Dunántúli-középhegység -

	Dunántúli-középhegység
	Úrkúti őskarszt
Elhelyezkedés	Kárpát-medence
	Földrajzi adatok
Terület	7200 km²
Legmagasabb pont	Pilis (757 m)
	Világörökségi adatok
Típus	:Kategória:\|röghegység
	A Dunántúli-középhegység Magyarország térképén
	Elhelyezkedése
	Dunántúli-középhegység Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 10′, k. h. 18° 05′Koordináták: é. sz. 47° 10′, k. h. 18° 05′
	A Wikimédia Commons tartalmaz Dunántúli-középhegység témájú médiaállományokat.

A Dunántúli-középhegység, vagy régi nevén Nyugati-középhegység Magyarország egyik nagytája, amely a Kisalföld, a Zalai-dombság, a Balaton és a Mezőföld között helyezkedik el. Az Északi-középhegységtől a Pilis és a Visegrádi-hegység között húzódó patakvölgyek választják el.^[1] Földrajzilag hozzá sorolják a Visegrádi-hegységet is (így a Dunáig tart), de az geológiailag már az Északi-középhegységhez tartozik.

Körülbelül 7200 km² területű, 200 kilométer hosszú és 30–40 kilométer széles. A legmagasabb hegye a Pilis-tető, amely 757 méter magas. Főként üledékes kőzetekből felépülő röghegység. A Dunántúli-középhegység Magyarország egyetlen olyan nagytája, ami teljes egészében az ország területére esik. A legnépesebb település, amely teljes egészében a tájegységhez tartozik, Tatabánya. De Budapest budai része is nagyrészt a tájegységhez tartozik. Székesfehérvár egy kisebb része is ide tartozik, de a város területének nagyobb része a Mezőföldhöz tartozik, amely földrajzilag az Alföld része.

A Dunántúli-középhegységnek és az Északi-középhegységnek a közös, összefoglaló neve Magyar-középhegység.

Jellemzőiszerkesztés

Sakktáblaszerűen feltöredezett, töréses gyűrt, illetve táblás hegységek jellemzik: árkokkal, széles medencékkel, kopott rögökkel, fennsíkokkal, sasbércekkel. Éghajlata környezeténél hűvösebb, csapadékosabb. A karsztosodó (repedéseiken keresztül a vizet a mélybe vezető) kőzetek miatt a felszíni vízhálózat gyér, de a peremeken bővízű karsztforrások fakadnak. Ezeket jelzik a "kút" és "fő" szavakat tartalmazó földrajzi elnevezések is (pl. Kút-fői forrás, Térdes-kút, Pásztorok kútja, Hárs-kút, Tapolca-fő a Bakonyban)^[2]

Részeiszerkesztés

Bakonyvidék

Geopolitikai szempontból gyakran ide sorolják a szerkezetileg az Északi-középhegységhez tartozó Visegrádi-hegységet is.

Részeinek rövid jellemzőiszerkesztés

Bakony:Az ország legnagyobb (kb. 4000 km²) területű hegyvidéki középtája, melyet a nagytájnál említett jellegzetes törésvonalak tagolnak.

Keszthelyi-hegység:Dolomit és mészkőtömegét keleten a Tapolcai-medence választja el a Bakonytól.

Tapolcai-medence: A Balaton öblözete volt. Peremének ékei, nevezetességei a tanúhegyek (Badacsony, Szent-György-hegy, Tátika, Csobánc, Gulács, Haláp, Tóti-hegy). Bazaltsapkájuk magassága (tszf. 300–400 m) az egykori üledékes felszín pliocén-kori (vulkáni működés idejéből való) magasságát őrzik.

Balaton-felvidék:A Balatonparttól északra, a 30-40 méter relatív magasságú Balatoni riviérával kezdődik. Szélessége: 1–2 km. A parttól több tízméteres tereplécső emeli ki a tényleges Balaton-felvidéket. Keleti fele összefüggő dolomit terület (Veszprémi-fennsík), központi és nyugati része változatos felépítésű, mészkő, dolomit, pala, márga és permi vöröshomokkő tarkasága. A kistáj déli határa a Balaton fiatal (plesztocén kori) árkos süllyedéke. A Tihanyi-félszigeten a felszínt borító bazalttufa takaróból több mint 100 - az egykori gejzírműködés emlékét őrző - hidrokvarcit kúp emelkedik ki (pl. Aranyház). A 11 km² nagyságú terület két lefolyástalan mélyedését egy-egy tómedence tölti ki. A Belső-tóban ma is víz van, a Külső-tavat lecsapolták.

Déli-Bakony:Veszprém-Ajka-Tapolca által közbezárt, gyengén karsztosodott dolomit terület, melyet Agártető (tszf. 511 m) és Kab-hegy (tszf. 599 m) térségben bazaltsapka magasít.

