A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Közönséges vadgesztenye | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Vadgesztenye egy parkban
| ||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Sebezhető | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Aesculus hippocastanum L. | ||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Közönséges vadgesztenye témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges vadgesztenye témájú médiaállományokat és Közönséges vadgesztenye témájú kategóriát. |
A közönséges vadgesztenye, vagy egyszerűen vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) a szappanfafélék (Sapindaceae) családjában a vadgesztenye vagy bokrétafa (Aesculus) nemzetség legismertebb faja, melyet fehér vadgesztenyeként[1] is ismernek. A gesztenyefa elnevezés eredetileg a szelídgesztenye példányaira használatos, a köznyelvben azonban – magjának hasonló alakja és színe miatt – a vadgesztenye példányait is így nevezik.[2]
Származása, elterjedése
A Balkán-félsziget (Albánia, Görögország) és Elő-Ázsia hegyvidékeiről terjedt el Európa szerte a különböző parkosítási, kertépítési divatok nyomán. Magyarországra a törökök hozták be.
Megjelenése
Parkok, kertek, fasorok árnyékot adó, nagy termetű – kedvező körülmények között akár 30–35 m magasra is megnövő –, dús lombú, tavasszal mutatósan virágzó, lombhullató díszfája. Levele összetett, fogazott. Toktermésének fala húsos, kívül zöld színű s a szelídgesztenyénél kevésbé tüskés; magja fényes, vörösesbarna – nem ehető, de a népi gyógyászat és a gyógyszeripar is felhasználja.
Egyik ismert fajtája a teltvirágú vadgesztenye (Ae. hippocastanum ’Baumannii’),[1] melyet először Genfben írtak le 1819-ben. A közönséges vadgesztenyétől abban különbözik, hogy termete keskenyebb és magasabb, később virágzik és hosszabb ideig, virágaiban kétszer annyi sziromlevél fejlődik, így azok teltebbnek mutatkoznak, valamint nincs termése.[3]
Kártevői, veszélyeztetettsége
A vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella) 1985-ben jelent meg Macedóniában, s 15 évvel később már egész Közép-Kelet-Európában elterjedt. A fertőzöttség különösen a városi faállományokat sújtja, melyek az egyre melegebb nyarakat és a fokozódó légszennyezettséget is nehezen bírják. Emiatt sok európai nagyvárosban, így Budapesten is egész gesztenyefasorok mennek tönkre.[4]
Felhasználása
Parkok, fasorok gyakori díszfája, mely gyógynövényként is ismert, mivel magja és kérge különféle hatóanyagokat tartalmaz, s kiegészítő kezelésként egyaránt hatásos vénás keringési elégtelenség és hajszálérgyengeség esetén. Az újabb kutatások igazolták az eszcin – a magból kivont érszűkítő – gyulladásgátló és a vénák tónusát fokozó hatását. A kéregben lévő eszkulin csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét és ellenállóbbá teszi őket. Így a vadgesztenyéből készült szereket vénás és hajszálér-keringési elégtelenség (pl. aranyér) kezelésére ajánlják, más érerősítő növényekkel együtt (nagylevelű csodamogyoró, kanadai aranygyökér, szilvalevelű bangita).
Az Aesculus hippocastanum a vadgesztenye friss magjából készült homeopátiás szer. Aranyér ellen használatos.[5]
Magjának magas szaponin tartalma révén mosószerként is alkalmazható. Használata történhet az indiai mosódióhoz hasonlóan vászonzsákban a mosógépbe rakva, vagy a magok kifőzése után kapott mosófolyadék mosógépbe adagolásával is.[6] Előnye a mosódióval szemben hogy egyrészt ingyen beszerezhető, másrészt mivel itthon is megterem, ökológiai lábnyoma töredéke a mosódióénak.[7]
A vadgesztenye fehéressárga színű, finom szerkezetű, puha, hajlékony fáját a műbútorasztalosok, faesztergályosok szívesen használják, mert hasadásra, repedésre nem hajlamos. Könnyen faragható, így faragványokat (fapapucsot, konyhai eszközöket, játékokat) is szoktak készíteni belőle. A fa kidöntése után érdemes minél előbb megszárítani, mert könnyen elszíneződik. A szárítást követően már csak keveset zsugorodik, emiatt bútorközépfának alkalmas (zongoraépítők is felhasználják), épületfának azonban kis szilárdsága miatt nem. Fájának sűrűsége légszáraz állapotban 500–600 kg/m³.[8]
Figyelmeztetés
A vadgesztenye termése mérgező, még ha a szaponinok toxikus hatása igen csekély is. Émelygést, gyomorpanaszokat okozhat. Kisgyerekeknek, terhes és szoptató nőknek különösen nem ajánlott. A kezelés mindig rövid ideig tartson! Külsőleg semmilyen kellemetlen hatása nincs, bár egyeseknél allergiát okozhat.[9]
Képek
-
Virágzata
-
A nagy levelek között a virágzatok
-
Virágzatok közelebbről
-
Teltvirágú vadgesztenye virágzata
-
Teltvirágú vadgesztenye virágzatai
-
Vadgesztenye virágjának porzói
Jegyzetek
- ↑ a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 264., 292. o. ISBN 963 9121 22 3 1998.
- ↑ gesztenye. In A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. (A–Gy). Főszerk. Benkő Loránd. Budapest: Akadémiai. 1967. 1056–1057. o. ISBN 963-05-3810-5
- ↑ Aesculus hippocastanum 'Baumannii' (angol nyelven) (aspx). missouribotanicalgarden.org (a Missouri Botanical Garden honlapja). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Nem szép, hanem szomorú, hogy virágoznak ősszel a vadgesztenyék; index.hu elérés:2017. szeptember 25.
- ↑ Phatak, Dr. S. R.. Homeopátiás gyógyszertan. Remedium. ISBN 9634080294
- ↑ Mosószer vadgesztenyéből; duhosmokus.hu, hozzáférés: 2017. szeptember. 25.
- ↑ öko mosószerek tesztje a tudatosvasarló.hu-n; hozzáférés: 2017. szeptember 25.
- ↑ Jean-Denis Godet. Vadgesztenye, Fák és cserjék, Fordította: Dr. Horánszky András, Budapest: Officina Nova, 24. o.. ISBN 963-8185-26-0 (1993)
- ↑ A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
Források
- A vadgesztenye
- Vadgesztenye Archiválva 2010. május 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Kert és ökológia: Időtálló divatok Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
Kapcsolódó szócikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.