A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Miklós Béla | |
Magyar Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1944. december 22. – 1945. november 15. | |
Kormányzó | betöltetlen |
Előd | Szálasi Ferenc |
Utód | Tildy Zoltán |
Magyar 1. hadsereg parancsnoka | |
Hivatali idő 1944. augusztus 1. – 1944. október 16. | |
Főparancsnok | Horthy Miklós |
Előd | Farkas Ferenc |
Utód | László Dezső |
Katonai pályafutása | |
Rendfokozata | vezérezredes |
Egysége | Magyar 1. hadsereg |
Csatái | első-, második világháború |
Kitüntetései | Károly-csapatkereszt Vaskereszt Lovagkeresztje (továbbiak) |
Született | 1890. június 11. Budapest, Magyarország |
Elhunyt | 1948. november 21. (58 évesen) Budapest, Magyarország |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | Függetlenségi Párt |
Szülei | Miklós Gergely Traviczky Janka /> Varga Irma |
Házastársa | Csákány Éva |
Gyermekei | Miklós Lajos Miklós Marianna |
Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia |
A Wikimédia Commons tartalmaz Miklós Béla témájú médiaállományokat. |
Vitéz lófő dálnoki Miklós Béla (Budapest, Magyarország, 1890. június 11.[1] – Budapest, Magyarország, 1948. november 21.[2]), magyar katonatiszt, politikus, Magyarország miniszterelnöke a második világháború végén alakult Ideiglenes Nemzeti Kormány élén 1944. december 22. és 1945. november 15. között.
Párton kívüli képviselőként lett 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, majd a Szovjetunió felkérésre az ideiglenes kormány élére került. 1945 januárjától a részben az államfői jogköröket is gyakorló Nemzeti Főtanács tagja lett. Az általa vezetett nemzeti kormány kötötte meg a szovjetekkel való fegyverszünetet és üzent hadat a náci Németországnak, emellett feloszlatta a nyilaskeresztes szervezeteket. Miniszterelnöksége idején fogadták el a Nagy Imre-féle földreformot.
Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokig maradt az ország miniszterelnöke. Kiemelkedő közéleti személyiségként meghívott nemzetgyűlési képviselő lett. Belépett a Magyar Függetlenségi Párta, ennek színeiben mandátumhoz is jutott az 1947-es országgyűlési választáson, ám pártja kizárását követően megfosztották mandátumától. Visszavonult a közélettől és alig több mint egy évvel később, 1948. november 21-én, ötvennyolc éves korában elhunyt.
Élete és pályafutása
Miklós Béla néven született 1890. június 11-én Budapesten. Ősi székely lófő családból származott. Szülei dálnoki Miklós Gergely (1857–1935), tanítóképző-intézeti tanár, biológiai szakíró, és Traviczky Janka (másutt Johanna). Tizenhét éves korától kezdve használta hivatalosan tanító édesapja szülőfalujára, a Kovászna megyei Dálnokra utaló dálnoki nemesi előnevet. Felesége Csákány Éva (1899–1982) volt, akitől született fia dálnoki Miklós Lajos és leánya, dálnoki Miklós Marianna (1923–1995), Kiss Istvánné. Édesapja, első felesége halála után, ismét megházasodott: elvette Varga Irma (1872–1939) kisasszonyt.[3] Fivérei dr. dálnoki Miklós Aladár és dr. dálnoki Miklós Kálmán voltak.
1907-ben érettségizett a soproni honvéd főreáliskolában. A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1910-ben huszárhadnaggyá avatták. Az első világháborúban több fronton is szolgált. Hazatérve a városparancsnokságra osztották be. A vezérkari akadémiát 1920–1921-ben végezte el, ezután a honvédelmi minisztériumban dolgozott. 1929-ben vitézi címet kapott, ugyanebben az évben lett Horthy kormányzó katonai irodájának főnökhelyettese, 1933–1936 között Berlinben katonai attasé. 1938-ban kinevezték a 2. lovasdandár parancsnokává, a következő évben tábornok lett. 1940-től mint az I. gyorshadtest parancsnoka részt vett Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadjáratokban. 1941. november elsejétől altábornaggyá, és 1942-ben a kolozsvári hadtest parancsnokává nevezték ki. 1942. október végétől a Kormányzó Katonai Irodájának főnöke, főhadsegéd, 1943-ban vezérezredessé léptették elő, 1944. augusztus 1-jén vette át az Északkeleti-Kárpátokban állomásozó 1. magyar hadsereg vezetését.
