Nyírség
Homokhátakkal tűzdelt látkép Hajdúdorog keleti külterületén, a Nyírség határán
Elhelyezkedés	Alföld
Besorolás	középtáj
Fontosabb települések	Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda
Földrajzi adatok
Terület	5100 km²
Legmagasabb pont	Hoportyó, 183 m
Folyóvizek	Keleti-főcsatorna, Lónyai-főcsatorna, Tisza, Kraszna, Szamos
Állóvizek	Vajai-tó, Bátorligeti ősláp, Kállósemjéni ősmohos, nyíregyházi Sós-tó
Időzóna	CET, UTC+1
Résztájegységek	Közép-Nyírség, Északkelet-Nyírség, Délkelet-Nyírség, Dél-Nyírség, Nyugati-Nyírség (vagy Löszös-Nyírség)
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Elhelyezkedése
Nyírség Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 54′ 36″, k. h. 22° 00′ 00″47.91, 2247.910000°N 22.000000°EKoordináták: é. sz. 47° 54′ 36″, k. h. 22° 00′ 00″47.91, 2247.910000°N 22.000000°E

A Nyírség, régies nevén Nyírország^[1] az Alföld északkeleti részén található középtáj. A táj nagy része Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében helyezkedik el, de vannak települések Hajdú-Bihar vármegyében, illetve a romániai Szatmár megyében is.

Környezetétől szigetszerűen elkülönülő terület, északról a Bodrogköz és a Rétköz, keletről a Beregi-sík és a Szatmári-sík, délről az Érmellék és a Berettyó-síkja, nyugatról pedig a Hajdúság és a Hajdúhát határolja.

Természetföldrajzi jellemzők

A Pannon-tenger a miocénben

Ártéri erdő a Tisza mentén

A magyar kökörcsin

A Kraszna Mátészalkánál

Felszíne

A Nyírség az Alföld egy kisebb résztája. Felszínének kialakításában a folyók és a szél játszották a legnagyobb szerepet. A folyók hordalékkúpokat és elhagyott medreik mentén vastag üledéket raktak le. A hordalékkúpok anyagából a szél homokot halmozott fel. Jellemző geológiai képződményei a lösz, a barnaföld, a különböző homokformák, a futóhomok, az agyag és a tőzeg.

Átlagosan 20–50 m magasan emelkedik a Tiszántúl síkja felé, a legmagasabb pontja a Nyírbogát területén található Hoportyó, amely 183 méter magas.

Kialakulása

A Nyírség a Gömöri és Szolnoki–flis szerkezeti egységeken nyugszik. A középidőtől a neogénig vulkanizmus volt jellemző a térségre, egymás után több vulkáni ciklus is lezajlott, 2-3 millió éves különbségekkel. A Pannon-tenger üledékeinek és az alatta húzódó 10-15 millió éves tufarétegek határa átlagosan 2000-2500 méter, néhol a 4000 méteres mélységet is eléri. A pannóniai üledékrétegek vastagsága a Nyírségben 1000-2000 méter között ingadozik. A területet az Alföld ÉK-i részén található folyók töltötték fel, majd fel is szabdalták a pliocénben. Ekkor a Tisza és a Szamos a Nyírség déli részén folyt le.

A pleisztocén közepén a folyók a hegyvidékeken bevágódásnak indultak, majd hordalékkúpot kezdtek el építeni. A nyírségi hordalékkúp létrehozásában a Tapoly, Ondava, Latorca, Borsava, Tisza, Túr és Szamos folyók vettek részt. A pleisztocén végére a folyók három fő réteget hoztak létre, az első ezek közül egy alsó 70–80 m vastagságú folyóvízi homok, iszap és agyagfrakció. A második 30–40 m vastag, folyóvízi homokból, iszapból és agyagból valamint kavicsrétegekből áll, efölött található az 5–15 m vastagságú homokréteg.

A félig kötött homokterületek az würm eljegesedés után alakultak ki, a Nyírség északi részén a szélbarázdák, deflációs mélyedések, garmadák, maradékgerincek, a délebbi területeken pedig a parabolabuckák jellemzőek. A felszínt napjainkban lösz és futóhomok fedi, lerakódásukhoz eltérő éghajlat és növényzeti fedettség volt szükséges. Azonban a ma látható formák az emberi beavatkozásnak köszönhetőek, mivel a 18. és 19. századi erdőirtások miatt újból mozgásba jött a futóhomok.

Éghajlat

A Nyírség éghajlata kontinentális, területe hűvösebb, mint az Alföld többi része, viszont az éves napfénytartam nagyobb, 1975 óra. Az évi középhőmérséklet 9,6-9,7 C°, az átlagos éves csapadékmennyiség 583 mm. A hótakarós napok száma 40, a hótakaró átlagos vastagsága 17–18 cm. Az uralkodó szélirány: É-i, ÉK-i és DNy-i.

