Figyelmeztetés: Az oldal megtekintése csak a 18 éven felüli látogatók számára szól!
Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez. Igen, Elfogadom

Electronica.hu | Az elektrotechnika alapfogalmai : Elektrotechnika | Elektronika



...


...
...


A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Kína
Kínai Népköztársaság
中华人民共和国
Csunghua Zsenmin Kunghokuo
Kína zászlaja
Kína zászlaja
Kína címere
Kína címere
Nemzeti himnusz: 《义勇军进行曲》
Az önkéntesek indulója

Fővárosa Peking
Koordináták: é. sz. 35° 50′ 41″, k. h. 103° 27′ 07″
Legnagyobb város Sanghaj
Államforma népköztársaság
Vezetők
Népköztársasági elnök Hszi Csin-ping
Az Államtanács miniszterelnöke Li Csiang
Az Országos Népi Kongresszus Állandó Bizottságának elnöke Li San-csu
Hivatalos nyelv mandarin
A Kínai Népköztársaság kikiáltása 1949. október 1.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint1 443 497 378 fő (2020. nov. 1.)
Rangsorban2
Becsült1 451 000 000 [1] fő (2022)
Rangsorban2
Népsűrűség153 fő/km²[2]
GDP2011 (forrás: IMF)
Összes7298 milliárd[3] USD (2.)
PPP: 7,916 billió dollár
Egy főre jutó5413 dollár
HDI (2006) 0,781 (83) – magas
Földrajzi adatok
Terület9 640 821 km²
Rangsorban 4.
Víz2,8%
Időzónakínai zónaidő (UTC+8)
Egyéb adatok
Pénznem renminbi (CNY)
Nemzetközi gépkocsijel PRC
Hívószám 86
Segélyhívó telefonszám
  • 119
  • 110
  • 120
Internet TLD.cn
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • Europlug
  • AS/NZS 3112
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai Népköztársaság témájú médiaállományokat.

A Kínai Népköztársaság, röviden Kína (egyszerűsített kínai írásmóddal 中华人民共和国 (中国), pinjin: Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó (Zhōngguó), magyaros átírásban: Csunghua Zsenmin Kunghokuo (Csungkuo)) a világ második legnépesebb[4] és Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Pejcsing) fővárossal, illetve a Tajvan (臺灣 / 台灣) szigetéből és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai–kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Bár ma nem tekintik önálló államnak Tajvant, az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze.

A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban még mindig a hagyományos írásjegyekkel írnak.

Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (mágnes, iránytű, papír, nyomtatás, lőpor, porcelán, selyem, fogaskerék, acél stb.) már az ókorban vagy a kora-középkorban ismert volt Kínában és innen szivárogtak a selyemút közvetítésével nyugat felé különböző tudományos felfedezésekkel együtt. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától függetlenül fejlődött egészen a 19. századig, amikor az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva létezett, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszöntött az egység, megalakult a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, és az ellenzék kiszorult Tajvan szigetére.

Kína ma nagyhatalom, a világ második gazdasági és harmadik katonai potenciáljával és a világ második legnépesebb lakosságával. Jelentős kínai etnikum él a világ különböző területein, elsősorban Délkelet-Ázsiában és a nyugati államokban.

Elnevezései és etimológia

Nevének feltehető forrása a kínai Csin dinasztia neve, ami indiai és portugál közvetítéssel jutott el Európába. A középkori olasz kiejtés nyomán lett a szókezdő hang a magyar nyelvben „k”.[5] Egyes más elképzelések szerint a tea (茶, csa), illetve a selyem (丝, sze) szóban keresendő a szó eredete, de azt is felvetették, hogy az első kínai császár, Csin Si Huang-ti (秦始皇帝) nevéből alakult ki.

Ami a kínai nyelvű Csungkuo (中国) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középső birodalom vagy Középső királyság. Ezt a nevet egyszerűen azért alkalmazták, mert saját szempontjukból érthetően az ismert világuk közepén helyezkedtek el. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai időszakokban: a Sárga-folyó (黄河, Huangho) körüli fejlett királyságokat, később egészen a Jangce (长江, Csang-csiang ) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) területeket is beleértették.

