A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Peking (北京; pinjin: Běijīng; IPA: ; ⓘ) a Kínai Népköztársaság fővárosa, négy tartományi jogú városának egyike, a Pekingi főegyházmegye érseki székvárosa. Pekinget északról, nyugatról, délről és kis részben keletről Hopej () tartomány határolja, míg délkeletről Tiencsin () tartománnyal szomszédos.
Peking – népességét tekintve – Sanghaj után a második legnagyobb kínai város. Az ország egyik fő közlekedési csomópontja, minden irányban számos vasútvonal, közút és autópálya indul ki innen. Itt található a legtöbb nemzetközi légitársaság kínai központja is. Peking elismerten Kína politikai, oktatási és kulturális központja, míg Sanghaj és Hongkong inkább gazdasági téren domináns városok.
Peking Kína négy ősi fővárosának egyike.
Neve
A Beijing (北京) szó szerinti fordításban azt jelenti „északi főváros”, ezzel illeszkedik abba a kelet-ázsiai hagyományba, hogy a fővárosokat ilyen módon nevezzék el. Hasonló nevű városok közé tartozik a kínai Nanjing (Nancsing, ) (南京), jelentése „déli főváros”; a japán Tokió (東京), és a vietnámi Tonkin (東京; ma Hanoi), mindkettő jelentése „keleti főváros”; valamint a szintén japán Kiotó (京都) és a dél-koreai Kjongszong (京城; ma Szöul), jelentésük egyszerűen „főváros”.
A város Európában ismert névalakját (Peking) francia misszionáriusok honosították meg 400 évvel ezelőtt. Ez a korabeli kiejtést tükrözi – az akkor k-ként ejtett hang mára a cs felé tolódott el.
A városnak korábban több neve is volt. 1928 [2] és 1949 között Pejpingnek () (北平, Běipíng) nevezték, ami szó szerint „Északi Békét” jelent (Magyar kiadványokban ez Pejping alakban honosodott meg). A név változását a „fővárost” jelentő elem (京) elhagyásával érték el – ez jelezte, hogy a Kuomintang () kormány saját fővárosát Nancsingban () rendezte be, Peking nem volt már Kína fővárosa, és hogy a Pekingben székelő, hadurak által vezetett kormány illegitimmé vált.
A Kínai Kommunista Párt 1949-ben visszaállította a Peking elnevezést, ezzel is hangsúlyozva, hogy a város újra Kína fővárosa lett. A tajvani Kínai Köztársaság kormánya hivatalosan soha nem ismerte el a névváltozást. Az 1950-es és 1960-as években gyakran utaltak Pejping ()ként a városra, ezzel is tiltakozva a Kínai Népköztársaság ellen. Mára Tajvanon is átvették a főváros régi-új elnevezését.
Még több, nem hivatalos neve is van a fővárosnak, ilyen a Jancsing () (燕京, Yānjīng), amely a Csou-dinasztia () idejében létező ősi jan () államra utal. Az elnevezés megjelenik helyi Jancsing () sör nevében, de a korábban Pekingben elhelyezkedő Jancsing () Egyetemében is.
Történelem
Őstörténet
A város mai területén, a központtól mintegy 50 kilométerre délnyugatra terül el Csoukoutien (), az a lelőhely, ahol 1929-ben megtalálták a pekingi ember (Sinanthropus pekinesis) 360 000 éves koponyáját, majd 1933-ban feltárták az ott i. e. 25 000 évvel élt sokkal fejlettebb ember maradványait. A csontmaradványok mellett a sok olduvai típusú kőeszközt és csonteszközöket is találtak. A felfedezés igen fontos volt, ugyanis megdöntötte azt a teóriát, hogy a kínaiak a Közel-Keletről vándoroltak jelenlegi hazájuk területére.[3]
Ugyanezeket a barlangokat használta mintegy 25 000 évvel ezelőtt, az őskőkorszakban a Homo sapiens is.[4] A lelőhelyet 1987-ben felvették az UNESCO világörökség-listájára.
Középkor
Peking körzetében már az i. e. 1. évezredben voltak városok, és a Jen () állam (燕) (a Hadakozó fejedelemségek korának egyik állama) fővárosát a mai Peking-környéki Csiben () (蓟) alapították meg.[5] Csit () sokan tartják a mai Peking elődjének; az igazság azonban az, hogy Csi () városa már a 6. század előtt elnéptelenedett. Csi () pontos helyszínét a mai napig nem sikerült megtalálni, annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítéseket tesznek felkutatására.
A Szuj () és a Tang dinasztiák idején csak kisebb városok épültek ezen a területen. Korabeli költők nagy számban érkeztek erre a helyre és – költeményeik tanúsága szerint – búsultak az elveszett város miatt.
Az észak-kínai késői Csin-dinasztia () (936–947) 936-ban az ország északi területeinek nagy részét (benne Pekinget) átadta a Liao-dinasztia részére. 938-ban a Liao-dinasztia saját területének déli részén, a mai modern Peking területén új fővárost hozott létre Nancsing () néven (a „déli főváros”). 1125-ben a dzsürcsi uralkodókhoz tartozó Csin-dinasztia () bekebelezte Liaót, és 1153-ban áthelyezte fővárosát Liao Nancsing () városába, elnevezve azt Csungtu ()-nak (中都), vagy „Központi fővárosnak”, amelyet 1215-ig használtak a várost fővárosként.[6] Csungtu () a mai Peking központjától valamelyest délkeletre elhelyezkedő Tienningsze () nevű területen helyezkedett el.
