A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A Kínai Népköztársaság, röviden Kína (egyszerűsített kínai írásmóddal 中华人民共和国 (中国), pinjin: Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó (Zhōngguó), magyaros átírásban: Csunghua Zsenmin Kunghokuo (Csungkuo)) a világ második legnépesebb[4] és Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Pejcsing ( )) fővárossal, illetve a Tajvan ( ) (臺灣 / 台灣) szigetéből és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej ( ) fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani ( ) képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai–kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Bár ma nem tekintik önálló államnak Tajvant ( ), az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze.
A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung ( ) által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban ( ) még mindig a hagyományos írásjegyekkel írnak.
Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (mágnes, iránytű, papír, nyomtatás, lőpor, porcelán, selyem, fogaskerék, acél stb.) már az ókorban vagy a kora-középkorban ismert volt Kínában és innen szivárogtak a selyemút közvetítésével nyugat felé különböző tudományos felfedezésekkel együtt. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától függetlenül fejlődött egészen a 19. századig, amikor az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva létezett, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszöntött az egység, megalakult a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, és az ellenzék kiszorult Tajvan ( ) szigetére.
Kína ma nagyhatalom, a világ második gazdasági és harmadik katonai potenciáljával és a világ második legnépesebb lakosságával. Jelentős kínai etnikum él a világ különböző területein, elsősorban Délkelet-Ázsiában és a nyugati államokban.
Elnevezései és etimológia
Nevének feltehető forrása a kínai Csin ( ) dinasztia neve, ami indiai és portugál közvetítéssel jutott el Európába. A középkori olasz kiejtés nyomán lett a szókezdő hang a magyar nyelvben „k”.[5] Egyes más elképzelések szerint a tea (茶, csa ( )), illetve a selyem (丝, sze ( )) szóban keresendő a szó eredete, de azt is felvetették, hogy az első kínai császár, Csin Si Huang-ti ( ) (秦始皇帝) nevéből alakult ki.
Ami a kínai nyelvű Csungkuo ( ) (中国) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középső birodalom vagy Középső királyság. Ezt a nevet egyszerűen azért alkalmazták, mert saját szempontjukból érthetően az ismert világuk közepén helyezkedtek el. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai időszakokban: a Sárga-folyó (黄河, Huangho ( )) körüli fejlett királyságokat, később egészen a Jangce (长江, Csang-csiang ( )) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) területeket is beleértették.
További, a kínai nyelvben használatos elnevezései:
- 中华人民共和国, Zhōng-huá Rénmín Gònghéguó – Kínai Népköztársaság (KNK). Hivatalos név.
- 华, Huá – Rövidítésekben, összetett szavakban jelöli Kínát és a kínaiakat.
- 中华民国, Zhōnghuá Mínguó – Kínai Köztársaság. A tajvaniak így nevezik Tajvant, de a KNK-ban nem fogadják el ezt az elnevezést.
Földrajz
A körülbelül Európa méretű ország a következő államokkal határos: Észak-Korea (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), Oroszország, Mongólia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhután, Mianmar (Burma), Laosz és Vietnám. A kínai szárazföldet keleten és délen a Pohaj- (渤海, Bóhǎi), a Sárga- (黃海道, Huánghǎi), a Kelet-kínai- (东海, Dōnghǎi) és a Dél-kínai-tenger (南海, Nánhǎi) szegélyezi. A kínai felségvizeken több mint 5000 sziget fekszik, amelyek közül a két legnagyobb Tajvan (台湾, Táiwān) és Hajnan (海南, Hǎinán).
Kínának lezáratlan területi vitái vannak Indiával, egy szigetcsoport hovatartozásáról Japánnal, valamint a Dél-kínai-tenger egyes szigetcsoportjainak kérdésében Délkelet-Ázsia országainak nagy részével. Egészen az 1997-es megegyezésig az orosz-kínai határnál fekvő bizonyos területek hovatartozása is vitatott volt. Az 1960-as és 70-es években a Kínai Népköztársaság (KNK) kemény, konfrontatív külpolitikát folytatott, ami véres incidensekhez vezetett a kínai-szovjet, a kínai-indiai és a kínai-vietnámi határok mentén. Az utóbbi egy-két évtizedben a KNK a viták békés rendezésének útját választotta, s a vitatott területek hovatartozásáról szakértői tárgyalásokon szándékozik megegyezésre jutni a szomszédaival. Nem egyértelmű még Tajvan helyzete: a Kínai Népköztársaság saját részeként tartja számon a Dunántúl méretű, 21 milliós lakosságú szigetet, de az de facto nem áll az ellenőrzése alatt (ld. alább).
