A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Északkeleti-Kárpátok | |
Besorolás | nagytáj[1] |
Ország | |
Elhelyezkedése |
Az Északkeleti-Kárpátok a Kárpátok hegységrendszer része. A Tapoly völgyétől a Borsai-hágóig, gyakorlatilag Románia határáig fut, keskeny, egyszerű felépítésű, a flisövezet vonulatai és vulkánmaradványok uralják, a Kárpátok legalacsonyabb hegységszakasza. Legmagasabb csúcsa a Hoverla (2061 méter) a Máramarosi-havasokban. A külső vonulat ukrajnai-szlovákiai részét és a belső vonulatot gyakran Erdős-Kárpátoknak is nevezik. Az ukrajnai résznek Ukrajnában általában Ukrán-Kárpátok a neve.
Földrajzi, geológiai leírása
Az Északkeleti-Kárpátokat a Kárpátokban általában megfigyelhető négy vonulatból csak kettő, a külső flis- és a belső vulkáni vonulat alkotja. A kettő közötti szirtöv gyengén fejlett, a vulkáni kitörések anyaga nagyrészt betakarja, alig megfigyelhető. A kristályos maghegységek is hiányoznak, csupán a Máramarosi-havasok délkeleti részében nyúlik be egy szakaszon a Keleti-Kárpátok kristályos vonulata.
Flis-vonulat
Az újalpi fázisokban felgyűrődött, kifelé ellaposodó flis redők adják a hegység fő tömegét. A különböző keménységű kőzetek eltérő lepusztulásával rétegbordák alakultak ki. A flis övet három jól megfigyelhető vonulat, a külső, a vízválasztó és a belső alkotja.
A vízválasztó széles, 1400–1800 méter magas hegyhátai Erdős-Kárpátok néven ismertek. A hegyeket ma már inkább legelők, rétek borítják. Az itteni hágók (az 502 méter magas Duklai-hágó, a 839 méteres Vereckei-hágó, a 931 méter magas Tatár-hágó) nagy szerepet játszottak a történelemben. Az Északkeleti-Kárpátok legmagasabb szakasza a Máramarosi-havasok a Vereckei-hágó és a Borsai-hágó (1413 méter) között emelkedik. Ez a vízválasztó a Tisza, valamint Szeret, a Prut és a Dnyeszter vízrendszere között.
A Tisza az Északkeleti-Kárpátok flis vonulatában ered. A Fekete-Tisza 1680 méter magasan fakad a Kárpát-medence egyik legcsapadékosabb hegyvidékén, a Szvidovec-hegységben. A Fehér-Tisza forrásai a Máramarosi-havasok legmagasabb hegycsoportjában találhatók a Hoverla-csúcs közelében, 1600 méter körüli magasságban. A két forráság Rahónál egyesül. A vízválasztó és a belső flisvonulat között magasan fekvő, hűvös medencék fekszenek.
A flisvonulat külső lejtőin erdős hegyhátak találhatók (Bukovinai-havasok), közülük csak a Gorgánok 1818 méter magas gyephavas vonulata emelkedik ki.
Vihorlát–Gutin-hegyvidék
Az Északkeleti-Kárpátok vulkáni vonulatát a Vihorlát–Gutin-hegyvidék alkotja. Ezt a miocén idején építették fel különféle vulkáni kőzetek (riolit, bazaltoid andezit). A fiatal vulkáni vonulat délkelet felé mintegy 11 millióról 8–9 millió évesre csökkenő korú hegyekből áll. Elsődleges vulkáni formakincse már nagyrészt lepusztult.
A vulkáni vonulat első szakaszéhoz tartozó, az Alföld peremén kialakult, egykor összefüggő vulkánsort a folyók különálló hegységekre szabdalták. A Laborc alakította ki a Homonnai-, az Ung az Ungvári-, a Latorca a Munkácsi-, végül a Tisza a Huszti-kaput.
E vonulat első hegysége a Vihorlát Szlovákiában keleti részén. A hegységet felépítő rétegvulkáni kitörések nyomaiból csak egyetlen kaldera maradt meg, ebben alakult 619 méter magasan a Szinnai-tó.
A vulkáni vonulat további tagjai a Kéklő-hegység (Szinyák, 1018 méter), a Borló-hegység, a Nagyszőlősi-hegység, az alacsony Salánki-hegy (372 méter) és a Nagyszőlős határában emelkedő Fekete-hegy (565 méter). Magányos kúp a Nagyág Tiszába nyíló torkolatánál a huszti Vár-hegy.
A vulkáni vonulat második szakasza az Avas-hegységtől a Ciblesig húzódik összefüggő láncként. Ez a vízválasztó a Máramarosi- és az Erdélyi-medence között. Fő csúcsa a Viski-kő (917 méter). A Kőhát-hegységet az 587 méter magas Huta-hágó választja el az Avastól, nevét 1000–1200 méter magas, nagy kiterjedésű andezitláva-fennsíkjáról kapta. A Gutin-hegységet is vulkáni kitörések hozták létre a bádeni kortól a pannon korig terjedő időszakban. A hegységben két nagy kitörési központ maradványai ismerhetők fel a Gutin-hágó (987 méter) két oldalán. (Rozsály, 1307 méter és a négy Gutin-csúcs, a legmagasabb 1445 méter). A hegyvonulat tetejét a Kakastaréj nevű monumentális sziklaképződmény koronázza. A hidrotermális folyamatok során keletkezett színes- és nemesfémérceket évszázadok óta bányásszák Kapnikbánya, Felsőbánya, Herzsabánya tárnáiban.