A mongol hadak 1215-ben porig égették Csungtut () és 1267-ben, a Csin () fővárostól északra felépítették saját „Hatalmas Főváros”-ukat, Tatut () (大都, mongol nyelven: Kanbalik), ami a jelenlegi Peking valódi elődjének számít.[7] Marco Polo írásaiban Kambulak néven emlegeti a várost. A jelek szerint a kínai császári ambíciókat dédelgető mongol Kubiláj nagykán Pekingben rendezte be fővárosát más, közép-kínai, hagyományos városok helyett, tekintettel arra, hogy Peking mongóliai hatalmi bázisához közelebb helyezkedett el. A kán döntése jelentősen megerősítette a Kína északi peremén elhelyezkedő város státuszát, amely addig kiesett az ország vérkeringésből. Tatu () a modern Peking központjától északra helyezkedett el. Központja a mai főváros 2. körgyűrűjén volt, és egészen a 3. és a 4. körgyűrű közötti területig tartott. Még ma is állnak a mongol kori városfal maradványai.
A Ming és a Csing dinasztia idején
Jung-lo () (永樂), a 3. Ming császár, a Ming fővárost 1421-ben Nancsingból () Pejcsingbe () (北京), vagyis az „Északi Fővárosba” helyezte át, tőle származik a város mai neve is. A császár teljesen új fővárost emeltetett itt, így Peking ekkor nyerte el mai formáját. A korábbiaktól eltérően a várost nem folyópartra építették, hogy fontos közlekedési csomóponttá válhasson. A fővárost azért helyezték vissza északra, mert Kína legerősebb ellenségei a mongolok voltak. Az új főváros szinte teljesen négyzet alakú volt, és a köré épített városfal egészen a modern korig szolgált védelmi objektumként, amikor is lebontották és helyén épült fel a 2. körgyűrű (körgyűrűket lásd később).[5]
A város két részre oszlott, az úgynevezett Kína- vagy Külső-városra és a Tatárvárosra. Az építési elvek szerint a közigazgatásilag fontos épületek a város közepén helyezkedtek el, a középponttól némileg délebbre a Tiltott Várossal, amely csupán a Külső-város hozzácsatolásával került teljesen középre. Az utak észak–déli és kelet–nyugati irányban, párhuzamosan futottak, azonban a változó távolság miatt nem jött létre sakktáblaszerű elrendezés, és a város több, különböző méterű és formájú téglalapból tevődött össze. A Külső-város spontán módon történő felépülése miatt nem felelt meg az ősi, szigorú szabályoknak. Itt csupán két közigazgatásilag is fontos épület található, a Földművelés Temploma és az Ég Oltára. A 20 századig a város közepén álló Tiltott Várost fal választotta el Peking többi részétől.[5] A Tienanmen tér (), ami Kína állami szimbóluma és még címerében is megjelenik, kétszer is lángok martalékává vált a Ming-dinasztia idején, végleges helyreállítására 1651-ben került sor.
A Ming főváros Pekingbe helyezése volt az, ami évszázadokig képes volt a dinasztia hatalmát fenntartani, ugyanis a mongolok rájöttek, hogy hiába foglalják el a fővárost, és ejtik fogságba a császárt, nem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni. Ráébredtek, hogy egyszerűbb számukra, ha kívánságaik végrehajtását a kínai hivatalnokokra bízzák, míg ők maguk saját területeiken maradnak.[8] A parasztokra kirótt terhek azonban egyre növekedtek, és az 1600-as évekre a dinasztia hanyatlani kezdett, és 1644-ben Li Cse-cseng () paraszti csapataival elfoglalta a fővárost. Az utolsó Ming császár, Csu Ju-csien () felakasztotta magát a városban.[9]
Az északról támadó mandzsuk nyolc évig harcoltak Peking uralmáért, és végül Csu ()tól hódították el, aki csupán 42 napig uralkodott császárként. A Ming-dinasztia helyett megalapították a Csing-dinasztiát (), Pekinget pedig megtartották a dinasztia fővárosának.[10] A város belső negyedéből azonban kitelepítették a han kínaiakat, és ott csak mandzsuk élhettek. Később emiatt ragadt rá a Tatárváros név, míg a külvárost Kínai-városként is emlegették.[5] 1793-ban George Macartney angol diplomata Pekingbe utazott, ahol kérte a császárt, hogy nyissák meg az angol áruk előtt a kikötőiket, engedélyezzék a brit kereskedő letelepedését, és fogadják el az angol javakat a kínaiakért cserébe. Mivel a kínai császárok semelyike sem volt hajlandó ezeket elfogadni, a britek ópiumot kezdtek csempészni Kínába. 1720-ra már széles tömegek váltak függővé, ezért Pekinget hermetikusan elzárták a külföldiek elől, és szigorú büntetéseket róttak az ópiumárusítással kapcsolatos cselekményekre.[11]
1899-ben Vang Ji-zsung () tudós egy pekingi patikában fedezte fel, hogy az orvosságként felajánlott csontokban ősi írásjelek találhatóak, amely felfedezésnek köszönhetően ezer évvel korábbra került a kínai írás kialakulásának feltételezett ideje.[12]
Kínai Köztársaság
.jpg)
