Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Pozsony (Bratislava)
Pozsony címere Pozsony zászlaja
Becenév: a kicsike nagyváros, a Duna szépsége
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	pozsonyi
Rang	főváros
Első írásos említés	907
Polgármester	Matúš Vallo
Irányítószám	8XX XX
Körzethívószám	421 2
Forgalmi rendszám	BA BL BT
Testvérvárosok	Lista Vilnius Bécs Prága Turku Ulm Szaloniki Székesfehérvár Perugia Parma Rotterdam Krakkó Ljubljana Kijev Alexandria Szófia Jereván Bréma Brno Cleveland Dublin Ho Si Minh-város Jeruzsálem Maribor Moszkva Namur Portland Rusze Larnaca önkormányzat Lárnaka Noci
Népesség
Teljes népesség	475 503 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	1200 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	134 m
Terület	367,66 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pozsony Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 08′ 38″, k. h. 17° 06′ 35″48.143888888889, 17.10972222222248.143889°N 17.109722°EKoordináták: é. sz. 48° 08′ 38″, k. h. 17° 06′ 35″48.143888888889, 17.10972222222248.143889°N 17.109722°E
Pozsony weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsony témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pozsony (szlovákul: Bratislava (1919-ig Prešporok), németül: Pressburg (régiesen Preßburg), latinul: Posonium) Szlovákia fővárosa és egyben legnagyobb városa. Az ország délnyugati részén, az Ausztriával és Magyarországgal közös határháromszögben, a Kis-Kárpátok lábánál fekszik, elfoglalva a Duna mindkét partját és a Morva bal partját. Ausztria és Magyarország határán ez az egyetlen nemzeti főváros, amely két szuverén állammal határos. Európa egyik legkisebb fővárosa. Hivatalosan a város lakossága 2020-ban mintegy 441 000 fő, azonban elővárosokkal több mint 650 000.

A város történelmét számos nemzet befolyásolta, köztük a bolgárok, csehek, horvátok, magyarok, németek, osztrákok, szerbek, szlovákok és zsidók. Első írásos említése 907-ből való, ugyanezen évben zajlott a város környékén a magyar honfoglalást lezáró pozsonyi csata is. Ez volt a Magyar Királyság koronázási helye, törvényhozó központja és fővárosa 1536 és 1783 között, tizenegy magyar királyt és nyolc királynőt koronáztak meg a Szent Márton-székesegyházban. A legtöbb magyar országgyűlést itt tartották a 17. századtól a magyar reformkorig, és a város számos magyar, német és szlovák történelmi személynek adott otthont.

Pozsony ma Szlovákia politikai, kulturális és gazdasági központja. Ez a szlovák elnök, a parlament és a szlovák végrehajtó testület székhelye. Számos egyetem, múzeum, színház, galéria és más kulturális és oktatási intézmény működik itt. Szlovákia nagyvállalatainak és pénzintézeteinek nagy részének itt van a központja.

A 2010-es évek második felében a pozsonyi kerület az egy főre jutó GDP (PPP) szerint az Európai Unió egyik leggazdagabb régiója. A vásárlóerő-paritáson számított GDP körülbelül háromszor magasabb, mint más szlovák régiókban. Pozsony évente körülbelül 1 millió turistát is vonz.

Neve

Magyar nevének etimológiája

Pozsony neve a régi magyar Poson személynévből (valószínűleg a vár első ispánjáról) ered.^[2] Maga a személynév eredhet a cseh Pos, de lehet a német Poscho személynévből is.

A 18. század végéig a magyar neve Posony, a 19. század elejétől egyre inkább a Pozsony név volt használatos.

Szlovák neve

A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a német nyelvterületen ma is használatos Pressburg.

A Braslavespruch illetve Brezalauspruch nevek Pozsonyhoz kötése tudományos szempontból rendkívül problematikus. Braszlav Alsó-Pannonia szlovén hercege volt, mint keleti frank hűbéres 892-907 között. A mai Pozsony területéhez semmilyen módon nem kapcsolódott tevékenysége, írott forrás nem szól erről. Valójában 896-tól a Mocsárvár, Blatenski Grad/Mosaburg ura volt, Arnulf keleti frank király akaratából. A magyarok 907-ben Mosaburgnál ütközhettek meg a Pannóniát visszahódítani kívánó bajorokkal, az ütközet Pozsony környékére helyezése Aventinus 16. századi bajor humanista történész téves rekonstrukciója, a valóban Pozsony alatt lezajlott 900-as ütközet mintájára. A két ütközet leírása szinte szóról szóra azonos Aventinusnál, azonban míg a 900-as események a kortárs Fuldai Évkönyvek alapján valóban leírása szerint történtek, a 907-es hadjáratra ma már nem ismert részletes kortárs forrás.

Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P. J. Šafárik szlovák történetíró, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét: azt hitte, hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt.

Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot.” 1919. január 1-jén cseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, majd három napra rá Vavro Šrobár veszi át az ellenőrzést felette. Ebben az időben a település neve még mindig Prešpork (Pozsony, Pressburg), bár a cseh legionáriusok maguk között Wilson-városnak nevezték (Wilsonovo město), az amerikai elnök iránti tiszteletből.

A prágai kormány Šrobár képviseletében február 2-án hozott döntést a város nevének megváltoztatásáról. Pozsony ekkor még mindig a történelmi Magyarország része volt, bár cseh katonai megszállás alatt. Ekkor a Bratislav nevet kapta, ami a cseh névhasználatban elterjedt Vratislav, Břeclav, Zbraslav nevekkel állítható párhuzamba. Vavro Šrobár intervenciója után a minisztertanács elnöksége Prágában bejelentette (1919. március 26.), hogy Prešporok helyett a Bratislava elnevezést kell ezután használni.^[3]

Blava

Blava névváltozata a szlovák szlengben széles körben használatos.

Fekvése

A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik. Pozsonyban öt híd ível át a Duna felett. A legnyugatibb és egyben a leghosszabb a Lanfranconi híd, amely a D2-es autópálya hídja. Tőle keletre az óvárosban található a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Pozsony egyik jelképe. A folyón lejjebb az Öreg híd következik, amelynek elődjét legelső állandó hídként Ferenc József hídra keresztelték. A sorban a kecses Apollo híd következik, mint legifjabb átkelője a városnak. A legkeletibb a Kikötői híd, amelynek alsó szintjén vasút, míg felül a D1-es autópálya vezet.

Éghajlat

Története

Bővebben: Pozsony történelme

Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide.

907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.^[4][5]

A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1138-ban castrum Posonium néven említik.

Itt létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. A 11. század elején új erődítések folytak a várhegyen.^[6] 1051-ben a várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették. 1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt. 1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket.

1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le, ezzel elkezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1254. május 1-jén itt kötött békét II. Ottokár cseh királlyal IV. Béla. 1262-ben itt verte meg István herceg apja hadait. 1270-ben itt kötött békét V. István Ottokár osztrák herceggel, de 1271 elején Ottokár a várat bevette. A mosoni csata után 1271. július 2-án ismét békét kötöttek. 1273-ban Ottokár kétszer is elfoglalta. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el. 1291-ben a város III. Endrétől kiváltságokat kapott (például árumegállító jogot, egyben megtiltotta, hogy megakadályozzák a jobbágyok városba költözését). Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.

1405-ben szabad királyi város, ezen belül a tárnokmester bíráskodás alá tartozó tárnoki város volt. Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította.

1506-ban I. Miksa német-római császár foglalta el. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye.

1620-ban Bethlen Gábor seregei elfoglalták a várost. 1626. december 20-án itt kötötte meg a békét Bethlen és a császár. A Wesselényi-féle összeesküvés elnyomása után, 1674-ben Ampringen János Gáspár kormányzósága idején itt működött a protestánsok elnyomásának hírhedt eszköze, az ún. Pozsonyi vértörvényszék, amely protestáns lelkészeket gályarabságba küldött. 1683. július 29-én a város alatt győzte le Lotaringiai Károly herceg a Duna bal partján előrenyomuló Thököly Imre seregét. A Habsburgok a belsővárat reprezentatív palotává építették ki. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelde és kaszárnya lett.

1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság, 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.

1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút. 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. 1882 és 1919 között Evangélikus Teológiai Akadémia, 1914 és 1921 között az Erzsébet Tudományegyetem, 1921-től a Comenius Egyetem működik a városban. 1910-ben 78 229 lakosából 32 790 német (41,9%), 31 705 magyar (40,5%), 11 673 szlovák (14,9%), 1242 cseh (1,6%), 351 horvát (0,4%) és 115 lengyel volt.

