Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Fejérváry Géza Gyula.

báró Fejérváry Géza
A Magyar Királyság 15. miniszterelnöke
Hivatali idő 1905. június 18. – 1906. április 8.
Uralkodó	I. Ferenc József
Előd	Tisza István
Utód	Wekerle Sándor
A Magyar Királyság ideiglenes pénzügyminisztere
Hivatali idő 1905. június 18. – 1906. március 6.
Előd	Lukács László
Utód	Hegedűs Ferenc
A király személye körüli miniszter
Hivatali idő 1905. június 18. – 1906. április 8.
Előd	Khuen-Héderváry Károly
Utód	Zichy Aladár
A Magyar Királyság honvédelmi minisztere
Hivatali idő 1884. október 28. – 1903. június 27.
Előd	Orczy Béla
Utód	Kolossváry Dezső
A király személye körüli miniszter (hadügyminiszterként, ideiglenesen)
Hivatali idő 1895. január 15. – 1895. január 18.
Előd	ifj. Andrássy Gyula
Utód	Jósika Sámuel
A király személye körüli miniszter (hadügyminiszterként, ideiglenesen)
Hivatali idő 1892. október 24. – 1892. november 19.
Előd	Szőgyény-Marich László
Utód	Tisza Lajos
Született	1833. március 15. Josefstadt (wd)
Elhunyt	1914. április 25. (81 évesen) Bécs
Sírhely	Wiener Zentralfriedhof
Párt	pártonkívüli
Választókerület	Budapest I. kerülete (1886-1892) Temesvár (1896-1901)
Foglalkozás	katona, politikus
Iskolái	Theresianum Katonai Akadémia (–1851)
báró Fejérváry Géza aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz báró Fejérváry Géza témájú médiaállományokat.

Báró komlóskeresztesi Fejérváry Géza (Josefstadt (wd), Csehország, 1833. március 15. – Bécs, 1914. április 25.^[1]) magyar nemes, katonatiszt és politikus, 1884 és 1903 között hadügyminiszter, 1905–1906-ban Magyarország miniszterelnöke.

Élete

A római katolikus nemesi származású Fejérváry család sarja. Apja komlóskeresztesi Fejérváry József (1797–1859),^[2] királyi altábornagy, anyja Paulich Antónia (1806—1874).^[3][4] Az anyai nagyapja, ifjabb nemes Paulich Ferenc császári és királyi ezredes volt.^[5]

A bécsújhelyi katonai akadémián végzett. 1851-től hadnagy. 1859-ben mint vezérkari kapitány részt vett a solferinói ütközetben. 1862-ben osztrák, 1875. augusztus 17-én I. Ferenc József magyar királytól^[6] magyar bárói rangot kapott. 1864-ben újból a harctéren küzdött, ezúttal a dánok ellen harcolt a schleswig-holsteini háborúban. 1865-től őrnagy és Ferenc József császár szárnysegédje. Részt vett az 1866-os porosz háborúban. 1868-ban alezredes lett a monarchia hadseregében, majd a magyar honvédségbe ment át. Itt államtitkár, 1884. október 28-ától 1903. június 27-éig honvédelmi miniszter, majd a magyar királyi darabont testőrség kapitánya.

1886-ban Budapest I. kerülete juttatta a parlamentbe egy időközi választáson, amit az 1887-es választásokon megismételt. Az 1892-es választásokon szintén képviselői mandátumot nyert, amit azonban az ellenzék megtámadott, mire arról lemondott, és az alsóházból átült az érdemei elismeréséül még korábban kapott felsőházi székébe. A soros, 1896-os választásokon aztán újból indult, ezúttal Temesváron, amit megnyert, így újra a képviselőház tagja lett. 1900-ban súlyosan megbetegedett, amiből szerencsésen felgyógyult, de az 1901-es választásokon nem indult, helyette újra a felsőházban foglalta el székét, melynek haláláig tagja maradt.