A mai Kína területének jelentős része történelmileg nem tartozott Kínához, csak az utóbbi néhány évszázadban foglalták el a kínai császári seregek. Ilyen Nyugat- és Észak-Kína nagy, ma is főleg nemzeti kisebbségek által lakott része, például Tibet (西藏, Xīzàng) és Kelet-Turkesztán (新疆, Xīnjiāng).
Erősen leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy Kína területe nyugatról keletre lépcsőzetesen lejt. Nyugaton nagyrészt magas hegységek találhatók Himalája (喜马拉雅, Xĭmălāyă), Kunlun (昆仑, Kūnlún), Tiensan (天山, Tiānshān) stb., valamint a Csinghaj-tibeti-fennsík (青藏高艕, Qīngzàng gāoyuán), innen keletre haladva egyre alacsonyabb hegységek és fennsíkok következnek, s végül az ország keleti felének nagy része alföld. Az ország szárazföldi területének több mint kétharmadát hegységek foglalják el.
Geopolitika
Az ország geopolitikai fekvése rendkívül kedvezőtlen. 14 országgal határos, köztük olyan ellenséges potenciális nagyhatalmakkal, mint Vietnám. Tengeren két globális pénzügyi, gazdasági hatalommal osztozik: Japán és Dél-Korea, melyek a nyugati érdekszféra kelet-ázsiai vezetői, továbbá a szintén ellenséges Fülöp-szigetek. Tengerei sekélyek, ráadásul az ország infrastruktúrája, kereskedelme és gazdasága a partvidéken összpontosul, így különösen érzékeny a tengeri blokádokra. Külön kihívást jelent a Tajvan-kérdés; a sziget katonai erejét a rajta termelt csúcstechnológia biztosítja: a nyugati hatalmak védelmét élvezi. A mindössze 150 kilométerre fekvő, jól fegyverzett terület meggátolja Kínát, hogy védelmi pufferzónát építsen ki a tengeren, a Tajvani-szoros pedig a nyersanyagok és csúcstechnológia áruforgalmában okozhat zavarokat. A közelében fekvő őslakos rivális nagyhatalmak mellett állandó hátrány az amerikai katonai jelenlét is. Míg egy konfliktus esetén az óceánpajzzsal és baráti államokkal védett Egyesült-Államok geopolitikai nyert helyzetből indulna, Kínának még a szomszédos ellenséges államok vagy Tajvan semlegesítése is rendkívüli erőfeszítést és veszteségeket jelentene, nemhogy egy NATO-beavatkozás feltartóztatása[6]. Az Amerikai Egyesült Államok mellett gazdaságilag részben kölcsönös függésben áll az Európai Unióval, annak is vezető gazdasági nagyhatalmával, Németországgal.[7]
Domborzat
Kína legnagyobb része (mintegy háromnegyede) magashegység. Csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén vannak hatalmas, termékeny alföldek. Legmagasabb pontja a Mount Everest, más néven Csomolungma (珠穆朗瑪峰, Csumulangma Feng ( )): 8848 m, legalacsonyabb pontja pedig a Turfáni-mélyedés (吐魯番盆地, Tulufan Pendi): -154 m. Tájai:
|
Vízrajz
Állatok
|
Legnagyobb folyók: Jangce (长江, Csang Csiang ( )), Sárga-folyó (黄河, Huang Ho ( )), Hszi Csiang ( ) (西江), Amur (黑龍江, Hejlung Csiang ( )), Szunghua Csiang ( ) (松花江), Brahmaputra (雅鲁藏布江, Jalu Cangpu Csiang ( )), Tarim (塔里木河, Talimu Ho ( )), Jalung Csiang ( ) (雅砻江), Jalu Csiang ( ) (鸭绿江), Indus (印度河, Jintu Ho ( )), Mekong (湄公河, Mejkung Ho ( )).
