érdekességei. Sínekvilága.hu, 2016 (Hozzáférés: 2020. október 3.)
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.