További, a kínai nyelvben használatos elnevezései:

  • 中华人民共和国, Zhōng-huá Rénmín Gònghéguó – Kínai Népköztársaság (KNK). Hivatalos név.
  • 华, Huá – Rövidítésekben, összetett szavakban jelöli Kínát és a kínaiakat.
  • 中华民国, Zhōnghuá Mínguó – Kínai Köztársaság. A tajvaniak így nevezik Tajvant, de a KNK-ban nem fogadják el ezt az elnevezést.

Földrajz

A térség műholdképe

A körülbelül Európa méretű ország a következő államokkal határos: Észak-Korea (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), Oroszország, Mongólia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhután, Mianmar (Burma), Laosz és Vietnám. A kínai szárazföldet keleten és délen a Pohaj- (渤海, Bóhǎi), a Sárga- (黃海道, Huánghǎi), a Kelet-kínai- (东海, Dōnghǎi) és a Dél-kínai-tenger (南海, Nánhǎi) szegélyezi. A kínai felségvizeken több mint 5000 sziget fekszik, amelyek közül a két legnagyobb Tajvan (台湾, Táiwān) és Hajnan (海南, Hǎinán).

Kínának lezáratlan területi vitái vannak Indiával, egy szigetcsoport hovatartozásáról Japánnal, valamint a Dél-kínai-tenger egyes szigetcsoportjainak kérdésében Délkelet-Ázsia országainak nagy részével. Egészen az 1997-es megegyezésig az orosz-kínai határnál fekvő bizonyos területek hovatartozása is vitatott volt. Az 1960-as és 70-es években a Kínai Népköztársaság (KNK) kemény, konfrontatív külpolitikát folytatott, ami véres incidensekhez vezetett a kínai-szovjet, a kínai-indiai és a kínai-vietnámi határok mentén. Az utóbbi egy-két évtizedben a KNK a viták békés rendezésének útját választotta, s a vitatott területek hovatartozásáról szakértői tárgyalásokon szándékozik megegyezésre jutni a szomszédaival. Nem egyértelmű még Tajvan helyzete: a Kínai Népköztársaság saját részeként tartja számon a Dunántúl méretű, 21 milliós lakosságú szigetet, de az de facto nem áll az ellenőrzése alatt (ld. alább).

A mai Kína területének jelentős része történelmileg nem tartozott Kínához, csak az utóbbi néhány évszázadban foglalták el a kínai császári seregek. Ilyen Nyugat- és Észak-Kína nagy, ma is főleg nemzeti kisebbségek által lakott része, például Tibet (西藏, Xīzàng) és Kelet-Turkesztán (新疆, Xīnjiāng).

Erősen leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy Kína területe nyugatról keletre lépcsőzetesen lejt. Nyugaton nagyrészt magas hegységek találhatók Himalája (喜马拉雅, Xĭmălāyă), Kunlun (昆仑, Kūnlún), Tiensan (天山, Tiānshān) stb., valamint a Csinghaj-tibeti-fennsík (青藏高艕, Qīngzàng gāoyuán), innen keletre haladva egyre alacsonyabb hegységek és fennsíkok következnek, s végül az ország keleti felének nagy része alföld. Az ország szárazföldi területének több mint kétharmadát hegységek foglalják el.

Geopolitika

Az ország geopolitikai fekvése rendkívül kedvezőtlen. 14 országgal határos, köztük olyan ellenséges potenciális nagyhatalmakkal, mint Vietnám. Tengeren két globális pénzügyi, gazdasági hatalommal osztozik: Japán és Dél-Korea, melyek a nyugati érdekszféra kelet-ázsiai vezetői, továbbá a szintén ellenséges Fülöp-szigetek. Tengerei sekélyek, ráadásul az ország infrastruktúrája, kereskedelme és gazdasága a partvidéken összpontosul, így különösen érzékeny a tengeri blokádokra. Külön kihívást jelent a Tajvan-kérdés; a sziget katonai erejét a rajta termelt csúcstechnológia biztosítja: a nyugati hatalmak védelmét élvezi. A mindössze 150 kilométerre fekvő, jól fegyverzett terület meggátolja Kínát, hogy védelmi pufferzónát építsen ki a tengeren, a Tajvani-szoros pedig a nyersanyagok és csúcstechnológia áruforgalmában okozhat zavarokat. A közelében fekvő őslakos rivális nagyhatalmak mellett állandó hátrány az amerikai katonai jelenlét is. Míg egy konfliktus esetén az óceánpajzzsal és baráti államokkal védett Egyesült-Államok geopolitikai nyert helyzetből indulna, Kínának még a szomszédos ellenséges államok vagy Tajvan semlegesítése is rendkívüli erőfeszítést és veszteségeket jelentene, nemhogy egy NATO-beavatkozás feltartóztatása[6]. Gazdaságilag részben kölcsönös függésben van az Európai Unióval, annak is vezető gazdasági nagyhatalmával, Németországgal.

