A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Tang-dinasztia 唐朝 Tang csao ( ) | |
történelmi | |
618 – 907 | |
Általános adatok | |
Fővárosa | Csangan ( ) 618–904 Lojang ( ) 904–907 |
Terület | 5 400 000 km² |
Népesség | 50–80 000 000 7. és 9. század fő |
Hivatalos nyelvek | középkínai |
Vallás | hagyományos, buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus |
Kormányzat | |
Államforma | monarchia |
Uralkodó | császár |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tang-dinasztia 唐朝 Tang csao ( ) témájú médiaállományokat. |
A Tang-dinasztia (618–907) Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, melynek időszakát a kínai civilizáció egyik aranykorának szokták nevezni.
Előzmények
Hosszú széttagoltság után 589-ben a Szuj-dinasztia ( ) újraegyesítette Kínát. Mivel ennek második uralkodója, Jang Kuang ( ) véreskezű zsarnok volt – többek között ő építette nagy áldozatok árán a Nagy-csatornát –, a Szuj ( )-dinasztiát rövid uralkodás után egy felkeléssorozat megdöntötte (618), Jang Kuang ( )ot megölték.
A dinasztia első évszázada
A Tang-dinasztiát Li Jüan ( ), uralkodónevén Kao-cu ( ) alapította, aki korábban a Szuj ( )-ház tábornoka volt. A birodalom fővárosa Csangan ( ) volt. A parasztság megnyerése érdekében csökkentette az adó- és robotterheket, s egyenlősítő földosztást hajtott végre (minden felnőtt férfi 100 mu földet kapott, ebből 20-at továbbörökíthetett, 80-at halálakor vissza kellett adni az államnak).
626-ban egy véres családi dráma után Li Jüan ( ) fia, Taj-cung ( ) lett a császár (626–649), akit a dinasztia egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Törvénykönyvet adott ki, visszaállította a vizsgarendszert, igyekezett megnyerni alattvalóinak támogatását. Csangan ( ) a korabeli világ legnagyobb városává nőtt. Seregei legyőzték a türköket, majd hódításokba kezdtek a nyugati területeken, s sikerült a selyemút keleti szakaszát kínai ellenőrzés alá venni. Ő és utódai meghódították a Koreai-félsziget egy részét, illetve Észak-Vietnámot. A tang kor első felében megélénkültek a külkapcsolatok, a főváros és a tengerparti kikötővárosok nagy nemzetközi központokká váltak, népes külföldi kolóniával.
Taj-cung ( ) fia, majd unokája uralma alatt a hatalom fokozatosan a Vu Cö-tien ( ) nevű volt császári ágyas kezébe került, aki 690-ben kikiáltotta magát császárnőnek (690-705) Vu Hou ( ) néven. Ő volt a kínai történelemben az egyetlen nő, aki saját jogán uralkodott. Uralma alatt Kína virágzása folytatódott, s számos fiatal tehetség került magas pozícióba.
A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások jellemezték. A tang seregek elfoglalták Közép-Ázsia jelentős részét, Észak-Koreát és Észak-Vietnámot. Kelet- és Belső-Ázsia legtöbb állama elismerte a tang császár felsőbbségét. A 7–8. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a selyemút kereskedelme, s a kínai kultúrát számos idegen hatás érte.