Az 1944-es kiugrási kísérlet
Magyarország német megszállása után Horthy Miklós rákényszerült, hogy felvegye a kapcsolatot mind a szovjetekkel, mind a magyar ellenállási mozgalom vezetőivel. Adolf Hitler külön parancsára szeptember folyamán a magyar Nyilaskeresztes Párt megkezdte a hatalomátvétel megszervezését. Horthy 1944. október 15-én fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól és a hitleri Németországgal való szembefordulásra szánta el magát. Horthy a kiugrást két magyar hadsereg átállása, és a frontvonal megbontása révén képzelte el, az akciót Budapestről irányította, bár a Honvéd Vezérkar főnöke, Vörös János vezérezredes többször megpróbálta őt rávenni, hogy utazzon le Husztra, és személyes jelenlétével biztosítsa az 1. magyar hadsereg lojalitását.[4]
A magyar 1. és 2. hadsereg parancsnokai – vitéz lófő dálnoki Miklós Béla és primor dálnoki Veress Lajos vezérezredesek – voltak. A kiugrás lebonyolításával az 1. hadsereg parancsnokaként Miklós Bélát bízta meg néhány más katonai és civil személlyel együtt. Ő és csoportja olyan utasítást kapott, hogy egy adott pillanatban – a megbeszélt jelszó beérkezte után – kezdjék meg a hadicselekmények leállítását. A kiugrási kísérlet azonban, a nem megfelelő előkészítettség miatt megbukott.[5]
Veesenmayer német nagykövet jóváhagyásával és Szálasi Ferenc nyilas vezető irányításával a nyilasok fegyveres puccsal még aznap átvették a hatalmat, amit Horthy kénytelen volt jóváhagyni. Miklós Béla a hungarista hatalomátvétel után átállt a szovjet csapatokhoz. Egységeit hadiparancsban utasította a szovjetekkel való ellenségeskedés azonnali beszüntetésére, és a németekkel való szembefordulásra. Felhívásának engedelmeskedve az 1. magyar hadsereg állományából a hadseregnek csak töredéke, mintegy húszezer tiszt és katona adta meg magát és állt át a szovjet Munkás-paraszt Vörös Hadsereg oldalára.[6]
Ideiglenes nemzetgyűlés
1944. december 21-én Debrecenben, a református kollégiumban ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A Nemzetgyűlés 230 tagja közül 39% kommunista, 24% kisgazdapárti, 18% szociáldemokrata, 7% parasztpárti és 6% polgári demokrata és ugyanennyi párton kívüli volt. December 22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek elnöke dálnoki Miklós Béla vezérezredes lett, s összetételéről Moszkvában döntöttek. Tagjai lettek magas rangú katonatisztek, valamint 4 kommunista, illetve 2-2 szociáldemokrata és kisgazda politikus. A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 22-én Magyarország miniszterelnökévé választotta Miklós Bélát. 1945. január. 26-án megalakult a Nemzeti Főtanács,[7] amely ideiglenesen az államfői jogok egy részét gyakorolta. Elnöke: Zsedényi Béla, tagjai: dálnoki Miklós Béla és Gerő Ernő lettek. Miklós az 1945. november 15-ei választásokig töltötte be a miniszterelnöki posztot.
A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja kilátásba helyezte a háborús bűnösök letartóztatását, bíróság elé állításukat és vagyonuk elkobzását, valamint a németbarát szervezetek feloszlatását és a közintézmények megtisztítását.