A bonyolult szerkezetű Lápos-hegységben ér véget a Pienini-szirtöv. Az Iza és a Lápos vízválasztóját jelző tetőit (1358 méter) a szarmata és pannon vulkánosság idején megszilárdult lávakőzetek alkotják. Itt emelkedik ki a szubvulkáni képződményekből álló, 1840 méter magas Cibles.
Az Északkeleti-Kárpátok vulkáni és flisvonulata között fekszik a harmad- és negyedidőszaki üledékekkel fedett Máramarosi-medence.
Részei
Külső vonulat
- a) lengyelül: Pogórze Środkowobeskidzkie
- b) Alacsony-Beszkidek vagy Sárosi-határhegység (lengyelül: Beskid Niski, szlovákul: Nízke Beskydy)
- Laborcai-hegység
- Ondavai-hegység (Ondavská vrchovina)
- c) Erdős-Kárpátok (lengyelül: Beskidy Wschodnie) - Ukrajna területére eső része az Ukrán-Kárpátok (ukránul: Українські Карпати)
- Külső-Beszkidek (Keleti-Beszkidek, ukránul: Східні Бескиди)
- c1) Besszádok (Beszkádok, lengyelül: Bieszczady, ukránul: Бещади)
- Bukovai-hegység (Bükk-hegység, Ungi-határhegység, szlovákul: Bukovské vrchy), a Besszádok szlovákiai része
- c2) Szkolei-Beszkidek
- c3) Felső-Dnyeszter-Beszkidek (ukránul: Верхньо-Дністровий Бескид)
- c1) Besszádok (Beszkádok, lengyelül: Bieszczady, ukránul: Бещади)
- c4) Gorgánok (ukránul: Ґорґани)
- c5) Pokutya-Bukovinai-Kárpátok (ukránul: Покутсько-Буковинські Карпати)
- Polonyinák (szlovákul: Poloniny, lengyelül: Połonina, ukránul: Полонина)
- c6) Róna-havas (ukránul: Полонина Рівна)
- c7) Borzsa-havas (ukránul: Полонина Боржава)
- c8) Kuk-havas
- Máramarosi-havasok (ukránul: Мараморошський масив, románul: Muntii Maramureşului)
- c9) Kraszna-havas (ukránul: Полонина Красна)
- c10) Fagyalos vagy Szvidovec (ukránul: Свидівець)
- c11) Csornahora vagy Feketebérc (ukránul: Чорногора)
- c12) Grinyávok
- Külső-Beszkidek (Keleti-Beszkidek, ukránul: Східні Бескиди)
Belső vonulat
- Vihorlát–Gutin-hegyvidék[2] (szlovákul: Vihorlatsko-gutinska oblast, ukránul: Вигорлат-Гутинський вулканічний хребет, románul: Munţii vulcanici Vihorlat-Gutâi)
- Vihorlát (szlovákul: Vihorlatské vrchy)
- Szinyák vagy Kéklő-hegység (ukránul: Синяк)
- Borló (ukránul: Великий Діл)
- Nagyszőlősi-hegység (ukránul: Великий Шолес / Тупий)
- Avas-hegység (románul: Munţii Oaşului)
- Gutin-hegység[3] (románul: Munţii Gutâi)
- Lápos–Széples-hegyvidék
- Lápos-hegység (románul: Munţii Lăpuşului)
- Cibles (románul: Munţii Ţibleş)
Egyéb:
- Rahói-hegység (ukránul: Рахівський масив)
- Máramarosi-medence (románul: Depresiunea Maramureşului)
Részei táblázatban és térképen
Az Északkeleti-Kárpátokhoz a térképen a mai lengyel, szlovák és ukrán területeken található hegységek tartoznak.
Erdős-Kárpátok | |
---|---|
c1 | Besszádok (Beszkádok) |
c2 | Szkolei-Beszkidek |
c3 | Felső-Dnyeszter-Beszkidek |
c4 | Gorgánok |
c5 | Pokuttya-Bukovinai Kárpátok |
c6 | Róna-havas |
c7 | Borzsa-havas |
c8 | Kuk-havas |
c9 | Kraszna-havas |
c10 | Fagyalos |
c11 | Csornahora |
c12 | Grinyávok |
Jegyzetek
- ↑ szerk.: Dr. Karátson Dávid: A Kárpát–Pannon-térség tájtagolódása (Hajdú-Moharos József–Hevesi Attila), Magyarország földje, Pannon Enciklopédia. Budapest: KERTEK 2000 Könyvkiadó / Arcanum Adatbázis. ISBN 963-85792-3-4 (1999)
- ↑ Vihorlát-Gutin (magyar nyelven). Pallas Nagylexikon / OSZK. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
- ↑ a b Gutin (magyar nyelven). Pallas Nagylexikon / OSZK. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
Források
- ↑ Eurföldr: Nemerkényi–Móga: Gábris Gyula – Horváth Erzsébet – Horváth Gergely – Kéri András – Móga János – Nagy Balázs – Nemerkényi Antal – Pavlics Károlyné – Simon Dénes, Telbisz Tamás: Európa regionális földrajza - természetföldrajz. www.tankonyvtar.hu. ELTE Eötvös Kiadó (2014) (Hozzáférés: 2016. április 1.) (pdf)
- ↑ Szombathy: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1976. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-076-X
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.