Élővilág

Növényzet: A természetes növénytakaró a nyír és a tölgy volt, ám napjainkra csak a Nyírség területének 10-12%-án találhatunk tölgyerdőket, helyette jellemző az akác. A természetes vegetáció csökkenésének oka elsősorban a mezőgazdasági termelés.

A Nyírség növényzete az Eupannonicum flóravidékbe, azon belül is Nyírségense flórajárásba tartozik. Jellemző társulások:

• Erdőtársulások: tölgy-kőris-szil ligeterdők, fűz- és égerlápok, pusztai tölgyesek, gyöngyvirágos tölgyesek
• Nyílt társulások: homokpusztagyepek, rétek, homoki legelők
• Lágyszárúak: nádfélék, tőzegeper, magyar kökörcsin, debreceni csormolya, réti angelica

Déli részének gyepterületein a csillagpázsit (Cynodon dactylon) a domináns faj Hajdúsámson térségében, de megtalálhatóak még az ezüstperje (Corynephorus canescens), a sovány csenkesz (Festuca pseudovina), a magyar csenkesz (Festuca vaginata) is.^[2]

Állatvilág: A Nyírség területén is jellemzőek a Magyarországon elterjedt vadak: őz, vaddisznó, róka. Rágcsálói a mezei nyúl, ürge, hörcsög, egérfélék, valamint jellemzőek a kis termetű ragadozók, például görény, nyest, hermelin. A vízparti területeken jellemzőek a vízi életmódhoz kötődő állatok: vízimadarak, vidra, halak, békák. Különlegessége a bátorligeti fauna, mely jégkorszaki maradványelemeket tartalmaz, pl. elevenszülő gyík.

Vízrajz

A Nyírség fontosabb folyó közé tartozik a Keleti-főcsatorna, a Lónyai-főcsatorna, a Tisza, a Kraszna és a Szamos. A jelentősebb állóvizeik közé tartozik a Vajai-tó, Bátorligeti ősláp, Kállósemjéni ősmohos és a nyíregyházi Sós-tó.

Az 1800-as évek közepéig a domborzati viszonyok sajátosságai miatt a Nyírség legnagyobb része lefolyástalan volt. A csapadékos időkben a homokdombok közötti mélyedésekben összegyűlt víz a terület nagy részén lehetetlenné tette a földek művelését. A helyzet rendezésére 1879-ben alakult meg a Nyírvíz Szabályozó Társulat, s készült el a Nyírség vízszabályozásának terve. A folyószabályozások következtében ma már a Nyírségnek egyetlen természetes állapotban lévő vízfolyása sincs.

• Tisza: A Tisza a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike, amely áthalad Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, valamint Szerbia területén. Vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km², vízállása erősen ingadozó. Átlagos vízhozama Szegednél 820 m³/s, de mértek már itt 97 m³/s-os legkisebb és 4700 m³/s-os legnagyobb vizet is.^[3] A Tisza magyarországi szakasza 597 km hosszú.
• Kraszna: A Kraszna Románia nyugati és Magyarország keleti részén folyik. Romániában, az Erdélyi-középhegységben, a Meszes-hegység nyugati szélén, 565 méter magasságban ered Kraszna mezőváros közelében és Magyarországon a Szamos torkolatának közelében ömlik a Tiszába (annak bal partján) Vásárosnamény és Kisvarsány között. Hossza 193 km (147 km Romániában, 46 km Magyarországon), vízgyűjtő területe 3142 km² (2255 Romániában, 887 Magyarországon).
• Szamos: A Szamos a Tisza bal oldali mellékfolyója, hossza 411 km, ebből Magyarország területére az alsó folyószakasz esik, mely 52 km. A folyó Magyarország mai határát Csenger szélén, Komlódtótfalunál éri el, és Gergelyiugornyánál torkollik a Tiszába. A szeszélyesen kanyargó folyó szabályozását 1890-ben fejezték be: összesen 22 átmetszés készült, mintegy 26 km hosszúságban. A folyó mindkét partján töltés húzódik.
• Keleti-főcsatorna: A Keleti-főcsatorna egy 98 km hosszú^[4] csatorna Tiszalök (Tisza) és Bakonszeg (Berettyó) között. A Tiszántúl vízgazdálkodását segítő csatornarendszer fontos része. A csatornát több, mint évszázaddal az első tervek felmerülése után, 1956-ban nyitották meg. Ma közvetlen gazdasági jelentősége mellett természetvédelmi szempontból is fontos, otthont ad a Tisza-vidék szennyezésre érzékeny halfajainak is.
• Lónyai-főcsatorna : A Lónyai-főcsatorna Berkesz-ről kiindulva a Nyírség vizeit gyűjti össze, és Gávavencsellő alatt vezeti a Tisza folyóba. A Lónyai-főcsatorna fő ága 1879-ben készült el. A főfolyások hossza 750 km volt, de a csatornahálózat végső kiépítése és befejezése csak 1939-ben történt meg. A Lónyai-főcsatornába délről hat nagyobb és több kisebb csatorna torkollik, hossza 91 km.

