A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Dunazug-hegyvidék | |
Oszoly-tető Csobánkáról | |
Elhelyezkedés | Dunántúli-középhegység |
Besorolás | középtáj |
Földrajzi adatok | |
Legmagasabb pont | 756 m, Pilis |
Folyóvizek | Kenyérmezői-patak, Hosszúréti-patak |
Állóvizek | Palatinus-tó |
Résztájegységek | Gerecse, Etyeki-dombság, Zsámbéki-medence, Budai-hegyek, Tétényi-fennsík, Budaörsi- és Budakeszi-medence, Pilisi-hegyek, Pilisi-medencék |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 34′ 60″, k. h. 18° 40′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 60″, k. h. 18° 40′ 00″ |
A Dunazug-hegyvidék (Dunazug-hegység) egy földrajzi középtáj. A Dunántúli-középhegység része. A Gerecse, a Pilis és a Budai-hegység területeit és köztes medencéit foglalja magába. Legmagasabb pontja a 756 méter magas Pilis. Korábban a Visegrádi-hegységet is a hegyvidékhez sorolták, az újabb földrajzi beosztás szerint azonban szerkezetileg az Északi-középhegységhez tartozik. Tágabb értelmezés szerint a Vértes és a Velencei-hegység is a hegyvidék része.
Kistájai
A Dunazug-hegyvidék kistájai a Gerecse, az Etyeki-dombság, a Zsámbéki-medence, a Budai-hegység, a Tétényi-fennsík, a Budaörsi- és Budakeszi-medence, a Pilis és a Pilisi-medencék.
Gerecse
A Gerecse a Dunazug-hegyvidék háromszög alakú, legnyugatibb része, átlagos magassága 400 méter. Területe 850 km². Legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gerecse 634 méter magas. Túlnyomó részt dachsteini mészkő, kisebb részben felső triász dolomit alkotja. Üledékes építőanyagainak (mészkő, homokkő, agyag, márga) helyi formái közül nevezetesek a mészkő barlangjai, a jura-mészkő „vörösmárványa”, az eocén, oligocén rétegek szénbányái, a cement alapanyaga, a márga, a Dunára néző lejtők vastag löszrétegébe vágott mély utak, löszfalak.
Részei a Nyugati-Gerecse, a Középső-vagy Magas-Gerecse, a Keleti-Gerecse és a Déli-Gerecse.
- A Nyugati-Gerecse: Neszmélytől délkeletre kezdődik, a 375 m-es Asszonyhegy és a 425 m-es Nagy-Somló rögeivel. Dél felé folytatódik a Hosszúvontató (450m), a Nagy-Dobó-hegy (424 m), az Agostyáni-hegy (441 m), az Öreg-Kovács (555 m), és a Hajagos (443 m) rögplatóival. Tovább haladva emelkedik a Veres-hegy (341 m), majd a Nagy-Keselő-hegy. A vonulat északi és déli végében egy barlangot találunk. A Nagy-Somló barlangja 390 m magasságban nyílik, ennél ismertebb a tatabányai Kő-hegy Szelim-lyukja.
- A Középső-vagy Magas-Gerecse: A Tardos-Vértestolnai medencétől keletre a Haraszt-heggyel kezdődik (283 m). Tőle keletre a Berzsek-hegy (399 m), melynek márga és mészkőbányája látja el a cementműveket. Az itt bányászott vöröses színű mészkövet tardosi vörösmárványnak nevezi a köznyelv. Délre a Nagy-Eménkes (526 m), a Nagy- és a Kis-Pisznice (544 m, illetve 525 m), a Nagy-Gerecse (634 m), a Fehér-kő (525 m), a Bánya-hegy (360 m), és a Fekete-kő (362 m) a legmagasabbak. Ide tartoznak a Somberek (409m), a Lukas-kő (355 m), a Szenék-hegy (400 m) és a Bősomlyó (346 m). Ebben a vonulatban található a hegység legnagyobb barlangja, a Pisznice-barlang.
- A Keleti-Gerecse: A bajóti Öreg-kővel (375 m) kezdődik. Itt nyílik a Jankovich-barlang. Nevezetesebb csúcsok a Dorog melletti Nagy-Gete (457 m), a bajnai Őr-hegy, az Öreg-hegy (360 m), a gyermelyi Gyarmat-hegy (340m), és a zsámbéki Nyakas-hegy (324m)
- A Déli-Gerecse: A Vértestolnai-, a Héreg-Tarjáni-medence és a Szentlászló-víz völgye választja el a hegység fő tömegétől. Első tagjai a kelet felé szép kilátást nyújtó Pes-kő (400 m), a Baglyas-hegy (438 m), és a Somlyóvár (448 m). Utolsó tagjai a meredek lejtőjű Zuppa-hegy (385 m) és a Lóingató-hegy (303 m).
