NATO
A NATO zászlaja
Korábbi neve(i)	North Atlantic Treaty Organization Organisation du traité de l'Atlantique nord
Alapítva	1949. április 4.
Típus	katonai szövetség
Székhely	Brüsszel, Belgium
Tagság	30 állam
Nyelvek	angol és francia
Főtitkár	Jens Stoltenberg
NATO Pozíció Európa térképén
é. sz. 50° 52′ 47″, k. h. 4° 25′ 33″50.879795404504, 4.425767374167650.879795°N 4.425767°EKoordináták: é. sz. 50° 52′ 47″, k. h. 4° 25′ 33″50.879795404504, 4.425767374167650.879795°N 4.425767°E
A NATO weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz NATO témájú médiaállományokat.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, rövidítve NATO (angolul North Atlantic Treaty Organisation, franciául Organisation du traité de l’Atlantique nord, OTAN) katonai egyesülés, 30 észak-amerikai és európai ország szövetsége, amelyet a második világháború után, 1949. április 4-én alapítottak Washingtonban. A szervezet célkitűzéseit az Észak-atlanti Szerződés foglalja magában, amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében. Hivatalos nyelvei az angol és a francia.

A NATO a hidegháborús fegyverkezési verseny egyik közvetlen eredménye. Napjainkban a tagországok határain túl is végez békefenntartói feladatokat.

Magyarország – Csehországgal és Lengyelországgal közösen – 1999-ben vált a NATO tagjává. A legutóbb csatlakozó állam Észak-Macedónia volt 2020 márciusában, a következő tagok pedig várhatóan Svédország és Finnország lesznek, miután 2022 júliusában a NATO elfogadta jelentkezésüket.^[1] Lehetséges tagoknak a szervezet Bosznia-Hercegovinát, Grúziát és Ukrajnát tekinti.^[2]

Története

Történelmi háttér

A kétpólusú Európa térképe a második világháború után

1945-ben, a második világháború lezárulta után a nyugati-európai országok a hosszú konfliktusban kimerültek, emiatt rendkívül gyorsan és drasztikus mértékben kezdték el leépíteni költséges hadseregeiket. Ezzel szemben a rivális Szovjetunió megerősödve került ki a háborúból és az általa megszállt kelet-európai országokban sorra Moszkvához hű kommunista kormányok jöttek létre. Ahogy fokozódott a két tömb közötti szembenállás, létrejött a vasfüggöny és a nyugati államokban is aktivizálódtak a kommunista pártok.^[3]

Hogy a szovjet előretörést megállítsa és ellensúlyozza a kontinensen, az Egyesült Államok a Truman-doktrína részeként 1948-ban létrehozta a Marshall-tervet, ami jelentős segítséget nyújtott az amerikai érdekszférához tartozó országoknak gazdaságuk helyreállításában. Ezzel egyidőben megkezdődött a térség katonai erejének visszaállítása is és egy nyugati védelmi szövetség létrehozása. Ennek első lépéseként az Egyesült Királyság és Franciaország 1947-ben megkötötte a dunkerque-i szerződést, amely még elsősorban Németország ellen irányult, majd 1948-ban a brüsszeli szerződésben a kollektív védelmet kiterjesztették Belgiumra, Hollandiára és Luxemburgra is.^[4] A lépést a Truman vezette amerikai kormányzat is támogatta. A nyugat-európai kormányok számára ugyanakkor hamar világossá vált, hogy egy erősebb katonai szövetség létrehozására van szükség. Eközben az USA, Kanada és az Egyesült Királyság között is titkos tárgyalások indultak meg, mivel a három állam nem bízott benne, hogy az ENSZ fenn tudja tartani a globális békét. A NATO alapokmányának, az Észak-atlanti Szerződésnek aláírására végül 1949. április 4-én került sor Washingtonban.^[5] A 12 aláíró ország az USA, Kanada, az Egyesült Királyság, Franciaország, valamint a három Benelux állam mellett Olaszország, Portugália, Norvégia, Dánia és Izland voltak. A dokumentum 5. cikkelye garantálta, hogyha egy külső állam megtámadja valamelyik tagországot, a szövetség összes tagja csatlakozik a harchoz.^[6][7]

Nyugat-Németország csatlakozása

Németország csatlakozása a NATO-hoz

Nyugatnémet katonák 1960-ban

A NATO-n belül komoly vitákat váltott ki Nyugat-Németország csatlakozásának kérdése. Sok tagállam az ország világháborúkban betöltött szerepe miatt veszélyesnek találta a németek újbóli felfegyverzését, ugyanakkor egyértelművé vált, hogy a terület kulcsfontosságú a szovjetekkel szembeni védekezés szempontjából. A német vezetéssel a katonai szövetség végül az 1954-es párizsi szerződésben egyezett meg, amelynek következményeképp véget ért az ország katonai megszállása. A következő évben a NATO felvette tagjai közé Nyugat-Németországot, a lépésre válaszul a Szovjetunió és csatlós államai alig egy héttel később létrehozták a Varsói Szerződést. Németország szó szerint a semmiből építette újjá hadseregét, a Bundeswehrt és nagy számú külföldi hadtestek is érkeztek az országba, így a hidegháború végén már 900 000 katona állomásozott a területen.^[8][6]