Domborzat

Kína legnagyobb része (mintegy háromnegyede) magashegység. Csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén vannak hatalmas, termékeny alföldek. Legmagasabb pontja a Mount Everest, más néven Csomolungma (珠穆朗瑪峰, Csumulangma Feng): 8848 m, legalacsonyabb pontja pedig a Turfáni-mélyedés (吐魯番盆地, Tulufan Pendi): -154 m. Tájai:

Vízrajz

Egy gyár levegőszennyezése
Az óriáspanda Közép- és Dél-Kínában őshonos, veszélyeztetett faj
Állatok

Legnagyobb folyók: Jangce (长江, Csang Csiang), Sárga-folyó (黄河, Huang Ho), Hszi Csiang (西江), Amur (黑龍江, Hejlung Csiang), Szunghua Csiang (松花江), Brahmaputra (雅鲁藏布江, Jalu Cangpu Csiang), Tarim (塔里木河, Talimu Ho), Jalung Csiang (雅砻江), Jalu Csiang (鸭绿江), Indus (印度河, Jintu Ho), Mekong (湄公河, Mejkung Ho).

Legnagyobb tavak: Dongting-tó (洞庭湖, Tungting Hu), Kuku-nór (青海湖, Csinghaj Hu), Hanka-tó, Poyang-tó (鄱阳湖, Pojang Hu), Lop-nór, Tai-tó (太湖, Taj Hu), Nam-tó, Siling-tó, Hongcei-tó (洪泽湖, Hungcö Hu), Hulun-tó

Éghajlat

Kína éghajlata a nagy területi kiterjedés miatt igen változatos. Legnagyobb része szárazföldi éghajlatú, de déli területei már a trópusi és szubtrópusi övezetben találhatók, míg északi területei a hideg övhöz fekszenek közel. A domborzatnak megfelelően Kínában jócskán találunk magashegységi, valamint sivatagi éghajlatú területeket is. Az ország déli és keleti területei monszun hatás alatt állnak: tavasszal és nyáron a Csendes-óceán felől érkező meleg monszun szelek sok csapadékot hoznak, így a nyár Kína nagy részén meleg és csapadékos. Télen viszont északnyugat felé haladva egyre szárazabb és hidegebb az időjárás. Tehát délkeleten a nyár forró és csapadékos, a tél enyhe és csapadékos, míg északnyugaton a nyár forró és csapadékos, a tél hideg és száraz. Természetesen egyes területeken a domborzat jelentősen módosítja ezeket a tendenciákat.

Az ország déli területein a szubtrópusi monszunéghajlat az uralkodó, az északi, tengerhez közeli vidékeken a nedves kontinentális, beljebb száraz kontinentális, illetve Belső-Mongólia Autonóm Terület egyes vidékein a mérsékelt övi sivatag éghajlat jellemző. A magashegységekben és Tibetben hegyvidéki éghajlat van.

Élővilág, természetvédelem

A kínai gazdaság erősödésével párhuzamosan nőtt a környezetszennyezés, amely az egész Földre hatással van: a 2000-es évek elején hetente mintegy két új erőművet adnak át Kínában, amelyek működése a globális felmelegedési válságot is egyre fokozta.[7] Súlyos gondot okoz a termőtalaj eróziója, a vizek és a levegő elszennyeződése. Kevés az ivóvíz,[8][9] a sivatagok terjeszkednek.[10]

A születési rendellenességgel világra jövő csecsemők aránya 2001 óta közel 40%-kal növekedett: míg 2001-ben minden 10 ezer szülésre átlagosan 104,9 testi fogyatékos eset jutott, addig 2006-ban már 145,5. A Kínában születő évi 20 millió csecsemőből 0,8–1,2 millió újszülött valamilyen születési hibával jön világra, közülük 300 ezer babánál szemmel látható a fogyatékosság.[11][12]

Nemzeti parkjai

Kínában 187 nemzeti park található. Ezek többsége nem összefüggő területen fekszik, hanem egyenként is sok védett terület tartozik hozzájuk. Helyzetüket 1999-ben szabályozták.

