Borágó
Borágó
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Asterids Csoport: Euasterids I Család: Borágófélék (Boraginaceae) Nemzetség: Borago Faj: B. officinalis
Tudományos név
Borago officinalis L.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Borágó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Borágó témájú médiaállományokat és Borágó témájú kategóriát.

A borágó (Borago officinalis L.) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó fűszernövény; a magyar népnyelv uborkaszagú fűnek is nevezi. További népies nevei: borrach, borrágó, borvirág, báránynyelv, hegyes útifű, kerti ökörnyelv, pirítófű, ürömfű, ökörnyelv, tetűvirág. Afrikában, Kis-Ázsiában és Dél-Európában őshonos.

Megjelenése

30–160 cm-re növő, egynyári növény. Főgyökere répaszerű, erősen elágazó oldalgyökerekkel. Szára üreges, bokrosodó. Levelei szórt állásúak, tojásdad alakúak, az alsóknak hosszú nyelük van. Könnyen szaporodik, a házikertekben magról állandóan felújul. Az idősebb növényeket fele hosszukra visszavágva új hajtásokat hoznak. Szárait, leveleit és a virágok csészéjét serteszőrök borítják. Virágzata kevés virágú forgó. Virága égszínkék, néha rózsaszín vagy fehér színű. Az ötszirmú, csillag alakú pártából kilógnak a fekete porzók. A magház négy részre tagolódik, mindegyikben 1-1 résztermés fejlődik. Ezek kb. 4–6 mm hosszúak, ovális alakúak, sötétbarna színűek, 2-3 évig csíraképesek.

Felhasználása

A növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.^[1] Szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.

Csillag alakú virágait akkor hullatja el, amikor azok ehetővé válnak. Használhatjuk őket salátákba, savanyúság eltevésénél, de köretek és sütemények díszítésére, a legtöbb esetben szárítva is. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztető illata jól illik a limonádéhoz.

Fiatal, zsenge levele apróra vágva gyenge ízű levesekhez, hideg italokhoz, krémsajtba, szendvicsek ízesítésére, mártásokhoz, salátákhoz alkalmas.

Zöldségként való felhasználása hasonló a spenóthoz. Németországban nagyon kedvelt zöldség. A "zöld szósz" összetevője, amely Frankfurt am Mainban (frankfurti zöld szószként ismert), Közép-Hessenben és a kasseli térségben különböző receptek alapján elkészítve a hesseni nemzeti konyha jellegzetes étele.

A kb. 3 mm-es sötét magjaiból  borágómagolajat nyernek ki.

Gyógyhatás

Kitűnő tulajdonságai főleg kalcium- kálium- és egyéb ásványi só-tartalmának köszönhetők.

Flavonoidokat, alkaloidokat és némi illóolajat tartalmaz. Magjában sok a gamma-linolénsav: ez az értékes zsírsav csökkenti a vér zsír- és koleszterin-szintjét, gyógyszerek alkotórésze.

Virágát fűszerként salátákba, köretek és sütemények díszítésére használják, akár szárítva is. Teának főzve jó vizelethajtó; főleg vese- és hólyagbántalmak esetén ajánlott. A borágó leveleinek forrázata serkenti a stresszre reagáló mellékvesék működését, tehát alkalmazható például pánikbetegség esetén szorongás oldására.

Borogatásként: Gyulladt bőrfelületre, toroköblítésre, naponta többször alkalmazható.

Borágó olaj: A gyulladt és száraz bőr ápolására alkalmas.

Források

• Bernáth J. (szerk.). Gyógy- és aromanövények. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 216. o. (2000) 

Jegyzetek

További információk

• Tippek és ötletek a fűszerek használatához
• Édenkert Magazin: A borágó gyógyhatásai
• Plants For A Future: Borago officinalis (angolul) Archiválva 2013. január 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Botanical.com: Borage