Franciaország konfliktusa a szövetséggel

1958 után Franciaország kapcsolata megromlott a NATO-val. Az ország elnöke, Charles de Gaulle hevesen kritizálta a szervezetet, elsősorban az USA vezető szerepét bírálta, és a közös katonaságban a francia szuverenitás megsértését látta. Az ország vezetése kijelentette, hogy nem szeretnének egy másik országért háborúba menni egy konfliktus esetén. 1966-ban Franciaország hivatalosan kilépett a NATO közös parancsnokságából, a szervezet székhelye átkerült Párizsból Brüsszelbe és a nemzetközi erők is elhagyták az állam területét. A franciák végül nem léptek ki a szövetségből, a kapcsolat később rendeződött és 2009-ben ismét csatlakoztak a közös parancsnoksághoz.^[9]

Szembenállás a Varsói Szerződéssel

Török katonák egy 1981-es NATO hadgyakorlaton

A NATO fennállásának legfontosabb célja a hidegháború során egy potenciális európai szovjet invázió megakadályozása volt. A kommunista blokk védelmi egyezménye, a Varsói Szerződés 1955-ben jött létre és szárazföldi erői eleinte jelentősen felülmúlták az Észak-Atlanti Szerződés európai tagországainak haderejét, ezért elsősorban az Egyesült Államok nukleáris elrettentő erejére támaszkodott a védelem. Ezt kiegészítve 1957-ben megkezdődött a nukleáris robbanófejek telepítése Európába is. Ezeknek a bombáknak a kezelése úgynevezett kettős vezérlésű rendszerben működött, egy ellenséges támadás esetén mind az Egyesült Államok, mind a fegyvernek otthont adó ország megvétózhatta a bomba bevetését. Nagy-Britannia saját atomfegyvereit beépítette a NATO tervezési struktúrájába, a szintén atomhatalom Franciaország azonban külön kezelte fegyvereit.

A holland honvédelmi miniszter, Wim van Eekelen üdvözli az országba érkező amerikai katonákat 1987-ben

A nukleáris védelem kiépítésével egyidőben megkezdődött a hagyományos tengeri és szárazföldi hadsereg fejlesztése is. 1950 szeptemberében a NATO Katonai Bizottsága ambiciózus tervet jelentett be, amelynek célja 96 hadosztály felállítása volt, ebből végül 35 hadosztály jött létre. Hogy a tagországok fegyveres erői összehangoltan tudjanak működni, nagy hadgyakorlatok kezdődtek, ezek közül az 1952-es Mainbrace-hadművelet volt az első, a gyakorlaton 200 hajó és 50 000 katona vett részt.^[10] 1952-ben csatlakozott a szövetséghez Görögország és Törökország is, így egy hosszabb folyamat során a két ország hadseregét is beintegrálták a közös parancsnokság alá. 1974-ben Törökország inváziót indított a Görögországgal szövetséges Ciprus ellen, a konfliktus során a két NATO tagállam katonái közvetlenül is összecsaptak egymással. A katonai szövetség 5-ös cikkelye nem lépett életben a helyzetben mivel a törökök támadó háborút folytattak. Az észak-atlanti szövetség nem vett részt a Falkland-szigeteki háborúban sem, ugyanis a szigetcsoport a Ráktérítőtől délre fekszik, így védelme az alapító okmány szerint nem tartozik a NATO hatáskörébe.

A két nagy szembenálló blokk közötti feszült patthelyzet az egész hidegháború során fennállt, az 1960-as években, a berlini fal felépülésének időszakában kiélesedett a feszültség, majd a '70-es évek enyhülésének köszönhetően egy időre alábbhagyott egy nukleáris háború kitörésének veszélye. Az indulatok az 1979-es afganisztáni szovjet invázió és Ronald Reagan amerikai elnök 1980-as megválasztása után ismét fellángoltak (kis hidegháború), azonban 1985-től kezdve Gorbacsov politikai és gazdasági reformjai enyhítették a feszültséget és végül 1990-1991-ben a Szovjetunió felbomlott. A legfontosabb alkotó állam megszűnésével a Varsói Szerződés is felbomlott, így a NATO maradt az egyetlen nagy katonai hatalom a világon. A szovjetekkel való megbékélés részeként aláírták a CFE-szerződést, amelyben korlátozták az Európában állomásozó katonák létszámát. Németország újraegyesült és a Németországra vonatkozó végleges szabályozásról szóló szerződés értelmében az ország keleti fele is a NATO része lett.