Az 1911-es kínai polgári forradalom, amely a Csing () hatalom helyébe köztársaságot kívánt állítani, eredetileg Nankingba () kívánta helyezni fővárosát. Miután Jüan Si-kaj (), a Csing () császár miniszterelnöke Pekingben lemondatta az uralkodót, biztosítva a forradalom győzelmét, a forradalmárok elfogadták, hogy Jüan () legyen a Kínai Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke, azzal a feltétellel, hogy fővárosát délre, Nankingba helyezi. A hadsereg egyes egységei, amelyek korábban töretlen hűséget mutattak, azonban fellázadtak Pekingben, és zavargásokba kezdtek. Jüan () erre hivatkozva elérte, hogy a főváros Pekingben maradjon, és itt tehesse le az elnöki esküt 1912. március 10-én.[13] Kína északi részei, így Peking is jóval konzervatívabbnak számított a haladó gondolkodású délnél, és Jüan () katonáinak és tisztjeinek többsége is erről a vidékről került ki.[14]
Jüan () fokozatosan megszilárdította hatalmát, majd hozzálátott saját diktatúrájának kiépítéséhez. Pekingből irányítva legyőzte a Kuomintangot (), és elűzte vezetőit, a parlamentet pedig feloszlatta. Végül 1915 végén a nép akaratára hivatkozva kikiáltotta a Kínai Császárságot, amelynek császárává magát nyilvánította. E lépése nagyon népszerűtlen volt, maga Jüan () pár hónapon belül meghalt, ezzel véget vetve rövid uralkodásának.[15] Kína különböző katonai diktátorok vagy ismertebb nevükön hadurak hatalmába került, akik közül a legerősebbek rendszeresen háborúztak a Peking feletti hatalom megszerzéséért, ugyanis a külföldi hatalmak mindig a Pekingben székelő kormányzatot ismerték el törvényesnek. Ennek köszönhetően a hadurak korának másfél évtizedében 24 kabinet, 26 miniszterelnök és öt törvényhozó gyűlés váltotta egymást.[16]
Mikor az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés Santung () tartomány német koncessziót Japánnak ítélte oda, Pekingben forrongani kezdtek az emberek. 1919. május 4-én, hatalmas utcai tüntetésekkel vette kezdetét a május negyedike mozgalom, és az ennek hatására kibontakozó országos tiltakozási hullám hatására egyre többen követeltek változást.[17] A város 1925-ben a haladó szellemiségű Feng Jü-hsziang () irányítása alá került, aki puccsal döntötte meg a korrupt Cao Kun elnök uralmát, és a városba hívta a Kuomintang () vezetőjét, Szun Jat-szent (), aki itt is halt meg nem sokkal később. Azonban a Feng ellen összefogó hadurak végül a város feladására kényszerítették őt.[18]
Nagy politikai vihart kavart, amikor 1927. április 6-án a pekingi militarista kormány katonái razziát tartottak az orosz kolónián, és olyan papírokat találtak, amelyek alapján a Szovjetunió kommunista államot kívánt létrehozni Kínában.[19] A Kuomintang () északi hadjáratának sikere után, amelynek során legyőzte az északi hadurakat, 1928-ban a Kínai Köztársaság fővárosa Nanking () lett. 1928 júniusában Pekinget is elfoglalták, és Pejping ()re (Északi Béke) nevezték át, ezzel is jelezve, hogy az ország egyetlen fővárosa Nanking.[20]
A második kínai–japán háború során Pejping () 1937. július 29-én Japán kezére került.[21] A megszállás idején a város visszakapta korábbi nevét, a Pekinget, és itt helyezkedett el az Észak-kínai Végrehajtó Bizottság (华北政务委员会), a japán megszállás alatt álló Észak-Kínát igazgató bábállam, amely később a Vang Csing-vej ()-kormányba olvadt.[22] Amikon Japán 1945. augusztus 15-én kapitulált a második világháború végén, a város ismét a nacionalisták kezére került, akiket amerikai segítséggel tengeri és légi úton szállítottak ide, nehogy az ellenséghez közelebbi pozíciókban lévő kommunisták hamarabb vonuljanak be.[23] Peking nevét ezután újra Pejping ()re változtatták.
A kommunista hatalomátvétel után
.jpg)
A kínai polgárháborúban, 1949. január 31-én, a kommunista erők harc nélkül elfoglalták Pekinget, ugyanis Fu Co-ji () kínai tábornok elmeállapota miatt képtelen volt irányítani csapatait,[24] a titokban kommunista lánya közvetítésével tárgyalásokat kezdett, majd letette a fegyvert, harc nélkül átadva a várost.[25] Ugyanazon év október 1-jén a Mao Ce-tung () vezetése alatt álló Kínai Kommunista Párt a pekingi Tienanmen téren () bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakítását, amely Mao egyetlen nyilvános beszéde volt uralmának idején.[26] A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület úgy döntött, hogy a Pejping () elnevezést visszaállítják Pekingre, és ez a város lett ismét Kína fővárosa.
Akkoriban Peking tartományi jogú város csak a fővárosból és néhány elővárosból állt. Az 50-es évektől kezdve sok környező tartományt olvasztottak be, többszörösére növelve ezzel a város területét. A Teng Hsziao-ping () által elindított gazdasági reformok hatására Peking városa is hatalmas növekedésnek indult. Ez a növekedés azóta is tart: míg az 50-es években a városhatárt a 2. körgyűrű jelentette, ma már a hatodik épül.[27]
Kuomao () kerületben új kereskedelmi zóna alakult ki, Vangfucsing () és Hszitan () körzetek új bevásárlóközpontokat építettek, míg Csungkuancun () Kína új elektronikai központját építette ki.