1918. október 31-én a Csehszlovák Légió megkísérelte a város elfoglalását, de a soproni kadétiskola 16-17 éves hadapródjai, akik a Zerge-hegy Vaskutacska vonalon biztosították védelmét, sikeresen visszaverték őket. Grüneberg főhadnagy jobbára tisztekből álló lovassága pedig a Récse felőli szakaszt védte. Miután a két pozsonyi tüzérezred, az 5-ös tábori tarack és a 14-es tábori ágyús tüzérezred főként osztrák tisztekből álló parancsnoksága Bécsbe távozott, a frontról hazatérő Csatay Lajos újjászervezte a 14-es ezred egyik ütegét, mely a Zerge-hegyről lőtte és futamította meg a dévényi-tónál összesereglett cseh legionáriusokat. A város védelme azonban rövidesen tüzérségi támogatás nélkül maradt, az üteg hadrendbe állítását követő negyedik napon a budapesti hadvezetés Csatayt Szencre vezényelte át.^[7] Károlyi Mihály kormányának hatalomra kerülését követően még két hónapig volt magyar kézen a város.

1918. december 30-án a Csehszlovák Légió olasz önkéntesekkel kiegészült 33. gyalogezrede Riccardo Barecca ezredes vezetésével először bekerítette Pozsonyt; majd elfoglalta szilveszter napján Lamacsot, Dévényújfalut és a Zerge-hegyet; újév napján a pozsonyi pályaudvart és a tölténygyárat; január 2-án pedig megszállta a város fontosabb középületeit, harcok nélkül. 1919. február 4-én Pozsony lett Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa, és a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztériumnak a székhelye. 1919. február 12-én a város magyar és német lakosságának a megszállás elleni békés tiltakozását a Csehszlovák Légió vérbe fojtotta.

A megyeháza élére Zoch Sámuel, modori szlovák evangélikus pap került. Az új megyei közgyűlés beiktató ünnepségére 1919. május 4-én Olaszországból hazaérkező Milan Rastislav Štefánik, a csehszlovák légió szervezőjének repülőgépét, annak olasz trikolórja miatt (amelyet tévedésből magyarnak néztek) a repülőtér csehszlovák őrsége Pozsonyivánka felett lelőtte. A behívott magyar katonatiszteket marhavagonokban a brünni hadifogolytáborba szállították, ahol megfélemlítésül egy hétig fogva tartották őket. Hazatérésüket követően a csehszlovák államhatalom eskütételre kötelezte a tiszteket, ennek megtagadása lefokozással járt.

Az 1919-től 1938-ig terjedő első csehszlovák időszakban megkezdődik a város magyar jellegének fokozatos felszámolása: megváltoztatják a város nevét és az utcaneveket; csaknem teljesen megszüntetik a magyar és német nyelvű oktatást; eltüntetik vagy szétverik a magyar vonatkozású szobrokat; tömegesen épülnek lakások a városban megtelepedni akaró szlovákoknak, akiknek a lakhatás mellett új munkahelyekre is szükségük volt. Az első bécsi döntést követően Pozsony a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság fővárosa lesz, de az óvárostól nyugatra levő Dévény, és a délre levő Ligetfalu – a Müncheni Egyezményt követően – a Harmadik Birodalomhoz kerül. A második világháború alatt bár a város zsidó lakosságát deportálták, az épületek megmenekültek az Apollo olajfinomító kivételével a bombázástól. 1945. április 4-én szovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely ismét Csehszlovákia része lesz. A háború után a maradék magyar és német lakosságot erőszakkal kitelepítik, és a háborút lezáró új békeszerződés Csehszlovákiának ítéli stratégiai okokból a mai város szerves részét alkotó Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt.

1968. október 28-án a vár – a felújításának befejezésével – helyszínéül szolgál a cseh-szlovák föderációról szóló törvény aláírásának is. 1972. augusztus 26-án készül el az óvárost és Ligetfalut összekötő 432 méter hosszú, és 21 méter széles Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Árpád Tesár és Jozef Lacko tervei szerint. 1978-ban kezdődött meg a ma 120 000 lakosú lakótelep építése Ligetfaluban, ennek következtében a város összlakossága megközelíti a 450 000 főt.

1993. január 1-je óta az önálló Szlovákia fővárosa.

Demográfia

A népesség változása

Etnikumok

A 13. századtól a 19. századig a németek és német anyanyelvűek alkották a meghatározó, domináns etnikai csoportot.^[8] Az 1867-es kiegyezés után azonban a kormány ösztönözte a magyarosítást, és az I. világháború idejére Pozsonyban túlnyomórészt német és magyar ajkúak voltak, a szlovákok pedig a legnagyobb kisebbségben.^[8] A Csehszlovák Köztársaság 1918-as megalakulása után Pozsony soknemzetiségű város maradt ugyan, de erőteljes szlovákosítás történt; a szlovákok és csehek aránya nőtt, míg a németek és magyarok aránya csökkent. 1938-ban a lakosság 59%-a szlovák vagy cseh volt, míg a németek a lakosság 22%-át, a magyarok már csak 13%-át képviselték.^[9] Ez a 125 ezres lakosságból nagyjából 50 ezer szlovákot, 27 ezer csehet, 27 ezer német, 15 ezer magyar, és 7 ezer zsidó lakost jelent.^[10]

Vallási megoszlás

A 2011-es népszámlálás alapján a lakosság 52,1%-a római katolikus, 30,8%-a vallás nélküli vagy ateista, 5,3%-a evangélikus.^[11] A többi felekezet és vallás követőinek száma elhanyagolható.

