Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Lengyel Gyula (egyértelműsítő lap).

Lengyel Gyula
Magyarország pénzügyi népbiztosa
Hivatali idő 1919. április 3. – június 24. (Székely Bélával közösen)
Előd	Varga Jenő
Utód	Székely Béla
Született	1888. október 8. Szatmárnémeti
Elhunyt	1938. január 8.[1] (49 évesen) Szovjetunió
Párt	Magyarországi Szociáldemokrata Párt Kommunisták Magyarországi Pártja
Foglalkozás	közgazdász politikus

Lengyel Gyula, született: Goldstein Gyula,^[2] névválozat: Pollák Gyula^[3] (Szatmárnémeti, 1888. október 8. – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. január 8.^[1]) magyar közgazdász, kommunista politikus, aki pénzügyi népbiztos volt a Forradalmi Kormányzótanácsban, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején. A Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióban telepedett le, ahol Sztálin tisztogatásainak esett áldozatul.

Élete

Magyarországi zsidó család gyermekeként született. 1911-ben számtan szakos diplomát szerzett Budapesten. Ezt követően tanárként dolgozott, a pedagógusok szakszervezetének tagja és a nőmozgalmak tevékeny harcosa volt. Az első világháború alatt előbb a Kereskedelmi Akadémia, majd a Világgazdasági Főiskola tanára lett. Időközben tagja lett a KMP-nek, s 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után tagja lett a Forradalmi Kormányzótanácsnak, mint pénzügyi népbiztos. Az ő nevéhez fűződik a kommün gazdaságpolitikájának kialakítása, valamint a közellátás megszervezése. Intézkedései azonban kudarcot vallottak. A tanácshatalom bukása után a többi kommunista vezetővel együtt Bécsbe menekült, ahol részt vett a KMP újjászervezésében. 1922-ben Berlinbe költözött, itt előbb a szovjet külkereskedelmi képviselet munkatársa, majd a gazdaságpolitikai osztály vezetője lett. 1930-ban Moszkvába emigrált, ahol széles körű szakírói és politikai-előadói tevékenységet fejtett ki. Cikkei jelentek meg többek között a német Volkwirtschaft der UdSSR, a moszkvai Külkereskedelem c., valamint az Új Március és Előre című folyóiratokban. 1937. november 2-án Sztálin parancsára letartóztatták és börtönbe zárták. 1938. január 8-án halálraítélték, s még aznap végrehajtották az ítéletet. 1956. november 28-án rehabilitálták.^[1]

Művei

• Lengyel Gyula válogatott írásai (Budapest, 1965)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Lengyel Gyula. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. október 17.)
• Lengyel Gyula iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 768. f.

További információk

• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 189–190. o. ISBN 963-547-414-8  
• Katona Éva – Fábri Ervin: L. Gy.-ről szóló életrajzi tanulmány A Magyar Tanácsköztársaság Pénzügyi Rendszere c. tanulmánykötetben (Bp., 1959); Hajdu Tibor: L. Gy. emlékére (Magyar Nemzet, 1962. 235. sz.)
• Bihari Mór: L. Gy. (Ped. Szle, 1967. 7 – 8. sz.)
• Tanulmányok Lengyel Gyula születésének 90. évfordulóján rendezett tudományos emlékülés alkalmából; tan. Faluvégi Lajos et al.; PM, Bp., 1978