A hidegháború után

Román katonák vesznek részt a Békepartnerség hadgyakorlatán az Egyesült Államokban 1998-ban

A kétpólusú világrend megszűnésével a nyugati országokban felmerült a kérdés, hogy a katonai szövetség létezésének továbbra is van e létjogosultsága. A NATO-ban változások indultak el, a katonai szerep mellett hangsúlyossá vált a politikai összefogás is és a szervezet új céljává az európai stabilitás és béke fenntartása vált. Ennek a folyamatnak a részeként jó kapcsolatok kiépítésére törekedtek a posztszovjet államokkal, létrehozták a Euro-atlanti Partnerségi Tanácsot és a Békepartnerséget, amelyek egyrészt teret adtak a NATO és nem NATO országot közötti kommunikációnak és bizalomépítésnek, másrészt közös tréningeket, hadgyakorlatokat szerveztek. Ezzel egyidőben fontossá vált az instabilabb európai országokban zajló békefenntartás is, ennek az irányelvnek az értelmében vett részt a szövetség a Jugoszlávia felbomlásakor kirobbant délszláv háborúban. 2001 szeptember 11-én először és eddig egyetlen alkalommal lépett érvénybe az 5-ös cikkely, amikor súlyos terrortámadás érte az Egyesült Államokat, és a NATO országai közösen kezdtek terrorista szervezetek elleni akciókat a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.

A NATO bővítése

Brit légvédelmi rendszer Észtországban, 2016

1997. július 8-án a NATO meghívta Csehországot, Magyarországot és Lengyelországot a szövetségbe, így azok 1999. március 12-én csatlakoztak. 2004. március 29-én csatlakozott Szlovákia, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Bulgária és Románia. A 2008-as bukaresti csúcstalálkozón meghívták a Szövetségbe Albániát és Horvátországot, melyek 2009. április 1-jén csatlakoztak a NATO-hoz. 2015. december 2-án a NATO külügyminiszterei meghívták Montenegrót, hogy csatlakozzon az észak-atlanti szervezetbe, mely 2017. június 5-étől a NATO huszonkilencedik tagállama lett.^[11] Észak-Macedónia 2018. július 11-én kapott meghívást a NATO-tól, majd 2020. március 27-én vált a szervezet teljes jogú tagjává. Miután Oroszország 2022. februárjában megtámadta Ukrajnát, Svédország és Finnország napirendre tűzte a döntést a csatlakozási szándékuk jóváhagyásáról.^{[12] [13]} 2022. május 18-án Finnország és Svédország hivatalosan benyújtotta a csatlakozási kérelmét.^[14]

NATO hadműveletek

A hidegháború során a NATO egyes tagállamai vettek részt háborúkban, de maga a szövetség nem. A Szovjetunió felbomlása után azonban hangsúlyossá vált a NATO békefenntartó és stabilizáló szerepe, így a tagországok haderői számos missziót hajtottak végre a NATO égisze alatt, legtöbbször polgárháború sújtotta területeken. Ezekben a hadműveletekben magyar egységek is részt vettek, jelentősen növelve hazánk elfogadottságát és presztízsét a szövetségben.

Bosznia-Hercegovina

Az amerikai haditengerészet EA–6B repülőgépe Boszniában

1992-ben kitört a délszláv háború legvéresebb szakaszaként ismert boszniai háború. Az egyre romló helyzet hatására az ENSZ Biztonsági Tanácsa elrendelte egy repüléstilalmi zóna létrehozását Bosznia-Hercegovina középső területei felett. A légtérzárat a NATO légiereje tartatta be a Deny Flight hadművelet keretében. A szövetség katonái 1994-ben vettek először részt összecsapásban, amikor a banja lukai incidens során lelőttek 4, a tiltott légteret megsértő boszniai szerb repülőgépet.^[15] A szervezet feladata volt a Jugoszláviát sújtó fegyverembargó és szankciók betartatása is, és a srebrenicai mészárlás után részt vettek a boszniai szerb csapatok bombázásában is a Megfontolt Erő (Deliberate Force) hadművelet során. 1995-ben a daytoni egyezménnyel lezárult a háború, ennek keretében mintegy 60 000 NATO katona érkezett békefenntartónak a térségbe.^[16]

Koszovó

Német KFOR katonák Koszovóban

1998-ban kitört a koszovói háború, amelynek során a terület albán lakossága a Szerbiától való elszakadást szerette volna elérni. A felkelésre válaszul a Milošević vezette Jugoszlávia (ami ekkor csak Szerbiából és Montenegróból állt) az albánok elűzését tűzte ki célul. Az atrocitásokra válaszul a NATO 1999-ben közbeavatkozott és az Allied Force hadművelet keretében bombázásokat hajtott végre Szerbiában.^[17] A csapások hatására a szerb vezetés elfogadta az ENSZ határozatát a háború lezárásáról. Ezt követően NATO békefenntartók érkeztek Koszovóba a Kosovo Force (KFOR) keretében, ez a misszió jelenleg is folyamatban van. A NATO intervenciót számos kritika érte egyrészt a bombázások nagyszámú civil áldozata,^[18] másrészt az ENSZ felhatalmazás hiánya miatt.^[19]