A katolikusok, evangélikusok és általában a vallásosak aránya csökken, a vallástalanoké növekszik.

Városrészek

A második világháború után Köpcsény egy részét is hozzácsatolták, mely ma Pozsonyligetfalu része. Része még Szúnyogdi is, amely ma közigazgatásilag Pozsonypüspöki alá tartozik.

Gazdaság

Pozsony 2053 km2-es területével az ország legkisebb régióját képezi. Fontos közlekedési csomópont: a Duna, valamint az úgynevezett észak-déli borostyánút kereszteződésében. A főváros fejlődését segíti, hogy a Közép-Európai régión belül központi elhelyezkedése van.

Pozsony Szlovákia fő gazdasági, oktatási és kutatási központja. A kutatási kapacitás mintegy 50%-a a Pozsonyi Régióban összpontosul. Itt található a Szlovák Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek többsége is. Ez a régió ad otthont számos kiemelkedő fontosságú szlovák egyetemnek is, köztük a Comenius Egyetemnek, a Szlovák Műszaki Egyetemnek, a Közgazdaságtudományi Egyetemnek, továbbá számos más kisebb egyetemnek is. A főváros adja az ország GDP-jének 26%-át.^[12]

Az Eurostat adatai szerint Pozsonyban 2011-ben az egy főre jutó GDP összege az EU átlagának 186 százalékát tette ki, és ebből a szempontból a szlovák főváros az unió ötödik leggazdagabb régiójának számít. 2012-ben az ország adóbevételeinek háromnegyedét Pozsonyban szedték be, holott a fővárosban az ország csaknem öt és fél millió lakosának csupán mintegy egy tizenkettede él.^[13]

1991-ben itt épített autógyárat a Volkswagen.

A fő ipari ágazatok a következők: vegyipar, gépjárműgyártás, gépipar, elektrotechnológiai ipar, valamint textilipar és élelmiszeripar. Szlovák viszonylatban Pozsony hosszú távon megőrizte a legalacsonyabb munkanélküliségi arányt mutató régió pozícióját.^[12]

• 

  A Slovnaft olajfinomítója

• 

  A közszolgálati rádió épülete

• 

  A Nemzeti Bank épülete

• 

  A belváros felhőkarcolói építés alatt (2019)

• 

  Az Eurovea nevű bevásárlóközpont

Közlekedés

Bővebben: Pozsony közlekedése

Légi közlekedés

A várost légi úton a Pozsonyi repülőtéren keresztül lehet elérni, amely 9 kilométerre a várostól északkeletre fekszik. Területi adottságai a repülőtér kapacitásbővítését lehetővé teszik. A 2007-es évben 2 024 000 utast szolgált ki.^[14]

Sport

Pozsonyban elsősorban a jégkorong és a labdarúgás a legnépszerűbb sport. A Slovan Bratislava mindkét sportágban megtalálható. A Slovan Szlovákia egyik leghíresebb sportklubja.