Legnagyobb tavak: Dongting-tó (洞庭湖, Tungting Hu ( )), Kuku-nór (青海湖, Csinghaj Hu ( )), Hanka-tó, Poyang-tó (鄱阳湖, Pojang Hu ( )), Lop-nór, Tai-tó (太湖, Taj Hu ( )), Nam-tó, Siling-tó, Hongcei-tó (洪泽湖, Hungcö Hu ( )), Hulun-tó
Éghajlat
Kína éghajlata a nagy területi kiterjedés miatt igen változatos. Legnagyobb része szárazföldi éghajlatú, de déli területei már a trópusi és szubtrópusi övezetben találhatók, míg északi területei a hideg övhöz fekszenek közel. A domborzatnak megfelelően Kínában jócskán találunk magashegységi, valamint sivatagi éghajlatú területeket is. Az ország déli és keleti területei monszun hatás alatt állnak: tavasszal és nyáron a Csendes-óceán felől érkező meleg monszun szelek sok csapadékot hoznak, így a nyár Kína nagy részén meleg és csapadékos. Télen viszont északnyugat felé haladva egyre szárazabb és hidegebb az időjárás. Tehát délkeleten a nyár forró és csapadékos, a tél enyhe és csapadékos, míg északnyugaton a nyár forró és csapadékos, a tél hideg és száraz. Természetesen egyes területeken a domborzat jelentősen módosítja ezeket a tendenciákat.
Az ország déli területein a szubtrópusi monszunéghajlat az uralkodó, az északi, tengerhez közeli vidékeken a nedves kontinentális, beljebb száraz kontinentális, illetve Belső-Mongólia Autonóm Terület egyes vidékein a mérsékelt övi sivatag éghajlat jellemző. A magashegységekben és Tibetben hegyvidéki éghajlat van.
Élővilág, természetvédelem
A kínai gazdaság erősödésével párhuzamosan nőtt a környezetszennyezés, amely az egész Földre hatással van: a 2000-es évek elején hetente mintegy két új erőművet adnak át Kínában, amelyek működése a globális felmelegedési válságot is egyre fokozta.[8] Súlyos gondot okoz a termőtalaj eróziója, a vizek és a levegő elszennyeződése. Kevés az ivóvíz,[9][10] a sivatagok terjeszkednek.[11]
A születési rendellenességgel világra jövő csecsemők aránya 2001 óta közel 40%-kal növekedett: míg 2001-ben minden 10 ezer szülésre átlagosan 104,9 testi fogyatékos eset jutott, addig 2006-ban már 145,5. A Kínában születő évi 20 millió csecsemőből 0,8–1,2 millió újszülött valamilyen születési hibával jön világra, közülük 300 ezer babánál szemmel látható a fogyatékosság.[12][13]
Nemzeti parkjai
Kínában 187 nemzeti park található. Ezek többsége nem összefüggő területen fekszik, hanem egyenként is sok védett terület tartozik hozzájuk. Helyzetüket 1999-ben szabályozták.
Természeti világörökség
A lista az UNESCO világörökségi programjának kínai helyszíneit sorolja fel. Kína 2014-ben 47 világörökségi helyszínnel rendelkezett, amellyel második volt a világon. A helyszínek közül 33 kulturális, 10 természeti és 4 kulturális és természeti (vegyes) helyszín.
Történelem
Kína történelme | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
ŐSI | |||||||
Neolitikus i. e. 8500 – i. e. 2070 körül | |||||||
Hszia-dinasztia i. e. 2070 – i. e. 1600 körül | |||||||
Sang-dinasztia i. e. 1600 – i. e. 1046 körül | |||||||
Csou-dinasztia i. e. 1046 – i. e. 256 körül | |||||||
Nyugati Csou | |||||||
Keleti Csou | |||||||
Tavasz és ősz | |||||||
Hadakozó fejedelemségek | |||||||
CSÁSZÁRI | |||||||
Csin-dinasztia i. e. 221 – i. e. 207 | |||||||
Han-dinasztia i. e. 206 – i. sz. 220 | |||||||
Nyugati Han | |||||||
Hszin-dinasztia | |||||||
Keleti Han | |||||||
Három királyság 220–280 | |||||||
Vej, Su és Vu | |||||||
Csin-dinasztia 265–437 | |||||||
Nyugati Csin | |||||||
Keleti Csin | Tizenhat királyság | ||||||
Déli és északi dinasztiák 420–589 | |||||||
Szuj-dinasztia 581–618 | |||||||
Tang-dinasztia 618–907 | |||||||
(Vu Cö-tien 690–705) | |||||||
Az öt dinasztia és a tíz királyság 907–960 |
Liao-dinasztia 907–1125 | ||||||
Szung-dinasztia 960–1279 |
|||||||
Északi Szung | Nyugati Hszia | ||||||
Déli Szung | Csin | ||||||
Jüan-dinasztia 1271–1368 | |||||||
Ming-dinasztia 1368–1644 | |||||||
Csing-dinasztia 1644–1911 |