Etyeki-dombság
Az Etyeki-dombság Érdtől nyugatra található. Itt található Etyek község. A község környékén található a Korda Filmstúdió. Jelentős borvidék az Észak-Dunántúli borrégióban.
Zsámbéki-medence
A Zsámbéki-medence a Budai-hegység, a Pilis, a Gerecse hegyvonulatai és az Etyeki-dombság lankái között húzódik, Budapest központjától alig 30 kilométerre. A medence belseje kisvízfolyásokkal tagolt enyhén hullámzó síkság. A vidéken egykor mocsaras, nádasokkal, bodzásokkal, gyékényesekkel tarkított lapály terült el. Növényvilágára jellemző, hogy számos délies faj éri el a terület északkeleti határát, ugyanakkor nem egy északról érkező faj megtalálható itt.
Földrajzi kistájként a Békás-patak vízgyűjtőjéhez tartozó települések területét foglalja magában: Biatorbágy, Budajenő, Herceghalom, Etyek, Páty, Perbál, Telki, Tinnye, Tök, Zsámbék.
Budai-hegyek
A Budai-hegység a Dunántúli-középhegység része. A hegységet északról a Pilis hegység, nyugatról a Zsámbéki-medence, délről Törökbálint, Diósd és Érd, keletről a Duna (Víziváros) határolja. Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz, 559 méter magas. Területe 201 km².[1]
A hegység nagyrészt triász mészkőből és dolomitból épül fel. A mészkövön kívül megtalálható például a hárshegyi homokkő is. A hatalmas szerkezeti vonalak a kiemelkedő hegységi, budai részt is igen alaposan megdolgozták, ahol a repedések utat nyitottak a nagy mélységből felemelkedő meleg vizeknek csakúgy, mint a felszínről leszivárgó karsztvizeknek. Mindezek eredményeként repedések mentén meleg és hideg vizek váltakozó hatására létrejött, labirintus alaprajzú, gazdag ásványkincsű barlangok keletkeztek.
Tétényi-fennsík
A Tétényi-fennsík egy mészkőfennsík Budapest XXII. kerületében. A terület nagy részét nagy vastagságú mészkő fedi. Átlagos magassága 200 m, legmagasabb pontja a törökbálinti Anna-hegy (267 m). A fennsík felszínét 5-10 m magas lépcsőperemek tagolják. Északkeletre Budafokig gyümölcsösökkel, nyaralókkal és családi házakkal betelepült hosszú, egyenletesen emelkedő budatétényi lejtő fokozatosan megy át mészkőfennsíkba. Délnyugaton a Duna völgyére a mészkőtáblák hirtelen meredek falakkal szakadnak le. A fennsík nevezetes látványosságai a föld alatti mészkőbányászatból visszamaradt hatalmas barlangszerű üregek.
Budaörsi- és Budakeszi-medence
A Budakeszi-medence a Budaörsi-hegység nyugati oldalán lévő nagy, katlanszerű süllyedék. Kelet felől a Széchenyi-hegy, a János-hegy, délről és délnyugatról a Csíki-hegyek, a Köszörűkő-hegy, a Biai-hegy, nyugatról a Kis-Kopasz és a Hosszú-hajtás-hegy, északról a Hárs (Hársbokor)-hegy fennsíkja és a Sziklafal határolják. A felszínét vastag lösz fedi, amiből előbukkannak idősebb kőzetek: dolomit (kaptárkövek), nummuliteszes mészkő, budai márga és oligocén-miocén homokos-kavicsos üledékek. A medence vizeit a Budakeszi-árok vezeti le a budaörsi Hosszú-réti-patakba. A medence északi részén fekszik Budakeszi, déli és délnyugati részét szántóföldek (Nagy-Biai-földek) valamint szőlők és gyümölcsösök fedik.
A Budaörsi-medence a Budai-hegység déli előterében a Duna völgye felé nyitott mélyedés, ami nyugat-keleti irányban húzódik. Hossza kb. 15 kilométer, szélessége 2-3 kilométer. Tengerszint feletti magassága a nyugati részen 140-160 méter, a keleti részen 120-140 méter. A medencét délről a Tétényi-fennsík, északról a Csíki-hegyek, a Budaörsi-hegy és a Kakukk-hegy határolják, nyugatról a Bia környéki domboknál végződik. Kialakulásában a szerkezeti mozgások, a folyóvíz, a szél és a negyedidőszaki talajfolyások játszottak szerepet. Felszíne hullámos, vizenyős lapályok és alacsony teraszszigetek váltakoznak. A keleti részén viszonylag magasabb hátak, dombok találhatóak: Pacsirta-hegy, Péter-hegy, Dobogó.