„ | Azokat a nyilas tiszteket, akik a hatalmat bitorló Szálasival együtt dolgoztak és akik okozói annak, hogy félrevezetett magyar honvédek még most is a németek oldalán folytatják ezt a kilátástalan, esztelen, zsoldos szellemű harcot, az új szabadságharcos magyar honvédség ki fogja közösíteni soraiból és a magyar nép ítélőszéke, illetve hadbírósága elé fogja állítani. | ” |
– 1944. december 21. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1. ülése. Idézet dálnoki Miklós Béla hozzászólásából[8] |
A fegyverszüneti egyezmény 14. cikkelye[9] értelmében Magyarország kötelezte magát arra, hogy együttműködik a háborús bűnökkel vádolt személyek letartóztatásában, kiszolgáltatásukban és elítélésükben. Ezért az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 25-én rendeletet (81/1945. ME sz.) adott ki a népbíróságok létrehozásáról. Az ítéletek végrehajtása, az esetleges kiadatási kérelmekre való tekintettel felfüggeszthető volt. 1945 nyarán az ideiglenes magyar kormány miniszterelnökeként, Miklós Béla rendeletére szüntették meg a legrangosabb magyar katonai kitüntetést a Katonai Mária Terézia-rendet.[10]
A Miklós Béla vezette magyar kormány regnálása alatt hurcolták el azt a több százezer hadifoglyot és civilt, akiket később a 'Málenkij robot'nak nevezett események áldozatainak nevez a történetírás. A szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt magyar területeken, romeltakarításra való hivatkozással, fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtötték be és vitték el a magyar civileket, akiknek a többsége nem élte túl a szovjet kényszermunkatáborok megpróbáltatásait. Dálnoki Miklós Béla kormánya tehetetlenül nézte végig a szovjetek zabrálását (fosztogatás), erőszakoskodását.[11]
Az új parlamentbe – mivel az 1947-es magyarországi országgyűlési választásokon nem indult – külön törvény alapján került be (másokkal együtt) mint közéleti személyiség, miniszterelnöki munkássága elismerése gyanánt.
Későbbi sorsa
Az 1947. évi „kékcédulás" választások előtt lépett be a Magyar Függetlenségi Pártba, amelynek vezetőségi tagja volt. A parlamentbe ugyan bejutott, de mandátumától törvénytelenül megfosztották. Ezután visszavonult a közélettől, politikailag teljesen elszigetelődött, családját zaklatni kezdték. Dálnoki Miklós Béla 1948. november 21-én hunyt el Budapesten, temetése katonai tiszteletadás nélkül történt.
Fiát, Lajost kitelepítették, majd Recsket is megjárta. 1956-ban Új-Zélandba emigrált. Miklós Béla leánya Magyarországon élte le az életét.
Kitüntetései viselési sorrendben
- Különös Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Nagy Aranyérme hadiszalagon, kardokkal (1942. január 7.)
- Magyar Érdemrend hadiszalagos, kardokkal ékesített középkeresztjéhez a csillag (1941. szeptember 23.)
- Magyar Érdemrend középkeresztjéhez a csillag (1940)
- Magyar Érdemrend középkeresztje hadiszalagon, kardokkal (1939)
- Magyar Érdemrend középkeresztje
- Magyar Érdemkereszt III. osztálya (1932. július 1.)
- Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal (két ízben, 1914 és 1918)
- Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal (1917)
- Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal (1915)
- Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme (1930. március 1.)
- Károly-csapatkereszt
- Tiszti Katonai Szolgálati Jel II. osztálya
- Tiszti Katonai Szolgálati Jel III. osztálya (1930. augusztus 18.)
- Erdélyi Emlékérem (1941)
- Délvidéki Emlékérem
- 1912/13-as Emlékkereszt
- Német Sas Rend nagykeresztje kardokkal (1941)
- bolgár Katonai Érdemrend nagykeresztje hadidíszítménnyel (1943. december 1.)
- német Vaskereszt lovagkeresztje (1942. január 20.)