A 8–9. század
Vu Hou ( )t 705-ben puccsal eltávolították és restaurálták a Tang-házat. A 712-től 756-ig trónon ült Hszüan Cung ( ) császár uralmának első felét a kínai történelem és kultúra egyik aranykorának tartják („kaj-jüani szép napok”), amelyre mind a külpolitika, mind a belpolitika terén a nagyfokú stabilitás volt jellemző. Uralmának vége felé azonban a hatalom a vidéki helyőrségi parancsnokok, illetve a szépséges ágyas, Jang Kuj-fej ( ) családjának kezébe került, miközben a császár a szerelmével volt elfoglalva. A birodalom közép-ázsiai terjeszkedését szertefoszlatta az iszlám hódítása. A kínai sereg 751-ben döntő vereséget szenvedett az araboktól a Tallasz folyó mellett, a mai Tadzsikisztánban. A térségben a mai napig uralkodó vallás az iszlám hit. 755-ben An Lu-san ( ), a közép-ázsiai származású tábornok fellázadt a dinasztia ellen. Bár a lázadást 763-ra nagy nehezen leverték, a Tang-dinasztia sosem nyerte vissza régi fényét, ugyanakkor az uralkodóház hatalmát sikerült további egy évszázadra konszolidálni.
A 9. századra az osztásföldek rendszere megszűnt, fokozódott a földkoncentráció, csökkentek az állami bevételek. A gyenge császári hatalom képtelen volt véget vetni a helyi kiskirályok uralmának. Huang Csao ( ) felkelése (874–884) nyomán a Tang-ház végletesen meggyengült, s a hatalom a helyi hadvezérek kezébe került. Végül az egyik hadúr 907-ben hivatalosan is megdöntötte a Tang-dinasztiát. Lojang ( )ban a kései Liang-dinasztia alakult meg és megkezdődött a széttagoltság, az öt dinasztia és a tíz királyság kora.
Értékelése
A Tang-kort a kínai történelem aranykorának szokás tartani: Kína befolyása soha nem látott mértékben megnőtt, virágzottak a művészetek – például a költészetben ekkor alkotott Li Paj ( ), Tu Fu ( ), Po Csü-ji ( ) és Vang Vej ( ). A kínai buddhizmus is ekkor élte fénykorát, jelentős mértékű városiasodás indult meg (Csangan ( )nak egymillió lakosa volt!), s számos olyan technikai újítás is ekkor jelent meg, amely csak a Szung-dinasztia ( ) korától kezdte éreztetni hatását (például könyvnyomtatás).
A Tang-dinasztia nyolc historiográfiája a Huszonnégy történet című gyűjteményben található.
A Tang-dinasztia húsz uralkodója
Templomi név | Családnév és adott név | Uralkodás | Uralkodói éra és időtartama |
---|---|---|---|
Hagyományos elnevezés: "Tang" + templomi név | |||
Tang Kao-cu (高祖 Gāo Zǔ) | Li Jüan (李淵 Lǐ Yuān) | 618-626 | Vu-tö (武德 Wǔ dé) 618-626 |
Tang Taj-cung (太宗 Tài Zōng) | Li Si-min (李世民 Lǐ Shì Mín) | 626-649 | Csen Kuan (貞觀 Zhēn guān) 627-649 |
Kao Cung (高宗 Gāo zōng) | Li Cse (李治 Lǐ Zhì) | 650-683 | Jung Huj (永徽 Yǒng huī) 650-655 Hszien csing (顯慶 Xiǎn qìng) 656-661 |