Természeti világörökség

A lista az UNESCO világörökségi programjának kínai helyszíneit sorolja fel. Kína 2014-ben 47 világörökségi helyszínnel rendelkezett, amellyel második volt a világon. A helyszínek közül 33 kulturális, 10 természeti és 4 kulturális és természeti (vegyes) helyszín.

Történelem

Kína történelme
Kína történelme
ŐSI
Neolitikus i. e. 8500 – i. e. 2070 körül
Hszia-dinasztia i. e. 2070 – i. e. 1600 körül
Sang-dinasztia i. e. 1600 – i. e. 1046 körül
Csou-dinasztia i. e. 1046 – i. e. 256 körül
 Nyugati Csou
 Keleti Csou
   Tavasz és ősz
   Hadakozó fejedelemségek
CSÁSZÁRI
Csin-dinasztia i. e. 221 – i. e. 207
Han-dinasztia i. e. 206 – i. sz. 220
  Nyugati Han
  Hszin-dinasztia
  Keleti Han
Három királyság 220–280
  Vej, Su és Vu
Csin-dinasztia 265–437
  Nyugati Csin
  Keleti Csin Tizenhat királyság
Déli és északi dinasztiák
420–589
Szuj-dinasztia 581–618
Tang-dinasztia 618–907
  (Vu Cö-tien 690–705)
Az öt dinasztia és
a tíz királyság

907–960
Liao-dinasztia
907–1125
Szung-dinasztia
960–1279
  Északi Szung Nyugati Hszia
  Déli Szung Csin
Jüan-dinasztia 1271–1368
Ming-dinasztia 1368–1644
Csing-dinasztia 1644–1911
MODERN
Kínai Köztársaság 1912–1949
Kínai
Népköztársaság

1949–jelen
Tajvan
1949–jelen

Kína a legősibb folyamatosan fennálló civilizáció. A Sárga-folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.

A mondabeli első kínai császár Huang-ti, i. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is.

I. e. 221 táján a Csin állam Csin Si Huang-ti vezetésével egymás után legyőzte a többi tizenegy nagyobb fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság eltérő etnikumokat egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Cseng császár érdeme.

Lao-ce i. e. 6. században élt kínai filozófus szobra

A Csin-dinasztia, majd az azt követő Han- és Csin-dinasztia uralkodása idején Kína óriásit fejlődött. A virágzásnak a hunok i.sz. 316-os hódítása vetett véget. Kína 589-ig sok részre szakadva maradt, majd 589-ben a Szuj-dinasztia egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével 875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A Szung-dinasztia vezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lett a kínai császár, megalapította a Jüan-dinasztiát. Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között a mandzsu Csing-dinasztia uralkodott. Ekkor alakult ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant és Tibetet, határszerződést kötöttek Oroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. Csien-lung császár halála után megindult Kína bomlása.

Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe, félgyarmati helyzetbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek egyre jobban lázadoztak. Az 1901-ben levert bokszerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Kína köztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz, bekövetkezett a hadurak kora. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháború tört ki, amely 1949-ig tartott. A második világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben is alig szünetelt a polgárháború. A nemzetközileg elismert kínai kormány élén a Kuomintang (Nemzeti Párt) állott. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang pártot Tajvan szigetére. Megalakult a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaság.

1958-ban Mao Ce-tung meghirdette „Nagy ugrást”. Az ekkor megkezdődött folyamatok az 196669-es kulturális forradalomban érték el csúcspontjukat.

A '70-es évektől kezdve a Maot követő Teng Hsziao-ping hatására Kína folyamatosan bontotta le merev rendszerét. Gazdaságpolitikája kapitalista jellegű lett, miközben a pártállam fennmaradt. A demokráciát követelő 1989-es diáklázadást vérbe fojtotta a karhatalom.

