A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Szuj ( )-dinasztia 隋朝 Szuj csao ( ) | |
történelmi | |
581 – 618 | |
A Szuj ( )-dinasztia | |
Általános adatok | |
Fővárosa | Tahszing ( ) (581–605), Lojang ( ) (605–614) |
Terület | kb. 4,100,000 km² |
Népesség | kb. 46,019,956 (609-ben) fő |
Hivatalos nyelvek | közép kínai |
Vallás | buddhizmus, taoizmus, népi vallásosság |
Kormányzat | |
Államforma | monarchia |
Uralkodó | császár (huang-ti ( )) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szuj ( )-dinasztia 隋朝 Szuj csao ( ) témájú médiaállományokat. |
Átírási segédlet | |
Szuj csao | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 隋朝 |
Egyszerűsített kínai | 隋朝 |
Mandarin pinjin | Suí cháo |
Wade–Giles | Sui2 Ch'ao2 |
A Szuj ( )-dinasztia rövid életű, de jelentős kínai dinasztia volt, amely a több mint három és fél évszázada széttagolt Kínát 589-ben újraegyesítette. A dinasztiának mindössze két uralkodója volt: Jang Csien ( ), aki Szuj Ven-ti ( ) néven uralkodott (581–604), majd pedig a fia, Szuj Jang-ti ( ) (604–618). Míg Szuj Ven-ti ( ) konszolidálta a dinasztia hatalmát, újjáépítette az egységes igazgatási rendszert és felvirágoztatta a gazdaságot, addig Szuj Jang-ti ( ) költséges építkezéseivel és hadjárataival kimerítette az országot. 618-ban a dinasztiát felkelések döntötték meg, s helyére a Tang-dinasztia lépett. A Szuj ( )-dinasztia legfontosabb öröksége az egységes kínai állam helyreállítása mellett a Nagy-csatorna felépítése volt.
Története
Jang Cien ( ), a későbbi Ven ( ) császár ősei két évszázadon át az északi császárok szolgálatában álltak, és rokoni kapcsolatok fűzték őket az Északi Csou ( )-dinasztiához. Az Északi Csou ( ) császár 578-ban bekövetkezett halálakor bekövetkezett utódlási harcban Jang Cien ( ) ragadta magához a hatalmat. Tapasztaltsága és rátermettsége megfelelő elismertséget biztosított a számára, hogy seregével megtámadja a déli területeket. Miután legyőzte Csen ( ) állam uralkodóját, a három évszázadon át tartó széttagoltságot követően a kínai birodalom újraegyesült.[1]
Szuj Jang-ti ( ) legfontosabb tette a Nagy-csatorna megépíttetése volt. A csatornára nagy szükség volt, már az i. e. 5. ban felmerült megépítésének ötlete. Kína gazdasági központja a Déli és északi dinasztiák korában a Sárga-folyó völgyéből délre, a Jangce völgyébe került, itt termelték az ország gabonájának nagy részét. A politikai központ viszont továbbra is északon maradt, a nagyobb háborúkat is északon vívták, ezért meg kellett oldani az adógabona és a hadsereg utánpótlásának északra szállítását. Az ország vízi útjai általában nyugat-kelet irányúak, tehát a célnak nem feleltek meg; a szárazföldi utak alkalmatlanok voltak ilyen hatalmas mennyiségű gabona továbbítására; a tengeri hajózás pedig még nem volt elég biztonságos. Így aztán Szuj Jang-ti ( ) úgy döntött, hogy hatalmas, csaknem kétezer kilométer hosszú, hajózható csatornát ásat a déli gabonatermő vidékek és északi fővárosa összekötésére. A nagy mű uralkodásának hatodik évében, 610-ben készült el. A Nagy-csatorna jelentős hatással volt a kínai gazdaság és kereskedelem fejlődésére. Egészen a 19. század végéig, a vasútépítések kezdetéig ez volt az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal, de a déli szakaszát ma is használják. A csatorna építése azonban rendkívüli áldozatokkal járt, volt idő, amikor a felnőtt férfi lakosság egyharmadát kivezényelték a munkához. Ezt a terhet a gazdaság nem tudta elviselni, az erőltetett ütemű munka éhínségekhez vezetett.
A Nagy-csatorna megépítése után tovább rontották a helyzetet a császár hódító hadjáratai; 612 és 614 között háromszor támadta meg milliós sereggel Koreát, s mindháromszor súlyos vereséget szenvedett. Ezután sorra törtek ki a parasztfelkelések, míg végül 618-ban a császári testőrök megfojtották Szuj Jang-ti ( )t. A Szuj ( )-dinasztia ezzel 38 éves uralkodás után megbukott, de intézkedéseivel előkészítette a Tang-dinasztia három évszázados uralmát.
Kultúra
Buddhizmus
Költészet
A Szuj ( )-dinasztia uralkodói
Templomi neve (si hao ( ) 諡號) | Születési neve | Uralkodás ideje | Uralkodási éra |
Ven-ti ( ) (文帝) | Jang Csien ( ) (楊堅) | 581-604 | Kaj-huang ( ) (開皇) 581-600 Zsen-sou ( ) (仁壽) 601-604 |
Jang-ti ( ) (煬帝) vagy Ming-ti ( ) (明帝) |
Jang Kuang ( ) (楊廣) | 604-618 | Ta-je ( ) (大業) 605-618 |
Kung-ti ( ) (恭帝) | Jang Ju ( ) (楊侑) | 617-618 | Ji-ning ( ) (義寧) 617-618 |
Kung-ti ( ) (恭帝) | Jang Tung ( ) (楊侗) | 618-619 | Huang-taj ( ) (皇泰) 618-619 |
Hivatkozások
Megjegyzések
Források
- ↑ Paludan 2009. 83. o.
Irodalom
- ↑ Gernet 2001: Jacques Gernet. A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris Kiadó 2001. ISBN 963 389 111 6
- ↑ Paludan 2009: Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó 2009. ISBN 978 963 11 8551 5
- ↑ Wright 2008.: Wright, Arthur F. "The Sui dynasty (581-617)". The Cambridge History of China: Volume 3: Sui and T'ang China, 589-906. Part 1. Edited by Denis C. Twitchett and John K. Fairbank. Cambridge: Cambridge University Press. 48–149. ISBN 978-0-521-21446-9
Kapcsolódó szócikkek
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.