A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Vác–Pesti-Duna-völgy | |
Elhelyezkedés | Duna menti síkság |
Besorolás | kistáj |
Nagytáj | Alföld |
Középtáj | Duna menti síkság |
Térkép | |
Pozíció Magyarország térképén |
A Vác–Pesti-Duna-völgy a Duna menti síkság kistája, annak északi nyúlványa Budapest és Pest vármegye területén, amely magában foglalja a Szentendrei-szigetet.[1] Az erdős-sztyepp növényzettel rendelkező terület, Duna parti részein vízhez kötött élőhelytípusokkal.
Kiterjedése és természetföldrajza
A Duna völgyét és ártéri síkságát a Szentendrei-sziget északi csúcsától a Csepel-sziget északi csúcsáig, mintegy 50 kilométer hosszan magában foglaló kistáj. (Átfedésben a Dunakanyar régiójával.) Települései Budapestnek a Dunával közvetlenül érintkező városrészein túlmenően Budakalász, Szentendre, Leányfalu, Vác, valamint a Szentendrei-sziget falvai: Szigetmonostor, Pócsmegyer, Tahitótfalu és Kisoroszi. A Duna keleti partján a Pesti-síkságnak – Vác kivételével – a folyóig érő teraszaival határos, nyugaton a Duna völgytalpa szélesebb, a kistájhoz tartozó ártéri területei helyenként kilométerekre is eltávolodnak a folyótól. Legmagasabb pontja Kisoroszinál 122 méter, legalacsonyabb tengerszint feletti magassága a Csepel-szigetnél 98 méter. Alaphegységét jellemzően triász kori karbonátos képződmények alkotják, az erre a pliocénban települt enyhén hullámos hordalékréteg, illetve a holocén öntésiszap alkotja a Vác–Pesti-Duna-völgy felszínét. A folyómeder földtörténeti változásai miatt jelentős kavicsos rétegsorokat rejt a föld Vác, Kisoroszi, Szentendre és Budakalász térségében.[2] A kistáj területének 23%-a beépített, további 29%-a pedig vízfelület. Ezeken túlmenően a legjellemzőbb talajtípus a mezőgazdasági termelésre alkalmas réti öntéstalaj (14%), valamint a gyenge termékenységű futóhomokos és humuszos homoktalaj (19%)[3]
Vízrajzát alapvetően a két ágra bomló és a kistáj területén ismét egyesülő Duna, illetve a mindkét oldalról a folyamba érkező patakok torkolati része határozza meg. Főbb mellékvizei a Duna bal oldalán a Gombás-patak, a Sződ–Rákos-patak, a Szilas-patak, a Rákos-patak, illetve jobbról a Szent János-patak, a Bükkös-patak, a Dera-patak, az Aranyhegyi-patak és az Ördög-árok.[4]
Növényzete
A kistáj természetes-természetközeli növényzetét ligeterdők, ligeti csillagvirág ligeti szőlő alkotják, de az intenzív használat (turizmus) miatt ezt az állapot sokfelé már lényegesen megváltozott a behurcolt, helyükre telepített növényzet által: pl. sokfelé nemes-nyárasokat telepítettek az őshonos növényzet helyére.
A ligeterdők szegélyében ártéri kaszálókat, mocsár-, ritkán lápréteket találunk (szibériai nőszirom – Iris sibirica, kígyónyelv – Ophioglossum vulgatum). A Duna szegélyében – részben a folyószabályozások miatt – szigetek alakultak ki holtágakkal.
A területtel szembeni Szentendrei sziget belsejét késői holocén korból származó, erősen meszes futóhomok borítja; a pesti oldal egyes területeit az alföldi homoki növényzet jellemzi: nyílt homokpusztagyepek (magyar csenkesz – Festuca vaginata, rákosi csenkesz – Festuca × wagneri, csikófark – Ephedra distachya, homoki nőszirom – Iris arenaria, homoki kikerics – Colchicum arenarium, Újpestnél: európai homoktövis – Hippophaë rhamnoides), zárt homoki sztyepprétek (homoki árvalányhaj – Stipa borysthenica, szártalan csüdfű – Astragalus exscapus). Helyenként homoki tölgyes zárványok találhatók akácosok, erdeifenyő- és nyártelepítések között.
A homoki flórára jellemzők még a középhegységi dolomitról lehúzódó szubmediterrán fajok (pézsmahagyma – Allium moschatum, kisfészkű hangyabogáncs – Jurinea mollis), de lőfordulnak a homok pannóniai bennszülött fajok is (homoki varjúháj – Sedum hillebrandtii, homoki bakszakáll – Tragopogon floccosus, homoki fátyolvirág – Gypsophila fastigiata subsp. arenaria).
A területen 400-600 közötti növényfajt számoltak össze, közülük özönfajnak számít pl. a zöld juhar (Acer negundo), bálványfa (Ailanthus altissima), gyalogakác (Amorpha fruticosa), selyemkóró (Asclepias syriaca), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudoacacia), aranyvessző-fajok (Solidago spp.), valamint a tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.).
A területen található védett fajok száma 40-60-ra tehető.
Állatvilága
A terület állatvilága igen változatos. A Duna mentén ritka csigafajok, mint például a bödön csiga és a rajzos csiga élnek. Megtalálható itt a sárgahasú unka, mocsári teknős, zöld levelibéka és a foltos szalamandra. A hüllők közül: a vizek mentén él a mocsári teknős is.
A Duna menti holtágakban, mocsarakban és nádasokban pedig a böjti- és a tőkés réce valamint hattyú költ.
Jegyzetek
- ↑ Dövényi 2010 :25.
- ↑ Dövényi 2010 :25–26.
- ↑ Dövényi 2010 :27–28.
- ↑ Dövényi 2010 :26.
Források
- ↑ Dövényi 2010: Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
- Az alföldi kistájak növényzete:
- Növényhatározó Archiválva 2017. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Természetvédelem: Rákosi csenkesz , , , ,
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.