Magyarországon ő kapta a legtöbb kitüntetést az uralkodótól.

Miniszterelnöksége

Bővebben: 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság és Fejérváry-kormány

Miután Tisza István addig példátlan politizálási módszerei „Szövetkezett ellenzék” néven egységfrontba tömörítették a „48-as” (a kiegyezést különböző mértékben, de elutasító) parlamenti ellenzéket, ami meg is nyerte az 1905-ös választásokat, a király felségjogaival élve az eredmény negligálásával előbb meghagyta Tiszát és minisztereit ügyvezető kabinetnek, majd 1905. június 18-án Fejérváryt nevezte ki miniszterelnökké. A döntés súlyos belpolitikai válságba sodorta a Magyar Királyságot. A Szövetkezett ellenzék pártjai élesen támadták Fejérváry ún. „darabont” kormányát, azt alkotmányellenesnek nevezve, illetve választóikat adó- és újoncmegtagadásra szólították fel. Az ilyetén módon megszervezett „nemzeti ellenállás” teljesen lebénította a kabinetet.

Egyebek mellett (a „vörös péntek” hatására, ahol a szociáldemokraták százezres tüntetést szerveztek az általános és titkos választójog azonnali bevezetését követelve) Fejérváryék még az általános választójog bevezetését is kilátásba helyezték a koalíció és a közvélemény megpuhítására, de mind ez, mind más próbálkozásaik rendre elbuktak. Miután a koalícióba tömörült pártok vezetősége a háttértárgyalások során fokozatosan feladta követeléseit, az ő közvetítésével létrejött a megegyezés köztük és az uralkodó között. Ezt követően 1906. április 8-án kormányával együtt lemondott, helyét Wekerle Sándor, a koalíció miniszterelnök-jelöltje vette át, valamint kiírták az 1906-os választásokat.

Későbbi pályafutása

Lemondása után ismét elfoglalta a királyi darabont-testőrség kapitányi állását. Haláláig aktív maradt a felsőházban; 81 éves korában, Bécsben érte a halál.

Házassága és leszármazottjai

Feleségül vette üszögi és mozsgói Biedermann Saroltát (1844–1924),^[1] több gyermekük is született:

• Gizella (1863. október 22. – 1943. január 5.), férje: báró Gerliczy Ferenc (1859–1914)
• Imre (1866. február 20. – 1952. december 5.), Baranya vármegye és Pécs város főispánja, felesége: Szilassy Laura Paulina Erzsébet (1874–1929), az ő fiuk volt Fejérváry Géza Gyula herpetológus^[1]
• Olga (1867–1933), férje: gróf Burián István (1855–1922) közös pénzügyminiszter
• Irma (1869. május 10. – 1950. augusztus 3.), férje: gróf Kornis Károly (1869–1918)^[7]

Emlékezete

• Pécsett laktanyát és utcát neveztek el róla (1885–1946).^[1]
• A 32-es baka vagyok én című katonadal is megörökíti: „Fejérváry Géza báró alatt nyerített a Ráró”^[8]

Jegyzetek

Források

• Izsák-Pölöskei-Romsics-Szerencsés-Urbán: Magyarország miniszterelnökei. Budapest, Cégér, 1993 ISBN 963 810702 2
• Életrajza az 1910–1918-as országgyűlés almanachjában

További információk

• Magyar életrajzi lexikon
• Életrajz (ezenanapon.hu)
• Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter. Vasárnapi Ujság 1901. 33. szám 525-530. old.
• : Komlós-Keresztesi Báró Fejérváry Géza cs. és kir. táborszernagy, magyar királyi honvédelmi miniszter. 1851–1901. Pozsony, 1901 Németül

Elődje: Tisza István

Magyarország miniszterelnöke 1905–1906

Utódja: Wekerle Sándor

Elődje: Báró Orczy Béla

Honvédelmi miniszter 1884. október 28. – 1903. június 27.

Utódja: Kolossváry Dezső