Északi- vagy Öreg-Bakony: A karsztosodott dolomit és mészkőtömegek a Kőris-hegyben (tszf. 704 m) emelkednek a legmagasabbra. A jelentős magasságkülönbségek révén a karsztos völgyek mély bevágódása jellemző. Szűk, meredek falú szurdokvölgyek alakultak ki (pl. Cuha-völgye, Ördög-árok...).

Bakonyalja, Sokoró, Vértesalja (Bársonyos): Átmeneti terület a Kisalföld irányában, melyet a Marcal mellékvizei és a Dunába futó patakok árkoltak fel, alakították dombvidékké. Építőanyagát tekintve, a hegységek előterére jellemző kavics, homok, lösz építi fel.

Vértes: Tagolatlan, lapos fennsík. Átlagos magassága tszf. 400 m, legmagasabb pontja Nagy-Csákány (tszf. 487 m). Dolomit kőzetű tömege féloldalasan kibillent, s ezáltal déli pereme meredeken szakad le a Zámolyi-medencére.

Velencei-hegység:A Dunántúli-hegység legidősebb, ókori tagja. Fő tömegét karbonkori gránit benyomulás (batolit) adja, mely kipreparálódva a felszínre került. Hazánkban csak itt láthatók a gránit felszín pusztulásának hatásos formái: az ingókövek, kőzsákok, kőtálak.

Dunazug-hegyvidék: A Gerecse, Pilis és Budai-hegység üledékes tagjai a középtájnak, míg a Visegrádi-hegység vulkanikus eredetű.

Gerecse: A Dorog-Bicske-Tata által közbezárt röghegység kelet felé alacsonyodó, kibillent tömege mészkőből, dolomitból áll. Jellegzetessége a sok kiemelkedő rög, melyeket löszös medencék választanak el. Karsztos formákban gazdag, vizekben szegény táj. Déli elvégződésénél a lépcsős peremű Zsámbéki-medence kapcsolja a Budai-hegységhez.

Budai-hegység: Éles törésvonalakkal határolt, rendkívül erősen tagolt hegység. Vetődéses formák uralják. Kőzetfelépítése változatos. A fő tömeget adó felső triász dachsteini mészkő és dolomit mellett eocén mészkő és márga, oligocén homokkő és agyag, miocén kavics és mészkő, pleisztocén lösz építi fel.

Az erős tagoltság miatt gyenge a felszínről eredő klasszikus (hidegvizes) karsztosodás. A törésvonalak mentén a mélyből agresszív oldó vizek (termálvizek) törtek fel, melyek gazdag hidrotermális formákat (köztük több kilométer hosszú barlangrendszereket) és ásványtársulásokat hoztak létre.

A hegység fontosságát elsődlegesen pihenőerdő jellege adja. Az alacsonyabb részek (medencék, völgyek, hegylábi felszínek) teljesen beépítettek.

Délkeleti határa a Tétényi-fennsík, fiatal mészkövekből épült.

Pilis: A Pilist a Budai-hegységtől a Pilisvörösvári-árok választja el. A két hegység fejlődése, kialakulása hasonló. Egységes a rögvonulatok féloldalas kibillenésében, a változó gazdagságú karsztjelenségekben. A Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja a Pilis-tető (tszf. 756 m).

Visegrádi-hegység: A turisták a Pilishez sorolják megközelíthetőség, átjárhatóság, térképi ábrázolás alapján. A Cserepes- és Dera-patak azonban nemcsak formai határa a két hegységnek. A Pilis ugyanis mészkőből épül fel, míg a Visegrádi-hegység vulkanikus.

A Visegrádi-hegység a Börzsöny ikertestvére, melytől a Duna választotta le a harmadkor végén. A miocén vulkánosság andezitlávája és törmelékszórása (tufák) építette fel a hegységet, melyet a viszonylag bő vízhálózat tagolt fel.

A "V" keresztmetszetű völgyek, az erősen lepusztult, romvulkáni felszín újkori kiemelkedésről tanúskodik. A jól összecementálódott andezit-agglomerátumok helyenként bizarr tornyokat (Vadállókövek, Thirring-sziklák) építettek.

Éghajlataszerkesztés

A nedves és a száraz kontinentális éghajlat találkozásánál helyezkedik el, kimutatható a domborzat módosító hatása is: a hegyek déli lejtőjén nagyobb a napsugarak beesési szöge, kevesebb a csapadék mennyisége (600–800 mm évente). Az északnyugati oldalon az óceáni, a délnyugati oldalon a mediterrán hatás érvényesül.

Vízrajzi adottságai, talaja, élővilágaszerkesztés

A viszonylag sok csapadék ellenére (600–800 mm) a középhegység felszíni vízfolyásokban szegény. Ennek az az oka, hogy a karbonátos kőzetek elnyelik a vizet, viszont így a felszín alatti karsztvíz lényegesen több. Híres a balatonfüredi és a kékkúti ásványvíz.