1989-ben, a május 4. mozgalom hetvenéves évfordulóján a fiatal értelmiségiek Pekingben demokráciát és szabadságot követeltek. Nagy diáktüntetések kezdődtek, és a független diákszervezetek sztrájkot hirdettek. Mivel a korrupció ellen is felléptek, sok más szervezet is csatlakozott hozzájuk. Június 4-én a Tienanmen téren a karhatalom tankokkal és katonákkal fojtotta vérbe a diáklázadást.[28]
Az utóbbi években Peking terjeszkedésével számos probléma került előtérbe: a megnövekedett autóforgalom, levegőszennyezés, történelmi városrészek eltűnése. Egy 2005-ben elfogadott terv szerint Peking eddigi körkörös növekedését megpróbálják kelet–nyugati irányúvá redukálni.
Peking rendezhette meg a 2008. évi nyári olimpiai játékokat, amelyre 2008. augusztus 8–24. között került sor, amelynek költségei legalább 43 milliárd amerikai dollárra rúgtak, amiből csak a stadion több százmillióba került. Ezen kívül új kiszolgáló létesítményeket is kellett építeni, többek között egy új terminált a légikikötőhöz, és az ahhoz vezető vasútvonalat.[29]
Földrajz és éghajlat
Pekinget északról és nyugatról hegyek veszik körbe, legmagasabb pontja a Hopej () tartomány határán fekvő, 2303 méter magas Tungling ()-hegy, a Hszisan ()-hegység része. A tartományon folyik keresztül a Jungting () és a Csaopaj () folyó. Innen indul a világ leghosszabb csatornája, az 1794 kilométer hosszú Nagy-csatorna, amely összeköti a Haj () folyót, a Sárga-folyót, a Huaj (), a Jangce és a Qiantang folyókat.
Peking gazdasági agglomerációjához tartoznak a környező városok, amikkel kereskedik a főváros. Délre van Daxing, Langfang, Yangliuqing. Nyugatra van Pekingtől Xiheying, Yuxian, Yangyuan. Pekingtől északra található Changping. Észak-nyugatra Huailai, Xuanhua, Zhangjiakou, a Nagy Fal déli oldalán van még az észak-nyugati irányba Ximalin, Huai'an. Dél-nyugatra Pekingtől Zhouzhou és Xincheng. Keletre van a fővárostól Sanhe, Jixian, Zunhua. Észak-keletre Miyun és távolabb Changde és Yingshouyingzi. Dél-keletre található Pekingtől Tianjin, Dagu, Tanggu, Hangu.
Peking városa a tartomány délnyugati részén fekszik é. sz. 39° 54′ 20″, k. h. 116° 23′ 29″. A város koncentrikus körgyűrűk által határolt sávos rendszerben terjeszkedik, a körgyűrűk számozása 2-vel kezdődik, míg a legszélső, az 5. körgyűrű, már külvárosokon is keresztülhalad. Központja a Tienanmen () kapu és tér, illetve az attól északra fekvő Tiltott Város, ami a császárok rezidenciája volt. A Tienanmen () tértől nyugatra terül el Csungnanhaj () városrész, Kína mai legfőbb vezetőinek lakóhelye.[30] Peking központján keletről nyugatra fut a Csang'an () főút, a város egyik fő ütőere.
A város klímája meglehetősen zord. A nyár a kelet-ázsiai monszun hatására forró és párás, míg a tél hideg, száraz és szeles a Szibériából érkező légtömegek miatt. A januári középhőmérséklet –4, –7 °C, a júliusi pedig 25-26 °C. Az évi csapadékmennyiség több mint 600 milliméter, aminek ¾-e nyáron esik.
Pekingben komoly probléma a általános szennyezettség és a közlekedés és ipar okozta levegőszennyezés. Az Észak- és Északnyugat-Kínában található sivatagok talajeróziója miatti por jelenléte gyakran okoz homokviharokat, amelyek megbénítják a várost. Peking jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy a 2008-as olimpiára megtisztítsák a fővárost. Ennek eredményeképpen korlátozásokat vezettek be a közlekedésben; bizonyos napokon csak bizonyos rendszámú autók közlekedhettek.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 1,8 | 5,0 | 11,6 | 20,3 | 26,0 | 30,2 | 30,9 | 29,7 | 25,8 | 19,1 | 10,1 | 3,7 | 17,9 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −8,4 | −5,6 | 0,4 | 7,9 | 13,6 | 18,8 | 22,0 | 20,8 | 14,8 | 7,9 | 0,0 | −5,8 | 7,3 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 3 | 5 | 8 | 21 | 34 | 78 | 185 | 160 | 46 | 22 | 7 | 3 | 572 |
| Forrás: Kínai Meteorológiai Intézet | |||||||||||||
A város szerkezete
Közigazgatási szerkezet
Peking tartományi jogú városban 18 közigazgatási egység található, megyei jogú egységek, amelyeket a tartomány vezetésének helyettesi rangú vezetői kormányoznak. A 18 között 16 kínai körzet és 2 kínai megye található.