Csiang Cömin elnök, és Csu Zsung-csi miniszterelnök vezették az országot az 1990-es években. Az ő irányításuk alatt Kína gazdasági teljesítménye hozzávetőleg 150 millió parasztot emelt ki a mélyszegénységből és az ország átlagos GDP növekedése 11,2% volt.[13][14] Az ország formálisan csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez 2001-ben, és szintén magas gazdasági növekedést ért el Hu Csin-tao és Ven Csia-pao kormányzása idején is a 2000-es években. A gyors növekedés azonban súlyos hatással volt az ország természetes erőforrásaira és a környezetre,[15][16] amely tüntetésekhez és személycserékhez vezetett a politikában.[17][18] A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság ellenére az életminőség továbbra is gyorsan javult az országban, viszont a központosított politikai ellenőrzés nem enyhült.[19]

Hszi Csin-ping

2012-ben a kommunista párt vezetőségében történő változásokra utaló jelek voltak megfigyelhetők, például Vang Li-csun, Csungking polgármester helyettese bizalmas információkat szolgáltatott ki az amerikaiak részére, amely hatalmas botrányt keltett Kínában.[20] 2012 novemberében, a KKP 18. kongresszusa során, Hu Csin-tao vezetői helyét Hszi Csin-ping vette át.[21][22] A kínai kormány nagyszabású gazdasági reformokba kezdett,[23][24] amely strukturális bizonytalanságokkal küzdött és a gazdaság növekedése is lelassult.[25][26][27][28] Hszi–Li kormányzata jelentős reformokat ígért az egygyermekes politikával és a börtönrendszerrel kapcsolatosan.[29] 2015. október végén a kínai kormány bejelentette, hogy eltörli a több évtizede érvényben lévő egygyermekes politikáját, és immáron egységesen kettőre emeli a megengedett gyermekek számát családonként.[30] A népesség elöregedésének lassítása érdekében a kínai kormány 2021. május 31-én bejelentette a háromgyermekes politikát.[31] Egy 2022 októberében tartott pártkongresszuson tovább bővítették Hszi hatalmát, kiiktatva minden korábbi nagyhatalmú pártfunkcionáriust a környezetében,[32] az erről szóló szavazás előtt látványosan ki is vezették mellőle elődjét, Hu Csin-taot, amire nem is érkezett hivatalos magyarázat.[33]

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kína
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Zdroj: Wikipedia.org - čítajte viac o Kína

Villamosmérnöki és elektronikai alapfogalmak - elektronica.hu
čítajte viac na tomto odkaze: 2008-ban befejezett televíziós sorozatok

