A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Fabinyi Tihamér | |
Bal oldalt Fabinyi Tihamér | |
Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere | |
Hivatali idő 1932. október 1. – 1935. március 4. | |
Előd | Kenéz Béla |
Utód | Bornemisza Géza |
Magyarország pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1935. január 6. – 1938. március 9. | |
Előd | Imrédy Béla |
Utód | Reményi-Schneller Lajos |
Született | 1890. augusztus 7. Nagyrőce |
Elhunyt | 1953. június 11. (62 évesen) Boston |
Párt | Nemzeti Egység Pártja |
Foglalkozás |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Fabinyi Tihamér témájú médiaállományokat. |
Fabinyi Tihamér (Hisnyóvíz, 1890. augusztus 7. – Boston, 1953. június 11.[1]) jogász, politikus, képviselő és felsőházi tag, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, később pénzügyminiszter.
Karrierjének kezdete
Evangélikus családból származott, egyháza életében aktív szerepet vállalt és több adománnyal is gyarapította. Egyetemi tanulmányait Berlinben, Lipcsében és Cambridge-ben folytatta, majd 1913-ban Budapesten szerzett jogi végzettséget.[1] Pályája az igazságszolgáltatásban indult: előbb a budapesti törvényszéken, majd a Kúrián és a hatásköri bíróságon dolgozott, innen az igazságügy-minisztériumba került törvényelőkészítő bírónak.[1] Szolgálatáért kitüntetésben részesült. 1921-ben az állami pályát elhagyva a Ganz-Danubius gyár jogigazgatója lett, majd ügyvédi irodát nyitott. Elsősorban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott, nyelvismeretét (angol, német, olasz, francia) is kamatoztatva, és sokat utazott. Eközben a Magyar Jogászegylet titkáraként tevékenykedett, továbbá több cikket írt hazai és külföldi szaklapokba, és nagyobb terjedelmű munkákat is írt, illetve szerkesztett jogi tárgykörben. Erre való tekintettel 1924-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem a perjog köréből magántanárrá minősítették. 1927-től a Közgazdasági Egyetemen adott elő részvénytársasági, szövetkezeti és polgári perjogi témában.
Kormányzati szerepvállalása
1931-ben a kiskundorozsmai választókerületben képviselővé választották a kormányzó Nemzeti Egység Pártja programjával,[1] és 1932-ben megszerezte a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri tárcát a Gömbös-kormányban (1932. október 1. – 1935. március 4.). Ilyen minőségben nagy szerepet vállalt az Ausztriával és Olaszországgal fennálló kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében, a Dunáról a tengerekre irányuló hajózás megteremtésében, a transzkontinentális útvonal Budapestet Kecskeméttel összekötő szakaszának kiépítésében, valamint a turizmus – és különösen a balatoni idegenforgalom – elterjesztésében. Érdemeiért a Magyar Érdemrend nagykeresztjével és az Olasz Királyi Koronarend nagykeresztjével is kitüntették.
Minisztersége idején született meg 1934-ben a tárcájának az a 70 846/1934. számú rendelete, amely meghatározta az ország akkori főútvonal-hálózatának elemeit (8 első-, 35 másod- és 150 harmadrendű főút kijelölésével), és amely megvetette az azóta is hatályban lévő közúthálózati rendszer alapjait is.[2] Az akkor kitűzött elsőrendű főutak vonalvezetése, több-kevesebb nyomvonal-korrekciótól eltekintve már akkor megegyezett a jelenkori, azonos számozású főutakéval, és az akkori másodrendű főutak is nagyrészt főútnak számítanak azóta is. Az útszámozás rendszerében ráadásul megjelent már a szektorelv is, vagyis az a logika, hogy az elsőrendű főutak számtartományokra osztják az ország területét, és ezekben a számtartományokban az alacsonyabb rendű főutak mind azzal a számjeggyel kezdődnek, amilyen számozású út az adott szektort (az óramutató járása szerinti irányból) megnyitotta.