Peking belvárosi és külvárosi területei 8 körzetre tagozódnak:
- Tungcseng () körzet (东城区, Dōngchéng Qū)
- Hszicseng () körzet (西城区, Xīchéng Qū)
- Csungven () körzet (崇文区, Chóngwén Qū)
- Hszüanvu () körzet (宣武区, Xuānwǔ Qū)
- Csaojang () körzet (朝阳区, Cháoyáng Qū)
- Hajtien () körzet (海淀区, Hǎidiàn Qū)
- Fengtaj () körzet (丰台区, Fēngtái Qū)
- Sicsingsan () körzet (石景山区, Shíjǐngshān Qū)
Városok
Peking tartományi jogú városhoz tartoznak közigazgatásilag:
- Csangping 昌平
- Huajzsou () 怀柔
- Mijun () 密云
- Lianghsziang () 良乡
- Liulimiao 琉璃庙
- Tungcsou () 通州
- Jicsuang () 亦庄
Körzetek
Peking az alábbi városrészekből áll:
- Antingmen () 安定门
- Pejjüan () 北苑
- Csaojangmen () 朝阳门
- Tungcsmen () 东直门
- Fangcsuang () 方庄
- Fucsengmen () 阜成门
- Fuhszingmen () 复兴门
- Kuomao () 国贸
- Hopingli () 和平里
- Vancsing () 望京
- Vanfucsing () 王府井
- Vutaokou () 五道口
- Hszitan () 西单
- Jajuncun () 亚运村
- Csungkuancun () 中关村
További 8 körzet és 2 megye a központtól távolabb helyezkedik el, távolabbi külvárosok, agglomerációs városok és falusi területek irányítása is ide tartozik:
- Mentoukou () körzet (门头沟区: Méntóugōu Qū)
- Fangsan () körzet (房山区: Fángshān Qū) – Fangsan () megye 1986-ig
- Tungcsou () körzet (通州区: Tōngzhōu Qū) – Tung () megye 1997-ig
- Sunji () körzet (顺义区: Shùnyì Qū) – Sunji () megye 1998-ig
- Csangping () körzet (昌平区: Chāngpíng Qū) – Csangping () megye 1999-ig
- Tahszing () körzet (大兴区: Dàxīng Qū) – Tahszing () megye 2001-ig
- Pingku () körzet (平谷区: Pínggǔ Qū) – Pingku () megye 2001-ig
- Huajzsou () körzet (怀柔区: Huáiróu Qū) – Huajzsou () megye 2001-ig
- Mijun () megye (密云县: Mìyún Xiàn)
- Jancsing () megye (延庆县: Yánqìng Xiàn)
Peking 18 körzete és megyéje tovább osztódik 273 alacsonyabb, kerületi szintű közigazgatási egységre: 119 városrészre, 24 kerületre, 5 etnikai városrészre és 125 alacsonyabb egységre tagozódik.
Gazdaság
Peking bruttó hazai terméke (GDP) 2004-ben 428,3 milliárd zsenminpi () (RMB) volt, ami az előző évhez képest 13,2%-os valódi növekedést jelentett. A város gazdaságának legtermékenyebb ágazata a szolgáltatási szektor, ami a GDP 60%-át adta. A városi felhasználható jövedelem fejenkénti összege 15 637,8 RMB, 11,5%-os növekedés az előző évihez képest, a falusi tiszta jövedelem pedig 7172 RMB/fő volt, ami 9,2%-os növekedésnek felel meg.
Peking ingatlan- és gépjármű-piaca a előző évek során folyamatosan fejlődött. 2004-ben összesen 24,72 millió négyzetméter lakóingatlan került értékesítésre, összesen 108,51 milliárd zsenminpi ()ért. Pekingben 2004-ben összesen 1 871 000 gépkocsit regisztráltak, amelyek közül 1 298 000 volt magántulajdonban. Abban az évben 447 000 új és használt gépkocsit értékesítettek a fővárosban.
Peking új központi üzleti negyede a Kuomao () területre koncentrálódik, számos vállalati regionális székhely, bevásárlóközpont és luxus lakóingatlanok találhatók itt. A Fuhszingmen () és a Fucsengmen () körzetekben található Peking pénzügyi főutcája, az ország pénzügyi központja. A Vanfucsing () és a Hszitan () körzetek fontos bevásárló központok. Csungkuancun (), „Kína Szilícium-völgye”, az elektronikai és számítástechnikai ipar központja, valamint itt találhatók a legnagyobb gyógyszeripari kutatóintézetek is. Ezzel együtt Jicsuang () szerepe egyre növekszik a gyógyszeriparban, információs technológiai iparágakban és a gépészet területén. A gazdasági fejlődés árnyoldalaként Peking szintén jól ismert a kalóztermékek forgalmazása miatt. Itt minden megtalálható, a legújabb divatházak topmodelljeitől kezdve a friss kiadású amerikai filmeket tartalmazó DVD-ig és a márkás sportruházatig. Ezeket a termékeket elsősorban külföldi turistáknak kínálják.[31]
Sicsingsan () a főváros egyik legfontosabb ipari körzete, Peking nyugati külvárosában helyezkedik el. Mezőgazdasági termelés csak Peking urbanizált részein kívül folyik, a legfőbb termények ezen e területen a búza és a kukorica. A város szükségleteit kielégítendő, a város közvetlen környezetében zöldségeket és gyümölcsöket is termelnek.
Politika
Peking politikai rendszere kettős pártrendszerben működik, mint a Kína minden más kormányzati intézménye. A polgármesteré a legmagasabb rangú hivatal Pekingben. Mióta a város egy központilag irányított önkormányzat, a polgármester ugyanolyan szintű jogokkal rendelkezik, mint a tartományi kormányzók. Azonban kisebb hatalommal bír, mint a Kínai Kommunista Párt városi bizottsági minisztere (Municipal Committee Secretary).