• Magyar részvétel:

Magyar katonák Koszovóban 2010-ben

Magyarország alig néhány nappal a koszovói háború kitörése előtt csatlakozott a NATO-hoz, de már részt vett a légi műveletek támogatásában 1999-ben és békefenntartó kontingenst is küldött a területre a KFOR misszió részeként.^[20] Jelenleg 469 magyar katona állomásozik Koszovóban^[21] és 2021 óta a KFOR parancsnoki posztját is egy magyar tölti be Kajári Ferenc vezérőrnagy személyében.^[22]

Afganisztán

Lásd még: Afganisztáni háború

Magyar katonák felügyelik afgán civilek evakuálását a Kabuli Repülőtéren 2021 augusztus 18-án, a tálib hatalomátvétel idején

2001 szeptember 11-én az al-Káida terrorszervezet támadói terrortámadások sorozatát hajtották végre az Egyesült Államokban, életbe léptetve a NATO 5-ös cikkelyét, aminek értelmében az összes tagállam a megtámadott védelmére kel. A kezdődő terrorellenes háború részeként elsőként a Földközi-tengeren kezdtek haditengerészeti műveleteket, (ilyen volt például az Active Endeavour hadművelet) hogy megakadályozzák a feltételezett terroristák mozgását és az illegális fegyverkereskedelmet, különösen a tömegpusztító fegyverek csempészését. A következő cél a terrorizmus fellegvárának tartott Afganisztán jelentette fenyegetés felszámolása volt, a közép-ázsiai országban igyekeztek elpusztítani az olyan aktív terrorszervezeteket, mint az al-Káida és a Talibán, és békefenntartó erők révén stabilitást teremteni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazta a NATO-t, hogy egy nemzetközi egységekből álló szárazföldi haderőt telepítsen Afganisztánba, így létrejött a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF). Az országban állomásozó erők létszáma 2011-ben volt a legmagasabb, amikor 50 ország 130 000 katonája volt jelen a területen. A gerilla hadviselést folytató tálibok csoportjait nem sikerült megsemmisíteni, és 2021 április 14-én Jens Soltenberg NATO-főtitkár bejelentette a csapatok kivonását a térségből. A kivonulás befejezését követően a Talibán hamar legyőzte az afgán köztársasági erőket és uralma alá hajtotta az egész országot.^[23]

• Magyar részvétel:

Az ISAF erők részeként 2003-tól kezdődően magyar katonák is állomásoztak Afganisztánban, 2014-ben 240-en. Összesen több ezer magyar járta meg Afganisztánt, közülük 7-en vesztették életüket. A csapatok számos feladatot elláttak, harcoltak a terroristák ellen, segítettek kiképezni a helyi erőket és felügyelték az újjáépítést. Egy időben magyarok látták el a Kabuli Repülőtér üzemeltetését és 2006-ban átvették a Baglán tartománybeli újjáépítési csoport vezetését. A csapatkivonás részeként 18 év után a magyar katonák is elhagyták az országot, az utolsó csoport 2021. június 5-én távozott.^[24][20]

Iraki kiképző misszió

Olasz és amerikai kiképzőtisztek Irakban

Az iraki háború során az Amerikai Egyesült Államok 2003-ban egy invázióval megdöntötte Szaddám Husszein diktátor rezsimjét, azonban az újonnan alakult iraki átmeneti kormány nem rendelkezett a megfelelő képességekkel, hogy kezelni tudja az országban kitörő lázadásokat. Az ENSZ felhatalmazta a NATO-t hogy létrehozza a Soknemzetiségű Erőket (MNF–I), amelynek célja nem a felkelők elleni küzdelem, hanem az iraki biztonsági erők kiképzése volt. A misszió során mintegy 100 NATO katona 5000 iraki katonát és 10 000 rendőrt képzett ki.^[25] A művelet 2011-ben ért véget.^[26]

• Magyar részvétel:

A misszióban Magyarország 3 törzstiszttel és 2007-ben egy évig egy 15 fős kontingenssel vett részt,^[20] közülük 1 katona vesztette életét.^[25]

Kalózkodás elleni hadművelet az Ádeni-öbölben

A USS Farragut egy kilőtt kalózhajóval a háttérben

2009-ben a NATO hadihajókat küldött az Ádeni-öböl térségébe, hogy megvédje az áthaladó hajókat a szomáliai kalózok támadásaitól. A 2016-ig tartó Ocean Shield hadműveletnek nevezett misszióban elsősorban amerikai hajók hajtottak végre bevetéseket, de megjelentek egyéb NATO tagállamok, valamint Kína, Dél-Korea, és Oroszország haditengerészeti eszközei is. A NATO erők a kalózok elleni küzdelem mellett segítettek a régió államainak a partiőrségük és haditengerészetük fejlesztésében, valamint biztosították a Világélelmezési Program Szomáliába érkező segélyeinek útvonalát.^[27]