Pilisi-hegyek
A Pilis vagy Pilis hegység röghegység a Duna jobb partján, Budapest és Esztergom között. A Dunántúli-középhegység legkeletibb tagja. Fő csúcsa a Pilis (756 m). A Pilis hegységet a Kétbükkfa-nyereg és a Szentléleki-patak völgye választja el a Visegrádi-hegységtől. A Pilist főként triász üledékek (mészkő, dolomit) alkotják. A Pilis hegység szláv eredetű nevét legmagasabb csúcsáról, a Pilis hegyről kapta, eredetileg kopasz hegytetőt jelent, és összefügg a tonzúra jelentésű régi magyar pilis szóval.[2]
A Pilis több, 600 méter feletti csúccsal is rendelkezik, ezek: a Pilis vagy Pilis-tető (756 m, a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsa), a Nagy-Bodzás-hegy (717 m), a Nagy-Szoplák (710 m), a Kis-Szoplák (686 m), a Vaskapu-hegy (651 és 645 m), ezek a csúcsok lényegében egy tömbben, a Pilis sasbércén helyezkednek el.
Pilisi-medencék
A Pilisi-medencék közé tartozik a Dorogi-medence és a Vörösvári-árok.
A Dorogi-medence Komárom-Esztergom vármegye keleti és Pest vármegye északnyugati részén helyezkedik el a Vörösvári-árkot is magában foglaló Pilisi-medencék részeként, amely szerkezetileg a Dunazug-hegyvidék középtájhoz és a Dunántúli-középhegység nagytájhoz tartozik. Délnyugatról a Gerecse keleti nyúlványai (a Gete hegy), északkeletről a Pilis vonulatai, délkeletről a Budai-hegység, a Vörösvári-árok irányában a Pilist és a Budai-hegységet, és egyben a két Pilisi-medencét is elválasztó Kopár-hágó határolja. Területe 120 km², felszíni vizeit az Esztergomnál a Dunába torkolló Kenyérmezői-patak vezeti el. A Budai-hegység északnyugati részén eredő patak 19 km hosszan folyik végig a medencében, vízgyűjtő területe 136 km². Legjelentősebb állóvize a Palatinus-tó.
Jegyzetek
- ↑ Magyarország kistájainak katasztere
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 346-347. o. ISBN 963-05-4569-1
Források
- https://vandorbot.hu Archiválva 2020. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- www.arcanum.hu
- www.karpat-medence.hu Archiválva 2021. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
Irodalom
- Somlyay Lajos: Adatok a Dunazug-hegység, a Tornai-karszt és környéke flórájához, Kitaibelia, 2000. (5. évf.) 1. sz. 47-52. oldal
- Kun András: Észrevételek és új adatok a Dunazug-hegyvidék növényzetéről, Botanikai közlemények, 1994. (81. évf.) 2. sz. 177-181. oldal
- Vitális György: A Dunazug-hegység hévizeinek vízföldtana és természeti erőforrás-potenciálja, Földrajzi értesítő, 1982. (31. évf.) 1. füz. 67-80. oldal
- Leél-Őssy Sándor: A Dunazug-hegység genetikus felszíntipológiai térképe (A Dunazug-hegység hegytípusai), Földrajzi értesítő, 1979. (28. évf.) 1-2. füz. 39-49. oldal
- Korpás László - Peregi Zsolt - Szendrei Géza: A Dunazug-hegység északi részének kőzettani és földtani vizsgálata, Földtani közlöny, 1967. (97. évf.) 2. sz. 211-223. oldal
- Báldi Tamás: A felsőoligocén pektunkuluszos és cyrénás rétegek települési és ősföldrajzi viszonyai a Dunazug-hegységben, Földtani közlöny, 1965. (95. évf.) 4. sz. 423-436. oldal
- Zelenka Tibor: Kőzettani és földtani vizsgálatok a Dunazug-hegység DNy-i részén , Földtani közlöny, 1960. (90. évf.) 1. sz. 83-102. oldal
- Schmidt Eligius Róbert: Geomechanikai jegyzetek a Dunazug-hegyvidék hegyszerkezetéhez, Bányászati lapok, 1953. (86. évf.) 4. sz. 190-192. oldal
- Ercsey Dániel - Sütő László - Kovács Csaba: Budapest hörgő tüdeje: Robin Hood és Jumurdzsák nyomában a Dunazug hegységeiben, A Földgömb : a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2010. (12. évf.) 5. sz. 82-91. oldal
- Urbán Sándor: A füleskuvik a Dunazug-hegységben, Aquila, 1955. 59/62. évf. 385, 442. oldal
- Urbán Sándor: Törpesas fészkelése a Dunazug-hegységben, Aquila, 1955. 59/62. évf. 379, 436. oldal
Külső hivatkozások
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.