- Német Vöröskereszt Díszjelvény 1. osztálya (1936. október 17.)
- német Vaskereszt 1. osztálya (1941)
- német Vaskereszt II. osztálya (1941)
Jegyzetek
- ↑ születési dátuma helyenként július
- ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest III. ker. polgári halotti akv. 632/1948 folyószáma alatt.
- ↑ familysearch.org Miklós Gergelyné Varga Irma gyászjelentése
- ↑ Tarján Tamás: 1944. október 15. A kiugrási kísérlet, rubicon.hu
- ↑ Szakály Sándor: A sikertelen kiugrási kísérlet: 1944. október 15. Archiválva 2010. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, magyarhirlap.hu
- ↑ A kiugrási kísérlet kudarca, a nyilas uralom Magyarországon [halott link], tudasbazis.sulinet.hu
- ↑ 1945. évi III. törvény a Nemzeti Főtanácsról. . (Hozzáférés: 2012. október 2.)
- ↑ Papp Attila: Néptörvényszék, Népbíróság és népbírósági jog Magyarországon[halott link], e-tudomany.hu
- ↑ A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Nagybritannia Egyesült Királysága és Észak-Irország, az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között létrejött FEGYVERSZÜNETI SZERZŐDÉSRŐL, bibl.u-szeged.hu
- ↑ Makai Ágnes: A Katonai Mária Terézia Rend újabb emlékei. . (Hozzáférés: 2012. október 2.)
- ↑ Józsa Ottó: Népi demokrácia nép nélkül Archiválva 2012. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, tortenelemportal.hu
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- ↑ Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 230–231. o. ISBN 978-615-5465-61-1
- MTI, 2008. november 21. – cikk halálának 60. évfordulójára
- Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) minisztertanácsi jegyzőkönyvei. 1944. december 23.–1945. november 15., 1-2.; szerkesztette, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Szűcs László; Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1997 (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok)
- Magyar Országos Levéltár
- XIXA1l Miniszterelnökség. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök iratai
- XVIII1a Nemzetgyűlés. Elnöki iratok
- XVIII1b Nemzetgyűlés. Általános iratok
- XVIII5 Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága
- XIXA1d Miniszterelnökség. Tildy Zoltán miniszterelnök iratai
További információk
- Az ideiglenes nemzeti kormány hadserege (1944–1945), mek.oszk.hu
- Vitéz Dálnoki Miklós Béla, (Budapest, 1890. június 11. – Budapest, 1948. november 21.) katonatiszt, politikus, miniszterelnök. , szekelyfoldportal.info
- Dálnoki Miklós Béla portréja, mek.oszk.hu
- Dálnoki Miklós Béla a gyorshadtest tisztjeivel (fotó) Salamon Konrád: A csonka ország. Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1998., mek.oszk.hu
- 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány: Demokratikus újrakezdési kísérlet (1944–1946), rev.hu
- História 1979-04 Vörös Vince: A debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívása, tankonyvtar.hu
- Papp Gyula: Az igazoló eljárások és a háborús bűnök megtorlása 1945 után Magyarországon Archiválva 2021. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, allamszocializmus.lapunk.hu
- Paál Jób-Radó Antal: A debreceni feltámadás, Debrecen, 1947
- Nemes Dezső(szerző)–Ivány Béla (szerkesztő): Magyarország felszabadulása, Budapest, 1955
- Révész Imre: Az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása Debrecenben (1944. dec. 21–22.)