Tájegységek

Löszfal

Közép-Nyírség

A Közép-Nyírség területén futóhomokformák fordulnak elő nagyobb számban. A löszös felszínek laposak és kisebb területűek. A homokfelhalmozódások sokszor szabálytalan alakot vesznek fel, parabolabuckából is keveset találhatunk. A szélbarázdák az északi részeken elérhetik a 12-16 méteres magasságot is, viszont a Nyíregyháza - Nagykálló - Máriapócs vonaltól délre már alacsonyabbak, csak 3-8 méter magasságúak.

Északkeleti-Nyírség

Ez a résztájegység a Nyírség legidősebb területe, itt hatalmas futóhomokformák alakultak ki, különböző típusú szélbarázdákat, valamint maradékgerinceket lehet látni. A felszín nyugat, északnyugat irányba fokozatosan ellaposodik.

Délkeleti-Nyírség (Nagykárolyi-homokhát)

Itt is a futóhomok az uralkodó, kevesebb a szélbarázda. A kialakuló parabolabuckák aszimmetrikusak, magasságuk 2–15 m között változik. Ezen terület különleges formája a „nyírvízlaposok”, melyek egykori medermaradványokban alakulnak ki, pl.: Bátorligeti-láp.

Dél-Nyírség (Ligetalja)

Uralkodó a futóhomok a területen, de változatos, komplex formák is létrejöhetnek, jellemző hogy a garmadák parabolabuckává alakulnak, vagy ezek kombinációjából még újabb formák keletkeznek. A szegélybuckák 2 km hosszúak és akár 15–18 m magasak is lehetnek. Különlegessége, hogy a Dél-Nyírség területének közel 30%-át erdő borítja.

Nyugati- vagy Löszös-Nyírség

A Nyugati-Nyírség a Kótajt Újfehértóval összekötő vonal és a Hajdúság között terül el. Jellemző, hogy felszínét szinte csak lösz borítja, futóhomokot nem találhatunk. Megfigyelhető a folyóvölgyek hiánya is, a jellemző formák a szélbarázdák, garmadák, maradékgerincek.

Társadalomföldrajzi jellemzők

Híd a Keleti-főcsatorna fölött Hajdúnánás közelében

Nyíregyháza belvárosa

Máriapócs – Mária-kegyhely temploma

Települések

Az ember 7-10 ezer évvel ezelőtt telepedett meg itt, a nagyobb települések főként a kilencedik században jöttek létre a honfoglalás idején. A Nyírség később, a 11. és a 18. században elnéptelenedett. A Nyírség változatos etnikai összetételű, mivel a 18. században az elhagyatott területeket szlovákok, románok, oroszok és németek népesítették be, ezen népcsoportok napjainkra már teljesen asszimilálódtak.

A legnagyobb városa Nyíregyháza, mely Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye székhelye is egyben.

A Nyírség települései:

Természeti erőforrások

Jellemző, hogy a Nyírség területén kevés energiaforrás és ásványkincs található, így az ipar helyett inkább a mezőgazdasághoz adottak a feltételek. A fontosabb természeti erőforrások közé tartozik a Tarpai-Nagyhegy dácitja, a gyepvasérc, a földgáz és az agyag.

• A tarpai Nagy-hegy: a hegy vulkáni kúpját dácitos kőzet építi fel, területén kőfejtő működik. Különlegességét az adja, hogy a dácitban diabázzárványok találhatóak.
• Gyepvasérc: A gyepvasérc a Nyírség „nyírvízlaposainak” képződménye, a vastartalmú talajvíznek köszönhetően alakulnak ki,^[5] koruk 3500-5000 év. A gyepvasérc készlet kicsi és nem gazdaságos kitermelése sem.
• Földgáz: A Nyírség területén található a penészleki földgázmező, mely közel 500 millió m³-es készlettel rendelkezik.
• Agyag: A Nyírség rétegsoraiban található agyag, több téglagyár is létesült emiatt a térségben, például Fehérgyarmaton, Tiszabercelen és a nyugat-nyírségi Tiszavasváriban.