1935-ben a pécsi választókerületben ismét képviselővé választották. Imrédy Béla lemondása után ideiglenes jelleggel a pénzügyi tárcát is ő vezette 1935. január 6-ától március 4-éig, amikor is utódjául Bornemisza Gézát nevezték ki kereskedelemügyi miniszternek. Gömbös halálát követően a Darányi-kormányban is pénzügyminiszter maradt az 1938-as kormányátalakításig, amikor is, röviddel a győri program bejelentése után, Reményi-Schneller Lajos lett az utódja (1938. március 9.). Minisztersége alatt helyreált az államháztartási egyensúly, az ország rendezte külföldi adósságait, megszűnt a népszövetségi pénzügyi ellenőrzés, a földosztás kapcsán felhalmozódott adósságokat újraszabályozták és részben rendezték.
Minisztersége után
Lemondását követően Horthy Miklós kormányzó örökös felsőházi tagsággal jutalmazta meg, a Magyar Általános Hitelbank pedig meghívta alelnök-vezérigazgatójának. 1940-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja lett. (Tagsága 1945-ben megszűnt.) 1944-ben, a német megszállást követően Svájcba emigrált, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Itt is halt meg 1953-ban.
Főbb művei
- A választott bíráskodás (Bp., 1920)
- A választott bíráskodás; 2. bőv. kiad.; szerzői, Bp., 1926
- Az öröklési jog és örökösödési eljárás (Bp., 1929) – összeállítás, jegyzetek
- Magyary Géza. Emlékbeszéd. Szászy Béla megnyitó- és zárszavával; Franklin, Bp., 1930 (Magyar Jogászegyleti értekezések, XX.)
- A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata (I-II., Bp., 1931) – összeállítás, jegyzetek
- A polgári perjog újjászületése a fasiszta Olaszországban; Franklin Ny., Bp., 1942
Díjai, kitüntetései
- Polgári Hadi Érdemkereszt II. osztálya
- Magyar Érdemrend nagykeresztje
- Olasz Királyi Koronarend nagykeresztje
- magyar királyi titkos tanácsos (1936)
- Bolgár Érdemrend nagykeresztje
Emlékezete
- Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényében.
Jegyzetek
- ↑ a b c d Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 217. o. ISBN 978-963-06-7919-0
- ↑ Magyarország közlekedési térképe, 1937
Források
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. ?. o.
- Országgyűlési almanach 1935-1940
- Hamza Gábor: Feljegyzés Fabinyi Tihamér (1890-1953), az MTA igazgatósági tagja (1940-1945) tudományos munkásságáról és közéleti szerepléséről. Jogelméleti Szemle 2013/4. http://jesz.ajk.elte.hu
- Hamza Gábor: Fabinyi Tihamér (1890-1953), a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja. https://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146
Elődje: Kenéz Béla |
|
Utódja: Bornemisza Géza |
Elődje: Imrédy Béla |
|
Utódja: Reményi-Schneller Lajos |
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
1932
Október 1.
1935
Március 4.
Kenéz Béla (statisztikus)
Bornemisza Géza (politikus)
1935
Január 6.
1938
Március 9.
Imrédy Béla
Reményi-Schneller Lajos
1890
Augusztus 7.
Nagyrőce
1953
Június 11.
Boston (Massachusetts)
Nemzeti Egység Pártja
Közgazdász
Wikimédia Commons
Category:Tihamér Fabinyi
Nagyrőce
1890
Augusztus 7.
Boston (Massachusetts)
1953
Június 11.
Berlin
Lipcse (Németország)
Cambridge (Cambridgeshire)
1913
Budapest
Magyar Királyi Kúria
1921
Angol nyelv
Német nyelv
Olasz nyelv
Francia nyelv
1924
Pázmány Péter Tudományegyetem
1927
Közgazdasági Egyetem
1931
Kiskundorozsma
Nemzeti Egység Pártja
1932
Gömbös-kormány
Október 1.