- Laczkó Miklós: Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből, Budapest, 1955
- Rónai Mihály András, Tóth István, Huszár Tibor, Gergely Jenő, Kende János, Dr. Korom Mihály....: Politikuspályák – Dálnoki Miklós Béla, Kossuth Könyvkiadó, 1984, ISBN 9630924021
Elődje: Szálasi Ferenc (nemzetvezető) |
|
Utódja: Tildy Zoltán |
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Magyar Királyság (1920–1945)
Magyarország miniszterelnöke
Magyarország kormányzója
Szálasi Ferenc
Tildy Zoltán (politikus)
Magyar 1. hadsereg
Magyarország kormányzója
Horthy Miklós (kormányzó)
Farkas Ferenc (katonatiszt)
László Dezső (katonatiszt)
Magyar 1. hadsereg
Első világháború
Második világháború
Károly-csapatkereszt
Vaskereszt#A Vaskereszt Lovagkeresztje
Budapest
Szent István Koronájának Országai
Budapest
Magyar Köztársaság (1946–1949)
Fiumei Úti Sírkert
Magyar Függetlenségi Párt
Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
Wikimédia Commons
Category:Béla Miklós
Vitézi rend
Lófő
Dálnok
Budapest
Szent István Koronájának Országai
Budapest
Magyar Köztársaság (1946–1949)
Magyarország miniszterelnöke
Második világháború
Ideiglenes Nemzeti Kormány
Ideiglenes Nemzetgyűlés
Szovjetunió
Nemzeti Főtanács
Ideiglenes Nemzeti Kormány
Harmadik Birodalom
Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom
Nagy Imre-féle földreform
1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választás
Magyar Függetlenségi Párt
1947-es magyarországi országgyűlési választás
Fájl:Bela Miklos frontline.jpg
Székelyek
Lófő
1857
1935
Kovászna megye
Dálnok
Nemesi előnév
1899
1982
1923
1995
Sopron
Magyar Királyi Honvédség (1867–1918)
Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
Első világháború
Vitézi rend
Horthy Miklós (kormányzó)
Berlin
Katonai attasé
Jugoszlávia
Szovjetunió
Északkeleti-Kárpátok
Fájl:Searchtool right.svg
1944-es kiugrási kísérlet
Horthy Miklós 1944. október 15-ei hadparancsa
Fájl:Dálnoki Miklós Béla 1942-11.png
Adolf Hitler
Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom
1944
Október 15.
Szovjetunió
Vörös János (vezérezredes)
Huszt (település)
1. magyar hadsereg
Veress Lajos
Edmund Veesenmayer
Szálasi Ferenc
Puccs
Munkás-paraszt Vörös Hadsereg
Fájl:Searchtool right.svg
Ideiglenes Nemzetgyűlés
1944
December 21.
Debrecen
Ideiglenes Nemzetgyűlés
Magyar Kommunista Párt
Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt
Magyarországi Szociáldemokrata Párt
Nemzeti Parasztpárt
Ideiglenes Nemzeti Kormány
1944
December 22.
Magyarország kormányfőinek listája
Nemzeti Főtanács
1945
November 15.
Katonai Mária Terézia-rend
Fájl:Searchtool right.svg
1945 a jogalkotásban
Fájl:Dálnoki Miklós Béla sírja.jpg
Budapest
Fiumei Úti Sírkert
Málenkij robot
1947-es magyarországi országgyűlési választás
1947-es magyarországi országgyűlési választás
Magyar Függetlenségi Párt
1948
November 21.