A Dunántúli-középhegység lábánál helyezkedik el Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava, a Balaton és a Velencei-tó.

A Zala táplálja, a Sió-csatorna levezeti a Balaton vizét.

A középhegységben a barna erdőtalaj jellemző. A hegyeket vegyes lomboserdő és tölgyerdő borítja, ezekben élnek a mindenevő (pl. vaddisznó), a ragadozó (pl. róka) és a növényevő vadak (pl. őz, szarvas, nyúl).

Ásványkincseiszerkesztés

A dorogi, a tatabányai és az oroszlányi barnaszénbányákban – a korábbiakhoz képest – csökkentett mennyiségű kitermelés zajlik. A Bakonyban, Úrkút környékén mangánércet termelnek ki.Ajkai, dorogi, oroszlányi szénbányák(amelyeket nem zártak be). Bauxitbányászat Halimbán, Fenyőfőn. Süttőn kőbánya működik.^[4]

A Dunántúli-középhegység védett természeti értékeiszerkesztés

A területen található a Balaton-felvidéki Nemzeti Park. Különleges a Keszthelyi-hegység dolomitgyepe, a Tapolcai-hegységet övező bazaltsapkás tanúhegyek, a Káli-medence szélformálta kőtálcái és a kővágóőrsi kőtenger. A Tihanyi-félszigeten érdemes megtekinteni a bazalttufába vájt barátlakásokat és a tihanyi apátságot (amelynek altemploma XI. századi). A gyógyulni vágyók igénybe veszik Balatonfüred gyógyforrásait. A Bakonyban az Úrkúti őskarszt és a fenyőfői ősfenyves védett területek. A kirándulók leginkább a vadregényes Cuha-patak völgyét keresik fel.

A Vértes mészkövét, dolomitját, barnaszenét és bauxitját rejtő kőzeteit szabadtéri geológiai múzeumban tanulmányozhatjuk. A Velencei-hegységben a felszínen látjuk a hazánkban ritkán magasba kerülő gránitot és annak lepusztulási formáit: az ingóköveket és az ún. „gyapjúzsákokat” (gránittömböket).

A Dunazug-hegység mészköve és dolomitja szép barlangokat rejt (pl. Pál-völgyi-barlangrendszer, Szemlő-hegyi-barlang). A gyógy- és hévforrások különleges értéket képviselnek. A Gerecse tömör mészköve a süttői vagy piszkei „vörösmárvány”.^[5]

A hegyek, dombok kiváló kirándulóhelyeket rejtenek a természetszeretők számára.

Nemzeti parkokszerkesztés

Tájvédelmi körzetekszerkesztés

Természetvédelmi területekszerkesztés

További információkszerkesztés

Földtani értékek- Balaton-felvidéki Nemzeti Park

Forrásokszerkesztés

Jegyzetekszerkesztés

↑ A Dunántúli-középhegység természeti adottságai | Regionális földrajz | Sulinet Tudásbázis. tudasbazis.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2015. december 9.)
↑ Dunantuli-kozephegyseg, Eszaki-kozephegyseg. www.fsz.bme.hu. 2010. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva. (Hozzáférés: 2015. december 9.)
↑ ^a ^b ^c http://caesarom.com/?modul=galeria&a=28476&p=4
↑ MAGYAR NEMZETISMERET. nemzetismeret.hu. (Hozzáférés: 2015. december 9.)
↑ Karsztponthu. www.karszt.hu. 2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva. (Hozzáférés: 2015. december 9.)

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunántúli-középhegység
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.

[1] A Dunántúli-középhegység természeti adottságai | Regionális földrajz | Sulinet Tudásbázis. tudasbazis.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2015. december 9.)

[2] Dunantuli-kozephegyseg, Eszaki-kozephegyseg. www.fsz.bme.hu. 2010. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva. (Hozzáférés: 2015. december 9.)

[caesarom.com-3] ttp://caesarom.com/?modul=galeria&a=28476&p=4

[4] MAGYAR NEMZETISMERET. nemzetismeret.hu. (Hozzáférés: 2015. december 9.)

[5] Karsztponthu. www.karszt.hu. 2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva. (Hozzáférés: 2015. december 9.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

Dunántúli-középhegység

Úrkúti őskarszt
Elhelyezkedés	Kárpát-medence
Földrajzi adatok
Terület	7200 km²
Legmagasabb pont	Pilis (757 m)
Világörökségi adatok
Típus	:Kategória:\|röghegység

A Dunántúli-középhegység Magyarország térképén
Elhelyezkedése
Dunántúli-középhegység Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 10′, k. h. 18° 05′47.166666666667, 18.08333333333347.166667°N 18.083333°EKoordináták: é. sz. 47° 10′, k. h. 18° 05′47.166666666667, 18.08333333333347.166667°N 18.083333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunántúli-középhegység témájú médiaállományokat.