Ábécé
Államfő
Államforma
Április
Árvíz
Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés
Ázsiai Fejlesztési Bank
Észak-Cshungcshong
Észak-Csolla
Észak-Kjongszang
Észak-Korea
.kr
1395
1945
1948
1950
2018
668
Alapjövedelem Párt
Alkotmány
Alkotmánybíróság
Amerikai dollár
Amerikai Egyesült Államok
Angol nyelv
Arányos képviselet
Ateizmus
Augusztus
Augusztus 15.
A koreai nyelv átdolgozott latin betűs átírása
A korona hercege
Békeház
Barabás Kiss Zoltán
Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja
Bogdán Gergő
Bruttó hazai termék
Bruttó nemzeti termék
Buddhizmus
Csedzsu-sziget
Cshö szukpin
Cshangvon
Csifó Dorina
Csongdzso koreai király
Csoszon
Csuja Imre
Cusima
Dél-Cshungcshong
Dél-Csolla
Dél-Kjongszang
Dél-Korea
Dél-koreai von
Dél-Korea címere
Dél-Korea délnyugati partvidéke menti árapályövi síkságok
Dél-Korea elnökeinek listája
Dél-Korea hadereje
Dél-Korea himnusza
Dél-Korea közigazgatása
Dél-Korea miniszterelnökeinek listája
Dél-Korea nemzeti parkjainak listája
Dél-Korea történelme
Dél-Korea tartományai
Dél-Korea városai
Dél-Korea zászlaja
December
Demokratikus Összefogás Pártja (Dél-Korea)
Egészségügyi Világszervezet
Egyesült Nemzetek Szervezete
Egyetemes Postaegyesület
Egyezményes koordinált világidő
Emberi fejlettségi index
Fájl:Civil Ensign of Hungary.svg
Fájl:Daegu from Migliore.jpg
Fájl:Emblem of South Korea.svg
Fájl:Flag of Korea (1882–1910).svg
Fájl:Flag of South Korea.svg
Fájl:Flag of the king of Joseon.svg
Fájl:Iszan.jpg
Fájl:Kelet-Ázsia-portál.svg
Fájl:Korea-Seosan-Sea on the ebb-01.jpg
Fájl:Korea-Seoul-Blue House (Cheongwadae) Reception Center 0688&9-07 cropped.jpg
Fájl:KOR orthographic.svg
Fájl:Nampo-dong.jpg
Fájl:Pieup base.svg
Fájl:Population density of South Korea provinces.png
Fájl:P Korea2.svg
Fájl:Question book-new.svg
Fájl:Searchtool right.svg
Fájl:Seoul Cityscape From the Sky Park (6907573433).jpg
Fájl:Songdo Lake Park 20080927.jpg
Fájl:South Korea location map.svg
Fájl:South Korea physical map.svg
Fájl:South Korea Supreme Court.jpg
Földrajzi koordináta-rendszer
Földrengés
Főváros
F. Nagy Erika
Február
G20
Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet
Gneisz
Gránit
Gyurity István
Halla-hegy
Handzsa
Hangul
Han (folyó, Korea)
Han Dokszu
Hivatalos nyelv
I-dinasztia
I. e. 11. század
I. e. 194
Időzóna
Igazság Párt (Dél-Korea)
Incshon
Interpol
ISO 4217
Iszlám
Izaura TV
Július
Június
Január
Japán
Japán-tenger
Jobb és bal oldali közlekedés
Joido
Jongdzso koreai király
Jun Szogjol
Kék Ház
Kína
Kínai írás
Kínai kultúra
Középkor
Közlekedés
Köztársaság
Kangvon (Dél-Korea)
Karácsonyi Zoltán
Kelet-Ázsia
Kelet-kínai-tenger
Kereskedelmi Világszervezet
Kereszténység
Kim Dzsongil
Kim Dzsongun
Kjonggi
Kodzsoszon
Konfucianizmus
Kontinentális éghajlat
Korea-közi találkozók
Koreai-félsziget
Koreai-szoros
Koreai buddhizmus
Koreai Császárság
Koreai demilitarizált övezet
Koreai dorama
Koreai háború
Koreai nyelv
Koreai sámánizmus
Korea (történelmi)
Korea a Japán Birodalom részeként
Korea földrajza
Korea történelme
Korhatár-besorolás#12
Korjo
Kormányfő
Korszakváltás Párt
Kukhö
Kvangdzsu
Latin ábécé
Legfelső szintű tartomány
Liberális demokrácia
Május
Március
Második világháború
Mássalhangzó
Mérsékelt éghajlat
M1 (televízióadó)
Magánhangzó
Magyarország
MBC (Dél-Korea)
Meteorológiai Világszervezet
Mihályi Győző
Monszun
Mun Dzsein
Népsűrűség
Naktong
Nemzeti himnusz
Nemzeti mottók listája
Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank
Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség
Nemzetközi Energiaügynökség
Nemzetközi gépkocsijelek listája
Nemzetközi Pénzügyi Társaság
November
No Muhjon
Október
Országhívószámok listája
Országok GDP szerinti listája (nominális)
Országok népesség szerinti listája
Országok terület szerinti listája
Polgári Erő Pártja
Portál:Kelet-Ázsia
Portál:Korea
Prekambrium
Protestantizmus
Puszan
Q467896
Római katolikus egyház
Ruttkay Laura
Sánta Annamária
Sárga-tenger
Sablon:Televíziós műsor infobox
Silla (ókori királyság)
Sipos Eszter Anna
Straub Norbert
Szél
Szótag
Szöul
Szövetséges hatalmak a második világháborúban
Szaguk
Szedzsong (település)
Szedzsong koreai király
Szeptember
Szersén Gyula
Szobek-hegység
Szubtrópusok
Szukcsong koreai király
Szuvon
Tűzhányó
Takátsy Péter
Tangun kodzsoszoni király
Tedzson
Tegu
Thebek-hegység
Trópusi ciklon
Ullung-sziget
Ulszan
UNESCO
Vásárlóerő-paritás
Vízummentességi program
Vallásszabadság
Vanggva na
Varga Gábor (színművész)
Vegyifegyver-tilalmi Szervezet
Világörökség
Villamos hálózat
Von buddhizmus
Wikimédia Commons
Yongin MBC Daejanggeum Park




A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.