Líbia

Bővebben: 2011-es líbiai intervenció

2011-ben felkelés tört ki a líbiai diktátor, Moammer Kadhafi kormánya ellen, kirobbantva az első líbiai polgárháborút. Az összecsapások korai szakaszában a felkelők sikereket értek el, azonban később a kormányerők ellentámadásba kezdtek, és atrocitások sorát elkövetve visszaszorították a lázadókat. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy tűzszünet végrehajtását követelte és felhatalmazta a NATO-t, hogy létrehozza a líbiai repüléstilalmi zónát, ezzel kezdetét vette a 2011-es NATO intervenció az országban. A katonai szövetség erői megsemmisítették a líbiai légierőt és a légvédelmet, majd bombázásokkal támogatták a felkelő erők harcát. A háború a lázadók és a NATO győzelmével ért véget, Kadhafit megölték.^[28][29]

Tagjai

Tagország	Csatlakozás éve	Katonai költségvetés (milliárd USD)[30][31]	A GDP%-ában[32]	Aktív katonai állomány (fő)[33]	Tartalékosok (fő)[33]
USA	1949	801	3,5%	1 388 100	744 950
Belgium	1949	4,92	0,99%	26 300	5 100
Dánia	1949	4,76	1,44%	14 500	44 000
Egyesült Királyság	1949	68,4	2,2%	138 500	78 600
Franciaország	1949	56,6	1,9%	208 750	141 000
Hollandia	1949	13,8	1,4%	35 400	4 500
Izland	1949	0,02[34]	0,1%	0	0
Kanada	1949	26,4	1,3%	67 400	35 600
Luxemburg	1949	0,5[35]	0,3%	900	0
Norvégia	1949	7,18	1,8%	23 250	40 000
Olaszország	1949	32	1,5%	165 500	18 300
Portugália	1949	3,36	1,53%	27 250	211 700
Görögország	1952	4,84	2,38%	142 700	221 350
Törökország	1952	19	2,23%	355 200	178 700
Németország	1955 – NSZK 1990 – NDK	56	1,3%	183 500	50 050
Spanyolország	1982	19,5	1,4%	120 350	15 150
Csehország	1999	2,97	1,38%	21 750	0
Lengyelország	1999	12	2,28%	114 050	0
Magyarország	1999	2,08	1,49%	27 800	20 000
Bulgária	2004	1,08	1,86%	36 950	3 000
Észtország	2004	0,69	2,57%	7 100	17 500
Lettország	2004	0,72	2,38%	6 210	15 900
Litvánia	2004	1,11	2,33%	19 850	6 700
Románia	2004	5,05	2,38%	69 300	50 000
Szlovákia	2004	2,12	2,22%	15 850	0
Szlovénia	2004	0,58	1,19%	7 250	1 500
Albánia	2009	0,25	1,92%	8 000	0
Horvátország	2009	0,80	1,45%	15 200	18 350
Montenegró	2017	0,07	1,37%	2 350	0
Észak-Macedónia	2020	0,11	0,96%	8 000	4 850

A NATO európai terjeszkedése

Az európai országok viszonya a NATO-hoz (2021)

  Tagországok

  Belépés előtt álló országok

  Tárgyalások folyamatban

  A tagság nem cél

  Békepartnerség

  Törekvés a békepartnerségre

Csatlakozásra váró államok

•  Svédország
•  Finnország
•  Ukrajna
•  Bosznia-Hercegovina
•  Grúzia

Békepartnerség (a tagság nem cél)

Bővebben: Békepartnerség

Nemzetközi jogi értelemben semleges országok:

•  Ausztria
•  Svájc

A következő országok semlegességét nem támasztja alá semmilyen nemzetközi jogi garancia:

•  Írország

További békepartner országok:

•  Azerbajdzsán
•  Fehéroroszország – 2021-ben felfüggesztve
•  Kazahsztán
•  Málta
•  Moldova
•  Örményország
•  Szerbia

Törekvés a békepartnerségre:

•  Ciprus
•  Koszovó

Térképen

A NATO és viszonya más államokhoz (2022. ápr.)

  Tagországok

  Belépés előtt álló országok

  Egyéni Partnerségi Terv (IPAP)

  Békepartnerség

  Mediterrán Párbeszéd

  Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés

  Egyéb globális partnerek

Legfontosabb intézményei

Észak-atlanti Tanács

Az egyetlen politikai döntéshozó testület. A Tanács nagyköveti („állandó képviselők”), külügyminiszteri vagy állam- és kormányfői szinten ülésezik. A döntések érvényessége nem függ a szinttől. Az üléseken (szinttől függetlenül) a főtitkár elnököl. Az állandó képviselők hetente többször üléseznek Brüsszelben. A Tanács munkáját a Nemzetközi Titkárság, a Nemzetközi Katonai Törzs és bizottságok segítik.