A város irányítása a helyi kommunista párt (CPC) kezében van a hatósági rendeletek, adók begyűjtése és a gazdaság működtetése terén. A helyi CPC irányítja a városi kongresszus állandó bizottságát a politikai döntések meghozatalában és a helyi önkormányzat ellenőrzésében.[32] Peking polgármestere 2008. január óta Gou Jinlong.[33]
Építészet
Pekingben alapvetően három fő építészeti stílus jelenik meg. Időben az első a császári Kína tradicionális építészete, amelyet talán a Tienanmen tér () (Mennyei Béke Kapuja), Kína egyik védjegye, a Tiltott Város és a Ég temploma szemléltet legjobban. Természetesen bőségesen jelen van a szocialista realista („szocreál”) építészet, az 1950-es és 1970-es évek között épült kocka formájú, alacsony színvonalon elkészített épületek is. Végül, szinte mindenhol találkozhatunk a legújabb kori építészeti csodákkal – legfőképpen Peking központi pénzügyi körzetében.
Az építészet régebbi és új stílusainak döbbenetes kavalkádjával találkozhatunk a Tasance () Művészeti Körzetben, ahol az 1950-es évek látványképei keverednek a mai hipermodern építészet keverékével. Az amerikai városi élet befolyása tükröződik a kínai Orange County kialakításában, amely kísérlet egy külvárosi projekt végrehajtására a fővárostól kb. egy órára északra.
Népesség
Peking tartományi jogú város lakossága (definíció: azok, akik évente legalább 6 hónapot Pekingben laknak) 2004-ben 14 927 000 fő volt. 11 872 000 városi lakos, akik Peking városi területein vagy a környező kisvárosokban laknak, a többi vidéki lakos volt.[34] 11 629 000 embernek volt pekingi hukou-ja (állandó tartózkodási engedélye), a többi közel 3,3 millió ember ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezett. Léteznek továbbá a jelentős számban jelen lévő migráns munkavállalók, akiknek számáról nincsen pontos adat, akik mindenféle tartózkodási engedély nélkül, illegálisan élnek Pekingben (ők a hej zsen ()ek, „fekete” emberek).[35] A szűken vett Peking város lakossága kb. 7,5 millió.
Peking lakosságának több mint 95%-a a kínai han népcsoporthoz tartozik. Kis százalékban mandzsu, huj () és mongol etnikai csoportok is hazájuknak tekintik a fővárost. Az elmúlt években igen sok kínai származású dél-koreai költözött Pekingbe, elsősorban üzleti és tanulmányi céllal; ők főleg Vangcsing () és Vutaokou () körzetekben telepedtek le. Tibeti gimnáziumot alapítottak a tibeti fiatalok részére, akik tanulmányi szándékkal érkeztek Pekingbe.[36]
| Lakosok száma | 15 380 000 | 21 705 000 | 21 710 000 | 21 893 095 | 21 893 095 |
| 2005 | 2015 | 2017 | 2020 | 2020 |
| Peking etnikai csoportjai, 2000. évi népszámlálás[37] | ||
|---|---|---|
| Nemzetiség | Népesség | Arány |
| han | 12 983 696 | 95,69% |
| mandzsuk | 250 286 | 1,84% |
| huj () | 235 837 | 1,74% |
| mongolok | 37 464 | 0,28% |
| koreai | 20 369 | 0,15% |
| tucsia () | 8 372 | 0,062% |
| csuang () | 7 322 | 0,054% |
| miao | 5 291 | 0,039% |
| ujgur | 3 129 | 0,023% |
| tibeti | 2 920 | 0,022% |
Kultúra
A pekingi lakosok pekingi dialektust beszélnek, mely a kínai nyelvnek a mandarin nyelvváltozata. Ez a beszéd a putunghuára épül, mely a hivatalos beszélt nyelv a kontinentális Kína és Tajvan területén, és egyike Szingapúr négy hivatalos nyelvének is. A Pekinghez tartozó vidéki területek lakói saját dialektusban beszélnek, mely a Hebei tartományban beszélthez hasonlatos.
A „pekingi opera” (京剧, Csingcsü ()) a nemzet jól ismert művészeti formája. Széles körű egyetértés alakult ki arról, hogy a pekingi opera a kínai kultúra egyik legjelentősebb eredménye, amelyet dalok, monológok, dialógusok és átvitt értelemmel bíró cselekvések, úgy mint gesztusok, mozdulatok, harcok és akrobatika egységes keverékeként adnak elő. A pekingi operát archaikus nyelven adják elő, amely különbözik a mandarin vagy a pekingi dialektus jelenlegi állapotától. Ettől a szöveget nehéz megérteni, ezért a modern színházak gyakran alkalmaznak kínai és angol nyelvű elektronikus feliratozást.[38]
A szehojüan () (四合院, sìhéyuàn) Peking hagyományos építészeti stílusa. A szehojüan () egy négyszögletes lakóépület, amelynek szobái egy központi udvart fognak közre. A belső udvaron általában egy gránátalmafa, virágágyások vagy kis halastó található. szehojüan ()ok szegélyezik a hutung ()okat (胡同, hútòng), fasorokat, amelyek Peking óvárosi részeit kötik össze. Általában kelet–nyugati irányú egyenes utcák, hogy a rá nyíló kapuk a fengsuj () elvei szerint északra vagy délre nyílhassanak.