Jégkorong

• HC Slovan Bratislava
• Ružinov Bratislava
• HOBA Bratislava

Labdarúgás

• ŠK Slovan Bratislava
• Artmedia Petržalka
• Inter Bratislava

Látnivalók

• A város felett már messziről kiemelkedik a négy saroktornyos vár épülettömbje. Ma a Szlovák Nemzeti Múzeum Történeti Múzeuma található benne. A vár ábrázolása megjelenik Szlovákiában vert euróérméken is.
• A vár alatt áll a gótikus koronázótemplom, a Szent Márton-dóm.
  • A templom a 14. század elején épült a korábbi 1221-ben épített Szent Megváltó templom helyén. A 15. és 16. században fokozatosan bővült, 1730-ban készült el a Keresztelő Szent János kápolna. Mai formáját az 1895-ös felújítással nyerte el. Neogótikus tornya 85 m magas, tetején az aranyozott Szent Korona másolata csillog, annak emlékére, hogy 1563 és 1830 között itt koronázták a magyar királyokat. A főoltár feletti ezüstkoporsó Szent Márton ereklyéit tartalmazza. Szent Márton lovasszobra Rafael Donner alkotása. Kegyszobra, a Fájdalmas Szűzanya 1641-ben készült fogadalomból, 1894 óta búcsújáróhely. Sírboltjában nyugszik Pázmány Péter érsek és a Pálffy család több tagja is.
• A ferencesek templomát és kolostorát IV. László alapította 1290-ben a morvamezei győzelem örömére, később barokkosították.
• A klarisszák temploma és zárdája a 13. században épült, eredetileg a cisztercieké volt. 1782-ben egyetemi épület lett.
• A jezsuita templom 1636-ban épült evangélikus templomnak, csakúgy, mint az Orsolya-nővérek temploma 1640-ben. A mellette épült zárdába 1672-ben költöztek be az apácák.
• A vár alatti Szent Miklós templom 1664-ben épült a várnép számára, ma ortodox templomként működik.
• A kapucinus templom 1708 és 1717 között épült, 1861-ben átépítették.
• A Trinitárius-templom 1717 és 1727 között épült, barokk stílusban.
• Az irgalmasok temploma, rendháza és kórháza 1723 és 1728 között épült.
• A Szent Erzsébet-templom 1739 és 1742 között épült barokk stílusban.
• Az evangélikus nagytemplom 1774 és 1776 között épült a németek számára.
• Az 1830-ban épült kórháztemplom helyén állt a középkorban a Szent Lászlóról elnevezett városi ispotály.
• A Kék templom (Szent Erzsébet-templom) 1909-től 1913-ig épült Lechner Ödön tervei szerint, szecessziós stílusban.
• A virágvölgyi templom 1885 és 1888 között épült, kegyképét, a Jótanács Anyját 1786-ban egy helyi kereskedő hozta Itáliából. A templom búcsújáróhely.
• A Kálváriatemplom 1694-ben épült, kegyképe a Havas Boldogasszony.
• A közelében álló mélyúti kápolnát az 1713-as pestisjárvány után a Lauermann család építtette megmenekülésük emlékére, ezt 1824-ben újjáépítették, majd 1948-ban új templom épült a helyére.
• Búcsújáróhely a hidegkúti kegytemplom is.
• A középkori erődfal maradványa, a Szent Mihály-kapu (vagy Mihálykapu) 1411-ben épült.
• Az egykori koronázódombon állott Fadrusz János híres Mária Terézia-lovasszobra, amelyet 1920-ban a csehek ledöntöttek.
• A római katolikus hittudományi főiskola 1621-ben épült.
• A préposti palota 1632-ből való.
• A Dunai Akadémia épülete a 15. század közepén épült.
• Az óvárosháza épülete 15. századi, egykori őrtornya 1590-ben földrengés következtében ledőlt, mai tornya barokk.^[15]
• A kormány székháza 1761 és 1765 között épült, az esztergomi érsekek nyári palotájaként.
• A prímási palotát Batthyány József hercegprímás építtette 1778 és 1781 között, építője Hefele Menyhért volt.
• A Pozsonyi Városi Színház 1886-ban épült eklektikus stílusban, a korábbi 1776-ban alapított Rendi Színház helyén (ma operaház).
• A Ganümédesz-szökőkút, Tilgner Viktor Oszkár pozsonyi születésű szobrász alkotása (1888), a Szlovák Nemzeti Színház épülete előtt van.
• A Pozsonyi vashonvéd egykori szobra, Rigele Alajos alkotása, amely 1915-től 1919-ig állt a városban.

Bővebben: Pozsonyi vashonvéd

• A Grassalkovich-palota (ma Elnöki Palota) késő barokk-rokokó stílusban épült 1760-ban.
• A Várhegy oldalában áll a Jó Pásztor háza. Épült rokokó stílusban 1765-ben, ma egyedülálló óragyűjteménynek ad helyet.

• 

  Óvárosi kép

• 

  A főtér

• 

  A régi Pozsonyi Városi Színház

• 

  A Szent Erzsébet-templom (Kék templom)

• 

  A dóm és az SNP híd

• 

  A dunai félszigeten fekvő Művészeti Múzeum

Híres emberek

Bővebben: Híres pozsonyiak listája

Testvérvárosai

Kapcsolódó szócikkek

• Pozsonyi hídfő
• A magyar királyok koronázása

Panoráma

Nagyítás

Városkép, bal oldalon a pozsonyi várral

Nagyítás

A Duna Pozsonynál, középen a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja

Jegyzetekszerkesztés