Védelmi Tervező Bizottság

Állandó képviselők részvételével ülésezik. Védelmi kérdésekkel foglalkozik. Irányelveket ad ki a NATO tagországainak. A bizottságot egy 2010 júniusában lezajlott reform során megszüntették, funkcióit pedig az Észak-atlanti Tanács vette át.^[36]

Nukleáris Tervező Csoport

Rendszeresen ülésezik, védelmi miniszterek részvételével. Feladata a nukleáris erőkkel kapcsolatos konkrét politikai kérdések megvitatása.

Főtitkár, Titkárság

A főtitkár felelős a szövetségen belül a döntéshozatali folyamat segítségében. Irányítja a nemzetközi Titkárság munkáját, elnököl a Tanács ülésein.

Katonai Bizottság

Bővebben: NATO Katonai Bizottsága

A Szervezet legfelső katonai szerve. Tagjai a tagállamok vezérkari főnökei. Feladatuk katonai stratégiai kérdésekben vezetési funkciók ellátása. Javaslatokat dolgoz ki a Tanács számára katonai kérdésekben.

A Katonai Bizottság feladatai: 1. javaslatokat tesz a NATO politikai vezetése számára olyan intézkedések megtételére, amelyeket a NATO területének közös védelme szempontjából szükségesnek ítélnek 2. ellátja a vezetési funkciókat a katonapolitikai és stratégiai kérdésekben 3. katonai kérdésekben irányelveket ad ki a NATO stratégiai parancsnokainak, akik feladataik végrehajtása során a Katonai Bizottságnak tartoznak felelősséggel.

A Katonai Bizottság az állandó képviselők részvételével hetente legalább egy alkalommal ülésezik, de szükség esetén bármikor összehívható.

Ezen kívül évente három alkalommal a vezérkari főnökök szintjén tanácskoznak. Kettőt ezek közül Brüsszelben, egyet pedig rotációs alapon valamelyik tagországban tartanak.

A Katonai Bizottság elnökét a tagállamok vezérkari főnökei hároméves hivatali időszakra választják meg. Hatáskörét a Katonai Bizottság határozza meg, amelynek feladatai végrehajtása során minden tekintetben felelősséggel tartozik.

A Katonai Bizottság tevékenységét a tagországok katonai szakértőiből álló munkacsoportok és a Nemzetközi Katonai Törzs támogatja.

Bizottságok és ügynökségekszerkesztés

A Szövetség munkaszervei, meghatározott feladatkörben döntéseket készítenek elő.

Parancsnokságokszerkesztés

A csapatok felkészítését, a hadműveletek tervezését látják el.

Euro-atlanti Partnerségi Tanácsszerkesztés

Évente kétszer külügyminiszteri szinten ülésezik, havonta nagyköveti szinten.

NATO Parlamenti Közgyűléseszerkesztés

A NATO Parlamenti Közgyűlése (NATO PA) egy olyan testület, amely átfogó stratégiai célokat határoz meg a NATO számára. Évente kétszer tart ülést (tavasszal és ősszel). Közvetlen kapcsolatban áll az állandó tagokat kinevező tagállamok nemzeti kormányainak parlamenti szervezeteivel és/vagy ezen tagállamok NATO-nagyköveteivel. A NATO Parlamenti Közgyűlése az Észak-atlanti Szövetség tagállamainak jogalkotóiból és tizenhárom társult tagból áll.

A NATO főtitkáraiszerkesztés

Bővebben: A NATO főtitkárainak listája

NATO csúcstalálkozókszerkesztés

^[40]