Recski kényszermunkatábor
Új-Zéland
Magyar Érdemrend (1922–1945)
Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1922)
Magyar Érdemrend középkeresztje (1922)
Katonai Érdemkereszt
Károly-csapatkereszt
Katonai Szolgálati Jel
Erdélyi Emlékérem
Délvidéki Emlékérem
1912/13-as Emlékkereszt
Vaskereszt
Internet Archive
Internet Archive
Kenyeres Ágnes
Szakály Sándor
Speciális:Könyvforrások/9786155465611
Internet Archive
Speciális:Könyvforrások/9630924021
Szálasi Ferenc
Magyarország kormányfőinek listája
Fájl:MAGYAR~1.JPG
Tildy Zoltán (politikus)
Sablon:A Kormányzó Katonai Irodájának főnökei
Sablon:A Kormányzó Katonai Irodájának főnökei
Sablonvita:A Kormányzó Katonai Irodájának főnökei
Denk Gusztáv
Somkuthy József
Keresztes-Fischer Lajos
Jány Gusztáv
Keresztes-Fischer Lajos
Vattay Antal
Sablon:Az 1. magyar hadsereg parancsnokai
Sablon:Az 1. magyar hadsereg parancsnokai
Sablonvita:Az 1. magyar hadsereg parancsnokai
1. magyar hadsereg
Nagy Vilmos (katonatiszt)
Schweitzer István
Lakatos Géza
Beregfy Károly
Farkas Ferenc (katonatiszt)
László Dezső (katonatiszt)
Sablon:Magyarország kormányfői
Sablon:Magyarország kormányfői
Sablonvita:Magyarország kormányfői
Magyarország kormányfőinek listája
1848–49-es forradalom és szabadságharc
Batthyány Lajos (miniszterelnök)
Récsey Ádám
Kossuth Lajos
Szemere Bertalan
Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)
Lónyay Menyhért
Szlávy József
Bittó István
Wenckheim Béla
Tisza Kálmán
Szapáry Gyula
Wekerle Sándor (miniszterelnök)
Bánffy Dezső (miniszterelnök)
Széll Kálmán (politikus)
Khuen-Héderváry Károly (miniszterelnök)
Tisza István (miniszterelnök)
Fejérváry Géza
Wekerle Sándor (miniszterelnök)
Khuen-Héderváry Károly (miniszterelnök)
Lukács László (miniszterelnök)
Tisza István (miniszterelnök)
Esterházy Móric
Wekerle Sándor (miniszterelnök)
Hadik János
Károlyi Mihály (miniszterelnök)
Berinkey Dénes
Garbai Sándor
Peidl Gyula
Károlyi Gyula (politikus, 1871–1947)
P. Ábrahám Dezső
Friedrich István
Huszár Károly (politikus)
Simonyi-Semadam Sándor
Teleki Pál (politikus)
Bethlen István (politikus)
Károlyi Gyula (politikus, 1871–1947)
Gömbös Gyula
Darányi Kálmán (miniszterelnök)
Imrédy Béla
Teleki Pál (politikus)
Bárdossy László
Kállay Miklós (politikus)
Sztójay Döme
Lakatos Géza
Szálasi Ferenc
Tildy Zoltán (politikus)
Nagy Ferenc (miniszterelnök)
Dinnyés Lajos
Dobi István
Rákosi Mátyás
Nagy Imre (miniszterelnök)
Hegedüs András (politikus)
Nagy Imre (miniszterelnök)
Kádár János (politikus)
Münnich Ferenc
Kádár János (politikus)
Kállai Gyula
Fock Jenő
Lázár György (politikus)
Grósz Károly
Németh Miklós (politikus)
Antall József (politikus, 1932–1993)
Boross Péter
Horn Gyula
Orbán Viktor
Medgyessy Péter
Gyurcsány Ferenc
Bajnai Gordon
Orbán Viktor
Sablon:A Vaskereszt lovagkeresztjének külföldi tulajdonosai
Sablon:A Vaskereszt lovagkeresztjének külföldi tulajdonosai
Sablonvita:A Vaskereszt lovagkeresztjének külföldi tulajdonosai
Ion Antonescu
Heszlényi József
Horthy Miklós (kormányzó)
Ibrányi Mihály
Jány Gusztáv
Lakatos Géza
László Dezső (katonatiszt)
Horia Macellariu
Augustín Malár
Carl Gustaf Emil von Mannerheim
Giovanni Messe
Agustín Muñoz Grandes
Szügyi Zoltán
Jamamoto Iszoroku
Sablon:Nemzetközi katalógusok/doc
WorldCat
Nemzetközi Virtuális Katalógustár
Országos Széchényi Könyvtár
Országos Széchényi Könyvtár
Petőfi Irodalmi Múzeum
Kongresszusi Könyvtár
Nemzetközi Szabványos Névazonosító
Integrált katalógustár
Fájl:P WWII.png
Portál:Második világháború
Fájl:P military green.png
Portál:Hadtudomány
Fájl:P parthenon.svg
Portál:Politika
Updating...x
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.