Csuj Cung (中宗 Zhōng zōng) (Vu Hou ( ) eltávolította) |
Li Hszien (李顯 Lǐ Xiǎn) vagy Li Csö (李哲 Lǐ Zhé) |
684 (705-710) |
Sze seng (嗣聖 Sì shèng) 684 |
Zsuj Cung (睿宗 Ruì zōng) (Vu Hou ( ) eltávolította) |
Li Tan (李旦 Lǐ Dàn) | 684 (710-712) |
Ven Ming (文明 Wén míng) 684 |
Csou-dinasztia (690–705) | |||
Vu Hou (武后 Wǔ hòu) | Vu Cö-tien (武則天 Wǔ Zé Tiān) | 684-705 | Kuang csaj (光宅 Guāng zhái) 684 Csuj kung (垂拱 Chuí gǒng) 685-688 |
A Tang-dinasztia folytatása | |||
Csuj Cung (中宗 Zhōng zōng) (másodszor) |
Li Hszien (李顯 Lǐ Xiǎn) or Li Csö (李哲 Lǐ Zhé) |
(684) 705-710 |
Sen lung (神龍 Shén lóng) 705-707 |
Sao Ti (少帝 Shào dì) ld. a táblázat alatti jegyzetet |
Li Csung-mao (李重茂 Lǐ Chóng Mào) | 710 | Tang lung (唐隆 Táng lóng) 710 |
Zsuj Cung (睿宗 Ruì zōng) (másodszor) |
Li Tan (李旦 Lǐ Dàn) | (684) 710-712 |
Csing jün (景雲 Jǐng yún) 710-711 |
I. Hszüan Cung (玄宗 Xuán zōng) | Li Lung-csi (李隆基 Lǐ Lóng Jī) | 712-756 | Hszien tien (先天 Xiān tiān) 712-713 Kaj jüan (開元 Kāi yuán) 713-741 |
Szu Cung (肅宗 Sù zōng) | Li Heng (李亨 Lǐ Hēng) | 756-762 | Cse tö (至德 Zhì dé) 756-758 Csian jüan (乾元 Qián yuán) 758-760 |
Taj Cung (代宗 Dài zōng) | Li Jü (李豫 Lǐ Yù) | 762-779 | Pao jing (寶應 Bǎo yìng) 762-763 Kuang Tö (廣德 Guǎng dé) 763-764 |
Tö Cung (德宗 Dé zōng) | Li Kuo (李适 Lǐ Kuò) | 780-805 | Csian csung (建中 Jiàn zhōng) 780-783 Hszing jüan (興元 Xīng yuán) 784 |
Sun Cung (順宗 Shùn zōng) | Li Szong (李誦 Lǐ Sòng) | 805 | Jung csen (永貞 Yǒng zhēn) 805 |
Hszien Cung (憲宗 Xiàn zōng) | Li Csun (李純 Lǐ Chún) | 806-820 | Jüan ho (元和 Yuán hé) 806-820 |
Mu Cung (穆宗 Mù zōng) | Li Heng (李恆 Lǐ Héng) | 821-824 | Csang csing (長慶 Cháng qìng) 821-824 |
Csing Cung (敬宗 Jìng zōng) | Li Csan (李湛 Lǐ Zhàn) | 824-826 | Pao li (寶曆 Bǎo lì) 824-826 |
Ven Cung (文宗 Wén zōng) | Li Ang (李昂 Lǐ Áng) | 826-840 | Pao li (寶曆 Bǎo lì) 826 Ta ho (大和 Dà hé) Taj ho (Tài hé 太和) 827-835 |
Vu Cung (武宗 Wǔ zōng) | Li Jen (李炎 Lǐ Yán) | 840-846 | Huj csang (會昌 Huì chāng) 841-846 |
II. Hszüan Cung (宣宗 Xuān zōng) | Li Csen (李忱 Lǐ Chén) | 846-859 | Ta csung (大中 Dà chōng) 847-859 |
Ji Cung (懿宗 Yì zōng) | Li Cuj (李漼 Lǐ Cuǐ) | 859-873 | Ta csung (大中 Dà chōng) 859 |
Hszi Cung (僖宗 Xī zōng) | Li Hszüan (李儇 Lǐ Xuān) | 873-888 | Hszien tung (咸通 Xián tōng) 873-874 Csian fu (乾符 Qián fú) 874-879 |
Csao Cung (昭宗 Zhāo zōng) | Li Je (李曄 Lǐ Yè) | 888-904 | Lung csi (龍紀 Lóng jì) 889 Ta sun (大順 Dà shùn) 890-891 |
Aj Ti (哀帝 Aī dì) vagy Csao Hszüan-ti (昭宣帝 Zhāo Xuān Dì) |
Li Csu (李柷 Lǐ Zhù) | 904-907 | Tien ju (天佑 Tiān yòu) 904-907 |
További információk
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.