	Értekezlet neve	Dátum	Fogadó ország, helyszín	Megjegyzések
1.	1957-es párizsi NATO-csúcstalálkozó	1957. december 16–19.	Párizs, Franciaország
2.	1974-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1974. június 26.	Brüsszel, Belgium
3.	1975-ös brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1975. május 29–30.	Brüsszel, Belgium
4.	1977-es londoni NATO-csúcstalálkozó	1977. május 10–11.	London, Egyesült Királyság
5.	1978-as washingtoni NATO-csúcstalálkozó	1978. május 30–31.	Washington, Amerikai Egyesült Államok
6.	1982-es bonni NATO-csúcstalálkozó	1982. június 10.	Bonn, NSZK
7.	1985-ös brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1985. november 21.	Brüsszel, Belgium
8.	1988-as brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1988. március 2–3.	Brüsszel, Belgium
9.	1989 májusi brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1989. május 29–30.	Brüsszel, Belgium
10.	1989 decemberi brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1989. december 4.	Brüsszel, Belgium
11.	1990-es londoni NATO-csúcstalálkozó	1990. július 5–6.	London, Egyesült Királyság
12.	1991-es római NATO-csúcstalálkozó	1991. november 7–8.	Róma, Olaszország
13.	1994-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1994. január 10–11.	Brüsszel, Belgium
14.	1997-es párizsi NATO-csúcstalálkozó	1997. május 27.	Párizs, Franciaország
15.	1997-es madridi NATO-csúcstalálkozó	1997. július 8–9.	Madrid, Spanyolország
16.	1999-es washingtoni NATO-csúcstalálkozó	1999. április 23–25.	Washington, Amerikai Egyesült Államok	A NATO 50. évfordulója alkalmából.
17.	2001-es NATO Főparancsnoksági csúcstalálkozó	2001. április 23–25.	NATO Főparancsnokság, Belgium
18.	2002-es római NATO–Oroszország-csúcstalálkozó	2002. május 28.	Róma, Olaszország	A NATO–Oroszország Tanács értekezlete (brosúra).
19.	2002-es prágai NATO-csúcstalálkozó	2002. november 21–22.	Prága, Csehország	Ez az első csúcstalálkozó, amelyet a korábbi Varsói Szerződés területén szerveztek.
20.	2004-es isztambuli NATO-csúcstalálkozó	2004. június 28–29.	Isztambul, Törökország
21.	2005-ös NATO Főparancsnoksági csúcstalálkozó	2005. február 22.	NATO Főparancsnokság Brüsszel, Belgium
22.	2006-os rigai NATO-csúcstalálkozó	2006. november 28–29.	Riga, Lettország	Az első NATO-csúcstalálkozó, amelyet a korábbi Szovjetunió területén szerveztek.
23.	2008-as bukaresti NATO-csúcstalálkozó	2008. április 2–4.	Bukarest, Románia	Horvátország és Albánia meghívást kapott a Szövetségbe. Macedónia viszont nem, nevének Görögországgal való tisztázatlansága miatt. Döntés született Grúzia és Ukrajna NATO-hoz való csatlakozása ügyében, melyet a NATO-tagsági ütemtervben (NATO Membership Action Plan) tettek közzé még ez év decemberében. A csúcstalálkozó zárónyilatkozata (angolul)
24.	2009-es strasbourg–kehli NATO-csúcstalálkozó	2009. április 3–4.	Strasbourg, Franciaország– Kehl, Németország	A NATO 60. évfordulója alkalmából. NATO-link; A csúcstalálkozó zárónyilatkozata (angolul)
25.	2010-es lisszaboni NATO-csúcstalálkozó	2010. november 19–20.	Lisszabon, Portugália	1
26.	2012-es chicagói NATO-csúcstalálkozó	2012. május 20–21.	Chicago, Amerikai Egyesült Államok	Summit meetings of Heads of State and Government, Chicago, USA
27.	2014-es newporti NATO-csúcstalálkozó	2014. szeptember 4–5.	Newport/Cardiff, Egyesült Királyság, Wales
28.	2016-os varsói NATO-csúcstalálkozó	2016. július 8–9.	Varsó, Lengyelország
29.	2017-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	2017. május 25.	Brüsszel, Belgium
30.	2018-as brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	2018. július 11–12.	Brüsszel, Belgium
31.	2019-es londoni NATO-csúcstalálkozó	2019. december 3–4.	Watford, Egyesült Királyság	A NATO 70. évfordulója alkalmából.
32.	2021-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	2021. június 14.	Brüsszel, Belgium
33.	2022-es NATO virtuális csúcstalálkozó	2022. február 25.	Virtuális csúcstalálkozó	2022-es orosz invázió Ukrajna ellen
34.	2022-es brüsszeli NATO rendkívüli csúcstalálkozó	2022. március 24.	Brüsszel, Belgium	2022-es orosz invázió Ukrajna ellen
35.	2022-es madridi NATO-csúcstalálkozó	2022. június 29–30.	Madrid, Spanyolország

Kapcsolódó szócikkekszerkesztés

• Katonai szabvány
• NATO-kód

Jegyzetekszerkesztés

További információkszerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-atlanti Szerződés Szervezete témájú médiaállományokat.