1935
Március 4.
Ausztria
Olaszország
Duna
Budapest
Kecskemét
Magyar Érdemrend
1935
Pécs
Imrédy Béla
1935
Január 6.
Március 4.
Bornemisza Géza (politikus)
Darányi-kormány
1938
Győri program
Reményi-Schneller Lajos
1938
Március 9.
Népszövetség
Horthy Miklós (kormányzó)
1940
Magyar Tudományos Akadémia
1945
Magyarország német megszállása
Svájc
1953
Kondor Vilmos
Budapest noir
Pécs
2010
Speciális:Könyvforrások/9789630679190
Kenyeres Ágnes
Kenéz Béla (statisztikus)
Magyarország kereskedelemügyi minisztereinek listája
Bornemisza Géza (politikus)
Imrédy Béla
Magyarország pénzügyminisztereinek listája
Reményi-Schneller Lajos
Sablon:Magyarország pénzügyminiszterei
Sablon:Magyarország pénzügyminiszterei
Sablonvita:Magyarország pénzügyminiszterei
Magyarország pénzügyminisztereinek listája
Kossuth Lajos
Batthyány Lajos (miniszterelnök)
Duschek Ferenc
Lónyay Menyhért
Kerkapoly Károly
Szlávy József
Ghyczy Kálmán
Széll Kálmán (politikus)
Tisza Kálmán
Szapáry Gyula
Tisza Kálmán
Wekerle Sándor (miniszterelnök)
Lukács László (miniszterelnök)
Fejérváry Géza
Hegedűs Ferenc (politikus)
Wekerle Sándor (miniszterelnök)
Lukács László (miniszterelnök)
Teleszky János
Gratz Gusztáv
Wekerle Sándor (miniszterelnök)
Popovics Sándor (politikus)
Károlyi Mihály (miniszterelnök)
Szende Pál
Varga Jenő (politikus)
Székely Béla (politikus)
Lengyel Gyula (politikus)
Székely Béla (politikus)
Miákits Ferenc
Peidl Gyula
Grünn János
Korányi Frigyes (politikus)
Hegedüs Lóránt (politikus)
Hegedüs Lóránt (politikus)
Hegyeshalmi Lajos
Walko Lajos
Bethlen István (politikus)
Walko Lajos
Kállay Tibor
Walko Lajos
Korányi Frigyes (politikus)
Bud János
Wekerle Sándor (pénzügyminiszter)
Károlyi Gyula (politikus, 1871–1947)
Vargha Imre
Korányi Frigyes (politikus)
Imrédy Béla
Reményi-Schneller Lajos
Reményi-Schneller Lajos
Vásáry István (politikus)
Oltványi Imre
Gordon Ferenc
Rácz Jenő (politikus, 1907–1981)
Nyárádi Miklós
Gerő Ernő
Kossa István
Olt Károly
Kossa István
Kossa István
Antos István
Nyers Rezső (politikus)
Timár Mátyás
Vályi Péter
Faluvégi Lajos
Hetényi István
Medgyessy Péter
Villányi Miklós (politikus, 1931)
Békesi László
Rabár Ferenc
Kupa Mihály
Szabó Iván (politikus)
Békesi László
Bokros Lajos
Medgyessy Péter
Járai Zsigmond
Varga Mihály (politikus)
László Csaba (közgazdász)
Draskovics Tibor
Veres János (politikus)
Oszkó Péter
Matolcsy György (közgazdász)
Varga Mihály (politikus)
Sablon:Nemzetközi katalógusok/doc
WorldCat
Nemzetközi Virtuális Katalógustár
Országos Széchényi Könyvtár
Országos Széchényi Könyvtár
Petőfi Irodalmi Múzeum
Kongresszusi Könyvtár
Nemzetközi Szabványos Névazonosító
Fájl:Scale of justice 2.svg
Portál:Jog
Fájl:P parthenon.svg
Portál:Politika
Updating...x
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.