A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Szun Jat-szen | |
A Kínai Köztársaság ideiglenes elnöke | |
Hivatali idő 1912. január 1. – 1912. február 14. | |
Alelnök(ök) | Li Jüan-hung ( ) |
Előd | – |
Utód | Jüan Si-kaj ( ) |
A Kínai Köztársaság hadseregének főparancsnoka | |
Hivatali idő 1917. szeptember 1. – 1925. március 12. | |
Utód | Csang Kaj-sek |
A Kínai Köztársaság ideiglenes elnöke | |
Hivatali idő 1921. április 7. – 1925. március 12. | |
Katonai pályafutása | |
Csatái | hszinhaj forradalom |
Született | 1866. november 12. Csungsan ( ), Csing Birodalom |
Elhunyt | 1925. március 12. (58 évesen) Peking, Kínai Köztársaság |
Sírhely | Sun Yat-sen Mausoleum |
Párt | Kuomintang |
Szülei | Madame Yang Sun Dacheng |
Házastársa | Lu Mu-csen ( ) (1885–1915) Szung Csing-ling (1915–1925) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | orvos, politikus, forradalmár, író |
Iskolái | |
Halál oka | májtumor |
Vallás | katolikus |
Díjak | Order of Merit for National Foundation |
Szun Jat-szen aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szun Jat-szen témájú médiaállományokat. |
Szun Jat-szen (kínai írással: 孫逸仙, angolos írásmóddal: Sun Yat-sen, mandarin olvasatban: Sun Yixian, népszerű magyar átírásban Szun Ji-hszien; Kínában ismertebb nevén Sun Zhongshan, 孫中山, Szun Csung-san; (1866. november 12. – 1925. március 12.) kínai forradalmár, köztársaságpárti politikus, az utókor értékelése szerint „a kínai forradalom atyja”, illetve a „kínai köztársaság atyja”.
Pályafutása
1892-ben Hongkongban szerzett orvosi diplomát, de már tanulmányai alatt is elsősorban politikai tevékenységet folytatott. 1894-ben Honoluluban megalapította a Hszingcsunghujt ( ) („Kína Újjászületésének Társasága”), amely a Csing-dinasztia ( ) megdöntésére törekvő kínai értelmiségieket tömörítette. Szun 1895-ben Kuangtung ( ), régi nevén Kanton) tartományban mandzsuellenes felkelést szervezett, de ezt idő előtt elfojtották, és Szun a következő 16 évet száműzetésben töltötte Európában, az USA-ban, Kanadában és Japánban. 1905-ben Tokióban megalapította a Tung-meng Huj ( ) („Szövetséges Liga”) nevű forradalmi szervezetet, amely nacionalista, republikánus és szocialista elveket hirdetett. 1905-ben hirdette meg a „három népi elvet”, amely élete végéig politikájának vezérfonala lett. Ez a nacionalizmust (a mandzsu dinasztia megdöntését, később az imperialista befolyás csökkentését), a demokráciát és a népjólétet jelentette. Az 1900-as években Szun külföldről további felkeléseket szervezett, de ezek mind elbuktak. Végül az 1911-es vucsangi felkelés ( ) teremtette meg a lehetőségét Szun hazatérésének; a császárság bukásával 1912. január 1-jén kikiáltották a Kínai Köztársaságot, melynek ideiglenes elnökévé Szun Jat-szent választották. Február 14-én azonban kénytelen volt lemondani az elnökségről Jüan Si-kaj javára. 1912. augusztus 25-én Szun megalapította a Kuomintangot (magyarul: Nemzeti Párt), hogy ennek segítségével vigye tovább a forradalmi mozgalmat Jüan Si-kaj és az országot maguk között felosztó hadurak ellen. 1913-ban Jüan Si-kaj ellen kirobbantotta a „második forradalmat”, amely megbukott, és Szunnak újra Japánba kellett menekülnie. 1916-ban visszatért Kínába, s 1917-ben Kuangtungban ( ) forradalmi ellenkormányt alakított, de 1918-ban innen is menekülnie kellett. 1920-ban visszatért Kuangtungba ( ), ahol újra kormányt alakított, majd a következő években szovjet segítséggel és mintára átszervezte a Kuomintangot, és szövetségre lépett a Kínai Kommunista Párttal. A kantoni kormány elnökeként megkezdte Kína újraegyesítésének előkészületeit, és az új hadsereg alapjainak lerakásához létrehozta a Vampoa Katonai Akadémiát. 1925-ben Pekingbe utazott, hogy az északi hadurakkal tárgyaljon az újraegyesítésről; 1925. március 12-én Pekingben halt meg májrákban. Az újraegyesítést a Kuomintang élén a helyére lépő Csang Kaj-sek hajtotta végre az északi hadjárattal, a Kuomintang forradalmi elveit azonban Csang feladta, s 1927-ben szembefordult a kommunistákkal is.
Jegyzetek
Források
Irodalom
- Polonyi Péter: Kína története, Maecenas Kiadó, Budapest, 1994, ISBN 963-8469-33-1
- Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, Európa Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8158-1
- I. Jermasov: Szun Jat-szen, ford. Dr. Perényi József, Kossuth Könyvkiadó, 1969
- Frank László: Szun Jat-szen élete, Móra Könyvkiadó, 1966
- Bertrand Russell: Kína és a kínai probléma, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T., Budapest
- Gömöri Endre: Az igazi Trebitsch, Kozmosz Könyvek, 1985, ISBN 9632116429
- Otto Zierer: China, Reinhard Mohn OHG, 1978
- Loren Fessler: China, Time Incorporated, 1963
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.