• North Atlantic Treaty Organization
• NATO archívum
• NATO-csúcsértekezletek
• Az Észak-atlanti Szerződés szövege (magyarul) – nato.int
• Az Észak-atlanti Szerződés szövege Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul) – kulugyminiszterium.hu
• A NATO első fél évszázada – László Balázs cikke az Európai Utasban
• Pirityi Sándor: Ötvenöt éves a NATO
• Manley kemény üzenetet küldött a NATO-nak – Cikk a Kanadai Magyar Hírlapban
• Kompromisszum az afganisztáni misszióról – Cikk a Kanadai Magyar Hírlapban
• NATO.lap.hu – linkgyűjtemény

Sablon:NATO m v sz NATO (North Atlantic Treaty Organisation) tagországok Albánia Amerikai Egyesült Államok Belgium Bulgária Csehország Dánia Egyesült Királyság Észak-Macedónia Észtország Franciaország Görögország Hollandia Horvátország Izland Kanada Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Montenegró Németország Norvégia Olaszország Portugália Románia Spanyolország Szlovákia Szlovénia Törökország

Sablon:Hidegháború m v sz Hidegháború (1945–1991) Fontosabb események 1940-es évek Jaltai konferencia · Potsdami konferencia · Görög polgárháború · Korfui incidens · Indokínai háború · Truman-doktrína · Marshall-terv · Berlini blokád · Kínai polgárháború · Vasfüggöny · Keleti blokk 1950-es évek Koreai háború · 1953-as keletnémet felkelés · Kubai forradalom · 1956-os magyar forradalom · Szuezi válság · Szputnyik-válság · Eisenhower-doktrína 1960-as évek Kínai–szovjet eltávolodás · U–2 incidens · Kennedy-doktrína · Guatemalai polgárháború · Disznó-öbölbeli invázió · Kubai rakétaválság · Berlini fal · Johnson-doktrína · Prágai tavasz · Nixon-doktrína · Brezsnyev-doktrína · SALT–1 · Enyhülés 1970-es évek 1973-as olajválság · SALT–2 · Angolai polgárháború · Ogadeni háború · Iráni forradalom · Kambodzsai forradalom · Mayaguez-incidens · Kambodzsai–vietnámi háború 1980-as évek Afganisztáni háború · Irak–iráni háború · Carter-doktrína · Szolidaritás · Falkland-szigeteki háború · Glasznoszty · Peresztrojka · Tienanmen téri vérengzés · Őszi forradalmak · A berlini fal leomlása · Bársonyos forradalom · Romániai forradalom · Able Archer 83 1990-es évek A szovjet csapatok kivonulása Magyarországról · Jugoszlávia felbomlása · A Szovjetunió felbomlása · Csehszlovákia felbomlása Főszereplők Szembenálló katonai tömbök NATO  · Varsói Szerződés A két szuperhatalom vezetői USA Harry S. Truman · Franklin D. Roosevelt · Dwight D. Eisenhower · John Fitzgerald Kennedy · Lyndon B. Johnson · Richard Nixon · Gerald Ford · Jimmy Carter · Ronald Reagan · George H. W. Bush SZU Joszif Sztálin · Georgij Malenkov · Nyikita Hruscsov · Leonyid Brezsnyev · Jurij Andropov · Konsztantyin Csernyenko · Mihail Gorbacsov Más fontos szereplők Európa Winston Churchill · Margaret Thatcher · Clement Attlee · Charles de Gaulle · Georges Pompidou · Valéry Giscard d’Estaing · François Mitterrand · Josip Broz Tito · Rákosi Mátyás · Nagy Imre · Kádár János · Willy Brandt · Konrad Adenauer · Helmut Schmidt · Helmut Kohl · Gheorghe Gheorghiu-Dej · Nicolae Ceaușescu · Enver Hoxha · Alexander Dubček · Gustáv Husák · Francisco Franco · Georgi Dimitrov · Todor Zsivkov · Walter Ulbricht · Erich Honecker · II. János Pál pápa · Wojciech Jaruzelski · Lech Wałęsa Ázsia Mao Ce-tung · Csou En-laj · Teng Hsziao-ping · Csang Kaj-sek · Kim Ir Szen · Li Szin Man · Pak Csong Hi · Ho Si Minh · Pol Pot · Heng Szamrin · Mohammad Reza Pahlavi · Ruholláh Homeini · Dzsaváharlál Nehru · Indira Gandhi Latin- Amerika Fidel Castro · Che Guevara · Salvador Allende · Augusto Pinochet · Juan Domingo Perón · Daniel Ortega · Omar Torrijos Afrika Gamal Abden-Nasszer · Anvar Szadat · Jean-Bédel Bokassa · Moammer Kadhafi · Hailé Szelasszié · Julius Nyerere · Idi Amin Dada · Manuel Pinto da Costa · Mobutu Sese Seko Kapcsolódó témák Kapcsolódó konfliktusok Vietnámi háború · Nicaraguai konfliktus · Arab–izraeli konfliktus A hidegháború eseménytörténete · Vasfüggöny · Bricker-kiegészítés · El nem kötelezett országok mozgalma · Keleti blokk  · Hidegháborús fegyverkezési verseny · Nukleáris fegyverkezés · Űrverseny · Mccarthyzmus · COCOM-lista · Berlini fal · Kondorkeselyű hadművelet · Kémek háborúja · Ostpolitik · KGST · CIA · KGB · Stasi · Harmadik világ