A szehojüan ()ok és a hutung ()ok, amelyek valaha Peking fő arculatát adták, folyamatosan tűnnek el, átadva helyüket a magas épületeknek és irodaházaknak. A hutung ()ok lakói a kisajátítás eredményeként azonos, vagy nagyobb méretű lakásokra jogosultak, mint amekkora házuk eredetileg volt. Sokan panaszkodnak azonban arra, hogy a hutung ()ok hagyományos utcai és közösségi élete nem helyettesíthető. A kormány programjában szerepel a legtradicionálisabb hutung ()ok megőrzése, hogy a 2008-as olimpia idején az ide érkező vendégek megtapasztalhassák ezen utcák hangulatát.
A Kínai Nemzeti Könyvtár Ázsia legnagyobb könyvtára, a világ egyik legnagyobb könyvgyűjteményével rendelkezik a több mint 23 millió[39] kötetével.[40] A legnagyobb és a leggazdagabb kínai könyvgyűjteményről és történeti dokumentumtáráról van szó.[41] A Kínai Nemzeti Könyvtár előfutára a Fővárosi Könyvtárat 1909. április 24-én alapította a Csing-dinasztia kormánya.[42] 1912-ben nyitották meg formálisan a Xinhai forradalom (Hsinhai forradalom, a kínai Xinhai év után.) 1916-ban kapott egy új státuszt. 1928 júliusában a nevét Nemzeti Pekingi Könyvtárra, majd Nemzeti Könyvtárra változtatták. A Kínai Nemzeti Könyvtár kollekciója könyveket és archív anyagokat örökölt a Csing-dinasztia Császári Wenyuange Könyvtárától, beleértve olyan könyveket és kéziratokat is, melyek Szung-dinasztia déli könyvtárából származtak.[43]
Peking jellemző konyhaművészete a mandarin konyha, amelynek legismertebb étele a pekingi kacsa (北京烤鸭, Pejcsing kao ja ()). A Manhan Quanxi vagy Manchu Han császári ünnepség egy hagyományos díszlakoma, melyet a Csing-dinasztia mandzsu császárai tiszteletére tartottak. Napjainkban is rangos és drága rendezvény. A Fuling Jiabing egy hagyományos pekingi édesség, egy töltött palacsintához (bing) hasonlít, mely fu ling gyökérrel, a hagyományos kínai konyha egy általános hozzávalójával készül. A teaházak Peking fontos intézményei. A kínai tea kultúrája rendkívül változatos, és a drágább teafajtáknak valóságos varázserőt tulajdonítanak; ezek a monda szerint rendkívül hatékonyan gyógyítják a beteg szervezetet.
A cloisonné vagy más néven rekeszzománc egy hagyományos kínai fémmegmunkálási technika és egyike a legmegbecsültebb hagyományos mesterség Kínában.[44] A rekeszzománc-készítés körülményes és komplikált folyamat.[44][45] A rekeszeket vagy cloisonokat (francia: „rekesz”) zománcanyaggal (vizes üvegporral) töltik ki, majd a tárgyat kiégetik, simára csiszolják, polírozzák, díszítéséhez arany, ezüst, vörös- vagy sárgaréz szalagokat, vagy akár egyszerűbb fémet használnak.[46]
A pekingi lakkművesség szintén jól ismert kifinomult mintázatairól, a tárgyak külsejére faragott képekről, és a különböző díszítési technikákról. A legjellegzetesebb a faragott vöröslakk. Akár 20-60 vékony lakkréteg adja a díszítendő felület vastagságát, melyből amikor gumikeménnyé száradt, kifaragják a tárgyat díszítő domborművet. A faragott vöröslakk tárgyakon a vörös kiegészítéseként előfordulhat világoszöld, sárgásbarna, barna, fekete és lila színű lakkréteg is.[47]
Sztereotípiák
A pekingi embereket nyílt, öntudatos, humoros embereknek tartják, akik lelkesen nyilatkoznak a politikáról, művészetről, kultúráról és más „nagy dolgokról”, általában nagyvonalúak és bőkezűek, örülnek, ha központba kerülhetnek. Ugyanakkor (általánosítva) arisztokratikusak, arrogánsak, tartózkodóak, elítélik a „tartományiakat”, de rendkívül érzékenyek a társadalmi osztály-hovatartozásra. E sztereotípiák elsősorban Peking elmúlt 800 évben betöltött fővárosi státuszának köszönhetőek, amikor a közhivatalnokok és más nemesek az átlagosnál nagyobb arányban éltek a városban.
Közlekedés
A gazdasági reformok eredményeként a város növekedésnek indult és jelenleg fontos közlekedési csomópont. Peking körül hat közúti körgyűrű fut, kilenc autópálya, tizenegy országút és számos vasútvonal kerüli meg a települést. Egy nemzetközi repülőtere is van.
Vasútszerkesztés
Pekingben két csomóponti vasútállomás található: a Peking Főpályaudvar (北京站, Pejcsing Csan ()) és a Nyugati pályaudvar (rövidítve: 北京西, Pejcsing Hszi ()). A városban további négy nagyobb pályaudvar bonyolít utasforgalmat: a Keleti, az Északi, a Fengtai és a Déli. A külvárosokban számos kisebb állomás is található. Jóformán az egész országba indulnak vonatok a nap 24 órájában.