Gazdaság

A Nyírség területén intenzíven mezőgazdasági termelés jellemző, fő termesztett növények a paradicsom, napraforgó, dohány és különböző gyümölcsök, főként az alma. A földeket öntözik. A homokos talajú területeken jellemző a szarvasmarha-tenyésztés.

Jegyzetek

Irodalom

• Magyarország földrajza, Nyírség, pp. 163–165. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. ISBN 9631718778
• Erdész Sándor: Nyírség, Gondolat, Budapest, 1974. ISBN 963-280-024-9
• Nagy Jenő: A Nyírség domborzati viszonyai (Doktori értekezés), Bonaventura Könyvnyomda, Kolozsvár, 1908.
• Frisnyák Sándor: A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék történeti földrajza, A Nyíregyházán 2001. október 29-30-án megtartott tudományos konferencia előadásai, Nyíregyházi Főiskola Földrajz Tanszéke, 2002. ISBN 963-9385-32-8
• Borsy Zoltán: A Nyírség geomorfológiai kutatásának gyakorlati vonatkozású eredményei, Budapest, 1964.
• Márton Béla: A Nyirség helységei, Debrecen, megjelentette a Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottság, 1929.

Szakcikkek:

• Bíró Imre: Az akác a Nyírség aranya, Erdészeti lapok, 2008. (143. évf.) 5. sz. 166. oldal.
• Halasi-Kovács Béla - Kiss Béla - Müller Zoltán: A Dél-Nyírség és a Berettyó-Körös-vidék kisvízfolyásainak halfaunisztikai felmérése, Pisces Hungarici, 2007. 2. sz. melléklet 2. oldal
• Matus Gábor - Papp Mária: Adatok Hajdúsámson és Vámospércs környékének (Dél-Nyírség) flórájához, Kitaibelia, 2003. (8. évf.) 1. sz. 99-112. oldal
• Pálfai Imre: Frisnyák Sándor: A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék történeti földrajza, Hidrológiai közlöny, 2003. (83. évf.) 4. sz. 220. oldal
• Lóki József - Négyesi Gábor: Adalékok a Nyírség talajainak erodálhatóságához, szélcsatorna vizsgálatok alapján, Természettudományi közlemények, 2003. (3. évf.) 1. sz. 185-194. oldal
• Lóki József - Szabó József: Újabb adatok a Nyírség-Hajdúhát (Hajdúság) közötti tájhatár kérdéséhez, A Miskolci Egyetem közleményei. A sorozat, Bányászat, 2006. 69. köt. 101-115. oldal (letölthető: )
• Szeidovitz Győző - Gribovszky Katalin - Hajósy Adrienne: Várható földrengések az Érmellék és a Nyírség területén, Magyar geofizika, 2002. (43. évf.) 4. sz. 161-179. oldal
• Juhász Lajos - Sallai Zoltán: A Dél-Nyírség halfaunája, A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 2001. 75. sz. 17-45. oldal
• Matus Gábor - Papp Mária: Újabb adatok a bagaméri Daruhegyek (Dél-Nyírség) flórájához, Kitaibelia, 2001. (6. évf.) 2. sz. 363 369. oldal
• Katona Gyula: Község a Nyírség déli peremén - Nyíracsád, Falu Város Régió, 1994. 8. sz. 55-56. oldal
• Lóki József - Hertelendi Ede - Borsy Zoltán: New dating of blown sand movement in the Nyírség, Acta geographica ac geologica et meteorologica Debrecina, 1994. 32. köt. 67-76. oldal
• Kovács Gábor: A hidrológiai viszonyok változásának hatása a Nyírség erdeire, Hidrológiai közlöny, 1993. (73. évf.) 1. sz. 46-49. oldal
• Mahunka Sándor - Tóth Zoltán: Ősláp a Nyírség peremén, Természetbúvár, 1992. (47. évf.) 2. sz. 20-23. oldal
• Papp László - Dudás Miklós: Adatok a Közép-, a Dél-Nyírség és környékének botanikai értékeiről III., Calandrella, 1990. (4. évf.) 1. sz. 5-33. oldal
• Völgyi László: A Nyírség potenciális szénhidrogénföldtana, Földtani közlöny, 1984. (114. évf.) 2. sz. 161-169. oldal
• Kiss István: Szikes vizek, szikes talajok algológiai vizsgálata a Nyírség és a Hajdúság területén, A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tudományos közleményei, 1983. Ser. Biologica Geographica 3-26. oldal

További információk

• A Nyírség az utazom.com honlapján
• A Dél-Nyírség Bihari Tájvédelmi Egyesület honlapja