Nemzetközi vonatok indulnak Oroszország városaiba, az észak-koreai Phenjanba, de innen indulnak a hongkongi Kowloonba közlekedő vonatok is.
2005. július 4-én kezdődött meg a Peking–Tiencsin nagysebességű vasútvonal építése, mely a pekingi olimpiával egyidőben nyílt meg 2008 augusztusában.
Utak és autópályákszerkesztés
Peking közúti összeköttetéssel rendelkezik Kína minden részével. Kilenc autópálya (további hat készülőben), valamint 11 kiemelt országút érinti a fővárost. Peking öt körgyűrűjét és az azokat összekötő autópályákat leszámítva a városi utcák sűrű hálózata jellemző. Érdekesség, hogy a város utcahálózata általában észak–déli vagy kelet–nyugati tájolású.
A pekingi közlekedés egyik legnagyobb problémája a szinte állandósult közlekedési dugó. Különösen csúcsforgalom idején gyakorlatilag leáll a város belső részének közlekedése. Több fő közlekedési útvonal a csúcsidőszakon kívül is majdnem járhatatlan. Kísérleti jelleggel a pekingi önkormányzat 2007. augusztus 7. és 20. között egymillió járművet tiltott ki a főváros útjairól. Az intézkedés célja az volt, hogy az autósokat átszoktassák a tömegközlekedésre és hogy felkészítsék a lakosságot a 2008. évi nyári olimpiai játékok idején várható forgalomkorlátozásokra.[48] A közelmúlt változása, hogy egyes sugárirányú autópályákat meghosszabbítottak, így a 3. körgyűrűn belülre is el lehet jutni rajtuk; így jelentősen rövidül a gyűrűk közötti forgalom ideje, kevesebb lámpás kereszteződésen kell áthajtani.
Peking központját Kelet–Nyugat irányban szeli át a Csang'an () sugárút, amely áthalad a Tienanmen téren () is, a „Kína főutcája” megtisztelő címet kapta a helyi polgároktól.
A Peking-Sanghaj autópálya Kínában a leghosszabb, 1130 km.
Légiközlekedésszerkesztés
Peking fő repülőtere, a Peking fővárosi nemzetközi repülőtér (egyszerűsített kínai: 北京首都国际机场), a város központjától körülbelül 20 kilométerre található Sunji () kerületben helyezkedik el. Három terminállal rendelkezik. Ez a repülőtér az Air China nemzeti légitársaság bázisa. A városközpontból a repülőteret az Airport Expressway autópályán (egyszerűsített kínai: 机场高速公路) lehet megközelíteni, normális forgalom mellett az utazás 40 percet vesz igénybe. Az olimpiára elkészült a repülőtéri gyorsvasút, így alig 20 perc alatt elérhető a városközpont(ból).
A fővárosban öt további repülőtér is található, de ezek kisebb jelentőségű, vagy katonai használatú légikikötők, így kevésbé ismertek a közönség előtt.
Tömegközlekedésszerkesztés
A pekingi metró 1971-ben indult el és mindössze két vonala volt egészen 2002-ig, amikor megnyitották a 13-as metrót. Azután még tizenegy vonallal bővült a hálózat. Az 1-es vonal és a Patung () metróvonal majdnem teljes Pekinget átszeli keletről nyugatra. A 4-es és 5-ös vonal két, az előbbiekre merőleges vonal. A jegy ára két jüan korlátlan átszállásra (kivéve a repülőtéri expressz vonalat, ami 25 jüan utazásonként). Pekingben közel 700 autóbusz- és trolibuszvonal működik, beleértve három gyorsjáratot is.[49] A tömegközlekedés bármely fajtáján használható a 2006-ban bevezetett Jikatong chipkártya, melyet rádiófrekvenciát használva szkennelnek a metró állomásokon és buszokon.
2010 májusában a pekingi önkormányzat bejelentette további 21 metróvonal létesítését 2020-ig. A terv megvalósításával Pekingben összesen 30 metróvonal és 450 állomás működne, 1050 km-es vonalhosszúsággal, a 4-es körgyűrűn belül lakók 10–15 perc sétával elérhetnék valamelyik vonalat.[50]
2010. december 30-án öt új metróvonalat, illetve vonalszakaszt adtak át Pekingben, amivel 336 kilométerre bővült a kínai főváros metróhálózata. Az öt új vonal teljes hossza 108 kilométer. Huszonegy állomás kapott P+R parkolót. Az új fejlesztéssel Pekingben 14-re nőtt a vonalak száma, bár az egyik új vonal már a 15-ös számot viseli. A vonalak száma 2017 elejére elérte a 19-et, hosszuk pedig az 574 kilométert.[51]
Pekingben városszerte működnek hivatalos és nem hivatalos taxik. 2008. június 30-ai adatok szerint a hivatalos taxik ára az első 3 km-re 10 renminbi, és minden további kilométer plusz 2 renminbibe kerül állásidő nélkül. A taxi gépkocsik legtöbbje Hyundai Elantra, Hyundai Sonata, Peugeot Citroën és Volkswagen Jetta. 15 km után a viteldíj 50%-kal növekszik. Éjjel
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Peking
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Alibaba Group
Amazon Prime Video
Apple TV+
Cég
Dailymotion
December 21.
Digitális könyvtár
Disney+
Fájl:P Chinese Dragon.png
Fájl:Youku logo.svg
Filmio
Flickr
HBO Go
HBO Max
Hulu
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.